Pécsi Közlöny, 1912. szeptember (19. évfolyam, 113-121. szám)
1912-09-01 / 113. szám
traft 1012.SPTME XX. évfolyam. Vasárnap, 1912. szeptember 1. 113. szám. A pécsi függetlenségi és 48-as párt hivatalos közlönye. — Megjelenik minden szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Király utca 24. Városi és interurbán telefonszám 111. Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztésért felelős a kiadó laptulajdonos MADARÁSZ BÉLA Előfizetési árak: Egész évre 12 korona. Félévre 6 korona. Negyed évre 3 korona. Egy hóra 1 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fill Újabb megaláztatás. Irta: Dr. Egry Béla, orszgg. képviselő. Lukács Lászlót, Magyarország miniszterelnökét újabb megaláztatás érte Tisza István gróf részesítette őt most már harmadizben abban. Élénk emlékezetében van mindnyájunknak az, mikor Tisza István gróf kitessékelte Lukács Lászlót a nem politizálok köréből ? ! azt mondván neki, hogy kívül tágasabb. A második megaláztatást rendezte neki „Muszáj Pista“, amikor a miniszterelnöki székbe providált; megmozgatott akkor Tisza István gróf minden követ Lajthán innen, Lajthán túl, hogy megakadályozza Lukács miniszterelnökségét, még családi ügyeit is belekeverték, ezzel akarva nyomást gyakorolni a szívekre, de nem sikerült. A legújabb meggyaláztatás érte a miniszterelnököt Nagyenyedi beszámolója alkalmából, amikor is cinkostársa kijelentette, hogy ő a képviselőház elnöke lévén a pártokon felül áll, ő nem politizál, tehát a miniszterelnök beszámolójára sem megy el, a részére készenlétben tartott házelnöki szalonkocsit visszaparancsolta, s íme a pártokon felül álló, a nem politizáló házelnök ? Tisza István gróf mégis elment egy másik beszámolóra, kedves öccse Tisza Kálmán gróf beszámolójára Nagyszalontára, sőt spicelt is a fehér asztalnál a sikerült június 4-iki merénylete fölötti örömében nagyokat ivott a saját és nem Lukács egészségére. Nagy lehet a szeretet, a bizalom, a rokonérzés meg az összhang a között a két alkotmánytipró cinkos között, hogy így bánnak egymással, egyik pofont a másik után adja neki Pista, amiket szép csendesen eltűr és zsebre vág Laci. A két cinkos közötti összhangot is legjobban illusztrálja a helyzet, melyet a lapok akként állítanak be, hogy Tisza István szívesen távozna az elnöki székből, ha Lukács is vele együtt távozik a miniszterelnöki székből, mert hát páros élet a legszebb a világon, együtt főzték ki és tálalták fel a gazságokat, tehát együtt is kell kilépni a szolgálatból a két szakácsnak. De Lukács szakács nem akarja elhagyni a helyét — nagyon szívesen venné azonban, ha Pista szakács távoznék, hogy maga főzhetne tovább a húsos fazék körül, ezt meg a Pista szakács nem engedi, tehát ő se távozik, megvárják mig a gazda oda illeszti talpát a kimondhatatlanjaikra s kirúgja őket, ami nemsokára be is fog következni, mert hát az öreg gazda békességet akar s nem fogja tűrni, hogy cselédei egymással marakodjanak, ami által élvezhetetlenné lenne a már kitálalt főztjük. A cselédek marakodásának véget kell vetni, mielőtt még megkormosodik a főztjük, ki kell őket rúgni, menjenek a fenébe, elég volt a szégyen és megaláztatásból, egészséges állapotokat akar azország, ezt pedig a mostani szakácsok nem képesek összekotyvasztani. Emlékezik ? Folyt, és vége. Mikor az ifjú író a násznép közepette boldogan vitte fiatal hitvesét a táncba, akkor jelent meg egy szolga, kezében levéllel, mit egyenesen — meghagyás szerint csak Reményinek volt szabad átadnia. A címzett nyugodtan bontotta fel a levelet, de mikor olvasta a sorokat: „Emlékezem még szavaira, emlékszem arra az egész napra s higyye el most még inkább jószót nevetek magán, keblemből nem száll fel sóhaj, s nem is könnyezek. Hol az írói hírnév ? Reményi, elég magának csak remélni! No de jó mutatást. Azt hiszem ezzel eléggé elrontottam a kedvét, hogy ma boldogítsa azt a nőt kivel mennyegzőjét üli, „arca egyszerre lángba borult“ szeme villám tekintetekkel nézte végig a szolga termetét, majd darabokra tépve a levelet betette a borítékba s már-már átnyújtani készült a szolgának, hogy vigye vissza, midőn át villant agyon a gondolat: — Nem telhetik ki tőlem, hogy gorombaságot nagyobbal viszonozzak, s elküldte a szolgát levél nélkül. E pár pillanatig mereven állott a násznép. Lázas érdeklődéssel nézett mindenki a vőlegény arcára, de midőn ő fokozottabb örömmel vegyült a táncba, mindenki szivébe visszatért a nyugalom, az előbbi jókedv, csak az ifjú hitves, a menyasszony szive volt tele féltékenykedéssel. Majd őt is megnyugtatta férjének válasza: — Egy régi haragosom gratulált mennyegzőnkre. ...............Az esküvő napja rég elmúlt már, az Isten szőke fürtü kis fiúcskával ajádékozta meg Reményiéket, de Kálmán még nem felejtette el a levelet, melyet esküvőjekor küldött Lenke anyja, sőt valami okból, nehogy elvesszen, asztalfiókjában tartotta zár alatt. Mindennap, midőn hazatért a szerkesztőségből, otthon íróasztalához ült s egy színdarab elkészítésén fáradozott. S ha nem volt elég ihlete ha nem találta meg szókincsében a szót, amely a legnyomatékossabban kifejező volna, elővette az összetépett levelet, szépen kiterítette s elolvasta a levél tartalmát. Már kívülről tudta s mégis úgy érezte, hogy az elolvasás után mindig nagyobb kedvvel lát a munkához. Hosszú ideig készült a színdarab, melynek alapja írója lelkében volt lerakva, de amelynek elkészítésében Kálmánnak segítségére volt Lenke leveleinek másolata. S mikor már elkészült a mű, az író nem volt megelégedve vele. — Nem teljesen hű, mondogatta magába, s folyton simított, csiszolt színdarabján. Reményi művében első szerelmét örökítette meg művészi kidolgozásban. A gimnazista szerelmét, a kis, rövidszoknyás leány rokonvonzalmának kifejlődését szorította be az öt felvonás határai közé. Az ő írói tehetsége bámulatos ügyességgel tudta egybeszőni azokat a boldog órákat, kedves perceket amiket Lenkével együtt töltött. Mikor már készen volt művével mikor el-elolvasott belőle egyes részletet, arca kigyult az örömtől s büszkén jegyete meg: — Egészen úgy volt minden. Minden olyan oly igaz, mintha ismét átélném azokat. Azt a szorosan összefüggő szeretet Hol non a hath, intelfgencla- Vártam, hogy nálam avatottabb tollú egyén fog erre választ adni. Ezt a kérdést a Szent István napján tartott két szocialista népgyűlésen újból felvetette ajeles szónok dr. Baranszky Gyula ügyvéd az „Igaz szó" szerkesztője. Kérdezvén hol van a kath. inteligencia ? Szándékosan írtam újból, mert valahányszor Pécsett akármely szerve a kath. híveknek gyűlést tart a Bnestről jött szó-