Pécsi Közlöny, 1906. július (14. évfolyam, 147-172. szám)
1906-07-01 / 147. szám
1806. Julius 1. Vasárnap, XIV. évfolyam 147. szám. S**dí felsaiösí g‘ és kteddhivat&l LyneusBnts& 4 frárosi és moternitás telefonszám Ikii Főszerkesztő : Dr. ESRY BÉLA, országgyűlési képviselő. Bemér Anselm Madarász Béla felelős szerkesztő, kiadó laptulajdonos. Kéziratot nem adunk vissza Előfizetési árak: Egész évre 24 K, félévre 128, negyedévre 6 K, egy hónapra 2 K. Egyes szám ára 10 fillér. |bLUZ kiállitáslftatiszt, zefir delaine ^ |Blús újdonságok “sassi *® a legnagyobb választékban. ^ ^Legújabb nyakkendők.$ | Fehér és szines ingek % ^ divatharisnya, alsószoknya, keztyü,^ 8 nap- és esőernyő, ruhadiszek leg-^, jobb minőségben, dús választék mellett. ‚?§‹ `91› J±n$£yal Daniit $ ^ Pécs, Király utca 3. szám. tA cs. kir. szab. „RADIKAL“ és angol divattá ^ fűző gyártmányok gyári raktára.- A munkások érdekében. Az uj korszak kormányában a földművelésügyi tárcát az a férfiú vette át, aki elsőnek iktatta a kisgazdák és mezőgazdasági munkások ügyét a legelöl álló politikai feladatok közé. Most a megkezdett munkáját természetesen folytatja. De csodálatosképen gáncsot vetnek a munkájának. És pedig maguk a munkások, helyesebben néhány izgató, akik lelkiismeretlen szavának a mezőgazdasági munkából élők több helyen felültek. Harcba keveredtek a munkaadókkal s lehetetlen kívánságokat hangoztatva, sztrájkkal, szerződésszegéssel bontják a közbékeséget. Nem tudjuk, vájjon hasznát-e az a munkásoknak a törvényhozásnál, hogyha egész csapatjaik a jogrend ellenségeiül szerepelnek. Buzdítólag és ösztönzőleg semmikép sem hat. Az azonban már egészen bizonyos, hogy a sztrájkolók az elmulasztott keresetet semmikép sem tudják pótolni. A télen át nagy részük éhezni és nyomorogni fog. És míg a szerencsétlen elbolondítottak a közsegítség morzsáin élődnek, izgatóik bőségben és kényelemben élnek a tőlük elesalt fillérekből összegyűlt sok ezer koronán. Józan fővel azt kell mondanunk, hogy a sztrájkrendezők a munkások ellen dolgoznak. Nemcsak azzal, hogy elvesztik a kenyerüket, de azzal is, hogy megakasztják a munkások érdekében most új erővel meginduló kormányzási és társadalmi munkát. Egyik erősen használt eszköze ennek a kerékkötésnek, hogy az izgatók a munkástörvényt rabszolga törvénynek hívják s ezzel is bene akarják bősziteni a munkásságot a fenálló jogrendnek. Megrágalmazzák az érdekükben megindult nagy akció szellemét, hogy ne legyen foganatja az ellenszegülés folytán a dolgainak sem. Semmi sem könyebb, mint ezt a rágalmat semmivé tenni az egyszerű igazság fegyverével. A munkástörvénynek összesen hetvenhét érdemlegesen intézkedő szakasza van. Az első öt a munkásigazolványokról szól, amelyek alapján a munkás a vasúton olcsón utazik, a segélypénztár jótéteményeit élvezi s amelyek kiállítási ára a munkássegélyalapokra fordíttatik. A hatodik szakasztól a huszonnegyedikig a szerződéskötést szabályozza a törvény. Ezek szerint a szerződést nyilvános hatósági ellenőrzés alatt kell kötni s a szerződéskötés költsége a munkaadó terhe. A munkabér részes szerződés esetén terményben, vagy pénzben is meghatározandó, hogy a munkás rossz aratás esetén is megkeresse a magáét. Az egész szerződés bélyeg és illetékmentes. A huszonkettedik szakasztól a harmincadikig a szerződés felbontása van szabályozva. A munkaadó csak tettleges bántalmazása, vagy ellene elkövetett büntetendő cselekmény, diffamáló ítélet, vagy munkaképtelenség miatt bonthatja fel a szerződést, de a megszolgált munkabért köteles kifizetni. Egy munkás szerződésbontó cselekménye miatt a többiekkel szemben a A hét tükre. Rég hallgatok már néma ajkkal, Kobzomat már rég nem verem ; A harcok közt a krónikáknak Csengő rime meg nem terem. Ha dörg az ágyú, kard ha csattog, Ha minden izom megfeszül : Ez idő harci riadókat Igen, krónikát soh’se szül. Ám a harc hogyha már lezajlott S a győztes sereg már pihen Borostyános — hűs árnyat nyújtó Babérfák sötét berkiben, őrtűz mellett kupa ha járja S édes a lánycsók és a dal, Ha múlt emléke már a harc, Ha mámorterelő a diadal, Az Igric is leteszi kardját, Jobbjával a húrokba csap Szeng múlt idők nagy küzdelméről A hősöknek új dalokat. * * * * A harc letűnt, a harc lezajlott, Most jön a munka ideje. A delegátusok dolgoznak Hogy szinte izzadnak bele, És Agenor, a szép miniszter, Szó nélkül tűri el nekik, Hogy hátán — nagy, széles hátán a Rákóczi-indulót verik. Búsúl a lengyel gróf s a vége A bús nótának az leszen, A külpolitika kibice, Hogy végre nyugdíjba megyen. Lovagias a magyar nemzet S a magyar delegáció, Nem üti pofon — csak mutatja, Mert verekedni nem való. De akinek az arcán bőr van, Hogyha csak nem vastag nagyon, Ott hagyja állását, mint szent Pál Az oláhokat egykoron. Ki lesz utóda — Isten tudja, Karantán, sváb, lengyel talán, Cseh, morva, félkegyelmű osztrák, Vagy svábbá vedlett talián ? Ne kérdezzük, hisz nagyon mindegy, A nyakravaló megmarad. A kutya változik csupán, de Minket minden kutya harap. * * 4 A felséges úr úgy találta, Hogy sokat beszélünk nagyon, A sok beszédnek sok az alja, És nincs benne semmi haszon. Régi sorsunk már az minékünk, Hogy szóbeszédünk hasztalan. Bécs akkor hallgat csak reánk, ha Annak, mit mondunk — magja van. Így beszélt Bécscsel Mátyás, Bocskay, Thököly, Bethlen, s még sokan, Rákóczy, Kossuth, s a szavát is így sem emelte hasztalan. Most csak beszélünk, szalmát csépilünk, Mert a közös ügy szalma csak, Bécs a magot kiszedte jókor, Nekünk csak a szalma maradt! Fölséges úr! Ne nékünk mondja, Mai számunk 12 oldalra terjed.