Pécsi Lapok, 1868. júlus-szeptember (2. évfolyam, 53-78. szám)
1868-07-02 / 53. szám - 1868-07-05 / 54. szám
Napóleon herczeg kedves emléket hagy maga után, népies étiquette nélküli modora nagyon megnyerte a szíveket, csak több ideig kellett volna késnie, vagy többször kéne köztünk megfordulnia, hogy példája erősen bevésődjék áldemocratáink emlékébe. Renz circusa még mindig kedves mulatóhelye a fővárosiaknak, Ciniselli szép Emmájával bír ellenében versenyezni, máskülönben eltörpül mögötte. De Renz mesés változatosságot is képes kifejteni mutatványaiban, ha a közönség egyik másik előadásba beleunt, legott új műsorral áll elő, mégpedig nem csak papíron, de valóságban is. A ,,Szép Galatea“ czímű némajáték, melyet a futó pályára nyíló színpadon ad elő, felülmúlja fényben ragyogásban a nemzeti színház legtündéribb ragyogású díszleteit. Sok nézője van a szamár versenynek is, a nyertesnek kitűzött díj sokat kisértetbe ejt s próbát tesznek a szamárral a futtató tért háromszor benyargalni, nem bírják a szamár kifog rajtuk , ha valamely rendkívül ügyes lovast ledobni nem tud, lefekszik, s nem lehet felkelteni, amint azonban az egyik bajazzo ül határa, villámsebességgel hordja körül a téren, honnét elődei sokszor nagyon is érzékeny emléket visznek magukkal. A nemzeti szinházházban érdekes előadásra készülnek, Adelburg lovag oly rég emlegetett Zrínyije végre szinre kerül, erről azonban csak legközelebb. r. 1. Tudnivalók. 1868-dik évi VII. Törvényczikk a magyar kir. pénzverdében veretendő pénzek alakja, bélértéke és súlya iránt. (Szentesítést nyert 1868-ik évi junius hó 11-én. Kihirdettetett a képviselőházban 1868. évi junius hó 16-án ; a főrendek házában 1868. évi junius hó 18-án.) Mi első Ferencz József, Isten kegyelméből austriai császár, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Morvát-, Tót-, Ilalics-, Lodomér-, Ráma és a t. országok Apostoli, úgy Illyria, Jeruzsálem sat. Királya sat. Kedvelt Magyarországunk és társországai hűt Főrendei és képviselői közös egyetértéssel a következő törvényczikket terjesztették szentesítés végett Felségünk elé. Az 1867-ki XII. törvényczikk 66-ik és az ugyanazon évi XVI. törvényczikk 12-ik szakaszai folytán, a magyar királyi pénzverdékben veretendő pénzek alakjára, belértékére és súlyára nézve rendeltetik . A 1. §. pénzverés alapjául az 500 grammal egyenlő pénzfont szolgál, mely a pénzsuly egységét képezi, és 1000 szemetre vagy 10,000 aszra osztatik fel. A pénzek finomsági tartalma a súly ezredrészével fejeztetik ki. 2. §. A magyar kir. pénzverdékben ezúttal következő pénznemek veretendők : aranyak, ezüst 1 forintosok, ezüst 20 krajezárosok, ezüst 10 krajezárosok, réz 4 krajezárosok, réz 1 krajezárosok. 3. §. Az arany átmérője ezentúl is 19,75 milliméter, finomsági tartalma 986/9 ezredrész, súlya pedig 8155/1 os parány (Richtpfennig) lesz. A képlapon (avers) Ő Felségének egész alakja koronázási öltönyben, a hátlapon pedig (revers) Magyarország czimere és az évszám lesz. A körirat következő: Ferencz József, ausztriai császár, Magyarország apostoli királya. 4. §. Az egyforintos átmérője ezentúl is 29 milliméter lesz, finomsági tartalma 900 ezredrész, súlya pedig 781 pénzfont. A képlapon Ő Felsége mellképe, a hátlapon pedig Magyarország czimere, az évszám és a pénz neve I. F. látható. A körirat az aranyéval azonos. A sima kerületbe, mélyített betűkkel, következő felirat vágatik be: „Bizalmam az Ősi Erényben.“ 5. §. A huszkrajezáros átmérője 21 milliméter finomsági tartalma 500 ezredrész ; 375 darab egy font tiszta ezüstöt tartalmaz és 187.5 darab egy fontot nyom. A képlapon Ő Felsége mellképe lesz, a 4. §-ban foglalt körirattal; a hátlapon e körirat: „Magyar királyi váltópénz“, közepében „20 krajezár“, alatta az évszám: 6. §. A tízkrajezáros átmérője 18 milliméter, finomsága 400 ezredrész; 750 darab egy font tiszta ezüstöt tartalmaz és 300 darab egy fatot nyom. A jelvények épen azok, melyek a 20 krajezároson láthatók, azon különbséggel, hogy a hátlap közepében 20 krajezár helyett „10 krajcsár“ létezik. 7. §. A négykrajezáros átmérője 27 milliméter, súlya 7/71 pénzfont lesz ezentul is. A képlapon a magyar czimer látható ezen körirattal : „Magy. kir. váltópénz“, a hátlapon pedig tölgykoszorúban „4“ szám és alatta az évszám. 8. §. Az egykrajezáros átmérője 19 m milliméter, súlya 7,5, pénzfont. A kép és hátlap a négykrajezároséval egyenlő, csakhogy a 4 szám helyett „1“ szám áll. 9. §. Mindennemű pénzzel megjelöltetik a pénzverde, honnan kikerült, még pedig KB. jelenti Körmöczbányát, a GyF. Gyula-Fehérvárt. 10. §. Ő felsége többi országai pénzügyministériumával létesített egyezmény folytán, a 12 millió forintot tevő 10 krajczáros pénzjegyek helyett épen annyi fémváltópénz létetik forgalomba, melyből 3 millió 6 százezer Magyarországra esik. Ezen magyar váltópénz 3 millió 3 százezer forintig ezüstben, 3 százezer forintig pedig rézben veretik. 11. §. Az 1867. XV törvényczikk 5-ik §-a az államjegyek és váltópénzjegyek összes forgalmát háromszáz tizenkét millióban állapítván meg, mely arányban a 10 krajczáros papirpénzjegyek, a fémváltópénzekkel kicserélés folytán, a forgalomban kevesbednek, azon arányban fognak államjegyekkel pótoltatni, akként, hogy az összes 10 krajczáros papír váltópénz bevonás után az összes államjegyek forgalma a háromszáz tizenkét milliót meg ne haladja. 12. § Minthogy a papír váltópénz azon része, mely a forgalom által elenyészett, beváltás alá nem kerül, az innen eredő és a beváltáskor mutatkozandó haszon Magyarország és Ő felsége többi királyságai és országai közt akkér fog feloszlatni, hogy abból az elsőt 30%, az utóbbit pedig 7O°/0 illesse. 13. §. Jelen törvény végrehajtásával a pénzügyi minister bizatik meg. Mi e törvényezikkel s mindazt, a mi abban foglaltatik, összesen és egyenkint helyesnek, kedvesnek s elfogadottnak vallván, ezennel királyi hatalmunknál fogva helybenhagyjuk, megerősítjük és szentesítjük, mind magunk megtartjuk, mind más hiveink által megtartatjuk. Kelt Schönbrunnban, ezernyolczszáz hatvannyolczadik évi junius hó tizenegyedikén. Ferenz József s. k. (P. H.) Gr. Andrássy Gyula, s.k. — -+3B— A 1 o e-1 e v e 1 e k. Ki Ariostonak „Orlando furioso“-ját olvasta, az tudni fogja, hogy e műben csudálatos jellemű hősök és hősnők szerepelnek a legtarkább vegyülékben. Légvárakban, tündérpalotákban laknak, szárnyas lovakon a levegőben repülnek, végre mesés szerepeik lejátszása után ismét a földre szállanak s lesznek közönséges halandó emberek. Azt hinné az ember, hogy e műben a költő felcsigázott agyrémeinek tarka szüleményeit halmozta össze jóltevőjének mulattatására. Ez azonban nem igaz. Jellemezte ő küzdő hőseit és hősnőit a szenvedélyek változatos, majd komoly, majd nevetséges színeivel festve, amint t. i. a természet az embert, az élet nemes bűnbakját, szépen kistafirozta. Az „Orlando furioso“ csuda alakjai lebegtek el előttem a követválasztás napja óta történt dolgok láttára és hallatára s valóban nem tudom mindeddig elhatározni, hogy azokon boszankodni, vagy inkább nevetni kelljen-e. Az utóbbira hajlandóbb vagyok. De hogyan is ne, látván azon éktelen erőlködést, melylyel Dolinger János választási elnök, különben elveinél fogva megcsontosult szélbal a választás zűrzavartengerében igyekezett a háborgó hullámok Neptunja lenni, — a pártok fölé emelkedni; de a gravitatio örök törvényei nem engedék öt pártja gomolyából kibontakozhatni, bárhogyan forgatta is folyton a választási törvény paragraphusait. — A fülhasitó lármában láttuk öt ajkaival szó után kapkodni; láttuk ajkait, — csak láttuk, mert ő hangját maga sem hallotta, — mérgesen gondolkodni: Quos ego ! — sed motos praestat componere fluctus. De minden hangtalan hang, minden kézlábbali tápászkodás, nyújtózkodás, hadarászás, — mind csütörtököt mondott, mert Dollinger János úr volt a választásnál a legkisebb ember minden nagysága mellett is. És ha ő volt a legkisebb ember, ugyan ki lehetett a legnagyobb ? Ki lett volna más, mint ott az előtérben legelül handabandázó s az elnöknek szembe hadarászó László János állítólag asztalos, ha asztalos, kinek ugyan sem ökre, sem szamara, sem szava, sem egyébnemű jószága ez ég alatt nincs, de van annál erősebb torka. Ez volt a zöldlevelesek nagy Achillesze, a haddárma hangadója. Aresz Homér szerint tízezer ember hangján szólt. Ez a László János húszezer hangot képviselt; ő legalább azt képzelte, hogy ő az egész város hangjának ura. Az orditás e nagyszerű concertje nem tartott tovább mint délutáni egy órától éjjeli 12 óráig, mit csak néhány perczre szakított félbe az elnök által berendelt katonaság láttára bekövetkezett halálsápadtság a zöldleveses lármahősök rőfnyi hosszúra nyúlt arczain. Ah, mit mondok. A hősöket öt percz alatt elnyelte a föld. Aztán ismét kibújtak még éktelenebből lármázni. Az elnök ajka ekkor már imára mozgott: uram ott a magasban csak most segíts ki a hínárból, soha-soha többé — — Az imádság használt is. A választás szétlőn ordítva, robbantva s Irányi követnek kinevezve. Aztán elmentünk alunni. Ez álom a dicsőség álma. A „Magyar Újság“ országvilágnak kürtöli, hogy ilyen nagyszerű csata még nem vivatott, még’ ily roppant diadalt, a szélbal szabadság nem aratott soha és sehol. Pécs magyarország Athenae-je lett. íme mit nem érünk meg maholnap. Utóbb való lesz, mit egy tudós férfiú a „Baranya és Pécs“-ben állított, hogy t. i. a gatyás kapás nép értelmesebb a diplomás népnél s maholnap oda jutunk, hogy ez a kapás nép sorba ,,bölcsészettudorrá“ válik. A „Magyar Újság“ mégis egyet elfelejtett megjegyezni; azt t. i. hogy Athenao istennő mellé, kitől a város nevét nyeré a régiek rendesen egy füles bagolyt rajzoltak. Ha Athenao nem lesz is városunk, mi valószinü; a bagolyt nem fogjuk az irányistáktól elvitatni; meghagyjuk nekik bölcsességi czimerál. Hanomn te nagyotmondás múzsája most segíts ahogy csak segíthetsz, — hadd írhassam le azon menydörgő és villámokkal czikázó beszédet, melyet a testvérek nagy Orlando furiosója a választás után a Kossuth-kávéházban népjének mondott vala. És ha te ég, föld e beszéd hallatára össze nem omoltál, sőt rajtad még csak egy fűszál sem görbült meg, hát most e beszéd olvastára legalább — pirulj el. A választás után az irányisták elitje a mondott helyen összegyülekezett s sugalmazó tudós szelleműk kezét, azt t. 1. melyen az a grófi koronával gravírozott democraticus gyűrű ragyog, csípőre tévén, a madarászisták ellen a következő beszédet harsogtató bámulói előtt. Egy újkori Cicerói beszéd ez az uj kor Catilinái ellen. „Nehéz küzdelmünket szép, a legszebb győzedelem koszoruzta. Nem hiába kurjogattuk azt a szép Irányi-nótát, melyet én akasztóiakkal, csontokkal s egyéb ily túlvilágra szóló dolgokkal megspékelve kikomponáltam. — Irányi Dániel követünk lett, — legalább az elnök annak mondotta ki. Nagy diadal ez barátim, eddigi iránytalanságunknak most legalább van iránya, ha mindjárt még nem is bizonyos. A küzdelem részletezése után igy folytató nemes tűzzel a szónok: Akkor én magam mondtam annak a Dolingernek, hogy most már itt az ideje katonaságot hozatni, mert a mi zöldleveles orditóink tömege a madarászistákat erősen kezdette a teremből kinyomogatni s ekkor mégis érkezett a katonaság de szuronyszegezve „hurrah“ kiáltással, melyre én nagyon megijedtem, láthatták a rezomon.(Igen) Uraim! az oly országban, hol az ember élete még akkor is életveszélynek van kitéve a legnagyobb mértékben, midőn legszentebb jogát gyakorolja, az olyan ország,kivált hol a zöldleveles fenegyerekek teremnek mint a gomba) minden inkább, de nem szabad és aki nekem azt merészli mondani, hogy magyarországon alkotmányos szabadság van, az hazudik, az gazember! (Szónok izzad és azon gondolkodik, vájjon ennek a philosof mondatnak nincs-e két vége mint a botnak. Nincs könnyebb dolog, mint az ily titulusokat egyszerűen retournirozni. Pihenés után folytatás Most csak azt kell kideríteni, hogy kiparancsolta a katonaságnak a szuronyszegezést, mely az én nadrágomat is pocsékká tette , más mint Bubreg, vagy pedig a vezénylő tiszt nem parancsolhatta, aki pedig ilyeneket parancsol az nagyobb bűnt követ el, mintha apját, anyját megölné, (jaj) mert itt egy egész város polgárainak élete ellen volt a támadás intézve; (jajjaj) aki pedig a népet támadja meg, az egyszersmind az uralkodó ellen is cselekszik, mert az a nép apja. Szónok ismét pihen s azon gondolkodik, hogy az utósó passust jól mondotta-e ő incompatibilis testvér létére. Továbbá azon tépelődik: vájjon ha az elnök nem Dolinger, vagy legalább a Dolinger elnök lett volna és nem bábu a mi kezünkben, nem lehetett volna-e a választási ügyet szépen legombolítani. Persze hogy lehetett volna, tudja azt az utósó normalista gyerek is. Hanem a világ szemébe port kell hinteni. Különben mire való volna a sophistica. Erre szónok felkiált) Borzasztó dolog! Szuronyszegezve berohanni egy néppel telt terembe, én láttam az egészet (ámbár ijedtemben a szemem világa káprázott) láttam hány lett megsebesítve; egyet magam vizsgáltam meg tanuk előtt (ámbár magam sem tudtam, hol áll a fejem) mert borzasztóan össze volt szúrva; (annyira, hogy magam kiáltottam helyette: jaj) Mások az ablakon ugrottak ki és ott zúzták össze magukat (Aztán egy perez alatt összeszedvén csontjaikat, poraikat, — csak csizmasarkaikat hagyván hátra, illa kerek nád a kert — hazafutottak.) Borzasztó, (ah mondjatok már ti bámulok valami rettenetesebb szavat) De fogadom, megfog lakolni, aki azt végbevitte. Tudják önök, hogy aki a fejedelem ellen hűtlenséget követ el, annak életét elveszik, (azért én az incompatibilitás törvényességét nyilvánosan többé nem demonstrálom) de én enynyire nem megyek, Bubregnek talán nem lesz sok 5 esztendei sánczmunka, és ezt bizonyosan megkapja. (Ha meg nem kapja, arról ugyan nem tehetek, én nem leszek az oka.) Szónoknak itt eszébe villanik Aesop meséje a farkasról és bárányról s érdemes thomáját ekként folytatja. Az Irányi-párt egészen csendesen viselte magát, még az egérfutást is meg lehetett volna hallani. A Madarász-párt volt oka mindennek, de azért én még egy hajuk szálát sem görbítem meg (mert úgy is tudom, hogy az ördög sem fél tőlem) én nem verem őket bottal (mert ennek is mint az én sophisticámnak két vége van) mert ezt a legutolsó betyár is megtehetné, hanem én polgárilag megvetem azokat a Madarász-párti polgárokat, kik oly gazemberek után tudtak indulni. (Oh te édes méreg, ne repezd meg az érdemes szónokot, mert különben nem adhatnánk neki vissza a kölcsönt.) Ha mellettük elmegyek, nem köszönök nekik, hanem egészen elfordulok, (ha mindjárt senki sem törődik is vele, csak az a baj, hogy a madarászisták már ezt régen teszik velem) ha egy asztal mellé kerülünk valahol azt mondom nekik: uram vagy ön hagyja el e helyet, vagy én fogom azt elhagyni. (Valószínű, hogy én hagyom el, mert tapasztalni 218 i