Pécsi Közlöny, 1909. május (17. évfolyam, 90-110. szám)

1909-05-01 / 90. szám

1909. május 1. Szerkesztő­ség és kiadóhivatal Király­ utca 24. szám. Városi és interurbán telefon­szám 111. Főszerkesztő: E G R Y B É orszgy. képv. DONIEL ANZELM felelős szerkesztő. Szombat XVII. évfolyam 90. sz. L A MADARAS?. BÉLA kiadó lap tulajdonos. Kéziratot vissza nem adunk. Előfizetési árak: Egész évre 24 K., félévre 12 K., negyedévre 6 K., egy hónapra 2 K Egyes szám ára 10 fillér. Alkotmány. (F. É.) Alkotmánynak nevezzük azt a legdrágább kincsünket, amely­nek az a legfontosabb ismertető jele, hogy: — nincs. Olyan ez, mint a mesebeli király palástja, amelyről ugyan a leghitelesebb okiratok is el­­ismerték, hogy a legdrágább, leg­finomabb szövetből van ugyan, de az az egyetlen csekély hibája van, hogy senki se látja. Ilyen a mi politikai életünk is. Minden a lehető legalkot­mányosabb formákban történik. Min­denre akad valami paragrafus, amelyre rá lehet mutatni, hogy íme, ezt így követeli a törvény és másképen meg­­valósítani nem is lehet. Szóval olyan alkotmányunk van, amelyet bárki, aki nem magyar, a legridegebb absolu­­tizmusnak tarthat. Vagy alkotmány-e az olyan törvénygyűjtemény, amely­nek az a sajátsága, hogy akármilyen törvénytelenséget is alkotmányos, tör­vényes formába szoríthat? Alkot­mány-e az olyan Prokrustes ügy, amely egyformán jó hosszú és rövid ember­nek, csak olykép, hogy a rövidet egy kicsit ki, a hosszúnak meg egy kicsit lemetélnek a lábáról?! A legutóbb történtek még csak megerősítenek bennünket azon hitünk­ben, hogy alkotmányunk távolról sem olyan szilárd és megbízható épület, melyre következő esztendők, sőt év­századok fejlődését építhetnék. Amíg fejedelmi szó és nem ügyvédi rabu­­lisztika magyarázta a törvény egyes szakaszait, addig garanciánk lehetett arra, hogy a mi alkotmányunkból is azt fogják kimagyarázni, ami benne van és nem arra fognak súlyt fek­tetni, amint elhallgat. De Ausztria látva, hogy erőszakkal nem bír ve­lünk, most ügyvédi fogásokhoz fordul és apellál a mi úgynevezett és köz­mulatság tárgyául szolgáló lovagias­ságunkra, amelynek az a legszomo­­rúbb eredménye, hogy rögtön igazat adunk ellenségünknek, ha csak némi­leg is törvényes, azaz alkotmányos látszatot tud adni érvelésének. Nagyon szomorú és lesújtó tény ez, melynek még igen sok keserves csalódást fogunk köszönhetni. Amikor szillogizmusokká és dia­lektikával alkotmány­ellenes cseleke­deteket az alkotmányosság látszatával ruháznak fel, akkor nekünk nem az a dolgunk, hogy beletörődjünk a vál­­tozhatatlanba, hanem igenis oda kell törekednünk, hogy hasonló eset elő­­fordultát legalább a jövőben meggá­toljuk. Ha olyan alkotmányunk, hogy minden jogtiprást alkotmányos for­mába lehet bújtatni, akkor ezt az al­kotmányt meg kell változtatnunk, hogy legalább a jövőre nézve vértezve le­gyünk hasonló dolgok ellen. Ne higgye senki, hogy az alkot­mány örök időkre szóló mű. Igaz, van­nak sarkalatos pontjai, melyek hosszú időkre szólnak, amint a magyar alkot­mány is évszázadokon át a szabadelvű haladás jegyében fejlődött, de ezt így kell magyaráznunk, hogy az ilyen al­kotmánynak nem szabad a fejlődés egy fokán megállania, hanem csak arra kötelez, hogy a további fejlődé­sében is következetes és az alapgon­dolatnak megfelelő legyen. Alkotmá­nyunk utolsó nagyobb változása a kiegyezés volt. A külpolitikai esemé­nyektől teljesen megtört és elgyötört Ausztria állt akkor velünk szemben, mint alkudozó fél és nekünk meg volt az a rettenetes hibánk, hogy egy sza­vazattöbbséggel elfogadtuk Deák ja­vaslatát, mely évszázadokra lekötötte kezünket a szabad fejlődés tekinte­tében. Értjük, hogy Ausztria görcsösen ragaszkodik ehhez a kiegyezéshez, melynél jobbat az ő szempontjából tekintve, nem igen nyerhetett volna. Az azonban nem ok arra, hogy mi Ausztria ezen ragaszkodást utánozzuk és a magunk részéről is szentnek és sértethetlennek tartsuk a kiegyezést. Nem. Sőt ellenkezőleg! Amilyen mér­tékben ragaszkodik ellenfelünk ehhez a szerencsétlen szörnyszülötthöz, ugyan­olyan mértékben kell nekünk azt el­vennünk magunktól. Adja Isten, hogy ez a perc, men­nél előbb bekövetkezh­essék! Cipő-maoitír és műhely III. BENCZEHLEITNER JÓZSEFNÉ és Társa Pécs, Király-utca 4. Geltch és Graef-palota alsó sarok. Ajánlja a nagyérdemű közön- J PC-RAKTÁRÁT cégnek újonnan berendezett , berendezve mindennemű férfi, női és gyermek cipőkkel. Eltűnő torna­cipők. Erős munkás­cipők. Megrendeléseket valamint javításokat gyorsan és pontosan készítünk. Ugyanitt egy tanonc is felvétetik. tisztelettel _JTObbJdáUiMiso­^jmir^ IQ. Bennenleitner Józsefné és lássa Fenti uj cégemet szives figyelmükbe ajálva kérem továbbra is nagybecsű pártfogásukat Ígérve a legszolidabb kiszolgáltatást jutá­nyos árban tisztelettel Ifj. Benczenleitner József. Lapnak mai száma 12 oldalra terjed. Politikai szenszemle. A bankkérdés krízisre vezetett. Az osztrák kormány nem ment bele a kartel­­lh­ozott bankok felállításába és evvel tart­hatatlanná vált az az alap, amelyen a koa­líció különböző pártjai a bankkérdés te­kintetében egyetértően állást foglaltak. A függetlenségi pártra nézve természetsze­rűen most már az a kötelesség hárult, hogy az önálló bank felállítását kísérelje meg. Ilyen értelemben tettek a párt vezé­rei, Kossuth és Apponyi előterjesztéseket a királynál, de a felség a nehéz külpoliti­kai viszonyokra hivatkozva elutasította ezt az ajánlatot. A kartellbank tervének

Next