Pécsi Lapok, 1868. április-június (2. évfolyam, 27-52. szám)

1868-04-02 / 27. szám

Pécs, II. Évfolyam. 27. szám. Április 2-án. 1868. Megjelen hetenkint két­szer , vasárnap és csü­törtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre’ egész évre 8 frt, fél évre 4 frt, '/< évre 2 frt. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz. PÉCSI LAPOK. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI, GAZDÁSZATI S TUDOMÁNYOS HETILAP. HIRDETÉSEK ÁRA : Négyhasábos petit betüjü sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyílt tér“ rovatban meg­jelenő minden petit sorért 14 kr. o. é. B é l y e g d í j külön minden hirdetésért 30 kr. o. é. Kiadó-hivatal Országút 5-dik szám. Előfizetési fölhívás 1868-iki április—junius folyamára. Előfizetési feltételek helyben házhoz hordva és vidékre postán küldve: 1868-iki április 1-töl április 30-ig — 80kr. „ jun. 30-ig 2 ft. « sept. 30-ig 4 „ • ,, decz. 31-ig 6 „ Előfizethetni a „Pécsi Lapok“ kiadó hi­vatalában, Pécs, országút 5-ik szám. Az elő­fizetési pénzeket bérmentesen kérjük bekül­detni. Azonfelül at. ez. előfizetők kényelme te­kintetéből előfizethetni: Weidinger és fia, Valentin Károly, Weidinger Nándor könyvkereskedő, valamint Blauhorn- An­tal, Lechner testvérek, Ob er may er József és Böhm F. C. kereskedő uraknál is. A „PÉCSI LAPOK“ kiadóhivatala. Viűeant Consules. Azt, liogy a társadalmi rendet és ezzel az állami életetveszély fenyegeti a szélsők párt ré­széről, a mérsékelt, ellenzék igen tisztelt egyik feje Tisza Kálmán is, ki csak a magasból és távolról látja a dolgokat, nyiltan bevallá. Hogy az izgatás zsarátnaga „sub cineri doloso“ mélyen elterjedt, azt itt a provinciá­ban még jobban tudjuk. — A derék honfi aggodalmas vallomása nem túlzott s nagyon is alapos; és az a legsajnosabb az egészben, hogy amit az eddig ország-világ ismert be­csületes magyarnéven, magyar lelkületen és erkölcsön, az eddig szenny nélkül megőrzött magyar jellemen 18 évi boldogtalan kormány­zási rendszer, és annyi mindenféle ellenséges elem megnem rontott, azt most, legszebb tör­vényeinknek a valódi életbe átültetése és fej­lesztése kezdetén benczegő magyar álde- mocraták és demagógok akarják tönkretenni. Ennyire jutottunk egy év elforgása alatt. Rég volt az ideje nemde, hogy a magyar a magyart pusztította? E pusztitási mania nem kevesebb mint nyolezszáz éves; nem va­lami nagyon szaporodtunk meg alatta, az igaz; de a balgák azt hiszik, hogy nem is fogytunk még meg annyira, hogy egyhamar mások agyonnyomjanak, •—jó lesz tehát egy uj önirtó háború magvait elhinteni. Mondhatjuk: e gondolatokat nem refle­xiók íratják; nem a pécsi követválasztásrai emlékezés; nem is a pécsi kerületi követvá­lasztási verekedés, — mely az azt okozott és sápadt dicsőséggel hazairamodott illető ka- putos uraknak nagy dicsőségére vált; — és még ezen megyebeli egyik olvasó egyletnek, — ott a liarsányi hegy alatt, — mint testü­letnek azon meggondolatlan ténye sem, hogy a „Népzászló“ badarságaira annyira föllel­kesült , hogy derék elnöke hátamögött a szerkesztőségnek formaszem üdvözlő feliratot decretált és küldött volt: hanem a megye különböző vidékein személyesen észlelt tény­leges hangulat és nézetirányiatok, mik a bur­jánként terjedő szatócslapok és őrjöngő apró madarászok tanaiból nyerik az éltető nedűt. A dolgok ily állásában, midőn az ural­kodóval! kiegyezésünk törvényes és alkot­mányos alapja, melytől a hon felvirágzását és a nemzet előlxaladását várjuk, vétetik tá­madás czéljául; és még ezen, állami lételünk­re nézve veszélyes merénylettel magának a társadalmi rendnek és kapcsoknak felbontá­sára irányzott botor izgatás is párosul: akkor ugyan minden egyes józan honpolgárnak a veszély meggátlására résen kell állani és el­lensúlyozására mindent elkövetni; de főleg a tisztviselőknek kötelessége ne csupán arra szorítkozzék: hogy a megyei bizottmánytól kapott ren­deleteket, vagy a felek beadványait egysze­rűen gépszerüleg elintézzék s postai kezelés módjára továbbítsák, azt vélvén, hogy ezzel feladatukat teljesítve az öntudat babérain megnyugodhatnak, — nem; ezt egy az előző korból bőven ismert hivatalnoki gépezet is megtenné. Ennél egy alkotmányos tisztikarnak ugyan minden körülmények, de kivált oly válságra mutató viszonyok közt, miket a maguk valóságukban fentebb ecsetelni igyek- vénk, nemesebb és magasztosabb feladata van. Minden egyes tisztviselő — azt kell fel­tenni, — hivatalra vállalkozása és megvá­lasztatása által nyiltan és ünnepélyesen so- lidaritásba tette magát a választó párt és kormány főbb elveivel: s mint a fönálló tör­vények és törvényes rend közbizalom válasz­totta őrétől megvárja nemcsak a párt, a kor­mány, hanem a társadalom nagy többségét képező józan rész is, hogy teljes tudomásával bírjon mindannak, mi a felügyeletére bizott kerületben és általán hatósága körében tör­ténik s minden oly jelenségek ellenében, me­lyek a személy és vagyonbiztonságot veszé­lyeztetik, kétszeresen pedig oly merényletek ellen, melyek magának a törvényes alapon álló monarchia és társadalmi rendnek meg­ingatására irányozvák, törvény- és liivatás- adta minden befolyását felhasználja és érvé­nyesítse: nequid detrimenti respuhlica capiat. Ki nem látja, hogy ily viszonyok közt nagy a tisztviselőre háramló felelősség. Sajnos, hogy e czélra, különben derék, tisztviselőink között az egyetemes közremű­ködést és összetartó szellemet nélkülöznünk kell. — Ezen testületi közszellem hiányában többnyire kevés kivétellel az úgynevezett „laisser-faire“ politicát látjuk követni, mely rendes viszonyok között kényelmes mód ugyan népszerűség szerzésre, de kritikus idő­szakokban, ha a trón, a haza veszélyben fo­rog, az igazi mentő szer nem a népszerűség, lianem az erély és ildom. De legsajnosabb az, hogy bár még szór­ványosan — azonban e jelentéktelen szám is elegendő a veszélyes irányiatok még inkábbi növelésére — vannak a rendpárt aegise alatt fülemelkedett tisztviselők, kik nemes hivatá­sukat feledve a fentebb rajzolt madarászok politicáját részint elnézéssel, öntudatlanul, ré­szint pedig cselekvékeny részvéttel tudatosan pártfogolják jövendőbeli határozatlan remé­nyek és kilátások fejében. Ez nagy baj. Mire mutat, könnyű elgon­dolni, könnyű belátni következményeit. Ennek be nem látása egyenlő a vaksággal. Hanein az állami és társadalmi élet szen- tebb érdekeit fölfogni, átérezni tudó magán honfiaknak is ily körülmények között cselek- vékenyebben kell mozogni az ellenséges in- spiratiók ellensúlyozására. Közéletünk e téren is parlagon hever. „PÉCSI LAPOK“ Midőn látjuk, hogy a saját fajunkból ki­nőtt ellenséges elemek silányságuk érvénye­sítése végett mindent elkövetendők formaszerű egyletekbe alakulnak, miknek különben sem nemesebb értelemben vett társadalmi czéljok, sem ez idők szerént már szükségességük fön- nem forog, — s keletkeznek a minden nyílt értelem nélküli democrata, helyesebben és érthetőbb elnevezéssel demagog körök: miért ne egyesülhetnének inkább, és kellene egye­sülniük a nyílt tekintetű hazafiaknak, a mo- narcliico-democraticus elvek barátainak, tar­tozzanak azok a jobboldal, vagy a mérsékelt ellenzékhez, kiknek t. i. végelemeiben egy politicai czéljok van. Az ország különböző vidékein ily körök már tettleg alakultak, vagy alakulóban van­nak ; az alakulási vágyak nálunk is nyilat­koztak. S vájjon nem volnának nálunk érde­mes hazafiak, kik körül a hon sorsát sziven- viselő s efelett aggógni kezdő honpolgárok csoportosulhatnának ? Vannak; csak körül kell tekintenünk. Úgy hiszem, nem csupán egyéni meg­győződést fejezik ki, sőt számosak nézetével találkozom, midőn azt mondom: hogy Plai­ner Antal ur, mint Baranya legtiszteletre- méltó és szilárd jellemű honfiainak egyike nem kevesebbé tenne jó Szolgálatot megyé­jének s hazánknak az által, ha az e részbeni kezdeményezést kezébe venné, mint jó szol­gálatokat tett mindig, különösen az újabb korban, midőn Pécs városát, mint országgyű­lési követ képviselő; az alkotmányos megyei mozgalmak kezdetét annyi mérséklettel, ta­pintattal s határozott politicai bölcseséggel vezérlé; és azóta is a közügyek intézésében folyton élénk részt vesz. Tudja mindenki, hogy az ő működését mindig honfitársainak őszinte bizalma övezte. Ily egyesülés kettős irányban volna jót eredményezendő. Egyrészről a törvényesség terén állók és mozgók általán, a tisztikar leg­nagyobb része, az értelmiség, a vagyonosabb osztály s a józanabb gondolkozása polgár­társak, — mely összes néposztályokban Plai­ner Antal ur megyeszerte részint személyes, részint szellemi kiterjedt ismeretséggel és be­folyással bir, — numericus erejüket egy tes­tületben áttekinthetik; más részről az egye­sület tagjai sorakozott tömeget képezve, egy­más erejére támaszkodva a veszedelmes izga­tások ellenében a tévedezők és ingadozók fölvilágositására s szellemi befolyásuk érvé­nyesítésére módok-és eszközökről könnyebben és czélsz emebben gondoskodhatnának. Álljanak itt záradékul Petőfink buzditó szavai : Ti, kik szivéből bálványistonek Ki nőm szoriták az igaz nagy istent, Kiknek szivében a honszeretet Mint szentogyházi oltárlámpa ég, ..............................................munkáljatok. * * *-----------­Ko ssuth és Klapka. E czim alatt a „N. F. P.“ a következő czikket veszi Londonból: Az európai demokratia száműzött főnökei már évek óta semmi összeköttetésben nincsenek Kossuth­tal, miután az 1859-ben váratlanul mint Napoleon Lajos eszköze lépett fel, holott addig Mazzinival, Lcdru - Rollinnel és másokkal karöltve működött. Ezen felötlő elpártolás után csakhamar kitűnt, hogy Kossuth viszonylatai a Tuilleriákkal már azon idő­ben is fennállottak, a midőn még látszólag határo­zottan republicans politikát űzött, s igy mindabba

Next

/
Thumbnails
Contents