Pécsi Közlöny, 1913. június (20. évfolyam, 43-50. szám)

1913-06-01 / 43. szám

Uj étfolyam: 43. наш. vasárnap 1913. junius 1. A pécsi függetlenségi és 48-as párt hivatalos közlönye. — Megjelenik minden szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Király­ utca 24. Városi és interurbán telefon­szám 111. Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztésért felelős a kiadólaptulajd MADARÁSZ BÉLA ! Előfizetési árak: Egész évre 12 korona. Félévre 6­0 korona. Negyed évre 3 korona. Egy hóra 1 korona.­­ Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fil. Az orgazda. Irta: Dr. Kalmár Antal. Ne gondolja , .senki, hogyha a Désy—Lukács perben Lukács László marad alul — már pedig alul ma­rad, hiszen már most is alul van, — hogy akkor Lukács László majd meg fog bukni. Miért bukna meg? Hogy büntetőjogilag is hűtlenül ke­zelte az ország vagyonát (Btkv. 363 §.), hogy csak egyetlenegy szerződés­nél, a sószerződésnél négymillió 800 ezer koronával károsította meg az államkincstárt, de Lukács László mindezt nem azért cselekedte meg, hogy magának jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen. Igaz ugyan, hogy a Btkv. szerint Lukács László akkor is elítélendő öt évi börtönre, ha hűtlen kezelésével a vagyoni hasz­not másnak szerzi meg (és Lukács László csakugyan ennek a másnak szerezte meg), ámde éppen az a kérdés, hogy ki ez a más? A munkapárt pártkasszája ? Hi­szen szó szerint csakugyan ez, csak­hogy így a pinka-kasszának az or­gazdája : Bécs. Bécs adta ki a pa­rancsot a granicsár Khuennek és Tiszának : törjétek le Magyarorszá­got, a letörésre pedig onnan vegye­tek pénzt, ahonnan kaptok. Avval Bécs ugyan egy körömfeketényit sem törődik, hogy a kormány ha­­rácsolása aztán milliókkal károsítja-e meg az országot. Hiszen az ő pa­rancsára károsította meg, a megká­rosított magyar népet pedig Bécs­­től mindig ott ehette meg a fene, ahol van — és most is ott eheti meg. Ott, mert hiszen az elkezelt közpénzeken a Khuen-Lukács-Tisza trifolium népképviselőket vásárolt össze tisztán abból a célból, hogy az ekképen összevásárolt parlament Bécsnek mindent megadjon. Nos, és nem adott meg eddig mindent ? Bécs tehát nem lesz olyan bolond, hogy elejtse azt a Lukács Lászlót, aki Bécs érdekében kezel el köz­pénzeket, Bécs érdekében vásárol össze népképviselőket, s Bécsnek tesz olyan szolgálatokat, amineket neki 1867 óta egyetlenegy magyar kormány sem tett. Ha a vakságnak lehet fokozata , úgy a magyar embernél és a ma­gyar lapoknál nincs vakabb lény a világon. Bíznak abban, hogyha bí­­róilag kiderül Lukács és a Khuen kormány gazsága , hogy akkor már majd Bécs így meg úgy felháboro­dik, közbeüt és rendet teremt! Ezek úgy beszélnek, mintha nem Bécs volna a főbűnös, s mintha Lu­kács László Bécsnek nem zsoldos lábakapcája volna, s mintha a pinka­­kassza gazdája nem Bécs volna. Aki ennyire ostoba, annak csakugyan kár politikával foglalkozni. Pedig csak azt a híres büntetőjogi elvet kell feltenni: Cui prodest ? Lukács László közpénzelkezelése Kinek hasz­nált? Kinek másnak, mint Bécsnek, az orgazdának. Végre is azonban csakugyan közbejöhet valami non putarem, s megeshetik hogy Lukács László meg­bukik. Ha megbukik, azért bukik Régi és új fegyverek. Irta: P. E. Az Élet: Szóval küzdeni akarsz a boldogságért és nagy eredményekre vá­gyói. Mutasd, milyen fegyereid vannak? A leány: (Nagyon szerényen, de ön­tudatosan). Senki sem tud jobban szeretni mint én. Oda tudom adni minden gondo­latomat, egész egyéniségemet annak, akit szeretek. Az Élet: (Kedvtelenül dünyögve.) Ámor nyilával ma már senki sem harcol. Ósdi fegyver, kiment a divatból. A leány: Szerény vagyok. Nincse­nek igényeim. Beérem anyagiakból a leg­szükségesebbel. Nem vágyódom zajos mu­latságra, fényűzésre. Nekem nem kell se drága ruha, sem ékszer, csak szerelem. Az Élet: Rögös után, gyalogszer­számmal ma csak az ostobák haladnak, vagy a szerencsétlenek. Mire való lemon­dani expressz vonatok, automobilok ké­nyelméről? Miért haladtál el érzéketlenül, vakon a fényűzés mellett, mikor a bol­dogság ma már elköltözködött régi laká­sából , a szerelem kunyhóiból s a pénz palotáiba vett lakást. Rossz uton jársz és ügyetlenek a fegyvereid. A leány: (Mind bátortalanabbul.) önfeláldozó vagyok. Lemondok minden vágyamról azért, akit szeretek. Nem isme­rek fáradságot és nem ismerek pihenést. Nincs olyan áldozat a világon, amelyet meg ne tudnék hozni. Az élet: Jó zsákmány leszel a fosz­togatóknak. Önzés, számítás, stréberség, haszonlesés könnyen elbánnak majd veled. A­mi régen jó volt, azt ma már játszva tiporja el a rafinált kultúra. A lándzsa nyít, megjárta fegyvernek régen, de ma ágyukkal harcolunk. Nem fogod hasznát venni a fegyvereidnek. Fogadj szót nekem. Nagy garral, hangos szóval, reklámmal és sok pénzzel dolgozz, akkor talán szerelem is lehet a boldogságban, de nem sok. Ha éppen akarsz, szerethetsz a pénzedért. Valószínűleg akad majd valaki, aki nagy­lelkűen tűrni fogja, hogy szeresd. Áldo­zatokat is hozhatsz majd érte, ha kedved tartja ... de előbb pénzed, sok pénzed legyen. A leány: Talán csak ámítasz. Pró­bára akarsz tenni. Vagy semmit sem szá­mít, hogy fiatal vagyok és nevetni tudok? Az élet: Kinek kell a fiatalságod és a nevetésed ? Pénzed legyen !­­. Végre is a leány megunta a vitát. Meg volt győződve róla, hogy ő az erő­sebb, ő az okosabb és győzni fog. Elindult szive után. Minden ostoba­ságot megtett, amit a szive súgott. He­gyeket lehetett volna összeho­rdani abból a sok áldozatból, amelyet hozott, hagyta a lelkét kiszipolyozni és örült, hogy szí­­vósséget tehet. Ha könny ült a szemébe, az csak a jóság, a részvét, de sohasem a keserűség könnye volt. Mikor üldözőbe vették, elhagyták, kinevették, vagy hidegen haladtak el mel­lette mindazok, akiknek életét, boldogsá­gát mentett meg, akiknek jövőt adott az­zal, hogy élettel és halállal viaskodott ér­tük, nem sírt, nem panaszolt. Nem apa .

Next