Pécsi Közlöny, 1912. április (19. évfolyam, 70-76. szám)
1912-04-04 / 70. szám
XX. évfolyam. Csütörtök, 1912. április 40. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Király utca 24. Városi és interurbán telefonszám 111. Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztésért felelős a kiadó laptulajdonos MADARÁSZ BÉLA Előfizetési árak: Egész évre. 12 korona. Félévre 6 korona. Negyed évre 3 korona. Egy hóra 1 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fill. Előfizetési felhívás. A „Pécsi Közlöny“ mint azt már jeleztük, megszűnt napilap lenni s azt ezidőszerint hetilappá voltunk kénytelenek átváltoztatni. A „Pécsi Közlöny“ alapításától fogva a függetlenségi és 48-as eszméknek volt önzetlen és becsületes szószólója és harcosa, ostorozta a viszszaéléseket és szolgálója volt a „kis emberek“ érdekeinek, épp ezért a felsőbb tízezrek nem tetszését vonta maga után és támogatás helyett üldözés és zaklatásnak volt kitéve ; nem egy ízben kiséreltetett meg, hogy lapunk irányát változtassuk, a kisértések dacára megmaradt elvei és ama iránya mellett, melynek szolgálatába szegődött. önzetlen és becsületes törekvésünk azonban kellő méltánylásra és támogatásra nem talált s nehogy a vármegye központja függetlenségi lap nélkül maradjon, elhatároztuk, hogy egy újabb kísérletet teszünk s megszüntetése helyett hetilappá alakítottuk át a „Pécsi Közlönyt". Gondoskodásunkat képezte s fogja képezni jövőben is, hogy a lap úgy kiállítás, mint szerkesztés tekintetében a közönség igényeit minden irányban kielégítse s hogy azok, kik eddig is szellemi támogatásban részesítették lapunkat a jövőben is támogassák azt. Felkérjük ennélfogva városunk és vármegyénk független érzelmű polgárait, támogassák a függetlenségi eszméket hirdető demokratikus irányú „Pécsi Közlönyt“, mely megmaradt a pécsi függetlenségi és 48-as párt hivatalos orgánumának, mert csak kellő anyagi támogatás mellett vagyunk képesek a további áldozatokat meghozni s a lapot hetenkint kétszer megjelentetni. Lapunk szerdán és szombaton este jelenik meg. Előfizetési ára: Egy évre 12 kor. Fél évre 6 „ Negyed évre 3 „ Egy béra 1 » A „Pécsi Közlöny» szerkesztősége és kiadóhivatala. A vitás felségjog tisztázása. A legelső közjogi tantételünk az, hogy Magyarországon minden jognak — tehát akár királyi, akár nemzeti jognak — ősforrása a nemzeti akarat. Ez a nemzeti akarat az állami szuverenitás kútfeje s ezen akaratból kifolyólag a nemzet részesítette a felségjogok szuverenitásában a királyt — és nem a király a nemzetet a nemzeti jogok szuverenitásában. Nem a király adott hát a nemzetnek jogot, hanem a nemzet engedélyezett — határok közé szorított — felségjogokat a királynak. (1741. XI. t.-c.) Minden felségjog — mielőtt az a királynak átadatott volna — nemzeti jog volt, így például a nemzet sohase adott a királynak olyan jogot, hogy a magyar hadseregben német legyen a szolgálati és vezényleti nyelv és ennélfogva a magyar királynak nincs is joga a magyar nemzettől kapott magyar katonai felségjogainál fogva, a kiegészítő magyar hadsereg magyar nyelvét németté tenni. Mivel pedig közjogok terén elbirtoklásnak helye nincs , amilyen törvénytelen volt a magyar hadsereg német nyelve a XVIII. és a XIX-ik században, éppen olyan törvénytelen ma is a XX-ik században. Fokozott aggodalommal kell tekintenünk a királynak egy olyan katonai felségjogára, amelyet csak huszonnégy esztendeje adtunk a királynak, és máris a legnagyobb visszaélés történik a felségjoggal. Az 1888: XVIII. törvénycikkről van szó, amely törvénnyel a királynak adott uj katonai felségjoggal való visszaélés tökéletesen illuzóriussá teszi a nemzetnek azt a világos közjogát, hogy az újoncokat országgyűlésileg megtagadhatja. Értsük meg jól: nem az ujoncmegajánlási jogot teszi illuzóriussá, hanem az ujoncmegadási jogot. Az 1888 : XVIII. t.-cikk ugyanis akképpen rendelkezik, hogy a három évet kiszolgált öreg katonák, mint első évfolyambeli tartalék, és a három utolsó sorozási évfolyam póttartalék legénysége — amennyiben azt különös körülmények követelik — a király parancsára, tényleges szolgálattételre egy évre visszatarthatók, illetve egy évre behívhatók. A törvény meghozatalakor senki sem gondolt arra, hogy az itt dekretált katonai felségjog az 1867: XII. törvénycikkben kifejezetten bevett ujoncmegtagadási jognak a kijátszására is fölhasználható lesz, és senki sem sejthette, hogy ezek a különös körülmények akkor fognak bekövetkezni, ha majd az ujoncmegnemajánlás jogával él az ország. Bécs azonban az 1902-iki nagy obstrukció alkalmával, mert nem kapta meg az újoncokat: belekapaszkodott a törvény „különös körülményeinek" a kitételébe s egyetértve a magyar végrehajtó hatalommal, a törvény eme kitételét úgy értelmezte, hogy a különös körülmények alatt azt kell érteni, ha az újoncok országgyűlésileg megszavazva nincsenek. A törvény eme hamis magyarázatának az eredménye azután az lett, hogy 1903-ban királyi hadparancsra a három évet kiszolgált öreg katonákat a negyedik évre is visszatartották, a póttartalékosokat pedig december 7-én behívták. A póttartalékosok behívásának a kérdése a véderőreform mostani országgyűlési tárgyalásánál ismét aktuális lett, de megállapítható, hogy nem csak a sajtóban, de még magában az országgyűlésen is e körül a nagyfontosságú közjogi kérdés körül hihetetlen tájékozatlanság forog fenn. És senki sem tudja azt, hogy mit ért a törvény a különös körülmények alatt. Ezért mondja a király azt, hogy ő azt érti: ha nincsenek az újoncok országgyűlésileg megszavazva, így is alkalmazta már két ízben a törvényt, először Tisza István miniszterelnöksége idejében és másodszor a Fejérváry-kormány darabolt uralma alatt a király. Ellenben Apponyi Albert országgyűlési beszédében (1912. jan. 22.) és Kossuth Ferenc egyik vezércikkében (1912. febr. 11.) azt mondják és állítják, hogy a különös körülmények alatt háborús külpolitikai helyzetet kell érteni. Közjogilag azonban az állapítható meg, hogy a három közül egyik-