Pécsi Közlöny, 1909. augusztus (17. évfolyam, 153-174. szám)
1909-08-01 / 153. szám
1909. augusztus 1. Vasárnap XVII. évfolyam 153. sz. Szerkesztőség és kiadóhivatal Király utca 24. szám. Városi és interurbán telefonszám 111. D Demel Anzelm felelős szerkesztő. Főszerkesztő: Egry Borsz gy. képv. Madarász Béla kiadó laptulajdonos. Kéziratot vissza nem adunk. Előfizetési árak : Egész évre 24 K., félévre 12 K., negyedévre 6 K., egy hónapra 2 K Egyes szám ára 10 fillér. Harcosy gazdasági öneilolás. Irta: Batthyány Tivadar gróf. Amidőn az elmúlt politikai évad izgalmas munkája után megkezdjük a nyári pihenőt, jó lesz, ha megnem feledkezünk ezen idő alatt is azon súlyos helyzetről, melyben édes hazánk közviszonyai szenvednek. Ha gondolkodunk elmélkedünk a közelebbi jövő nagy problémája felett, gondolkoznunk, törekednünk és törődnünk kell a nyár folyamán is a haza sorsával, annál is inkább, mert néhány heti pihenő után legkésőbb szeptember hó elején megkezdődik azon nagy politikai munka, hogy ne mondjam harc és háború, amely hivatva van évtizedekre, talán századokra is kiterjedőleg az ország s a nemzet jövő fejlődésének útjait megalapozni. A külügyi helyzet bizonytalan. Minden oldalról izzó hangulattal találkozunk ; földgömbünk nem egy helyén olyan fókuszok láthatók, amelyekből vajmi könnyen újabb nemzetközi bonyodalmak, háborús veszedelmek kezdődhetnek. Ezen helyzettel szemben mindazok, akik a kettős monarchia véderejével foglalkoznak, bizonyára már a jövő parlamenti idény legelején a hadi kiadások óriási emeléseinek követelésével fognak a nemzet elé lépni. Azon nemzet elé, amelynek anyagi viszonyai oly gyengék, hogy belső konszolidációja követelményeinek közigazgatási, közgazdasági, közlekedési, szociális és kulturális téren anyagi erők hiányában, alig-alig képes még csak lassú lépésekben is megfelelni. S ha mégis azt követelik tőlünk, hogy ne riadjunk vissza újabb anyagi áldozatoktól a véderő fejlesztése érdekében, természetszerűleg merül fel az a kérdés, hogy miből fedezzük ezen tőlünk kívánt rettentő újabb terheket ? A válasz ezen kérdésre igen egyszerű. Fejlesszük gyorsan léptekben gazdasági viszonyainkat, tegyük a lehető leggyorsabb módon országunkat anyagilag erőssé és így nagyobb terhek elviselésére képessé. Ezen axiómával szemben pedig ismét felmerül a további kérdés, hogy mikép. A válasz ezen kérdésre ép olyan egyszerű. Ha igaz ugyanis, hogy a mai közgazdasági helyzetünkben, amidőn hitelügyünk egy Bécsben székelő közös jegybanktól s az osztrák nagy pénzintézetektől függ, amidőn a vámközösség ezer ponton nehezíti meg közgazdasági felődésünket, az ország mégis valamelyest előbbremegy gazdasági téren is, úgy még bizonyosabb hogy Ausztria gazdasági fejlődése aránytalanul gyorsabb és mélyrehatóbb s mi gazdaságilag az előrehaladás terén valóban csak az osztrákok után kullogunk. Kétségtelen, hogy Ausztriától való gazdasági függő helyzetünkben Magyarország teherviselő képessége sokkal kisebb mértékben fog emelkedni, semhogy az államkincstárral védelmi célokra felmerülő követeléseknek megfeleljen. Ha tehát azt kívánják, hogy véderőnket fejlesszük, hogy a hármas szövetségben Németország mellett az eddiginél nagyobb fegyveres erővel lépjünk fel s amellett kell, hogy az ország egyéb igényeit is legalább fokozatosan kielégítsük, úgy conditio sine qua non, hogy a nagyobb mérvű anyagi megterheltetésünk ellensúlyozására szóló módokat rendelkezésünkre bocsássák. Ez pedig az, hogy a lehető legrövidebb időn belül, vagyis a törvény által biztosított terminusokra gazdasági önállóságunk kiépítését lehetővé teszik. Mi nem azért küzdünk, hogy nemzeti hiusá- A vallomáshoz... A vallomáshoz nem sok szó kell, Sőt néha egy is sok talán. Szótlan beszéded ha nem érti, Szóra sem érdemes a lány. S ahol a szemek nem beszélnek, Hallgassanak az ajakak, Ki tekinteted meg nem érzi, Az meg nem értheti szavad. Szebben beszél lázas szavaknál Egy tekintet, ha száll feléd, S száz szónál mélyebb sebet üthet Egy tekintett, mely meg nem ért. A szemek könnyen megbocsátják, Amit az ajkak vétenek — Csak tekintettel meg ne bántsad, Ki szivét odaadta neked. Mert rosz szavat felejtet jó szó, De néma hántást semmi sem, S ahogy jött, némán, szótlan, csendbe’ Csak otthagy majd a szerelem. . . Vértesi Gyula. Egy levél. Irta: Bereczky Emil. (Világos, kellemes és illatos, csinosan berendezett elegáns legénylakás.) Az egyik (folytatva az előbb félbeszakított beszélgetést): Hát még mindig nem akarja megérteni az én jövetelemnek célját? Még mindig, még továbbra is boszantani akar engem azzal a megrögzött makacsságával ? A másik (impertinensül) : Melyikkel ? Az egyik (mérgesen): Hallja, ne álljon a kérdéseimre újabb kérdésekkel elő, hanem feleljen ! Ne hozzon már ki végleg a türelemből! A másik (nevet): Az egyik: Feleljen nekem hát áperte, kereken és őszintén, hogy miért, vagy milyen célja volt annak, hogy ön Margit kisasszonynak azt a bizonyos levelet írta ? A másik: A felelet attól függ, hogy melyik levélről van szó és hogy micsoda köze van önnek ahoz a levélhez. Előbb ezt mondja meg nekem, s ha látom, hogy az ilyen követeléshez joga van, készségesen felelek. Az egyik (csodálkozva): Van-e jogom? Hiszen önmaga is tudja, — mert eleve kijelentettem, — hogy Margit kisasszony nekem menyasszonyom, aminélfogva feltétlenül jogom van a levél iránt érdeklődni. Szó pedig arról a levélről van, amelyben ön azt írta a menyasszonyomnak, hogy „a világért se menjen ahoz, akit nem szeret, vagy nem tud szeretni.“ A másik (közönyösen): Igen-igen ... emlékszem egy ilyenféle tartalmú levélre (hirtelen). De miért érdekli ez a csekélység önt annyira, hogy képes volt idefáradni hozzám, hiszen szót sem érdemel az egész dolog, olyannyira jelentéktelen ... Az egyik (félbeszakítja): Jelentéktelen ! ? Azt hiszi ? A másik: Ugyan mi is lehetne más ? Az egyik (izgatottan): Komoly, vértfelkavaróan komoly dolog ! Érti-e ? A másik: Ne mondja ! Az egyik (kiabál): De mondom, mert igazam van ! Ön levelet ir az én menyasszonyomnak, amelyben el akarja tánta- Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.