Pécsi Közlöny, 1906. december (14. évfolyam, 283. szám)
1906-12-12 / 283. szám
1906. december 12 Független politikai napilap ~~ «I* ^jelesükt »innén hétköznap este i összfeesítőEíg és ki&áöhtTata.! Ziyoeost-ntsa 4. #*,tí>íí és lnierarb&n telefon es&m 111.I Főszerkesztő : Dr. EORY BÉLA, országgyülési képviselő. Djimel AiKSEelm XtSadare* Béla felelős szerkesztő. *. kiadó laptuljdonos. Kéziratot nem adunk viassza Előfizetési árak : Egész évre 24 Kft,t évre 12 K, negyedévre 6 K, egy hónapra 2 K, Egyes szám ára 10 fillér. A város közgyűlése: A város tegnapi közgyűlésén Nendtvich Andor polgármester, Fekete Mihály tiszti főügyész, Lieber György interpellációja folytán módot találtak arra, hogy nyilatkozzanak azt az inkompatibilitást illetőleg, amelyet lapunk egyik legutóbbi számában szellőztettünk, mikor a város tiszti főügyészének ellenőrzési kötelezettségét szembeállítottuk a Dunagőzhajós társaságnál viselt ügyészi állással. A lapunkban felhozott vádak visszautasítása természetes mind a két oldalról keserű hangon történt, amit azért mondunk természetesnek, mert hisz a felhozott vádak is elég keserű köntösben voltak feltálalva. A visszautasítás azonban legföljebb a nem szerkesztőségünk belső tagjaitól eredt cikk hangja ellen lehetett helyén, annak igazságait sem a polgármester, sem a tiszti főügyész meggyengíteni nem tudta. A polgármester úr maga is elismerte azt, hogy a tiszti főügyészi állásnak új rendszeresítése, abban a formában, hogy a jövőben a tiszti főügyész magánpraxist ne folytathasson, szükséges. Megígérte a polgármester úr, hogy erre vonatkozó javaslatát már legközelebb beterjeszti, mert ez a mai állapot éppen nem ideális. Miért van tehát szükség arra, hogy a tiszti főügyésznek a magánpraxis folytatása megtiltassék, hanem azért, mert ebből a magánpraxisból olyan inkompatibilitások származhatnak, amelyek lehetetlenné teszik azt, hogy a város tiszti főügyésze akár egy, akár más ügyben, akár az egyik, akár a másik fél javára sikeresen működhessék ? Az a szerződés, amelyet a Dunagőzhajós társaság a várossal kötött a kolóniás szénbányák átvételénél, még ma is érvényben van, annak nemcsak két pontja áll fönn, hanem fönnáll az egész szerződés ! Ennek a szerződésnek a folyománya az, hogy a Társaság bányái a város tulajdonát képező bányáknak közvetlen szomszédjánkban vannak s pár közgyűlési határozat van arra, hogy a város a lámpási szénbányákat érintetlenül hagyja, ez a közgyűlési határozat azonban nem jelenti azt is egyszersmind, hogy az az öt millió méter mázsa szén, ami a lámpási völgy alatt fekszik, örökké kiaknázatlan kincs lesz. Ha pedig ezt a bányát is megnyitják , bizony egyik pör a másikat szülheti, ahol aztán sem a Dunagőzhajós társaságot, sem a várost nem képviselheti a város főügyésze! Ott van továbbá a Dunagőzhajós társaság szerződésszerű kötelezettsége az iskolák fenntartását, felszerelését illetőleg. Ez bizony nehéz kötelezettség. Mi tudjuk azt legjobban, akik iparos és tanonciskolákra évenként 88,432 koronát, népnevelési, közoktatásügyi célokra pedig 231,396 koronát költünk évenkint, úgy, hogy az adózó polgárok vállait már ezen a címen is 2316-os pótadó nyomja, ami éppen 2016-al több, mint amit a törvény ily címen megállapít. Muttnyánszky Béla bizottsági tag a költségvetést tárgyaló közgyűlésen felszólalt azért, mert a társaság a kolóniás munkáslakások fejlesztése helyett az ő terheit képező iskolák kibővítésének elkerülése céljából munkásait lassankint a város keleti részén telepít le mind nagyobb és nagyobb számban. A munkások gyermekei tehát a városi iskolákba járnak, így áll elő reánk annak a kötelezettsége, hogy nekünk egyik párhuzamos osztályt a másik után kell felállítanunk, egyik iskolát a másik után kell bővítenünk, újra építenünk, s a Dunagőzhajós társaság fel van mentve annak kötelezettsége alól, hogy akár a kolóniás iskolát fejleszt i bankók. Dacára annak, hogy Silas Bragg és a családja annak idején egyedüli élvezői voltak Abel bácsi jóságos nagylelkűségének, a nevezett család, amint a nagybácsi ereje és munkaképessége az aggkor súlyával csökkenni kezdett, afölött gondolkozott, hogy szabadulhatna meg az elgyengült öregembertől, akit már csak nyugodt tekintetek és aggódva gondoltak arra az időre, amikor teljesen elgyengül és egészen rájuk lesz utalva. Abel bácsi annak idején a Confederista hadseregben szolgált és végig küzdötte az amerikai szabadságharcot. Midőn Lee megadta magát, Abel bácsi több ezer katonával visszament régi otthonába. De az idő és a háború mindenütt meglepő változásokat idéztek elő. Abel bácsi néhány vérszerinti rokonát elragadta a halál. Néhányan a harctéren maradtak, mások elköltöztek más tájékra. Miután bejárta a falut, végül a Bragg-családnál ütötte fel sátorfáját, magával hozva egy négyszögű vasládikót, amelytől sohasem vált meg. Az első esztendőkben minden a legjobban ment. A Bragg-család megbecsülte Abel bá’t, mert sok haszna volt tőle, lassan kint minden fekvőségét rájuk íratta, úgy, hogy néhány év múlva igen szép kis birtoknak lettek tulajdonosai. Képzelhetni tehát, milyen kellemetlenül érintette Abel bá’t, midőn értesült Braggék szándékáról, hogy túladjanak rajta, miután már úgy sem várhatnak tőle semmit sem... Az öreg náluk remélte befejezni életét, de Mrs. Bragg fokozódó ingerültsége és a többi családtag figyelmetlensége eléggé elárulta neki, hogy már csak kegyelemből tűrték. Heteken át bolyongott kedvtelenül és leverten a kis falu környékén. Az emberek utána néztek és maguk suttogták, hogy Abel bá’ rohamosan hanyatlik. Vagy egy hónapig tartott ez az állapot, amikor egyszerre csak feltűnt, hogy az öreg hadfi hangulata teljesen megváltozott. Régi kedélyessége visszatért, szinte fiatalos ruganyossággal járt-kelt, szemei folyton nevettek és olykor oly pajzán ravaszsággal kacsintottak, amit eddig még nem is vettek rajta észre. De bármennyire is kíváncsiskodtak, senki sem tudott a rejtély megoldására jutni. Abel bá’ vidámsága pedig onnan eredt, hogy egy idő óta különös dolgok történtek a Bragg-család tűzhelyénél. Csak még néhány nappal ezelőtt Mr. Silas Bragg roppant ingerülten jött valahonnan haza és durván támadta meg a feleségét, amiért nem tett eleget parancsának. — Mi van az öreggel? — ordította. — Elment-e már ? Nem! Hát talán elment az eszed, vagy mit gondolsz, meddig fogjuk őt még hiába etetni? Nem megmondtam neked, hogy hozd rendbe a dolgot? Én becsületes ember vagyok, nem akarok szívtelen vagy kegyetlen lenni, de azt csak mindenki beláthatja, hogy ingyen nem tarthatom őt,ki tudja meddig mert amit eddig adott nekünk, azt busásan megérdemeltük tőle, amiért tisztességesen eltartottuk. Azt mon