Pécsi Közlöny, 1913. április (20. évfolyam, 26-33. szám)

1913-04-03 / 26. szám

Lukács és a többi. Irta: Kossuth Ferenc. „Mivelhogy sokan kezdették rend szerint raegirni azoknak a dolgok­nak megbeszéléseket, melyek miná­­lunk mindenestől fogva bizonyosak, azért tetszik nékem is, ki mindenes­től fogva, mindeneknek jól végekre mentem eleitől fogva, hogy azokról néked rendszerint írnék.“ Ezt írta Lukács, de nem László, hanem az evangélista és nem Fe­renc József királynak, hanem „jó Theofile“-nek. Valóban sokan kezdették rend­szerint megírni azokat a dolgokat, a­melyek kezdettől fogva történtek és kisült, hogy volt egyszer Eduard és Kunigunda, Lukács és Khuen, kik vállalkoznak az ország kormány­zására. Eduard (alias Lukács) az ak­­­kori függetlenségi pártnak tőlem el­szakadt részére vélt támaszkodhatni, de csalódott és elmaradt. Kunigunda (Khuen) pedig senkire sem támasz­kodott, csak önmagára, meg a sze­rencséjére és nagy többséget hozott be magának és miniszterelnökké lett. Ámde Lukács, ki „jól végekre ment eleitől fogva“ tudta, hogy itt miről van szó és szerzett négy mil­lió nyolcszázezer koronát és talán beváltanánk, hogy még többet is. Nyerészkedésre alapított rész­vénytársaságok adták ezt a pénzt, tehát a részvényesek pénze volt. A részvények az előmutatóké (és igy névtelenek lévén) nem alkothattak pártvagyont s a mi a részvényesek pénze volt, nem volt pártcélokra ad­ható, hanem csakis üzleti célra. — Üzleti célokra adatott is az állam­mal kötött jó üzlet alkalmából ez az egész négymillió nyolcszázezer ko­rona. Lukács László ezt a pénzt vá­lasztásokra fordította és ennek se­gítségével jött össze a párt. De ez a párt más vezér zászlója alá sora­kozott. Lukács tehát másért és má­sokért dolgozott. Ezt írta meg Lukács, ha nem is a királynak, hanem „jó Theofile“­­nek és fia nem ennek, másnak, de megtudta vala a király is és Lukácsot áldozatnak tekinté vala. És ti naiv lelküek, még csodál­koztok azon, a mi történik? Az áldozat áldozatokat követel s ezeket az országgal fizetteti meg. Nagyokat, százmilliókra rugókat; pénz katona, Dreadnought, hadihajók egy varázsütésre szavaztatnak meg, cso­dálatosan, gyorsan. Minden gyorsan megy : a képviselőháznak szuronyok­kal való körülfogása, a legfontosabb törvényeknek egy-kettőre való meg­szavazása, az ellenzéknek „mindö­rökre“ való letörése. És most, mikor még sok száz új millió kell és negyvenezerrel még több újonc is kell, ki az, aki elhiszi, hogy meg fognak válni Bécs­­ben attól, aki „végekre ment eleitől fogva“ és akinek még annyi vellei­­tása sem volt, mint Khuennek, mert ez legalább szerette volna megmen­teni és érintetlenül megtartani az 1867. ХП. törvényeik egyik legsar­kalatosabb jogát, az ujoncmegaján­­lási jogot. A hírlapok állításai dacára sem hiszek abban, hogy Lukács inog. Ameddig szükség van rá, addig nem inog. Pedig szükség van rá mind­addig, mig szükség van ifjabb’ száz milliókra , ezekre pedig szükség van ma, szükség lesz holnap és szükég lesz holnapután is. Lukács, aki „mindenestől fogva mindeneknek jól végekre ment“, megtalálta azt a csodatevő szert, amely neki hosszú életet biztosít. Ez a csodatevő szer pedig egy­szerűen ez : adni, gyorsan adni, két- Hogy hívták Helent ? Smith-nek valami baja volt, ez nem szenvedett kétségek. Öt nap óta nem volt a klubban. Nem mintha ez olyan szokatlan lett volna, ez máskor is elő szo­kott fordulni, de most, az utóbbi időben, olyan különösen viselkedett az a fiú. Nem­csak Tommy Burgrave és a klub többi tagja vették ezt észre, hanem még a szol­gák és pincérek is figyelemmel kísérték Smith-t, amikor utoljára fent járt. És most egyáltalán nem ment fel öt nap óta. Tommy Burgrave gondolt először arra, hogy hátha Smith-nek valami komoly baja van, és hogy kötelességünk volna utánanézni és eseteg segíteni rajta. Tommy jószívű ember volt, és egy pillanatnyi gondolkodás nélkül mártotta bele magát más emberek üdveibe. Megbeszéltük, hogy másnap felkeresőt Smith-t az irodájában és estére hozzon nekünk értesítést a klub­ba. De Tommy későn kelő ember volt, és amikor másnap bement Smith irodájába, nem találta őt ott és az emberei azt mondták, hogy nem is volt bent aznap és nem is fog bemenni. Tommy nem tudott mit csinálni, fel­ment a klubba. Amint belép a kártyaszo­bába, hát látja, hogy Smith ott ül az egyik sarokban. Egyénékén odament hozzá. — No, fiam, mi bajod van ? — mondta neki bizalmasan. — úgy ve­szem észre, hogy a baj komoly. Nem jól teszed, hogy ilyen bizalmatlan vagy ba­rátaiddal szemben. Hiszen az a legtermé­szetesebb dolog a világon, hogy kölcsö­­sen kisegítsük egymást, ha valamelyikünk bajban van. Smith bágyadtan mosolygott. — Tommy fiam, te nem vagy nős, mondta. — Te ezt nem érted és sohasem fogod megérteni, amíg meg nem nősülsz és rá nem jösz, hogy a feleségednek van­nak rokonai. Tommy, óvakodj az asszo­nyoktól ! Azok jobban tönkreteszik egy férfi idegrendszerét, mint bármi más ezen a világon. És ha valamikor mégis meg­nősülsz, óvakodj attól, hogy a feleséged egy drótnélküli távirattal összeköttetésbe kerüljön. Az asszonyok magukban is elég rosszak, de nem tudok elképzelni bor­zasztóbb kombinációt, mint egy asszony és egy drótnélküli távirat. Ha ez a kettő összekerül, rosszabb poklot csinálnak a földön mint valamennyi ördög együttvéve a föld alatt. — Még a múlt héten minden a leg­nagyobb rendben volt, az üzlet kitűnő, az otthon olyan kedves, mintha csak fiatal házasok lettünk volna. És most az egészet megette a fene. Nem tudom mióta, bent sem voltam az irodámban, nem dolgoz­tam semmit és a feleségem meg én nem tudunk egymásra nézni anélkül, hogy ne óhajtanánk kikaparni egymás szemét. És mindez egy drótnélküli távirattal kezdő­dött ! Hogy minek is találnak ki az embe­rek ilyen dolgokat ? Azelőtt is egészen jól megvolt a világ , nem ? — Azt hiszem, igen, — felelte Tom­my bólogatva. — Hát akkor minek találták ki? Én nem tudom. Tegnap volt nyolc napja, hogy jött, — a drótnélküli táviratot gon­dolom. Smithné asszony és én épen ke­délyesen beszélgetve, ráztunk, ami­kor a szobaleány béke A feleségem elolvasta, azután odanyújtona nekem. Ez volt benne. A „Koreán“-n jövök. Várja­tok rám. Kérek választ. Aláírás: „Helén“. A szobaleány azt mondta, hogy lent vár egy fiú a feleletre. — No ez meglepetés, — mondtam én, — nem is tudtam, hogy Helén tengeri uton van. Értesítsd szívem, hogy várni fogod, ha a „Korea“ befut. Majd mindjárt utánanéz mikorra várják. — Megnéz­tem az újságot. — Csak holnaphoz egy­­hétre érkezik ide a hajó. Írdd meg neki, hogy én is várni fogom. Mindig szerettem Helén­t. Kedves, okos, kis asszony. Egy héttel előbb értesít, hogy legyen időnk 11 IO. BlftlJg. 26. HÍD. Csütörtök. aás ’ '3 A. 5 1' 3 till április 3. Pécsi KOZHny A pécsi függetlenségi és 48-as párt hivatalos közlönye. — Megjelenik minden szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Király­ utca 24. Városi és interurbán telefon­szám 111. Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztésért felelős a tiadólaptulajdonos MADARÁSZ BÉLA Előfizetési árak: Egész évre 12 korona. Félévre 6 korona. Negyed évre 3 korona. Egy hóra 1 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fill

Next