Pécsi Közlöny, 1912. július (19. évfolyam, 96-103. szám)

1912-07-04 / 96. szám

tv S! KIR.OSYfcSZSfca KJÍJ?2.JULIUS,4 XX. évfolyam. Csütörtök, 1912. julius 4. 96. szám. A pécsi függetlenségi és 48-as párt hivatalos közlönye. — Megjelenik minden szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Király­ utca 24. Városi és interurbán telefon­szám 111. Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztésért felelős a kiadó laptulajdonos MADARÁSZ BÉLA Előfizetési árak : Egész évre 12 korona. Félévre 6 korona. Negyed évre 3 korona. Egy hóra 1 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fill. Ifjabb pofon. Irta: Dr. Egry Béla, orszgg. képviselő. Ez kell a magyarnak, hogy let­­hargikus álmából felébredve a cse­lekvés terére lépjen s Tisza István mondása szerint „elseperje a gazt“. Holnap lesz egy hónapja annak, hogy Tisza István gróf a legnagyobb fokú impertinentiával, a házszabá­lyok lábbal tiprásával, alkotmányunk foszlányokká tépésével általánosság­ban, részleteiben és harmadszori fel­olvasásában elfogadottnak jelentette ki az ezer milliótól nem messze járó véderőreform törvényjavaslatot, s a magyar kormány három tagja most már azon tanácskozik Tisza legkedvesebb barátjával Auffenberg közös hadügyminiszterrel, hogy az őszön egybegyűlő delegációtól rend­kívüli kiadások címén tanck üte­gekre , léghajó és repülőgépekre, tengerészeti beruházásokra újabb ket­­tőszázhetvenöt milliós tételt illeszthes­sen be a költségvetésbe. Lukács és társai bej.­cég majd kiegyeznek Auffenberggel 50 száza­lékben, lesz tehát 132­­2 millió újabb kiadás s a Tisza-Lukács gárda „meg­gondolás nélkül“ megfogja szavazni mert hát „muszáj". Kilences bizottsági programm, készfizetések felvétele — rezolutió Auffenberg feje ez mind „Schmann" pardon, a legutóbbi nem „Schmarn" ezt megmutatta ez a bácsi, hogy az ő feje nem Footbal, azzal Tisza nem játzhatik, ezt a kapun be nem rúg­hatja, legfeljebb, mint kötelességét teljesített „mert“ őt rúghatják ki a kapun, bár már látnám. A közös hadügyminiszter úgy gondolkozik egy pofonnal több vagy kevesebb ez nem jó számításba az olyan „alárendelt tartománynál“ mely 1849. október 6-ika óta egyik po­font a másik után dugta zsebre szót­lanul és tétlenül, le kell húzni a bőrt a kutyákról — s ha már nincs bőr ki kell színi a velőt a csontokból, hadd pusztuljon ez a „bagázs“ mely mindenre kapható, még arra is, hogy a „Gesamtmonarchia“ na­gyobb dicsőségére bevonuljon a Reichsratba, hol Tisza Istvánt majd beültetik a közös elnöki székbe s ez majd megtanítja ezt a különféle nemzetiségekből összetákolt csürhét. így van ez jól, ez kell a magyar­nak ! tisztességes, becsületes önzet­lenül küzdő ellenzék nem kellett neki, erre a t. választók azt mondták, hogy katonai műnyelven fejezzem ki magamat „spuktrauf“, de kellett neki olyan képviselő aki leitatja, aki 10-20 koronával megvásárolja lelki lelki üdvösségét, aki magával rántja az erkölcstelenség posványába, aztán oldalba rúgja, s ha azután panasz­kodni mer, ráordit, hogy hallgas bi­tang, leitattalak, megvásároltalak, mint a barmot, nincs jogod panaszra, „Kuss“. Hát talán nem így van ? dehogy­nem ! eddig úgy volt a jövőben azonban nem igy lesz, mert hát a kutya is ha a farkára lö­pnek felsivit, felüti fejét s megmarja támadóját, hát ez az agyonpofozott nap is felütötte már a fejét vicsorítja fogát, hogy széjjeltépje támadóját. A politikai kalandorok tábora kezdi magát nagyon kényelmetlenül érezni, meg vannak rémülve az or­szág hangulatától s attól a riadótól, mit Károlyi Mihály Gróf — a Függet­lenségi és 48-as eszméknek ez a lelkes harcosa megfújt Szegeden és Szabadkán egy táborba való tömö­rülésre hiva fel a szövetkezett ellen­zéket s az országot. Hogy mennyire megvannak ré­mülve a mungók mutatja az is, hogy megfizetett s kitartott lapjaik felszi­­szentek a riadóra s előszedték lomb­táruk tárházából a régi fegyvereket, megrágalmazzák, lepiszkolják az el­lenzéket, hogy azért akar tömörülni, hogy a hatalmat magához ragadja, ez az indító oka a tömörülésnek s nem az alkotmányon ejtett sérelem reperálása és a jogrend helyreállí­tása, ez a cél s nem más, ez pedig erkölcstelen, mondják Ők ! Hát mi a mankók szerint erköl­csös ? talán az, hogy hivatalos pres­­sió alkalmazásával, etetés és itatással, s a lapok híradása szerint lopott és idegen pénzen összevásárolt többsé­get, alkotmánytiprással, házszabály és törvénysértéssel szavaztattak meg minden nemzeti ellenérték nélkül egy közel ezer milliós reformot ? Ez erkölcsös ! De ha az ellenzék becsületes és tiszta választások út­ján akar magának többséget szerezni és e célból az ellenzéket s az orszá­got egy táborba tömörítve a hatal­mat akarja maga részére kiküzdeni, hogy elsöpörje a földszinéről a poli­tikai kalandorokat, a mindenre kap­ható közkereseti társaságot, ez er­kölcstelen cselekedet ! No hát mi szívesen és örömmel vállalkozunk ilyen erkölcstelen cse­lekedet elkövetésére, mert hát, hogy is mondja Tisza István úr ,a forma mellékes, a lényeg a fő, a lényeg pedig az, hogy ezek a politikai ka­landorok, ezek a kalózok elpusztul­janak, s egy demokratikus néppar­lament következzék új rendszerrel, más politikai becsülettel, friss vérrel és magyar nemzeti politikával. A harci tárogatóval szemben a béke angyala, Lukács László hiába fújja a béke fuvoláját, hiába sziré­­neskedik, minket ugyan többet eb­ben az életben el nem csábít, de nem csap, meg nem csal, kár te­­hát erőlködni, menjen Ő Tiszával együtt oda ahol a part szakad, mi megleszünk nélkülök, nem fogunk utánuk futni, se Tátralomnicra, se Püspökfürdőbe, ad vecem Püspök­fürdő, váljon ki fizeti azokat a de­­tektiveket és csendőröket a kik Ti­sza István urat — nagy igazságában — megvédeni rendeltettek Gesztre és kíséretéül. A gróf ur magánpénz­­tárát terhelik-e ezek a kiadások úgy a magyar állampénztárát ? erre és sok egyébre majd feleletet produ­kálunk.­­ A tasnádi népgyülés üdvözlése. Dr. Egry Béla ország. képviselő mint párt­vezérhez. A tasnádi választókerület pol­gársága pártkülönbség nélkül mély meg­botránkozással vett tudomást a parlamenti többség s annak elnöke által alkotmányunk ellen intézett merényletéről, mellyel a szó­lás­szabadság és menetelmi jog elfojtásá­val, a törvények és házszabályok eltiprásával­­ hozzattak házhatározatok, kimondja ennél­­fogva, hogy az ily módon hozott határo­zatokat törvényeseknek és kötelező ere­jüknek el nem ismeri, azokat semmiseknek tekinti. A népgyűlés egyúttal kimondja, hogy midőn megvetéssel fordul el az ezen határozatok szerzőitől s alkotmányunk tá­madóitól, a nemzeti ügy harcosait, a szövetkezett ellenzéket, annak vezéreit, lelkesedéssel üdvözli, őket tántoríthatatlan ragaszkodásáról, kitartásáról biztosítja. Kelt a tasnádi választókerület polgársá­gának Tasnádon 1912. évi junius 26-án tar­tott népgyűlésének határozatából. Papp György dr. Kósa Béla népgyűlési jegyző, népgyűlési elnök.

Next