Pécsi Közlöny, 1906. szeptember (14. évfolyam, 199-223. szám)
1906-09-01 / 199. szám
£&16* sf september 1 Szombat, XIV. évfolyaai 199. ssá: ta»mS£B9MHi i* fctedóhlvat&l Ly««s»-nt«& 4. i?ái:'o»4 i* faitsrarUi íelefaa s-sfoa 111. WSHVg FSwsrrkasito : Xfir,. EGBT BÉLA, elsziggvtlé» képriaelö. OOmel Axtse.li» Msdarcsa Béla felős ssarkeastö. kiadó laptulajdonos. Kéziratát nem adnate vissza Elefisütési érák: Égés* évre 24 K, f lóvsl 12 J, negyedévi 16 K, egy hónapra 2 K. Este* számára 19 fillér. Bsirafásorsnál szülőknek fontos tudni, hogy filling, harisnya, zsebkendő, iskola-kötény, esőernyő, haj-, ruha- és fogkefék, szappan továbbá pénztárczák, zsebkések, ......■ ollók ,NYAKKENDŐK legnagyobb választékban és legolcsóbb árakon szerezhetők be LEHR IZIDOR rövidáru úri és női divatáruházában PÉCS, KIRÁLY UTCA a színház mellett. A bűnös és a társadalom. Irta: Hamvas József. Az eszmék sem halhatatlanok. Törvények és rendszerek koruk szülöttei. Amikor keletkeznek, utat mutatnak a jövő felé, de idővel tovább halad a világ és a felfogás, mely születésekor liberális volt, korszakok múltán a fejlődés kerékkötője lesz. Korunk nagy küzdelmet folytat a régi rendszerek békéival, de nehezen szabadul föl, mert a középkori felfogás ázsiai rendszere ma is még nem egy hatalmas intézményt hat át és a neveléstől kezdve végig az élet minden ágazatában még erősen érezteti erejét. Ebben a küzdelemben igen figyelemre méltó az a törekvés, mely a bűnösnek a társadalomhoz való viszonyával foglalkozik és arra törekszik, hogy a bűneseteket korunk felfogásához méltóan kezelje. Ne gondolják a jogtudósok, hogy ez a kérdés csak az ő szakmájukhoz tartozik. Tisztán egy ÉDi művekből is érdekes jelenségeket gyűjthetünk. Arany János például sohasem bünteti embereit a világi igazságszolgálás megtorló eszközeivel. Sőt, ha a bűnös ott áll a bírák előtt, mint Agnes asszony, még akkor is elviszi onnan. Ibsen pedig még tovább megy, nem az embert tekinti bűnösnek, hanem a törvényt, amely nélkül nem volna bűntudat, lelkifurdalás és rossz ember. A törvény alapján álló társadalom mély és hazug romlottságát mutatja be Echegaray. Ez csak néhány példa, de három egymástól messze eső ország nagy gondolkozói mutatják, hogy az emberiség felfogásában a büntetésről alkotott régi fogalmak átalakulóban vannak és hogy új formákat keresünk azok számára, akik a nagy rendet valamiképen megzavarják. A büntető igazságszolgáltatás a legújabb korig megtorlás volt, a társadalmi rend boszuállása az egyénen, aki a „világrendjét megsértette. Csak lassan kint kombinálták a boszuállást azzal a gondolattal, hogy a vétkest talán meg is lehetne javítani és a büntetésnek háza erre a célra is berendezkedett. Ez a kísérlet általános kudarccal végződött. Nem kell mindenkinek Trey Miksa „A modern büntető rendszer csődjé“-ről írt könyvét elolvasni, tudja azt mindenki, hogy a fegyházak egyetlen megtévedt embert sem adtak vissza a társadalomnak, sőt aki onnan kikerül, nemcsak alaposan képzett gonosztevő, hanem a modern humanizmus és a középkori megtorlás összekeveredéséből olyan abszurdum keletkezett, hogy a hivatásos bűnösök jóformán csak a fegyházakban érzik jól magukat, amint Sudermann „Stein unter Steinen“ című darabjában pompásan bemutatja. A szabadságvesztéssel büntetett emberek kezelése korunk legnagyobb tévedései közé tartozik és marad is mindaddig, amíg a büntetésről alkotott fogalom meg nem tisztul attól a középkori felfogástól, hogy a büntetés megtorlás, a társadalom bosza- Változások. irta : Kadosa Megunták a csevegést otthon, s elhatározták, hogy kisétálnak a réten keresztül az erdőbe. A lányok hamarosan összeszedtek egy kis uzsonnát, összecsomagolták több kis pakkba, úgy hogy minden fiatal embernek jutott egy. Kissé hűvös még a húsvéti szellő, azért a lányok magukra veszik kabátjukat, s a már künn várakozó fiatal emberekhez csatlakoznak. A mama és papa is rászánták magukat az útra — engedve a lányok késelésének — s megindultak. Csakhamar elhagyták a falut, s mire a zöldelő rétre értek, már szépen párosan haladnak mind. Elől gyors léptekkel Ilonka halad, úgy hogy Károly alig bir lépést tartani vele, pedig mint hadnagy ugyancsak megszokta a gyaloglást, de egyenletes járáshoz szokott lábainak éppen nem esik jól a szökdécselő kislány oldala mellett maradni mindig, pedig örömmel tenné ezt a hadnagy Mert a két nap óta — mióta itt van Jani barátja meglátogatására — egészen megkedvelte Ilonkát, aki szép fekete szemeit többször felejtette már Károly ábrándos kék szemein. Hogy Károly fess hadnagyocska, azt mindenki elismeri, de legjobban tudja azt Ilonka, kinek a váratlanul jött fiú nem minden ok nélkül tetszett meg, amit ő nem is igen titkolt magatartásával, pedig máskor nem igen engedett valakit magához közeledni, amiről eleget panaszkodhatik Józsi. Károly a katonai életről beszélt, mit figyelemmel hallgatott ugyan Ilonka, de minduntalan le-lehajolt, vagy néhány lépést előre szaladt egy-egy szép kis tavaszi virág letépésére. Ilyenkor aztán Károlynak mindig meg kellett szakítania beszédjét, mert Ilonka mindent akart hallani. Végre mégis Ilonka szakította meg a beszédet, egy éppen most az árok partján talált illatos ibolyát nyújtván oda Károlynak. — Nézze, ezt magának adom emlékül, gondoljon néha arra a vad virágra, akitől kapta, — abban a nagy városban, — és égett a pírtól az arca. Károly mosolyogva fogadta a kis virágot, megszagolta mondván : — Nem is olyan vad ez, hiszen milyen jó illata van ! És aztán persze, hogy az ibolyáról beszéltek tovább, annak szerénységéről, színéről és színének jelentéséről. Jól számított Ilonka, mikor azon célzattal adta, hogy így majd egy kis vallomásra bírja Károlyt. Mögöttük kissé elmaradva jön Tini és Antal. Ők még vidámabban vannak. Keresztül estek már azon, hogy minden mondatnál pirulnak az újdonsült szerelmesek, ők már enélkül tudják elmondani szerelmes szívük sugallta édes titkukat. Mert szerelmesek ők,édes ifjú első szerelemmel, melynek még milétét sem ismerik, de nem kutatják, csak érzik. És e boldogságukban olyan lágy suttogással tudják elmondani egymásnak, mit más senkire sem bíznának. Még a szellőre is féltve bízzák szavaikat, nehogy elvigye illetéktelen fülekbe , mert ők azt hiszik, hogy érzelmeikről az egész világon