Pécsi Közlöny, 1912. április (19. évfolyam, 70-76. szám)

1912-04-04 / 70. szám

XX. évfolyam. Csütörtök, 1912. április 4­­0. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Király­ utca 24. Városi és interurbán telefon­szám 111. Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztésért felelős a kiadó laptulajdonos MADARÁSZ BÉLA Előfizetési árak: Egész évre. 12 korona. Félévre 6 korona. Negyed évre 3 korona. Egy hóra 1 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fill. Előfizetési felhívás. A „Pécsi Közlöny“ mint azt már jeleztük, megszűnt napilap lenni s azt ezidőszerint heti­lappá voltunk kénytelenek átváltoztatni. A „Pécsi Közlöny“ alapításától fogva a függetlenségi és 48-as esz­méknek volt önzetlen és becsületes szószólója és harcosa, ostorozta a visz­­szaéléseket és szolgálója volt a „kis emberek“ érdekeinek, épp ezért a felsőbb tízezrek nem tetszését vonta maga után és támogatás helyett ül­dözés és zaklatásnak volt kitéve ; nem egy ízben kiséreltetett meg, hogy lapunk irányát változtassuk, a kisértések dacára megmaradt el­vei és ama iránya mellett, melynek szolgálatába szegődött. önzetlen és becsületes törekvé­sünk azonban kellő méltánylásra és támogatásra nem talált s ne­hogy a vármegye központja függetlenségi lap nélkül maradjon, elhatároztuk, hogy egy újabb kísérletet teszünk s megszüntetése helyett hetilappá ala­kítottuk át a „Pécsi Közlönyt". Gondoskodásunkat képezte s fogja képezni jövőben is, hogy a lap úgy kiállítás, mint szerkesztés tekin­tetében a közönség igényeit minden irányban kielégítse s hogy azok, kik eddig is szellemi támogatásban ré­szesítették lapunkat a jövőben is tá­mogassák azt. Felkérjük ennélfogva városunk és vármegyénk független érzelmű polgárait, támogassák a függetlenségi eszméket hirdető demokratikus irá­nyú „Pécsi Közlönyt“, mely megma­radt a pécsi függetlenségi és 48-as párt hivatalos orgánumának, mert csak kellő anyagi támogatás mellett vagyunk képesek a további áldoza­tokat meghozni s a lapot hetenkint kétszer megjelentetni. Lapunk szerdán és szombaton este jelenik meg. Előfizetési ára: Egy évre 12 kor. Fél évre 6 „ Negyed évre 3 „ Egy béra 1 » A „Pécsi Közlöny» szerkesztősége és kiadóhivatala. A vitás felségjog tisztázása. A legelső közjogi tantételünk az, hogy Magyarországon minden jog­nak — tehát akár királyi, akár nem­zeti jognak — ősforrása a nemzeti akarat. Ez a nemzeti akarat az ál­lami szuverenitás kútfeje s ezen aka­ratból kifolyólag a nemzet részesí­tette a felségjogok szuverenitásában a királyt — és nem a király a nem­zetet a nemzeti jogok szuverenitásá­ban. Nem a király adott hát a nem­zetnek jogot, hanem a nemzet en­gedélyezett — határok közé szorí­tott — felségjogokat a királynak. (1741. XI. t.-c.) Minden felségjog — mielőtt az a királynak átadatott volna — nem­zeti jog volt, így például a nemzet sohase adott a királynak olyan jo­got, hogy a magyar hadseregben német legyen a­ szolgálati és vezény­leti nyelv és ennélfogva a magyar királynak nincs is joga a magyar nemzettől kapott magyar katonai felségjogainál fogva, a kiegészítő ma­gyar hadsereg magyar nyelvét­­ németté tenni. Mivel pedig közjo­gok terén elbirtoklásnak helye nincs , amilyen törvénytelen volt a magyar hadsereg német nyelve a XVIII. és a XIX-ik században, éppen olyan törvénytelen ma is a XX-ik szá­zadban. Fokozott aggodalommal kell te­kintenünk a királynak egy olyan ka­tonai felségjogára, amelyet csak hu­szonnégy esztendeje adtunk a ki­rálynak, és már­is a legnagyobb visszaélés történik a felségjoggal. Az 1888: XVIII. törvénycikkről van szó, amely törvénnyel a királynak adott uj katonai felségjoggal való vissza­élés tökéletesen illuzóriussá teszi a nemzetnek azt a világos közjogát, hogy az újoncokat országgyűlésileg megtagadhatja. Értsük meg jól: nem az ujoncmegajánlási jogot teszi illu­zóriussá, hanem az ujoncmegadási jogot. Az 1888 : XVIII. t.-cikk ugyanis akképpen rendelkezik, hogy a há­rom évet kiszolgált öreg katonák, mint első évfolyam­beli tartalék, és a három utolsó sorozási évfolyam póttartalék legénysége — amennyi­ben azt különös körülmények köve­­telik — a király parancsára, tényle­ges szolgálattételre egy évre vissza­tarthatók, illetve egy évre behív­hatók. A törvény meghozatalakor senki sem gondolt arra, hogy az itt dek­­retált katonai felségjog az 1867: XII. törvénycikkben kifejezetten be­vett ujoncmegtagadási jognak a ki­játszására is fölhasználható lesz, és senki sem sejthette, hogy ezek a különös körülmények akkor fognak bekövetkezni, ha majd az ujoncmeg­­nemajánlás jogával él az ország. Bécs azonban az 1902-iki nagy obstrukció alkalmával, mert nem kapta meg az újoncokat: beleka­paszkodott a törvény „különös kö­rülményeinek" a kitételébe s egyet­értve a magyar végrehajtó­ hatalom­mal, a törvény eme kitételét úgy értelmezte, hogy a különös körül­mények alatt azt kell érteni, ha az újoncok országgyűlésileg megszavaz­va nincsenek. A törvény eme hamis magyarázatának az eredménye azu­tán az lett, hogy 1903-ban királyi hadparancsra a három évet kiszol­gált öreg katonákat a negyedik évre is visszatartották, a póttartalékoso­kat pedig december 7-én behívták. A póttartalékosok behívásának a kér­dése a véderő­reform mostani or­szággyűlési tárgyalásánál ismét aktu­ális lett, de megállapítható, hogy nem csak a sajtóban, de még ma­gában az országgyűlésen is e körül a nagyfontosságú közjogi kérdés kö­rül hihetetlen tájékozatlanság forog fenn. És senki sem tudja azt, hogy mit ért a törvény a különös körül­mények alatt. Ezért mondja a király azt, hogy ő azt érti: ha nincsenek az újoncok országgyűlésileg meg­szavazva, így is alkalmazta már két ízben a törvényt, először Tisza Ist­ván miniszterelnöksége idejében és másodszor a Fejérváry-kormány da­rabolt uralma alatt a király. Ellen­ben Apponyi Albert országgyűlési beszédében (1912. jan. 22.) és Kossuth Ferenc egyik vezércikkében (1912. febr. 11.) azt mondják és állítják, hogy a különös körülmények alatt háborús külpolitikai helyzetet kell érteni. Közjogilag azonban az állapít­ható meg, hogy a három közül egyik-

Next