Pécsi Közlöny, 1908. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1908-03-01 / 51. szám
▼ Főszerkesztő: SserkesszSség: Mkl&atihlv&Ul LyoeuKi uto*. 4. orosi és intszatban telefon is. 10. Dr. EGFT BÉLA, omággyűlési képviselő. Dérnél Asseln Midszász Béla felelős szerkessstő, kiadó laptulajdonos. Kéziratot vissza nem adunk. Előfizetési árak : Egész évre 24 K., félévre 12 K., negyedévre 6 K., egy hónapra 2 K. Egyes szám ára 10 fillér. A házszabály-revízió. Irta: dr. Gonda Henrik a Magyar Tudósító szerk. A legutóbbi esztendőkben politikai divattá vált a képviselőház házszabályaiban látni a legnagyobb alkotmánybiztosítékot. Csodálatos eltévelyedése a politikai gondolkodásnak ez, amely az alkotmányos garanciákat nem a nemzet élő erejében, nem az intézmények normális működésében, hanem egy abnormis állapot fentartásában, a joggal való rendszeres visszaéléssel egy betegségi tünetnek, az obstrukciónak állandósításában látja. A mankó lehet jó támasza a koldusnak, de csak kolduskirály agyában születhetik meg az a gondolat, hogy mankóval kell felfegyverezni az állam ép, egészséges polgárait is. Mindennek, ami van, a cél a lelke és a legnagyobb bajok a politikai és a társadalmi életben éppen a célnak szem elől tévesztésében származnak. A házszabályok célja nem lehetett és nem lehet sohasem más, mint a tanácskozási rendnek, a határozathozatal módjának a megállapítása. Négyszázötvenhárom ember nem beszélhet egyszerre, azoknak akaratnyilvánításáról bizonyos módot ki kell eszelni és kell lennie valakinek, aki ezt a módot alkalmazza. S ha igaz ez, amint hogy igaz, úgy logikai képtelenség és minden józan gondolkozásnak feje tetejére állítása az a felfogás, amely bármilyen rabutisztikával éppen a tanácskozási rendből akarja leszármaztatni a rendzavarás jogát. Ezért teljességgel az igazság híjján van mindaz az érvelés, amelyet most nap-nap után hallunk a képviselőházban a Nagy Emil-féle indítvánnyal szemben. Mit céloz Nagy Emil indítványa ? Azt, hogy kisodorva a magyar parlamentet a tehetetlenség örvényéből, a szólásszabadságnak, a vitatkozás szabadságának és az egymás meggyőzése lehetőségének teljes fentartása mellett biztosítsa a magyar képviselőház munkaképességét és biztosítsa a vehető szerepet ebben az országban. Hogy a horvát és a nemzetiségi képviselők a mai többségnek ezzel a nyílt és határozott törekvésével szembenkéshegyig menő harcot kívánnak folytatni, az csak természetes; teljesen érthetetlen azonban, hogy ebben a kérdésben a magyar nemzet ellenségeivel egy csatasorban látjuk a disszidens képviselőket is akkor, amikor tekintettel az új választási törvényre, talán a magyar nemzet létérdekéről van szó. Nemcsak a józan ész, hanem a magyar nemzet egészséges ösztöne is azt parancsolja, hogy amikor az általános választójog alapján minden számítás szerint előre láthatólag nyolcvan horvát és nemzetiségi képviselő kerül be már a legközelebb a magyar képviselőházba, gondoskodás történjék arról, hogy a túlnyomó magyar többség ne álljon tehetetlenül egy magyarellenes kisebbséggel szemben. A kisebbség jogán ezzel semmiféle sérelem nem esik, mert a kisebbségnek módja és alkalma lesz továbbra is arra, hogy a maga elveit hirdesse, a maga ellenzéki álláspontját a képviselőházban részletesen kifejtse. De az csak nem lehet sem nemzeti, sem általános emberi érdek, hogy egy országban vagy semmi sem történjék, vagy mindig csak az történjék, amit a kisebbség akar! Egyébként a revízió gondolata nem mai keletű. Annak szükségét már Tisza István gróf miniszterelnöksége idejében elismerte maga a függetlenségi párt és kifejezést adott ennek a függetlenségi párt vezére, Kossuth Ferenc, kijelentvén a képviselőházban, hogy szükségesnek tartja és megszavazza a házszabályrevíziót, de csakis a választói törvény reformjával, illetőleg a választójog kiterjesztésével kapcsolatosan. II. Napóleon. Elbeszéli: Kun Kálmán, úgy kezdem, mint a mesét szokás. Élt egyszer egy király, aki maga sem tudta, hogy az, mert mire megtudta, már nem volt király. S élt egyszer egy herceg, aki a bölcsőben nagyobb úr volt, mint a koporsóban. Az a király a római király volt I I. Napóleon fia ; az a herceg se volt más, mint a Napóleon fia. Egy és ugyanaz a személy, de a bölcsőben „római király” volt, vaig a halottas ágyán csak „Reichstadt hercege.“ Az apja tünemény, ő maga feltűnést nem keltő jelenség ; az a hadnagyból lett császár meteor, akinek már a puszta megjelenése is félelemmel töltötte el a nagyokat, kicsinyeket, hatalmasokat és gyengéket, királyokat és alattvalókat, míg a fia szabad szemmel nem látható kis csillag . s az a világverő : minden, ez a kis herceg : semmi. Van azonban történetében valami, ami meghatja az embert, ami lebilincseli még a szórakozott figyelmet is. Meg volt benne ugyanis mindaz a félelmetes, nagyság, ami az apjában, de hiányzott a rossz. Örökre kár, hogy sem az idő, sem a hely, sem a körülmények nem kedveztek a római királynak, hogy fényes tehetségeit, páratlan szívét népe boldogítására nem fordíthatta. Hogy megismerjük a fiút, szükséges, hogy tudjuk dióhéjnál is rövidebben az apa történetét.* * * Napóleon (I.) a sas, Korzika szüötte. Egy szegény, de talpig becsületes ügyvéd a házában látott először napvilágot . Mindekük volt ez a mindig durcás, komoly képű gyermek. Amilyen becsületes volt az apa, oly szelidlelkű, kedves és álmodozó volt azanya. Mindkettőtől örökölt valamit ; apjától a katona pálya iránt való szeretetet, törhetetlenséget anyjától a jó szivet. A kis Napolon gyerekélete roppant hideg volt, amit visszavonulásának köszönhetett. Pajtásai, barátai nem voltak, nem is lehettek. Amíg azok az erdőkben csatangoltak, vagy a mezőn játszottak, addig ő katonákat gyártott fából és agyagból, aztán gyerekészszel egymás ellen tüzelte őket. A vers vége azonban mindig az volt, hogy a játék végén ő maga rontott neki mindnek és pusztította el. Néha-néha ott látjuk a rideg fiút a többi gyerekek között. Akkor, amikor, azok katonásdit játszanak. Olyankor közibük állt ő is és meg sem állt a vezérségig. Napóleon erre született, amit már kispajtásai is elismertek azzal, hogy ha vezér kellett, csak Napóleonért mentek. Amelyik párt megnyerte vezérének, az biztos lehetett a győzelemről. Ebből a gyerek vezérből lett a második isten ostora, kinek fegyvereitől megremegett egész Európa. Ami a madárnak a Mai számunk 12 oldalra terjed.