Pécsi Közlöny, 1913. május (20. évfolyam, 34-42. szám)

1913-05-01 / 34. szám

Jzs.­ III. tífd­pi. 34. Ом. — Új pécsi függetlenségi és 43-as párt hivatalos közlönye. — Megjelenik minden szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Király­ utca 24. Városi és interurbán telefon­szám 111. Kéziratot nem adunk vissza. Csütörtök Szerkesztésért felelős a kiadólapta­jdonos MADARÁSZ BÉLA 1913. Nyu­S 1-Előfizetési árak: Egész évre 12 korona. Félévre 6 korona. Negyed évre 3 korona. Egy hóra 1 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fül­ é@galak­ak­­­ „A Pécsi 48-as és Függet­lenségi Kör“ Vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta nagyszámban megjelent tagok részvétele mellett alakuló közgyű­lését, melyet városunk országgyűlési kép­viselője Egry Béla dr. nyitott meg, üdvö­zölve a megjelenteket és előadva a kör keletkezésének történetét és célját. Az 1910. évi december hó 11-én megválasztott ideiglenes tisztikar befejez­vén küldetését, miért is leköszönt és meg­kezdődött a tisztújítás. Elnökké egyhangúlag és lel­kesedéssel Egry Béla art választották meg, ki meleg szavakban mondott köszö­netet megválasztatásáért, biztosítva a je­lenlevőket, hogy az marad aki volt, s hogy attól az ir­ánytól és céltól, melyet maga elé kitűzött, nem fogják eltántort­­ani a rágalmazók se, bejelentvén egyben , hogy az általa a „Pesti Hírlap“ ellen tett sajtóperben a vizsgálat folyamatban van s hogy őt mint panaszost a napokban hallgatták ki — nemcsak megengedte, de maga is követelte a­­ legszélesebb bizo­nyítást. Ezután a szervező bizottság javasla­tára megválasztatott a központi tisztikar , majd utánna a kerületek tisztikara és választmánya. h-~........... -T-гг-------... ■■ ■ ------­A központi tisztikarban megválasztattak ■ Ügyvezető elnöknek: Szieberth Nándor Alelnököknek: Kiss Lajos és Schmidt Boldizsár. Jegyzőkké: Dr. Schwarz Gábor és Dömös Anzelm. Pénztárossá: Jantay Gyula. Ellenőrző: Pfeifer József. Központi vállasztmány: Dr. Toldi Béla, Dr. Nemes Vilmos, Birisits Géza, Schmidt József, Krausz Benő, Kelemen Béla, Hermész Leó, Fischer Pál, Krisztián József és Hirschler Dezső. I. kerület. Elnökké: Cserfa Antal. Úgy V. elnökké: Kollár Ferenc. Alelnök : Krisztián György.­­ Jegyző: Reicher­er Ferenc. Választmány: Ifj. Éder József, Griffaton Miklós, Slésinger Imre, Krisz­­ián János, Pogány János és Vókó József. II. Kéréjét. Elnök : Cserta Antal, Ügyv. elnök : Radócsay Imre, Alelnök:­ Schmidt János, Jegyző: Kellermann Ármin. Választmány: Ritzl Péter, Frantk­ Ferenc, Tichy Aladár és Szamp Ádám. III. Kerület. Elnök : Hamerli Imre, Ügyv. elnök: Végh Lajos, Alelnök : Dr. Maléter László, Jegyző: Dr. Painz Jenő. Választmány : Tyeszits Sándor, Ko­vács Bernát, Vörös Mihály, Dr. Szüli Jenő. IV. Kerület, Elnök: Tiefenbacher Nándor, Ügyv. elnök: Léhner János, Alelnök: Karl Arthur, Jegyző: Dr. Schneider Károly. Választmány: Csermák Lajos, Dinesz György, Deák József, Gymóthy Gyula, Klenc Lajos. V. kerület. Elnök: Varga Ferenc, Ügyv. elnök : Gadó Ignác, Alelnök: Kis Gadó Mátyás, Jegyző: Dr. Grün Sándor. Választmány : Piribauer Jenő, Wla­­ sits Ferenc, Hauk Antal. Elnök figyelmeztette a kerületek el­nökségeit, hogy a választmányt jogukban van az alapszabályok 14. §-a értelmében 30 számig saját hatáskörében kiegészíteni s minden kerület köteles 3—3 választ­mányi tagot a központi választmányba delegálni. Elnök javaslatára megválasztat­tak a kör díszelnökévé Szauter Gusztáv és Pleininger Ferenc, dísztagokká Pap Jó­zsef és Dobszai Antal, kiket megválasz­tatásukról küldöttség fog értesiteni. Végh Lajos és Csermák Lajos felszólalásai és lelkesítő beszédei után az ideiglenes tisztj­ e piros szegfű. Fenn, a harmadik emelet fehérfüg­­gönyös ablakában, május végi napsugár tüzes sugaraiban égve, virít egy hatalmas bokrú szegfűtő. Jól fejlett, lángpiros vi­rágai kissé meghajlottan folynak szét és rezegnek a bevetődő szellőben, mintha valami csodálatos és rövidfolyású patak hullámzana, amelynek partján bóditó illa­tok gyönyörű államképeket hintegetnek szét. A pompás szegfüillat mohón tör át a fehér függönyön és betölti a barátságos asszonyszobának minden zugát. A kis sápadt, szomorú arcú Szőnyiné mohón szivja ezt az illatot s ilyenkor ökölbe szorulnak kezei, szép szemei hara­gos villámokat szórnak és a meggyőződés teljes erejével biztosítja anyját: — Soha, soha többé. Látni se aka­rom, tudni se akarok róla. Patakyné, a havas fejű és sok cso­dát átélt, szelíden int. — Igazad van. Megérdemli. És köti tovább a soha késznek nem látszó harisnyákat. Ősz hajára játékos nap­sugarak esnek, kötőtűi sebesen villognak. A szomorú kis fiatal asszony össze­kuporodik a diván sarkában, a szegfűillat körülfolyó hamvas, fehér arcát és mint valami néma, de bosszúra ingerlő ajk, folyton megújuló indulatokat vált ki szí­véből. — Ha térdein könyörögne, ha meg­halna az utánam való vágyódástól, akkor se. Leveleit fel sem bontom, láthatod, itt feküsznek sorra az íróasztalomon. Csak azért, hogy kiélvezzem a könyörtelensége­met. Szeretném összetaposni szívét úgy, ahogy ő összetaposta az enyémet. Természetesen, ilyen hatásos mon­dat után csak görcsös és heves zokogás következhetett. Csupán az volt a baj , hogy túlontúl sokszor ismétlődött meg. Reggel, ha a szép, színes álmok elröppen­tek szemeiről és a szegfű a alatt becsapott a kinyitott ablakon, már kezdetét vette a könyzáporral fűszerezett heves fogadko­zás és csak akkor szűnt meg, ha álom szállt fáradt szempilláira. Öreg Patakyné nem szólt ellene sem­­mit, miután úgy vélekedett, hogy jó, h­a az ilyesmi kitombolja magát, csak ha szer­­­telenné nőtt a keserűség, vágott közbe csendes, csilapító hangon. — Hiszen igazságot szolgáltattál, — miért gyötröd még mindig magadat ? Ákos abban a pillanatban, amikor elhagytad idegen emberré lett reád nézve. Ha v­­életedet jól akarod berendezni, fel kell hagynod a busulással. A fiatal asszonyt, ilyen szavak halla­tára mindig valami haraggal vegyes ije­delem lepte meg. Bosszantotta anyja józan tárgyilagos vélekedése és úgy érezte, mintha súlyos sérelmek vágódtak volna hozzá. Hanem azért kigyuladt szemekkel hangsúlyozta: — Ákos az én életemben csakugyan nem szerepel többé. Hanem vérig bosszant hogy oly hosszú időn át vak tudtam lenni és nem vettem észre, milyen csúfosan játszik ki. Aminthogy Szőnyi Ákosnénak ez a panassza teljesen jogosult volt. Két hét hét előtt történt, hogy egy szolgakész vé­­letlen felnyitotta szemeit. Megyékkor, természetesen, ott lakot a nagy és kényelmes körúti lakásban melyet a boldogság paradicsomának sze­retett nevezni. Az ur nem volt otthon .

Next