Pécsi Közlöny, 1906. március (14. évfolyam, 47-73. szám)

1906-03-01 / 47. szám

193­6. máressius 1. Csütörtök. XIV. évfolyam 47. szá­m serkösztözég és Madóhivatal Lycean utca 4. Vi­on­ és Interurbán telefon­szám 111 ~ - T* Főszerkesztő : Dr. EGRY BÉLA, ügyvéd, Dömös Aczelin Madarász Béla felelős szerkesztő, kiadó laptulajdonos. Kéziratot nem adunk vissza Előfizetési árak : Egész évre 24 K, félévre 12 K, negyedévre 6 K, egy hónapra 2 K. Egyes szám ára 10 fillér. A költségvetés. Ez a kormány, amelynek annyi a bűne, hogy már most egy párral több vagy kevesebb, szerintük nem igen számít, elég gyors tempóban, megy a törvénytelenségek útján. Február 19-től, február 28-ikáig feloszlatta a kormány az országgyű­lést, két királyi biztost és egy köteg kormánybiztost nevezett ki a renitens törvényhatóságok letörésére, eltörölte a gyülekezési jogot, korlátozta a sajtó­szabadságot — nos és végül most budget-jogot arrogál magának s meg­állapítja az 1904. és 1905-ik évi költ­ségvetések összevetéséből az 1906-ra szóló költségvetést. Minthogy nincs országgyűlés, ennek a költségvetésnek becikkelye­zése nem történhetik meg, becikke­lyezés nélkül pedig érvénytelen, sem­mis,­­ de azzal ez a kormány nem sokat törődik, mint ahogy egyáltalán nem törődik semmi joggal, semmi törvénynyel, semmi igazsággal. A költségelőirányzat a következő : Az 1905. évi állami költségvetés, helyesebben csakis az állami kiadá­sok előirányzata összevetve az 1904. évi megállapított költségvetéssel és­­ az előző kormány által egybeállított költségvetési előirányzattal a követ­kező : Rendes kiadás 1.057,653,148 korona, 1904-ben volt 1.024,637,324 korona, az előző kormány összeállí­tása szerint pedig 1.067,865,273 ko­rona, minélfogva a mostani kormány az előzőhöz képest 10.212.125 koro­nával kisebb összegben állapította meg a kiadást. A rendkívüli kiadás két csoportból áll, nevezetesen átme­neti kiadás 84,254.562 kor., 1904-ben volt 49,287.215 korona, az előző kor­mánynál 82,195.067 korona, tehát ennél 2,059.405 koronával több.­­ Beruházások 83,906.051 korona, 1904-ben volt 116,230.476 korona, az előző kormány megállapítása sze­rint 87,821.098 korona, minnélfogva a mostani kormány az előzőhöz ké­pest 3,915.047 koronával kisebb ös­­­­­szeget állapított meg. Az összes­­ kiadás tehát 1,225.813.761 korona,­­ vagyis 12,067.677 koronával keve­­s­sebb, mint amennyit az előző kor­­rmány irányzott elő; az 1904. évi­­költségvetés 1,190.155.015 korona kiadást állapított meg. A rendes kiadás részletezve így osz­lik meg: miniszterelnökség 1,215 202 korona, annyi mint az előző kor­mány is előirányzott, 1904-ben volt 1,179 851 korona. A felség személye körüli minisztérium 154.409 korona, az előző kormány szerint 114.409 korona, 1904-ben volt 144.952 korona. Horvát minisztérium 101.200 korona, az előző kormánynál ugyanannyi, 1904-ben 92.750 korona. Belügymi­nisztérium 55,656.190 korona, 45.410 koronával kevesebb, mint az előző kormány előirányzata , 1904-ben 49,367.000 korona volt. Pénzügymi­nisztérium 180,144.046 korona, vagyis 1,012.117 koronával kevesebb, mint az előző kormánynál, 1904-ben 176.087.122 korona volt. Kereske­delmi minisztérium 219.230.676 ko­rona az előző kormány által elő­irányzott 219.578.430 koronánál 347.754 koronával kevesebb. A föld­­mivelésügyi minisztérium 49,496.827 korona, vagyis 30.000 koronával kevesebb . 1904-ben volt 47,386.738 korona. A közoktatásügyi tárca 44,350.519 korona, vagyis 2,227.859 koronával kevesebb az előző kormány előirányzatánál, mely 46,578.378 korona volt; 1904-ben 39,782.300 korona volt. Az igazság­ügyi minisztérium 40,347.285 korona, ugyanannyi az előző kormány elő­irányzata ; 1904-ben volt 36,392.877 korona. A honvédelmi minisztérium 38,907.137 korona, 378.196 koroná­val kevesebb az előző kormány elő­irányzatánál ; 1904-ben volt 38,529.276 korona. Ha tehát a rendes kiadás az előző kormány előirányzatához ké­pest 4,061.336 koronával kisebb is, az 1904. évi törvényhozásilag megálló­ A szobor. Pont-sur-Jourreban tréfás történet ját­szódott le nemrég. A városháza kapusa, Frangois, tisztogatás közben a lomtárban egy ládát fedezett föl. A ládában levő elsár­gult papírok azt bizonyították, hogy elhalt tulajdonosa Pont-sur-Jourrebél való volt s Ebbé generális alatt részt vett a szeren­csétlen végű orosz hadjáratban s vitézül harcolt a Berezina hidjánál. Mikor Frangois megmutatta a papírokat a városka mak­ejé­­nek, ez örömtől sugárzó arccal kiáltott fel: — Heureka ! Végre meglesz a szobrom s talán az akadémiai pálma is. Míg a kör­nyékbeli kis városok, egészen Fertéles- Picolesig fel tudtak mutatni egy-egy szobrot vagy emlékművet, addig Pont-sur-Jourre terei üresen állottak, csupán a főteret ékte­­lenítette egy zenepavillon. A város tiszte­letreméltó maireje végre teljesülni látta re­ményeinek álmát. Tervét titokban tartotta egyelőre­ Még aznap este elkésztette a rek­lámokat s másnap reggelre gyűlést hivott össze a városházán. A gyűlés kebeléből szűkebb körü bizottságot küldtek ki s elne­vezték szoboralap-bizottságnak. Elnökül ter­mészetesen a mairet választották meg egy­hangúlag. A dolgok folytak rendesen, mint ahogy ilyen esetekben történni szokott. A bizottság azután több szakaszra oszlott, az egyik csoportot elnevezték tanulmányozó bizottságnak, a másikat talapzat-bizottság­nak, a harmadikat diszítő­ bizottságnak, volt még reklám-bizottság, vendégek fogadtatá­sára kirendelt bizottság, bankett-bizottság stb. Pont sur Jourreban nem volt adófizető polgár, akit valamelyik bizottságba ki ne neveztek volna. Két hét alatt ötezer frank gyűlt össze a szobor felállításának javára. Ötezer frankból már bronz szobrot lehet állítani Pont-sur-Jourre vitéz szülöttének, ez volt az általános vélemény. Hetvennyolc szobor mintája érkezett be. Mivel a berezinai hős sapeur élethű képmását nem lehetett megszerezni, a pályázó művészek úgy segí­tettek a bajon, hogy valamennyien megsze­rezték Frangoisnak, a városház portásának fotográfiáját, mely mint katonát ábrázolta. François ugyanis szintén küzdött Francia­­ország dicsőségéért az 1870—71-iki porosz­francia hadjáratban. A derék portást ké­­nyekig meghatotta az érzékeny jelenet, mi­dőn a városháza hosszú asztalán hetven­nyolc példányban látta önmagát. — Milyen kár, sohajtá, hogy nem én lehettem a berezinai hős! Elérkezett a leleplezés napja. Az úl, fő- és legfőbb bizottságok kirendelt helyü­kön voltak. Az utcákon, boulevardokon és­­ tereken tolongott a város apraja-nagyja. Nagy volt a lelkesedés Pont-sur-Yourreham A házakat, erkélyeket, falakat pompásan feldíszítették az ünnepélyes alkalomra, har­mincöt dalárda, tizennyolc tűzoltó-egylet volt kirendelve az ünnepélyre. A préset, a szenátor s a város képviselője is kilátásba helyezték jövetelüket. A hadügyminiszter megígérte, hogy egy ezredessel képviselteti magát, egyszóval a leleplezés képzelhető legfényesebbnek ígérkezett. A piedesztál üresen áll, a hős szobrát még nem helyez­

Next