Pécsi Közlöny, 1911. szeptember (18. évfolyam, 181-205. szám)
1911-09-01 / 181/a. szám
XIX. évfolyam. Péntek, 1911. szeptember 1. 181/a. szám. pécsi függetlenségi és 48-as párt hivatalos közlönye. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Király utca 24. Városi és interurbán telefonszám 111. Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztővel értekezni lehet délelőtt 11—12-ig. Főmunkatárs Felelős szerkesztő Dr. Egry Béla orsz. képv. Végh Lajos Kiadó laptulajdonos Madarász Béla. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 korona. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fill. SÜRGÖNYÖK. Országgyűlés, Budapest, augusztus 31. Berzeviczy Albert elnök fél 11 órakor nyitja meg a Ház ülését. Bemutatja az obstrukció ellen beérkezett 3 s az általános, titkos választói jog törvénybeiktatása mellett állást foglaló 6 föliratot. A föliratok hovautalása tárgyában névszerinti szavazást kért több képviselő. A szavazást holnapra halasztották el. Ezután a véderőjavaslat általáos tárgyalására került a sor. Antal Gza munkapárti képviselő szólal föl a javslat mellett és az ülést, mely délután 1 órakor zárult, kibeszéli. A Kossuth-párt értekezlet. (Budapest, aug. 31.) A Kossuh-párt ma este nagy értekezletet tart további állásfoglalását meghatározandó. Kossuth Ferenc ma délelőtt a folyosón oly értelemben nyilatkozott, hogy híve a technikai obstrukciónak, mert a katonai javaslatok óriási terheket rónak az országa. Dr. Gautsch Budapäten. (Wien, augusztus 31.) Bró Gautsch osztrák miniszterelnök a nokban Budapestre utazik, hogy Hédervr miniszterelnökkel a szőnyegen fekv politikai kérdésekről tárgyaljon, külösen a véderőjavaslatról, mely a Reitlsrath őszi munkaprogrammján fog erepelni. Betegségből halálba. (Budapest, august 31.) Ma délben Rosenberg Ede vagyos kereskedő leugrott Lipót körút 24. s alatti II. emeleti lakásának ablakából szörnyet halt. Öngyilkosságát sulyos idegbaja miatt követte el. A Márványinyasszony ügye. (Budapest,ugusztus 31.) A Márványmenyasszoróz címzett vendéglőben lefolyt botrányét ma tárgyalta a pesti büntető törvének. A tárgyaláson úgy Oberkamp hadik mint Boros vendéglős visszavonták pózukat. és kolera. (Budapesugusztus 31.) Mészáros János postász tegnap koleragyanus tünetek közt melegedett. Az orvosi vizsgálat ma déle hivatalosan megállapította, hogy kolera-nem forog fönn. „Mit szól a külföld?!“ Pécs, augusztus 31. (V) Mikor a 67-es kiegyezést a magyar nemzetre nézve császári kegynek tekintő pecsovics, darabont, granicsár vagy mungó had bajban van, amikor azt veszi észre, hogy a nemzeti önérzet, amelyet időnként sikerül neki elfojtogatni, ébredezni kezd, sőt ökleit is mutogatja : azonnal a drága Vindobonájába, sőt a többi fővárosokba is fut busásan fizetett cikkeivel, már t. i. a mindenkori pártsatrapája fizeti a külföldi sajtót magyar pénzből, hogy onnan ijesztgessék, legyalázzák a nemzeti ellenzéket. És ilyen — bértollak által kiizzadott — hazugságok megjelenése után farizeus képpel rikoltozzák: „Mit mond a külföld?!“ „A magyar ellenzék nem elégszik meg a puszta ellenőrzéssel. Nem fogadja el a nemzet jövőjéért aggódó gondos atyai kormánytól és hűséges többségétől javasolt szükséges és jó dolgokat, hanem a képzelet alkotta délibábokat kerget, eltelve hiú hatalomvágytól !“ szbi stbi. De hát nevezzenek meg csak egyetlen államot is, amely nekünk igaz barátunk lenne; míg p. o. oláhjaink a franciák, szlávjaink az oroszok és franciák, szászjaink a németek, minden nemzetiségeink az osztrákok részéről pártfogoltatnak és mellettünk nagy ritkán csak az olasz sajtó foglal állást, ez is inkább csak az osztrák iránti félszázéves gyűlöletből És saját pénzünkkel fizetett irkafirkákkal árulkodnak Európa és az osztrák kamarilla előtt, a nemzet világos, jogos követeléseivel szemben a külföldi sajtóban, ahol pedig pénzért talán még e jogok mellett is elhelyezhetnének cikkeket. Hát a Times, a Temps, a Vossische Zeitung, a Berliner Tagblatt, a Grazer Post, a Neue Freue Presse, a Reichswehr, a Zeit stb. talán jobban tudnák , mi üdvös a magyar nemzetre nézve, mint mi magunk, akik amúgy is mindig csak felét követeljük annak, ami minket megilletne ...? ! Avagy azt hiszik a pecsovicsok, hogy nem látjuk az idegen nyelv meze alatt az elkorcsosult magyar mameluk karmot ? Nem szégyellik —bár kissé enyhébb módon — Björnsonékkal egy gyékényen árulni... ? ! Nem látták 1906-ban, amikor a magyar nemzet akarata szabadon megnyilatkozva, nagy többséggel a nemzeti jogok mellé állott: a külföldi sajtó, minden befolyásoltság nélkül, mennyire velünk volt ? Csak az osztrák és a budapesti — német — lapok dühöngtek ellenünk . . . Akkor kötelességük lett volna a pár hónapra elbújt gyászmagyarjainknak levetni a gyászruhát és nyíltan hozzánk csatlakozni, látva azt, hogy ime , még az ő rontó, elnyomásra törekvő hatásuk alatt sem fajult el a nemzet, tehát megérdemli, hogy vele tartsanak ...! — Nem !! — Lesbe állottak és az ernyedés pillanatában rajtunk ütve, a hatalmat kezükbe ragadva, most még a külföldet is ellenünk uszítják .. . De hát mondjon a megfizetett belső és külföldi sajtó akármit, előbbutóbb ki fogjuk tisztítani azt a szégyenfoltot, amely minket a tavalyi választással ért. Addig is jó lenne, ha gazdag, jó hazafiaink pénzükkel és tudásokkal a külföldi sajtóban visszavernék a denunciáló spadaszin-támadásokat... – Francia- és Németország teljes kibékülése. A „N. W. Journal“ mai vezércikkében szenzációs értesülésről ad hírt, amelyet egy olyan diplomától kapott, aki teljesen be van avatva a marokkói tárgyalások menetébe. Ez az információ így hangzik : „A marokkói tárgyalások menetében a legutóbbi napokban érdekes fordulat állt be. Nincsen többé szó a Németországnak adandó koncessziókról, hanem arról tárgyalnak, hogy Franciaország és Németország között állandó benső viszony álljon be. Eszerint most a dolog így áll: Németország lemond minden nagyobb területi kompenzációról és elismeri Franciaországnak uralmát Marokkó fölött. Ennek ellenében Franciaország ünnepélyesen elismeri a frankfurti béke által teremtett jogi helyzetet, (vagyis örökre lemond Elzász-Lotharingiáról?) és ezáltal benső viszonyba lép Németországgal.“ A bécsi lap szerint ennek a világpolitikára nézve nagyfontosságú megegyezésnek hír szerint Aehrenthal gróf a fő