Pécsi Lapok, 1868. júlus-szeptember (2. évfolyam, 53-78. szám)

1868-07-02 / 53. szám - 1868-07-05 / 54. szám

I 1 Pécs, II. Évfolyam. 53. szám. Julius 2-án. 1868. Megjelen hetenkint két­szer , vasárnap és csü­törtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre S frt, fél évre 4 frt, */4 évre 2 frt. tíérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz. PÉCSI LAPOK POLITIKAI, SZÉPIRODALMI, GAZDÁSZATI S TUDOMÁNYOS HIRDETÉSEK ÁRA: Négyhasábos petit bettijü sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-uiad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyílt tértt rovatban meg­jelenő minden petit sorért 14 kr. o. é. HETILAP. B é 1 y e g d í j külön minden hirdetésért 30 kr. o. é. Kiad ó-h iratai Országút 5-dik szám. Előfizetési fölhívás a „PÉCSI LAPOK“ 1868-iki julius — szeptember folyamára. 1868-iki junius 1-tó'l julius 30-ig — 80kr. „ se. t. 80-ig 2 ., ,, decz. 31-ig 4 „ Előfizethetni a ,.Pécsi Lapok“ kiadó hi­vatalában, Pécs, országút ö-ik szám. Az elő­fizetési pénzeket bérmentesen kérjük bekül- detni. Azonfelül a t. ez. előfizetők kényelme te­kintetéből előfizethetni: W e i d i n g e r és fia, Valentin Károly, Weidinger Nándor könyvkereskedő, valamint B1 a u h o r n- An­tal, Lechner testvérek, Obermayer József és Böhm F. C. kereskedő uraknál is. A „PÉCSI LAPOK“ kiadóhivatala. (? ?) Midőn a „Baranya és Pécs“ a párt- tiintetésbeni részvételt korholja a polgármes­ternél, az alantabb tisztviselőre nézve csak annyit mond, hogy annál senkisem fog meg­ütközni azon, lia „polgári jogát gya­korolj a.“ Ha van abban logica, a ki ezt irta, úgy ezen „polgári j oggy ak o rl at“ alatt: a párttütésbeni részvételt kell értenünk. Nézetünk szerint a tisztviselőnek kivétel nélkül mindenkor a pártokon kívül kell áll­nia. és általában bármikor és bármily kö­rülmények közt, — de különösen a legújabb követválasztás mozgalmainak specialis körül­ményei közt: párttüntetésekben résztvenni és a nép közé elegyedés mellett korteskedni soha sem szabad. Tekintet nélkül a pá tok képződésére s tehát arra, hogy a rend és felforgatás tenden- tiái szerint alakulnak, a tisztviselőnek, akár főbb akár alantabb tisztviselő legyen, azon nép közt, mely felett áll, a pártképződések processusába elegyedni egyáltalán nem szabad. E részben sokkal kényesebb a törvény­kezési tisztviselő helyzete. — Mert, bár mind­egyiknek van szüksége tekintélyre, de a törvénykezési tisztviselő, mint az igazság ma­gasztos eszméjének képviselője és hivatalos kiszolgáltatója, már a priori kell, hogy azon népnél, melynek ez isteni functióban felette áll, az infallibilitás tekintélyével bírjon. Tekintve már most a dolog gyakorlati oldalát, vájjon nem kell-e rósz vért szülnie annak, ha a tisztviselő a korteskedés izgal­maiban vesz részt? — és azon sikamlós térre vetődik, hogy ő, ki arra van hivatva, hogy igazságot mondjon s igy elfogulatlanság hi- rével kell bírnia minden irányban, a népet nyilván capacitálni igyekszik oly valami­nek helytelenségéről, melyet igen sok tisztes­séges ember, sőt esetleg a lakósság nagyobb része: meggyőződéséül hirdet. Hogyan lehet a bírói állással összegyez- tetliető az egyenetlenség magvának elhintése!? Még a legértelmesebb közönség sem ké­pes ily alkalommal kivetkőzni azon gyarló de természetes gyengeségből, hogy, kivált oly esetben, midőn a pártképződés meglehe­tős élénkséggel foly, az ellenvéleményiiek egymást, lehettek légyen annakelőtte bár leg­jobb barátok, mindaddig, mig a választás végeredménye a megváltozhatatlan 'lett dol­gok normális állapotát nem ölti magára, — bizonyos keserűség és nehezteléssel ne te­kintsék. E bizonyos keserűség .és neheztelés, mely müveit embernél talán elpalástolt marad, a műveletlen népnél többnyire durva kifejezést nyer. Eltekintve attól, hogy a tisztviselőnek magát a közönség ilyforma érzelmeinek kiten­ni nem szabad, ki áll jót azért, hogy az ilyen korteskedő tisztviselő, az ellenében álló párt egyik esetleg ittas kortese által meg nem piszkittatik, — sőt (mi épen nem lehetetlen; mert amint értésünkre esett, a legutóbbi vá­lasztás mozgalmai alatt is, a városi törvény­kezés egyik főbb tisztviselője csak elillanás által szabadult meg tőle) — tettlegesen nem báutalm íztatik ? Az ily mocsok aligha lesz lemosható! Vegyük továbbá, hogy egy bírósági tag, ilyen korteskedés közben valamely polgár­társát a maga pártjára téríteni iparkodik és kimeríti mindazon — a helyzetből folyólag néha tán nem is egészen tiszta — argumen- tumokat, melyektől hatást remél. — Holmi, a tekintélynek mindig ártó ölelkezés, csóko- lódzás, de a legjobb esetben legalább is me­leg kézszorongatás ilyenkor természetesen el nem marad. — A nyilt szivü népember, ki­nek egyszerű esze nem hatolhat be az ildom mélységeibe, igen könnyen olyféle feltétel­hez kötheti a korteskedő tisztviselő kívánsá­gának teljesítését, mely a bírói becsületet sérti. Megengedem, hogy az ily tisztviselő ta­lán, e sértő kisériés után rögtön megszakítja a capacitatiót; — de a sértés már megtör­tént; — és a sértő és sértett közt, kik talán már a következő napon mint vádlott és'b iró állhatnak szemközt egymással, nem fog fennállani azon nyugodt kedély­állapot, mely nélkül igazságot mondani nem lehet; és szét lesz szakítva azon nimbus, mely az igazságkiszolgáltatás hatályosságá­hoz oly anyira szükséges. Avagy például, ha a korteskedésekben tudvalevőleg tevékeny részt vett városi fő­ügyész ur, hasonló korteskedések körben épenséggel nem lehetetlen verekedésnek szem­tanúja leendett, — ugyan milyen nevetséges alakban fogott volna, ugyanezen verekedés végett, másik vagy harmadik napon, az álla­mot képviselőleg, igazságos fenyítést követelő vádló gyanánt figuráin}! ? Gyarló emberek vagyunk mindnyájan ! Ha nem akarna is tán elfogult lenni, de maga azon körülmény, hogy közte és a ve­rekedés egyik tényezője közt, nyilván vallott és tüntetett, sőt tán épen a fenyitendő vere­kedés indokát képezett érdekegység fo­rog fenn: oly ellenállhatatlan erővel teendi lelkét zsákmányává, hogy az elfogulatlanság emberfelettinek tűnik elő. Vegyen példát a megye főügyészén ! — az pedig, mint a város választó közönségével hivatalos érintkezésbe soha sem jövő, egy­szerű közönséges választó módjára teljes jog­gal és ildommal korteskedhetett volna! De párttekintetnél fogva sincs helye ily korteskedésnek, mert a tisztviselő állásánál fogva a népnél igen nevezetes erkölcsi hatás­sal bir. Meglehet, hogy sokan a nép közül, kik­nek a bíróságnál ügyes bajos dolguk van, Szerkesztői példány. csak azért .térnek át valamely párthoz, mert annak élén ügyük biráját látják. Meglehet az is, hogy egynémely jellem- telen kortes az együgyü embert ép ezen ar­gumentummal fogja eltéríteni. Tessék elgoudolni, mily keserűséget, sőt ennél még százszorta rosszabb s veszedelme­sebb érzést keltend az ilyen egyszerű ember­ben a csalódás! így aztán az igazság szent, sérthetetlen és magasztos eszméje profanáivá lesz; mert ha nem is silányittatik tényleg hitvány áru- czikké, de ilyenné történt puszta felemlitése és szájon forgatása: — szentsége-sérthetetlen- sége és magasztossága rovására történik. Köteteket lehetne Írni azon empiricus lé­lektani okokról, melyek a tisztviselő kortes­kedését általában elitélik. — Ezer és ezer példát lehetne felhozni erre, de a felhozottak is eléggé megvilágítják azon állításunkat, hogy a korteskedés állal a tisztviselő tekin­télyének zománczát koptatja. — Miután pedig hivatalában csak a tekintély fegyverével mű­ködhetik hatályosan: — a korteskedéssel a közjónak árt. Et hoc urat demonstrandum ! A másik kérdés folytatólagos megvitatá­sát a jövő számban! Fővárosi élet. XXXVI. (Egy stereotyp ph.-ázis, melyet nőm lehot gáncsolni, Mondva csinált mulatságok. A „Seóp Galacoa”. Ssamár vorsouy ) Már a inait hétről, tárczairói stereotypség gáncsa nélkül, elmondhatni, hogy Xapoleou herczegé volt. Érkeztétol távoztaig vele foglalkozott a pesti világ, kissé majdnem sokat is; legaiabb ő már túlságosnak találta a vendégszeretetet, máskép kíváncsiságot. Ha mi megbámultuk és megéljeneztük a herezeget, ennek van oka, sokat vártunk tőié egykoriban, nagy szerep volt neki nálunk kijelölve, s igy érdekeltsé­günk nem nevetséges, mint némileg a üécsieké, kik­nek hazájáról a francz’ia soüatusi vitában gúnyosan kérdezé, hogy tdlajdoukép hát hol van ? Napoleon herczeg itt léte alatt a főváros minden­nemű nevezetességét ügyeimére méltatta, s igy a fő­városi közönség jogosult kíváncsisága őt ismerhetni, nem szűkölködött alkalmakban. A képviselöházban, a múzeumban, az óbudai ha­jógyárban, s a Pannónia malomban, a budai hegyok regényes zugaiban s a városliget köröudjén, ott volt ö mindenütt, s a közönség egyszerű polgári öltözeté­ben is legott ráismert; oiy meglepőn tükrözi vissza arcza a nagy Nápoleon vonásait. Politikai viszonyainkról a legjobb forrásokból meríthetett tudomást, Klapka és für legtöbbet vol­tak vele, érintkezett kormány férfiak kai, fogadta a pártok főembereit, Deákot, Tiszát, a szélsők közül Simonyit és Csanádyt. Társas életünkbe is betekintett kissé, ott voll az egyik császár fürdői bálon, később az „Egyenlőség! kör“ estélyén a lövöldében, ámbár hű képet a ma­gyar társas életről innét nem vihetett magával, olyan csinált, mondhatni mondva csinált mulatságok voltak ezek hova Napoleon herczeg azért jött hogy a mula­tókat lássa, a mulatók pedig nem azért, hogy mulas­sanak, hanem hogy ötöt lássák. A császár fürdői bál­ban oly roppant közönség gyűlt össze, hogy a szó szoros értelmében mozdulni alig lehetett, ilyformáu voit a lövöldében is; itt a herczeg körüljárván, asz­talhoz ült a kör választmányával s császári herczeg létére sörözgetott s szivarozott a polgársággal, ez persze tetszett, s a nem annyira vörös, mint köpezös herczeg a pincze dodu, közked vességü ember lett, bennem pedig egyúttal ama gondolatot kelté, vajha democratiáink némelyei követnék példáját, nemcsak fel- hanem lefelé is. Ha azonban társaságot nem látott, jutott az ének és zenéből a herezognek, az egyetemi dalárda néhány jó magyar dalt énekelt neki, s Patikárus Ferkó szív­hez szóló nótáival ugyancsak megmutatta ki a czi- gány a csárdában; ezekből képzelhette a herczeg mint tud mulatni a magyar, ha kedve megered, s ha igazán mulatni akar, nem pedig prinzet láfifiv

Next

/
Thumbnails
Contents