Pécsi Közlöny, 1908. december (16. évfolyam, 280-303. szám)
1908-12-01 / 280. szám
r 11 . A Kereskedelem Mása, Pécs, nov. 21. A kereskedelmi köreink ez idő szerint nagyon érzékenyek és tegyük mindjárt hozzá, hogy igazán okuk van az érzékenységre. Minden jel arra mutat, hogy az ország vezető köreiben, a közélet és társadalom irányadó rétegeiben kereskedelem ellenes áramlat uralkodik. És ezen felülről jövő áramlat következtében hódít és uralkodik az a nemcsak primitív, de gazdaságilag lehető legkárosabb felfogás, mely a kereskedelemben csak egyszerű, gépies közvetítőt lát és ez okból meddőnek, sőt erkölcstelennek tarja. Amily szomorú és szellemi szegénységre vall az ily felfogás, és oly szomorú, hogy ilyetén közállapotok mellett még ma is arról kell írnunk, hogy mi a kereskedelem igazi hivatása. Mert ha a kereskedelem igazán nem tenne egyebet, mint kisebb-nagyob haszonért eljuttatná a termelőnek áruját a fogyasztóhoz, akkor még meg tudnók érteni, ha egynémely emberek ezt a munkát improduktívnek tartják. Azonban ez a tétel csak akkor állana meg, ha a gazdasági életben mindig adott és változásnak alá nem eső mennyiségekkel lehetne számolni. Ha mindig ugyanaz a termelés ugyanavval a fogyasztással, ugyanaz a szükséglet ugyanavval a kínálattal állana szemben. Más szóval, ha a gazdasági életben nem volna fejlődés és változás. Ha el tudunk képzelni egy olyan társadalmat, mely állandóan ugyanazt a mennyiséget termeli és fogyasztja éleimben, ruhában és minden egyéb szükségletben, akkor igazán meddő és felesleges dolog volna a közvetítés a fogyasztó és termelő között. De hát ilyen társadalom nem volt és nem lesz. A társadalom a fejlődés törvényeinek van alávetve és a termelés változó és fejlődő viszonyait felismerni és felkutatni számára a fagyasztó piacot, a változó és fejlődő szükséglet számára pedig gondoskodni a termelésről: ez a kereskedelem tulajdonképeni igaz hivatása. A kereskedelemnek ez a működése nemcsak, hogy nem improduktív, hanem valóságos mozgató és hajtóereje a gazdasági életnek. A termelőt fokozottabb tevékenységre serkenti és egyúttal fogyasztó képességét is növeli. Áruinak érdekében folyton új összeköttetéseket keres, agitál és kapacitál és a fogyasztók igényeit és ízlését felismervén, a termelés működését irányítja és befolyásolja. A gazdasági élet fejlődése a termelés és fogyasztás emelkedésében mutatkozik és ennek az emelkedésnek a kereskedelem a hatóereje. Sokat vitatják és sokat kárhoztatják a spekulatív elemet a kereskedelemben. Messze vezetne annak kimutatása, hogy a spekuláció tulajdonképen alkotó eleme minden önálló gazdasági tevékenységnek. Minden gazdasági működés kockázattal kezdődik, a többé kevésbé valószínű, de minden körülmények között bizonytalan haszon reményében. Spekulál a gazda, mikor elveti a magot és megmunkálja a földet, mert hisz a termés a természet kedvező kegyelmétől függ. Spekulál az iparos, mikor megnyitja műhelyét vagy gyárát, spekulál az orvos, az ügyvéd, mikor évekig tanul, aztán irodát nyit és várja az első klienst vagy pácienst. Spekulál a képviselő, mikor pénzt kockáztat egy bizonytalan mandátumért, spekulál az író is, mikor könyvet és drámát ir, melynek sikere kétes és bizonytalan, sőt még a tudós is spekulál, mikor kísérletezik és kutat új igazságok után, melyeknek a kutatás pillanatában nemcsak gazdasági, de tudományos értéke is bizonytalan. Hogy hol vannak azután a jogos és jogtalan spekulációnak határai, ennek megállapítása a közigazgatási élet egyik legnehezebb problémája. A realitásnak itt épen oly szerepe van, mint a vakmerőségnek. De egy kissé eltérünk a tárgytól. A magyar kereskedelem védelmében akartunk megdönteni hamis, hibás elavult elméleteket. De, hogy ezek az elméletek annyira gyökeret verhettek, annak oka talán maga egy kissé a magyar kereskedelem is. De nem azért, mert a mi kereskedelmünk túlságos agilis, túlságos eleven, túlságos vállalkozó, túlságos spekulatív volna. Épen ellenkezőleg. A magyar kereskedelem inkább konzervatív, csendes és szereti a járt utakat, régi összeköttetéseket. Ezért nem tudott talán mindig és mindenben lépést tartani a nemzeti termelés tagadhatatlan fejlődésével és ezért nem tudott mindig ennek a fejlődésnek mozgatója, hajtóereje lenni. Ha már veszedelmes túlzásba megy ellenük az igaztalan felfogás, ha a szövetkezeti mozgalom veszélyezteti existenciájukat, akkor is beérik meddő panaszokkal, de nem mozdulnak. Pedig hivatásuk, rendeltetésük folytán első helyen kellene állniuk és azt a kiváló helyet, amelyet az ország gazdasági tényezői között elfoglalnak, öntudatos önérzettel betölteniük. A maradiságban elavult, vagy a rosszhiszemű reakciós elméletekkel szemben az ő feladatuk az országnak bebizonyítani, hogy a magyar kereskedelem amint nyelvben, érzületben gondolkodásban beolvadt a nemzet testébe, ép úgy nagy feladatokra hivatott alkatrésze is a nemzeti termelésnek. És hogy ezeket a nagy feladatokat az ország anyagi jóléte érdekében minél jobban teljesíthesse, elismeréssel serkenteni, buzdítani és támogatni kell, nem pedig gyűlöletes elméletekkel elidegeníteni. Agilis, tetterős, vállalkozó kereskedelemre mindenütt szükség van, de legnagyobb szükség van rá hazánkban. Ezt jegyezzék meg jól maguknak azok, akik a magyar közvéleményt irányítják. GC 4 i C*'*. * 19 . 6 a ~1008. december 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal Király utca 24. szám. Városi és interurbán telefom szám 111. Főszerkesztő: Dr. EGRY BÉLA orszgy. képv. DÁMEL ANZELM MADARÁSZ BÉLA felelős szerkesztő, kiadó laptulajdonos. Kéziratot vissza nem adunk. Előfizetési árak: Egész évre 24 K., félévre 112 K., negyedévre 6 K., egy hónapra 2 K Egyes számára 10 fillér. A stagye rendkívüli közgyűlése. Ma délelőtt 10 órakor tartotta Baranyavármegye törvényhatósága Koszits Kamill alispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlését, amelyhez annak a kimutatásnak elkészítése és a közgyűlés útján a belügyminiszterhez leendő fölterjesztése tett szükségessé, amely a községi és körorvosoknak rendszeresített illetményeinek 1908. szemptember hó 1-től az állam által kiutalandó összegét tünteti fel. A közgyűlés megnyitásakor Koszits Kamill alispán üdvözölte a megjelenteket és meleg hangon emlékezik meg arról a gyászos esetről, amely a vármegye főispánját gróf Benyovszky Móricot érte édes atyja halálában. A vármegye egész közönsége csakúgy mint tisztikara igaz részvéttel osztos