Pécsi Közlöny, 1906. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1906-01-03 / 1. szám
1906. január 3. Szerda. XIV. évfolyam 1. szám. ww»^r..!.r;.i»tlw.«ni..w..wl ■ ■■■.»■■El i Ti i ' jjjBilin n — mi mi Winsrwm««M——p i _ ijtjgü! riWlll ■!■<■■ np il Iliim ■ l. ——■ ■ ■ Független politikai napilap. — Megjelenik minden hétköznap este. Szerkesztőcég és kiadóhivatal Lypeum utoa 4. Városi ásomtrisztán telefonszám 111 Főszerkesztő : Dr. EGRY BÉLA, ügyvéd, országgyűlési képviselő. Kerér Anzelm Madarász Béla felelős szerkesztő, kiadó laptulajdonos. Kéziratot nem adónk ▼Issza Előfizetési árak: Egész évre 24 K, félévre 12 K, negyedévre 0 K, egy hónapra 2 K. Egyes szám ára 10 fillér. Fajankó. Irta: Rátkay László — A természet nincs kötve a mintákhoz — mondja a nagy britt költő. Tetszés szerint alkotja az embereket a külső alakra is, belső tartalomra is, így lesznek a világon nagy emberek és kis emberek. Azonban ez nem baj. A hiba ott kezdődik, mikor a tuczat ember magas polcra jut. A vak sors szokta bolond jó kedvében megtréfálni igy a nemzeteket. A tömegből kihalász egy alakot és mosolyogva nézegeti. — teringette, tegyük meg ezt a fajankót mini-isméki. Lássuk hogyan fest ? A fajankó pedig komolyan vehei a tréfát. Eltelik önérzettel. Szentül hiszi hogy ő nagy ember. Nekünk is van egy ily fajankónk. A neve: Goluchovsky Agenor gróf. A külügyeket vezeti. Vagy talán külügyek viszik őt ? Lehet. Úgy ül ő a diplomácia szekerén, mint a légy a négy lovas hintón. — Arra megyünk amerre akarom. Eleinte szerény is volt. Azonban a magyar delegáció addig tömjénezett neki, míg fejébe nem szállt a dicsőség. Fálk Miksa mint külügyi előadó nem is üdvözült volna, ha minden jelentés végén virágot nem szór a lába elé. Így lett a fürtös fejű pólyákból: fiók Bismark. Ő pedig hálából elkezdett a nemzet ellen áskálódni. Minthogy benne sincs önérzet, azt hitte, a nemzetben síres, ő alatta készült a konzuli akadémia újjászervezéséről szóló törvényjavaslat. Nos, Agenor úr elkövette azt a — nem használom az igazi, szót — pökhendiséget, hogy a tanítandó nyelvek közé éppen csak a magyart nem vette föl. Mi a fenének ? Pár év előtt magam is tanúja voltam annak a jelenetnek, mikor a magyar delegáció ülésén kérdést intéztek hozzá, hogy a külképviseletben miért van mellőzve a nemzet címere és lobogója ? A nagy férfiú megmagyaráztatta magának, hogy miről locsog a szónok mart magyararul egy kukkot sem ért — azután mosolyogva fölényesen, végre legyintett egyet a kezével ! Ez az ezeréves nemzetnek az önérzetét, becsülését, érzékenységét érintő jogos követelés egy kézlegyintéssel el volt intézve. És a delegáció ? Talán haragra lobbant ? Nem. Köszönetet szavazott neki. Nem csoda hát, ha a kegyelmes urnák megnőttek a szarvai. Évek hosszú sora óta ül már a törös külügyminiszteri székben, de fogadni hogy a magyar tézjognak alapvető tételeit sem ismeri. Még azzal sincs tisztában, hogy a kiegyezési törvény neki mily jogkört szabott. Talán túlzók ? Ki nem emlékezik a szeptemberi bécsi fogadtatásra, mikor a felség hozzá utasította a szövetkezett ellenzék vezéreit ? Akkor kellett a koca Cavourt kikutatni arról, hogy van egy szentesitet magyar törvény, az 1867. XII. és annak egy szakasza, a 27-ik §., mely határozottan megtiltja, hogy ő a magyar ügyekre befolyást gyakoroljon. Az újdonság mint mondják, nagyon meglepte a geniális férfiút. E világra szóló tájékozatlanság magyarázza meg azt a jogsérelmet is, hogy a német kereskedelmi szerződés meg lett kötve közös vámtarifa alapján, holott Magyarország az önálló vámterület jogi helyzetében van. Úgy látszik, hogy Agenor barátunknak egy másik törvény, az 1899. évi XXX.-ik, létezéséről sincsen tudomása. Majd alkalomadtán jó lesz ez a kiegyezési törvény 60-ik szakaszára és annak fegyelmi biztosítékaira megtanítani. Azonban ez a jövő dolga. Ám a képzett kancellár úr már nem maradt meg a jótékony homályban és nyíltan packázni kezd velünk. Mintha hatalmi koronát hordana fejedelmi hangon leckéztet bennünket. Vissza, pártütő szolga a cselédszobába ! Nem fogjuk tűrni, hogy az, akinek mi enni adunk, beleüsse az orrát a fizetést adó gazda dolgába. Két felség, a nemzet és király közötti vitában, neked fajankó, hallgatás a kötelességed. Olvassa el bárki is a Fremdenblatt, a külügyminiszter e kitartottjának cikkeit és nem fog csodálkozni -fizao a kiéseni hangon, amelylyel e hüteten tisztviselőt végig ostorolom. Mert nincs kétségem benne, hogy az a vállveregető hang ettől a felfújt nagyságtól ered. Ő akar nekünk tanításokat adni a magyar alkotmány védelméről. Mintha az öleb oktatná a puszták oroszlánját. Példálódzik az áldozathozatallal! Ez a szó talál, kegyelmes úr! Mert nincs nagyobb áldozat, mint ha egy nemzetnek, aki egykoron világpolitikát űzött, efféle Falstaff Jankót kell tűrnie külügyminisztereként. Ausztria híres arról, hogy egy jó gondolattal mindig elkésik. Akarja, kegyelmes uram, ezt a hírességet eleven jelképben is látni ? Álljon a ballplatzi tüköre elé és gyönyörködjék benne. Báli újdonságok, menyasszonyi kelengyék olcsón és nagy választékban !!