Pécsi Közlöny, 1907. december (15. évfolyam, 276-299. szám)

1907-12-01 / 276. szám

t$Q7. december I. XV. évfolyam 276. szám. Vasárnap.»MWllW. C Sserteentörég és fei&défalvfdal Lycesiasi-Kto«. 4. V&roisl és ictferiartiÁü telefuc »3. 111. Főszerkesztő: Dr. I..GRY Btí-A, országgyölési képviselő. DObel A»*»1jíö 2$»d»ráfflic Béla sier'íííKJo.. «riadó laptulajdonos. “S Kéziratot vissza nem adunk. Előfizetési árak : Egész évre 24 K. félévre 12 K., negyedévre 6 K., egy hónapra 2 K. Egyes szám ára 10 fillér. A válasstójog tzferájához, Irta : Végh Lajos. Pécs, 1907. nov. 2P. Kijelentem mindenekelőtt, hogy az általános, titkos, közvetlen választójognak híve voltam mindaddig, amíg annak tudatára nem jutottam, hogy nálunk ezen választórendszer a munkásosztály-uralom kíméletlen, minden nemest letiporni vágyó törekvésének szolgálna biztos eszközéül. Ámde akkor sem tartottam helyesnek a községenkint való választást, hanem a körjegyzőségekig való megosztást véltem célszerűnek. Szükségesnek tartottam ugyanis és ilyennek tartom ma is azt, hogy a választóbizottságban legalább 23 tanult ember legyen jelen, ami a körjegyzőségek székhelyén mégis csak kivihető. Most már ellenzem az általános közvetlen választójogot, de mégis, hogy a közéletnek e fontos mozzanatában — némileg legalább — minden felnőtt sem részt vehessen : a választójog bifurkációját, kétágúságát ajánlom és pedig a következő módon. a) Közvetlen aktív választójoggal bírna minden 24-ik évét betöltött férfi, aki: 1) magyarul írni s olvasni kétségtelenig tud; 2) aki 1907. év végéig választójoggal birt, ha más — hazai — nyelven írni s olvasni kétségtelenül tud; 3) a közvetett választójoggal bírók által küldött választók; b) közvetett activ választójoggal bírna: minden 21—24 életév között levő — írni s olvasni kétségtelenül tudó férfi, akik maguk közül tizenkint egy—egy közvetlen választót választhatnak, de csak olyant, aki magyarul olvasni tud. Eként egyrészt a magyarul nem tudók is élveznének jogot, anélkül, hogy kevésbbé érett tömegük lényegesen befolyásolhatná a választást, de másrészt e rendszer ösztönzésül, szolgálna az írás, olvasás és a ma-agyar nyelv megtanulására, hogy az önjogú választójogot 24 éven túl biztosíthassa. A csak közvetett választójoggal bírók a választást maguk közül saját községükben 3 évre — mégpedig írott vagy nyomtatot cédulávalejtenék meg. Természetesen, ha köztük írni s olvasni tudó nem akadna, képviseltetésüktől elesnének. A képviselőválasztások a városokban, illetve a körjegyzőségi helyeken titkosan történnének. Utóbbi helyeken 1—1 bírósági s megyei megbízott — ellenőr — lenne jelen, tanácskozási s tiltakozási joggal, kik a választási jegyzőkönyvet esetleges kifogásaikkal együtt, a bizottsági tagok nevei után aláírnák. A megyei kiküldöttek, a megyei törvényhatóságok más-más szolgabirói járásából valók lennének. A törvénykezés és közigazgatás — az elhalaszthatatlan eseteket kivéve — a választás napján szünetelne. Mivel pedig a választójog — igaz értelmében véve — kötelesség is, szükségesnek tartanám annak kimondását, hogy a képviselőválasztáson az önjogú választónak megjelenni s szavazni kötelessége. Ennek igazolatlan elmulasztásáért: helyben lakó 20, máshol lakó 10 korona bírságot fizetne. Igazolás: betegség, vis major vagy családi baj. A nem önjogú, azaz: csak közvetett választással kijelölt küldöttekre e kötelesség nem terjedne ki, mert az ilyen mulasztókat többé úgy sem választanák meg. Megjelenésük nem is lenne kívánatos. De valószínűleg nem is maradnának el. Kötelesség pedig a választójogazért, mert csak az összes önjoguak akaratnyilvánításából alakulhat ki az államirányt illető többségi óhaj. Ez A jótett jutalma. írta: Montjoyeux. Csaknem egy esztendeje múlt már, hogy Michelt, mint a szülök részéről elfogadott kérőt mutatták be Germaine Sierroz kisasszonynak, egy gazdag gyűjtő és régiségkereskedő leányának. De noha a fiatalember állása és karaktere mindenképpen megfelelt a szülőknek , azonkívül az ifjú örökösnő hajlandóságáról is egészen bizonyos volt, mégsem mutatták be még mint hivatalos vőlegényt a családnak. Már-már hosszadalmasnak is tetszett Michelnek ez az állapot, amikor végre levelet kapott Sierroz úrtól, aki ebédre hívta meg, hogy a dolognak egyszer már a végére járjanak. „Majd megismerkedik a nagybátyámmal, két öreg kuzinommal, Hangából való van Brockkal és talán a flórenci Muzzokkal is“ — fejezte be levelét Sierroz úr. Érthető, hogy Michel már jóval a kitűzött idő előtt s jókedvűen, akár az iskolásfia sietett erre a döntő ebédre. Germaine csinosabbnak tetszett neki, mint valaha s olyan ravasz, mosollyal jött elébe, amely hihetetlenül sokat jelentőnek látszott. Aggodalmat de egyszersmind örömet is keltett benne. Érezte, hogy ez a bájos teremtés az övé lesz, hogy karjaiba foghatja, az ő ízlése szerint alakíthatja, újjáalakíthatja, hogy csak az ő kedvére való legyen. De mégis, mintha a leány szemében olyan pillantást vett volna észre, amely az ő részéről is hasonló megadást várt el. „Várj csak, fiam“ — mondotta ez a pillantás — , „ugyancsak csalódol, ha azt hiszed,, hogy dirigálsz majd nekem !“ ... Az asztalhoz vezette a leányt s ezen a kis urn boldogan érezhette, hogy remeg a karján, mámorosan gondolt arra, hogy Germaine az ő asszonyának érzi magát, aki ura és pa- rancsolója érintésére is megremeg már. Az ebéd már a levesnél vidám lett. Semmi sem zavarta a harmonikus családi képet. Mindenki tudta, hogy miről van szó és mindenki úgy vélekedett, hogy a szokásos üdvözlésekkel ráér a pecsenyéig, vagy akár a csemegéig is. A beszélgetés csakhamar az üzleti ügyekre fordult. Gyakran emlegették a rossz időket, arról beszéltek, hogy a pénz milyen kevés most, milyen borzasztó erőfeszítéseket kell elkövetni, hogy a legszükségesebb előkerüljön, milyen kétségbeejtő kuporgatással lehet csak elérni, hogy az öreg napjaira egy kis nyugalmat élvezhessen. Ez a csevegés bizonyára kissé különös volt e milliomosnépség között. — És mégis — jegyezte meg elérzékenyülten a jövendőbeli após — érnénk-e valamit, ha csak magunkért dogoznánk, ha nem törődnénk a gyomorral, amely mindenfelől környez bennünket? — Ah — szólott közbe van Broc — ha mindazokra gondolunk, akiknek ebben a pillanatban nincs betevő falatjuk, akkor nagyon is meg lehetünk elégedve azzal a kevéssel, amivel bírunk. — Ami engem ismét — folytatta Sierroz úr — be kell vallanom, hogy nem is—----------—-----------------——■———------- Mai számunk 12 oldalra terjed.