Pécsi Közlöny, 1909. február (17. évfolyam, 26-46. szám)

1909-02-02 / 26. szám

1909. február 2. Kedd XVII. évfolyam 26. sz. Szer­kesztőség és kiadóhivatal Király­ utca 24. szám. Városi és interurbán telefon­szám 111. Főszerkesztő: Dr. EGRY BÉLA orszgy. képv. DŐNIEL ANZELM MAD­ARÁSZ BÉLA felelős szerkesztő, kiadó laptulajdonos. Kéziratot vissza nem adunk. Előfizetési árak: Egész évre 24 K., félévre­­ 12 K., negyedévre 6 K., egy hónapra 2 K Egyes szám ára 10 fillér. Játékszenvedély. (F. É.) Ha társadalmunkat fi­gyelmes szemmel nézzük igen sok apró-nagyobb szépséghibát észlelhe­tünk rajta, melyek egyszerű kozme­tikus beavatkozással nem gyógyít­hatók. Sok félszegség, még több veleszületett vérbeli káros tulaj­donság jellemzi ezt a mi keletről elszármazott s nyugatba oltott nem­zetünket. Vérmérsékletével járó s káros befolyású tulajdonsága azonban, mely nem egy katasztrófához vezetett, az a mérhetetlen játékszenvedély, mely­­lyel mindannak, mivel a hirtelen vagyonszerzés összeköttetésben áll, hódol. A lóverseny, kártya, sorsjegy­játék stb. stb. sehol oly sok és szenvedélyes hivőt nem talál, mint a mi tejjel mézzel folyó országunk­ban társadalmi életünk s gazda­sági továbbfejlődésünk legnagyobb kárára. Mintha az ázsiai tüzes, sűrű vér megkívánná azt, hogy agybu­­tító, idegrezegtető, léleksorvasztó já­ték ritkítsa meg annak folyását, mintha természetünkben rejtenék az a káros befolyás, mely a játékszen­vedély kielégítése felé visz, ragad, hurcol. Ha a külföldi játékklubbokat szemügyre vesszük s azok idegen-­­ forgalmi statisztikáját vizsgálgatjuk, úgy arra az elszomorító tényre ju­tunk, hogy a nemzetek nagy ván­dorlásában a magyar az, mely arány­lag a legnagyobb kvótával képvisel­teti szülötteit e pokolbéli tanyákon. A magyar, a gavallér faj az, mely e külföldi játékbarlangok milliós hasznát elősegíti s ez a nemzet az, mely keserves filléreivel járul e hatalmas intézmények erősítéséhez. S nincs erő, nincs hatalom, mely e szégyenteljes gyöngeségünk erejét vehetné. Beleásta magát egész társadalmunkba, kivéshetetlenül, ki­irthatatlanul. A legalsóbb néposz­tálytól, a legmagasabb körökig dúl ez átkos szenvedély s a kis korcs­mákban ép úgy dühöng, mint a fé­nyes klubbok s kaszinókban. Nincs kivétel, nincs különbség mindnyájan egyformán s szégyenteljesen nyö­günk átkos természetünk e fattyú­hajtása alatt. Sajnos az intéző körök is sze­met hunynak a játékszenvedély dü­höngő s fölötte káros pusztításai felett, mert hiszen a legjobb bará­taik, sőt legtöbbször jó­maguk is benn ülnek azoknak a kaszinóknak, klubboknak elnökségében, igazgató­ságában, melyekben a legtöbb áldo­zatát szedi e kórság. A modern kultur­államokban börtönbüntetéssel sújtják a hazárd játékok űzőit. Nálunk, bizony ke­gyelmes és enyhe kézzel büntet az idevágó törvény, mert a legrosszabb esetben, ha valakit tiltott játékon fognak s akkor is nyilvános helyen, csupán kihágást állapítanak meg, melyet szerény pénzen válthat meg a tettenért. Ausztriában szintén ki­hágásnak tekintik, de ott a külföldi honosokat ily vétségben marasztalva, ki is utasíthatják. E kiutasítás már nem egy előkelő mágnásunknak jutott osztályrészül. De a gyepen, a banküzletekben a kaszinókban nálunk büntetlenül áldozhat mindenki káros játékszen­vedélyének. Noha a sajtó a lóver­senyjáték ezer s ezer elbukott áldo­zatáról rikító statisztikát vezet s a kaszinókban kiütköző, kiszivárgó rettenetes tragédiák nyomán megin­dul a nagy nyilvánosság előtt a baj megelőzését követelő preventív in­tézkedések hangoztatása, mégis, mi­helyt a kedélyek kissé lecsillapod­tak, a játék kezdődik elölről és sen­kinek sem jut eszébe, hogy gátat vessen az öldöklő szenvedély roha­násának. Maga az állam is előmozdítója a betegségünket, hiszen minden lehető és lehetetlen alkalmakkor, sorsjegy kibocsájtásokat engedélyez s fővéd­nöksége alatt áll az osztálysorsjáték, mely már a legalsóbb néprétegbe is épugy belevette magát, mint annnak idején a lottójáték melynek meg­szüntetését mindnyájan, kik a nemzet jövendőjével csak kissé is törődtünk őszinte örömmel fogadtuk. S pusztít a játék. Ma itt holnap ott halljuk a gyászos anyagi romlá­sok hírét. S az ok ? Legtöbbször a játék. A társadalom ennek a bajnak a megszüntetésére gyönge. Az állam­­hatalom szigorú intézkedése szüksé­ges, hogy mihamarább végét sza­­kaszsza romlásunk e végzetes miaz­­májának. Vájjon akad olyan derék, hazája sorsát szivén hordó s amel­­let tekintélyes férfiú, ki felemeli til­takozó szavát illetékes helyen az el­harapódzott játékszenvedély ellen . Benczenreitner József«*«m» P“ Több kiállításon aranyéremmel kitüntetve, cipőraktára Pécsett, Király­ utca 4. szám alatt és műhelye és Graef-palota alsó sarok.) Tisztelettel értesítjük az Cfl­ÖF2lktáFUnkat GS ItlUIlGlVÜffkBt Király utca 4 igen tisztelt közönséget, hogy ** • * számú házba (Geltch és Graef-palota alsó sarok) helyeztük át, hol a legújabb divatu mindennemű cipőkből nagy raktárt tartunk, úgy hogy a legkényesebb igényeket is kielégíthetjük és a legjobb minőségű kész, valamint mér­ték utáni saját készítésű cipőkkel a legjutányosabb áron szolgálhatjuk ki mélyen tisztelt vevőinket. Midőn még kérjük, hogy új helyiségünkben is az eddigi nagyrabecsült bizalmukkal és jóindulatukkal meg­ajándékozni szíveskedjenek, s hogy ezt továbbra is kiérdemeljük, minden erőnkből igyekezni fogunk, hogy mé­lyen tisztelt vevőinket teljes megelégedésre szolgáljuk ki. Tisztelettel ifj. B611CG­ll0llIlGr JÓZSefné ÉS TÓM.

Next