Pécsi Közlöny, 1908. december (16. évfolyam, 280-303. szám)

1908-12-01 / 280. szám

r 1­1 . A Keresked­elem Mása, Pécs, nov. 21. A kereskedelmi köreink ez idő szerint nagyon érzékenyek és tegyük mindjárt hozzá, hogy igazán okuk van az érzékenységre. Minden jel arra mutat, hogy az ország vezető köreiben, a közélet és társadalom irányadó rétegeiben kereskedelem ellenes áramlat uralkodik. És ezen felülről jövő áramlat következtében hódít és uralkodik az a nemcsak primitív, de gazdaságilag lehető leg­károsabb felfogás, mely a kereske­delemben csak egyszerű, gépies köz­vetítőt lát és ez okból meddőnek, sőt erkölcstelennek tarja. Amily szomorú és szellemi sze­génységre vall az ily felfogás, és oly szomorú, hogy ilyetén közállapotok mellett még ma is arról kell írnunk, hogy mi a kereskedelem igazi hiva­tása. Mert ha a kereskedelem igazán nem tenne egyebet, mint kisebb-na­­gyob haszonért eljuttatná a termelő­nek áruját a fogyasztóhoz, akkor még meg tudnók érteni, ha egynémely emberek ezt a munkát improduktív­­nek tartják. Azonban ez a tétel csak akkor állana meg, ha a gazdasági életben mindig adott és változásnak alá nem eső mennyiségekkel lehetne számolni. Ha mindig ugyanaz a ter­melés ugyanavval a fogyasztással, ugyanaz a szükséglet ugyanavval a kínálattal állana szemben. Más szóval, ha a gazdasági életben nem volna fejlődés és változás. Ha el tudunk képzelni egy olyan társadalmat, mely állandóan ugyanazt a mennyiséget termeli és fogyasztja éleimben, ru­hában és minden egyéb szükséglet­ben, akkor igazán meddő és feles­leges dolog volna a közvetítés a fogyasztó és termelő között. De hát ilyen társadalom nem volt és nem lesz. A társadalom a fej­lődés törvényeinek van alávetve és a termelés változó és fejlődő viszo­nyait felismerni és felkutatni számára a fagyasztó piacot, a változó és fej­lődő szükséglet számára pedig gon­doskodni a termelésről: ez a keres­kedelem tulajdonképeni igaz hiva­tása. A kereskedelemnek ez a mű­ködése nemcsak, hogy nem impro­duktív, hanem valóságos mozgató és hajtóereje a gazdasági életnek. A termelőt fokozottabb tevékenységre­­ serkenti és egyúttal fogyasztó képes­ségét is növeli. Áruinak érdekében folyton új összeköttetéseket keres, agitál és kapacitál és a fogyasztók igényeit és ízlését felismervén, a ter­melés működését irányítja és befo­lyásolja. A gazdasági élet fejlődése a termelés és fogyasztás emelkedésé­ben mutatkozik és ennek az emel­kedésnek a kereskedelem a ható­ereje. Sokat vitatják és sokat kárhoz­tatják a spekulatív elemet a keres­kedelemben. Messze vezetne annak kimutatása, hogy a spekuláció tulaj­donképen alkotó eleme minden ön­álló gazdasági tevékenységnek. Min­den gazdasági működés kockázattal kezdődik, a többé kevésbé való­­színű, de minden körülmények között bizonytalan haszon reményében. Spe­kulál a gazda, mikor elveti a magot és megmunkálja a földet, mert hisz a termés a természet kedvező kegyel­métől függ. Spekulál az iparos, mikor megnyitja műhelyét vagy gyá­rát, spekulál az orvos, az ügyvéd, mikor évekig tanul, aztán irodát nyit és várja az első klienst vagy pácienst. Spekulál a képviselő, mi­kor pénzt kockáztat egy bizonytalan mandátumért, spekulál az író is, mi­kor könyvet és drámát ir, melynek sikere kétes és bizonytalan, sőt még a tudós is spekulál, mikor kísérle­tezik és kutat új igazságok után, melyeknek a kutatás pillanatában nemcsak gazdasági, de tudományos értéke is bizonytalan. Hogy hol vannak azután a jo­gos és jogtalan spekulációnak hatá­rai, ennek megállapítása a közigaz­gatási élet egyik legnehezebb prob­lémája. A realitásnak itt épen oly szerepe van, mint a vakmerőségnek. De egy kissé eltérünk a tárgy­tól. A magyar kereskedelem védel­mében akartunk megdönteni hamis, hibás elavult elméleteket. De, hogy ezek az elméletek annyira gyökeret verhettek, annak oka talán maga egy kissé a magyar kereskedelem is. De nem azért, mert a mi keres­kedelmünk túlságos agilis, túlságos eleven, túlságos vállalkozó, túlságos spekulatív volna. Épen ellenkezőleg. A magyar kereskedelem inkább kon­zervatív, csendes és szereti a járt utakat, régi összeköttetéseket. Ezért nem tudott talán mindig és minden­ben lépést tartani a nemzeti terme­lés tagadhatatlan fejlődésével és ezért nem tudott mindig ennek a fejlődésnek mozgatója, hajtóereje lenni. Ha már veszedelmes túlzásba megy ellenük az igaztalan felfogás, ha a szövetkezeti mozgalom veszé­lyezteti existenciájukat, akkor is be­érik meddő panaszokkal, de nem mozdulnak. Pedig hivatásuk, ren­deltetésük folytán első helyen kel­lene állniuk és azt a kiváló helyet, amelyet az ország gazdasági ténye­zői között elfoglalnak, öntudatos ön­érzettel betölteniük. A maradiságban elavult, vagy a rosszhiszemű reak­ciós elméletekkel szemben az ő fel­adatuk az országnak bebizonyítani, hogy a magyar kereskedelem amint nyelvben, érzületben gondolkodásban beolvadt a nemzet testébe, ép úgy nagy feladatokra hivatott alkatrésze is a nemzeti termelésnek. És hogy ezeket a nagy feladatokat az ország anyagi jóléte érdekében minél job­ban teljesíthesse, elismeréssel ser­kenteni, buzdítani és támogatni kell, nem pedig gyűlöletes elméletekkel elidegeníteni. Agilis, tetterős, vállal­kozó kereskedelemre mindenütt szük­ség van, de legnagyobb szükség van rá hazánkban. Ezt jegyezzék meg jól maguk­nak azok, akik a magyar közvéle­ményt irányítják. GC 4 i C*'*. * 19 .­­ 6 a ~1008. december 1. Szer­kesztőség és kiadóhivatal Király­ utca 24. szám. Városi és interurbán telefom szám 111.­­ Főszerkesztő: Dr. EGRY BÉLA orszgy. képv. DÁMEL ANZELM MAD­ARÁSZ BÉLA felelős szerkesztő, kiadó laptulajdonos. Kéziratot vissza nem adunk. Előfizetési árak: Egész évre 24 K., félévre 112 K., negyedévre 6 K., egy hónapra 2 K Egyes szám­ára 10 fillér. A stagye rendkívüli közgyűlése. Ma délelőtt 10 órakor tartotta Ba­­ranyavármegye törvényhatósága Koszits Kamill alispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlését, amelyhez annak a kimuta­tásnak elkészítése és a közgyűlés útján a belügyminiszterhez leendő fölterjesztése tett szükségessé, amely a községi és kör­orvosoknak rendszeresített illetményeinek 1908. szemptember hó 1-től az ál­lam által kiutalandó összegét tünteti fel. A közgyűlés megnyitásakor Koszits Kamill alispán üdvözölte a megjelenteket és meleg hangon emlékezik meg arról a gyászos esetről, amely a vármegye főis­pánját gróf Benyovszky Móricot érte édes atyja halálában. A vármegye egész közönsége csak­úgy mint tisztikara igaz részvéttel osztos

Next