Pécsi Közlöny, 1909. július (17. évfolyam, 131-152. szám)

1909-07-01 / 131. szám

1909. julius 1. Szer­­vesztőség és kiadóhivatal Király­ utca 24. szám. Városi és interurbán telefon­szám 111. ■nuannHi D­r. Demel Anzelm felelős szerkesztő. Csütörtök XVII. évfolyam 131. sz. Főszerkesztő: Egry Béla ország. képv. Madarász Béla kiadó laptulajdonos. Kéziratot vissza nem adunk. Előfizetési árak : Egész évre 24 K., félévre 12 K., negyedévre 6 K., egy hónapra 2 K Egyes szám ára 10 fillér. Ni ívezik ezután. Minden úgy következett be, a­hogy azt Lukács László homo regius hivatalos megbízású hírének vétele­kor előre láttuk, s ahogy azt meg is írtuk. Azok a prepozíciók, amelyeket Lukács a függetlenségi párt elé ter­jesztett, még azokat a minimális kö­vetelményeket sem fedték, amelye­ket Kossuth Ferenc mint a függet­lenségi pártnak a kibontakozáshoz való hozzájárulásának alapjául meg­jelölt, s ezért a függetlenségi párt intéző bizottsága a homo regius pre­pozícióit vissza­utasította. A függetlenségi párt tehát csak önmagához maradt hű akkor, mikor így határozott. 1 . A tárgyalások tehát eredményről nem vezettek eddig s előreláthatólag fiascoval fognak végződni és Lukács László valószínűleg még a hét vége előtt vissza­tér Bécsbe és megbízó­jának a királynak jelentést tesz vá­­lalkozásának sikertelenségéről. De mi következik azután ? Hogy mi fog következni, arra az éppen nem mai keletű válság egyes fázisainak lepergése enged kö­vetkeztetést vonni. A magyar válságnak eredeti ru­gója a függetlenségi párt túlsúlyra jutása. A nemzeti ellenállást mege­lőző időben már túlsúlyban volt a függetlenségi párt, erkölcsi túlsúly­ban a korteseszközök minden for­májával összetoborzott és biztosított szabadelvű párti többség fölött. A függetlenségi párt, gyökerét a nem­zet kívánalmaiban, követelményeiben bírta, s abban hogy mindig létéző, de Ausztria által mindig tagadott jogaink érvényesítését követelte, a mig a szabadelvű párt minden töb­­sége mellett is negyvenesztend­ős uralma alatt nemzeti irányban éppen semmit sem tett, óhajnak is csak azt merte hangoztatni, amit Bécs és az uralkodó előzetes beleegyezésével szentesített. E tekintetben talán elég lesz rámutatni a szabadelvű párt hírhedt katonai katonai követelmé­nyére a kigondoló bizottság által ki­dolgozott kidolgozott kilenc pontra, mellyel akkor a párt mellét verve járult a nemzet elé, de amely még ma is túlnyomó részében csupán jám­bor kívánság minden előzetes szen­tesítés és jóváhagyás ellenére! Ez és ezekhez hasonló okozta a függetlenségi párt erkölcsi túlsúlyát akkor, amikor a függetlenségi párt még kisebb volt. Mikor aztán a nemzet ítéletet mondott a szabadelvű uralom és I­rány fölött, akkor a parlamenti túl­súlyt is biztosította azoknak, akik a nemzet jogaiért küzdöttek — akkor lett újra akuttá a válság amelynek ütköző pontja akkor a magyar nyelv­nek a hadseregben való érvényesü­lése volt. Bekövetkezett a rendszerválto­zás s a válság, olykér nyert ideig­lenes megoldást, hogy a válságból az ütköző­pontot izolálták addig, míg az új választási törvény megal­kotva, a nép nagyobb rétege az al­kotmány sáncaiba befoglalva nincs. A függetlenségi párt akkor, a­mikor parlamenti túlsúlya biztosítva volt, éppen a válságot előidézett okok alapján, sarkalatos programm­pontja a nemzeti hadsereg megvaló­sításának elhalasztásába beleegyezett — ezzel a béke érdekében oly áldo­zatot hozott, amely könnyen discre­­ditálhatta volna az ország előtt. Már az maga, hogy mint parla­menti többség belement egy koalíciós minisztérium támogatásába, amely egyes beterjesztett törvényjavaslatai­val épen alapjában támadta a függet­lenségi pártot, mint például a kvóta­emelés, stb. — ez már magában is oly, áldozat volt, aminőre semmiféle orszg pártjainak történetében példa nincs ! S mindezt azért tette, hogy élő törvényben megírott jogait még egyszer megvásárolja. A függetlenségi párt programm­­jába ütköző dolog volt például magá­nak a kiegyezésnek megnyitása ahe­lyett, hogy az ország egyszerűen rá­tért volna az önálló vámterület meg­alkotására ! Ismét a függetlenségi párt ho­zott áldozatot, ismét beleegyezett olyan formák között, amelyek leg­alább a külszínt mentik meg — s amelyet a pártvezérének szinte titáni harcát követelték a kormányban — beleegyezett az önálló vámterület felállításának elhalasztásába. És most, amikor az önálló nem­zeti bank felállításáról van szó, arról a követelményről, amely már az 1848 március 15-iki tizenkét pontban meg­van, arról, amit teljesen szabad jo­gunknak ismer a 67-es kiegyezés is, arról a jogunkról, amelyről tételes törvény intézkedik és amelyet a kvótaemelésben még külön meg is vettünk, akkor a homo regius ismét azzal a kívánsággal áll elő, hogy a párt egyezzék bele ennek a kardi­nális programmpontnak az elhalasz­tásába ! 1906 óta — tehát három éve van többségben a párt, valljon prog­­rammjának melyik pontjának meg­valósítása elé nem gördítettek még eddig leküzdhetetlen akadá­lyokat? Mint parlamenti többség a koalíció által bekóba vert akarattal kellett eltűrnie azt, hogy minden programmpontjának megvalósítása mától elhalasztassék, pedig a munkára csak a m­a a mienk, az alkalmas m­a, az mely a munkára alkalmat isi teret is ad! Holnap már változhat­nak a viszonyok, a holnap még nem Tennis-Benczenleitner - féle torna­cipők, valamint sandalok nagy férfi-, női- és gyermek-cipők ismét kap­hatók Városház­ utca 4. sz. (Geltch és Graef-palota alsó sarok.) választékban. Több kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Fehér­ cipők mindig raktáron. Tanonc felvétetik.

Next