Pécsi Lapok, 1868. október-december (2. évfolyam, 79-104. szám)

1868-10-01 / 79. szám

pótolhatlanul füstbe ment, hogy a tornyok csak fán­g, vagy épen el nem készültek. Ő tehát mindenek előtt ezeket akarta kiépíttetni, a tetőt stb. utoljára hagyván. A művészetről, az élet legszebb oldaláról, annak legundokabbikára, a bűnre kell áttérnünk. A leg­újabb bűntárgyalások egy kis változatosságot mu­tatnak a bűnösök személyiségeiben, ha szabad ily komoly dologban egy triviális kifejezéssel élnünk, új típusok sora kezdődik velük. Az első Engel épí­tész, a Montenuovo-palota építése alkalmával hamis számlák által tekintélyes vagyonra tett szert, ami csak esetleg fedeztetett fel, miután a bűnös hosszú éveken át a legnagyobb tiszteletben részesült volna, olyannyira, hogy egy egész utcza az ő nevére ke­resztel­tetett. Következett azután Schwab üdv. taná­csos, a legfelsőbb törvényszék tagja, ki ellen még most is foly a vizsgálat sikkasztás miatt. A harma­dik egy tehetséges fiatal kereskedő, kit az itteni ke­reskedelmi kamara épen tudósítójává kinevezett volt a kelet-ázsiai expeditióra, néhány órával később egy két évvel ezelőtt Rio de Janeiroban az ottani ausztriai konsul rovására elkövetett váltóhamisítás miatt elfogatott; ő tagadott mindent s a pör kime­netele már kétesnek látszott, midőn épen a végtár­gyalás előtti napon majdnem csodaszerüleg oly kö­rülmények jönnek napfényre, melyek bűnös voltát egészen kétségenkivül helyezék s igy az életében már sokat hánytorgatott fiatal­ember sorsa egy catastrophával gazdagabb lett. Az újszerű pörökön kívül egy régibb modorú megújulást is láttuk, formális politikai sajtópörünk volt. A „Tagblatt“-ot egy a kath. derűst gyalázó czikkért elítélték. Ugyan­ e lapra még egy második becsületsértési per is vár, melyet Rauscher bibornok indíttatott ellene. A c­erussal sok baj van. Múltkor egy tiroli lel­kész egy minisztert majdnem megbuktatott. Hogyan ? A vígjáték-forma esemény a következő. Első felvo­nás : Egy szabadelvű Bregenz-i gyógyszerész vég­rendelete olvastatik fel, mely két­ezer frtot határoz annak számára, ki Vorareberg tartományocskában először mer polgári házasságot kötni. Második fel­vonás : A „Sas“-hoz czímzett vendéglős Bregenzben beleszeret egy ottani csinos lányba és el is akarja venni. Az illető lelkész megtagadja a felesketést, mivel a különböző vallású jegyesek reversalist aláírni nem akarnak. Se­baj, az új házassági törvény nem hagyja a sárban az igazi szerelmeseket, tud segíteni ily nehéz körülményekben is. Elmennek tehát ketten a bíróhoz polgári házasságot kötni, de most egyszerre kijelenti a lelkész, hogy egyházilag is lehet, de a templomon kívül és a pap passiv assistentiája mellett. A bíró nem tud mit csinálni, megkérdezi a helytar­tót, Lasser bárót, ez megtiltja a házasság polgári után­kötését, miután az ilyen renitens vendéglősnek a passiv assi­stentia is elég. De ennek lesz nem elég és recurrál a minisztériumhoz. Negyedik felvonás: miniszterelisis. Hasner és Berger, kik Lasser eljárá­sát helyeslik, beadják lemondásukat; ez természe­tesen el nem fogadtatik ily csekélység miatt, kibé­külés, Lasser leirata megsemm­isittetik s a vendéglős elveszi a kétezer frtot meg a lányt, — mindkettőt polgári utón. Mig politikai körökben ily corapediák játszódnak, addig másutt nagyszerű tragicus fordulat van készü­lőben. A Gemeinderath már befejezte az expositiot, mely a szörnyületes kimenet magvát magában fog­lalja — elhatározta a négy forintos kutyaadó be­hozatalát. Van még egy reménysugár, hogy t. i. a Landtag beleegyezését megtagadja s igy a nemes is eléri a Gemeinderathot, mivelhogy ez erélyes vétója és fenyegetései által ama egy krajczárból álló és mégis oly hírnévre jutott lóvasutjegybélyegadót eltörölte, melylyel a lóvasuttársaság két hétig zak­latta a közönséget ahelyett, hogy azt a várossal kö­tött szerződés értelmében a maga zsebéből fizette volna. De ez igazságosság parancsolta tettéért nem szabad őt megbüntetni, azt jól tudja a kéteskorú szűz kutyatulajdonosné. „Jöjj csak ide, kedves Caró­m, szép kutyácskám és te is, kis Lady-m, du mein Herzens­pinkert, az ölembe jöjjetek, hadd nézzek még egyszer hű szeme­tekbe“ (Pauza, könnyek, csókok és ismét könnyek.) „Szívem mélyéből szeretlek benneteket — de mi­előtt mindegyiketekért négy négy forintot fizetnék, inkább átadlak — a — (zokogás) — hogy is hijják — kutyahóhérnak“------­ Hazai s külföldi politikai mozzanatok. Alig volt valaha forradalom, melyet nem csak egy vagy más párt, hanem úgyszólván az egész vi­lág, még a diplomaták is annyi jóakarattal és rész­véttel ítéltek volna meg, mint megítélik jelenleg a spanyol forradalmat. E jelenség valóban egyetlen a maga nemében. Mint vihar után, menekülve a nyo­masztóig hatása alól, megkönnyebbülve lélegzettek fel az államférfiak, midőn Cadixból a felkelés hírét vették. A forradalom megmentette őket a háborútól való aggodalomtól, s ez alkalommal Belzebubot csak­ugyan az ördög maga űzte ki. Az érzelem ugyanaz Párisban, mint Berlinben, s Bécsben úgy mint Lon­donban. A spanyol forradalom tulajdonképi szinrekozója nagy elővigyázattal még mindig a színfalak mögött rejtőzik. Az ibériai párt ez, mely a portugáli királyért és a portugali királylyal dolgozik. És a francziák császárának rokonszenve e párt törekvé­seit támogatja. Mindezt Párisból vett hite­les értesüléseink nyomán állíthatjuk. III. Napóleon császár igen jól tudja, hogy a Bourbonoktól őszinte barátságot nem várhat. Azt is belátja, hogy ezek uralkodása alatt Spanyolország­ban állandó viszonyok megszilárdulása nem várható. A kis Portugal ellenben mindig barátja volt a Bona­­parte-családnak, s ha egyszer nagggyá lett hatalmas szövetségese lehet a császárságnak. A portugál ki­rályi család —■ érdekéből-e, az más kérdés — III. Napóleon iránt viseltető rokonszenvének már több­szörös látogatás által adott kifejezést. Meg vagyunk tehát győződve, hogy III. Napó­leon ujját sem fogja mozdítani Izabella ingadozó trónjának védelmére. E tekintetben sem a pápának, ki a császárhoz Izabella érdekében már levelet inté­zett, sem a clericalis reactiónak nincsen elég hatalma és befolyása. Hanem igenis várhatjuk először azt, hogy az ibériai eszme III. Napóleon hatalmas támo­gatására számíthat, másodszor pedig azt, hogy egy köztársaság alakulását semmi esetre sem fogja megengedni, vagy ha a spanyolok az Orleans-család­­ból töltik be valakivel a trónt, úgy ez a trón is csak­hamar ingadozni fog. Párisba egyébiránt csakis Spanyolországgal fog­lalkoznak. A spanyol követség elvesztette fejét s hiában várja vissza követét, ki most Biarritzban van. A clericalis lapok, melyeket az „ártatlan“ Izabella sorsa rendkívül érdekel, franczia interventió után kia­bálnak, keresik az okokat, hogy mi vezethette a spa­nyolokat felkelésre. Pedig ez fölösleges fáradtság. Egy nyomorult kormány, és egy nemes büszke nép meg nem férhetnek egymással; a forradalom ily kö­rülmények között egy természeti jelenség szükséges­ségével lép fel. Néhány lap mindazáltal törekszik a felkelés idegen befolyásokra és idegen pénzre vissza­vezetni. A „Gazetta de France“ Bismarckot sejt, a „Hamb. Nachrichten“ pedig Orleansokat. Igaz, mind­kettőnek nagy érdeke a spanyol felkelés, de azért ez nem mesterségesen szított mozgalom. A külföldi lapok spanyolországi tudósításai közül kiemeljük a következőket: A „France“ szerint valótlan a hír, mintha Valen­­cziában a fő­kapitány meggyilkoltatott volna, Fer­­rolban csak a tengerészet lázadt fel, az erődökben el­szállásolt katonák hívek maradtak. A madridi „Gaceta“ írja 24-dikéről, hogy Alicante, Leon és Astoriában felkelő csapatok merültek fel, s megerősíti, hogy Malaga, Bejars és Alcoys csatla­koztak a forradalomhoz. A felkelők Cordovát újból megszállották. A Guadalquiviren a hi­dak le vannak rombolva, a vasúti sínek felszaggatva. Novalid­es 15 mértföldnyire áll Cordovától. Számos felkelő csapat merült fel Catalonia, Mancha és Anda­­lusiában, s elzárják az utakat. Madridból erősbítések indultak Navalid­es számára. Hire jár, hogy a bale­­ári szigetek is felkeltek. A felkelő hajóhad tisztjei kijelentették, hogy sem rangemelést, sem polgári al­kalmazást, sem jutalmat nem fogadnak el a haza felszabadításáért. Nevezetes az is, hogy Newyorkból egy „Dumber­­ton“ nevű gőzös indult fegyverekkel a spanyol felke­lés támogatására. Néhány lap azt hallja, hogy a királynő végre el­határozta magát Madridba menni, mások szerint pe­dig azt mondotta volna, hogy elmenne, „ha nadrágot hordhatna,“ vagyis­­ fél. A „Gaulois“ jelenti, hogy Spanyolországba több franczia önkénytes utazott, részt veendők a fölke­lésben. Montpensier herczeg értesítette a fran­czia császárt, miszerint soha sem fogja megengedni nejének, hogy a spanyol koronát elfogadja. A legújabb tudósítás San­ Sebastianból érkezett szept. 27-től keltezve: P­r­i­m tick három fregattéval megjelent Cartagena előtti a parancsnokot megadásra szólította fel, mit azonban ez megtagadott (ha igaz). Novalid­es erősítést kapott Montoroban. A spanyol kormány ezt táviratozta külföldi kép­viselőinek . Az angol kormány hadihajókat szándékozott kül­deni a spanyol partokra s ezt Concha eleinte nem ta­nácsolta , de értesülve a felkelők szándékáról Carta­gena ostroma iránt, az angol kormányra bizta neki tetsző rendelkezéseket tenni. Végül még ide iktatjuk, a­mit a „Köln. Ztg.“ pá­risi levelezője ír, hogy a franczia kormány nem igen hiszi a spanyol dynasztia győzelmét,­­ mind a csá­szár, mind a császárné írtak Izabellának Biarritzból, s lemondást tanácsoltak neki. Roucher államminiszter nem titkolja, hogy ő kikerülhetlennek tartja a forra­dalom győzelmét, valamint Napóleon herczeg is. (Ház.) S. Gy. 332 TÖRVÉNYJAVASLAT a szőlők megváltásáról. (Vége.) 13. §. Az ezen törvény alapján létesítendő ügyl­­­ek s az egész eljárás bélyeg- és illetékmentesek. 14. §. Ha valaki összes váltságtartozását letév­­esztette, azonkívül, hogy ez a váltsági teherlapról­­töröltetik, egyszersmind a folyamodónak azon kü­­ön telekjegyzőkönyve is, a melyben a váltságtarto­zás jelzálogául szolgáló birtok foglaltatik, e záradék­kal látandó el: „megváltási terhektől ment.“ Az ily záradékkal el nem látott telekjegyzőkönyvekben foglalt szőlőbirtokokat azon jogvélelem terheli, hogy még a váltságtartozás alatt állanak. Ennél fogva mindazon szőlőbirtokosok, a­kik váltságtartozásaikat már e törvény életbelépte előtt teljesen törlesztették, a fennebbi záradék beigtatását kérelmezhetik. 15. §. Azon váltságszerződések, a­melyek a sző­lők iránt eddigelé keletkeztek, ha különben a jogér­vényesség törvényes kellékeivel bírnak, lényegükre s a váltságtartozás összegére nézve, a törvény által érintetlenül hagyatnak ugyan, de ha a földesúr, ille­tőleg földtulajdonos és a váltságkötelesek közt meg­egyezés jött létre az iránt, hogy a már megállapított váltságösszegnek, vagy hátralévő részének törleszté­sére nézve, a jelen törvény 4-ik és következő §§-ban szabályozott országos közvetítést igénybe vegyék, ezen kívánságukat érvényesíthetik. Ily esetekben a szerződés átváltoztatásának van helye olykép, hogy felszámíttatván a szerződés sze­rint még hátralévő tőke és a lejárt kamatok, ezek összege fogja képezni azon tőkét, a­melyért a váltság­­jogosított szőlőváltsági kötvényekkel elégittetik ki,s a­mely után viszont a váltságkötelezettek a törlesz­tési járadékokat az ország pénztárába befizetni köte­­leztetnek, egyszermind pedig megállapíttatik az idő­pont, a­melytől az új viszony kezdődik, s kijelöltet­nek azon birtokrészletek, a­melyek az ország közve­títése mellett megállapított összegnek jelzálogául fog­nak szolgálni. Hasonló átváltoztatás eszközölhető azon váltság­­tartozásokra nézve is, a­melyek nem egyességen, hanem jogérvényes ítéleten alapulnak. Mindkét esetben az ily átváltoztatás csak a kor­mány részéről, s csak akkor tagadható meg, ha a váltságtartozás összege a jelzálog értéke által fedezve nem volna. 16. §. Mindazon tartozások, a­melyek a jelen tör­vény értelmében eszközlendő szőlómegváltásokból eredni fognak, valamint a korábbi szerződéseken vagy ítéleteken alapulók is, a­mennyiben a megelőző §. szerint országos közvetítés alá vonatnak, az egyes váltságkötelezettekre egyénenként vetendők ki, s ezeknek mindegyike szabály szerint csak a maga tar­tozásáért felelős. 17. §. A váltságtartozások felszámításának esz­közlése végett, a belügyminiszter a szőlős vidékekre annyi biztost küld ki, a­mennyi a felszámítási eljárás gyors befejezésére m­egkivántatik. 18. A kiküldött biztos a részére kijelölt vidéken megjelenvén, hivatalos tudomást szerez magának mindazon községekről, melyekben a szőlőkön fekvő szolgálmányok még megváltva nincsenek, s annak folytán mind a váltságra jogosítottakat, mind pedig az arra kötelezetteket rövid záros határidőre maga elé idézi, s az idézvényben nekik meghagyja, hogy a megjelenési határnapon mindenik fél egy-egy válasz­tott bírót jelöljön ki. 19. §: Az ekkér kijelölt két választott bíró az el­járó biztos által meghivatván, ez által felszólíttatnak, hogy maguknak elnököt válaszszanak. Ha a záros határidő alatt, valamelyik fél válasz­tott bíróját bejelenteni elmulasztaná, vagy a megvá­lasztott két bíró az elnökválasztásban nem fogna meg­egyezni, az eljáró biztos a mulasztó fél részére bírót, illetőleg elnököt is fog nevezni. 20. §: Az ilykér megalakult bíróság e törvény s ennek alapján kiadandó utasításhoz képest a váltság­díj­­ megállapítja. 21. §. Ha az ekkér megállapított váltságdíjban mindkét fél megnyugszik, e váltságdíjnak felszámí­tása, illetőleg egyénenkénti felosztása lesz ugyanazon választott bíróság által eszközlendő. Ha azonban egyik vagy másik fél a váltságdíj megállapításával meg nem elégednék, ez esetben felebbezéssel élhet. 22. §: A felebbvitel a földmivelési, igazságügyi és pénzügyminiszterek által minden nagyobb borter­melő vidékre egyedül e czélra felállítandó felebbvi­­teli hatósághoz történik. E hatóság ítélete mindenkor végérvényes, s hala­déktalanul mind az érdekelt felekkel, mind a pénz­ügyminiszterrel közlendő. 23. §. A jogérvényes felszámítási eljárás alapján, a váltságjogosított részére a szőlőváltsági kötelezvé­nyek a kiszámított összeg erejéig azonnal kiszolgál­­tatandók. Az eljáró biztos gondoskodni tartozik, hogy a váltságtartozások telekkönyvi bekeblezés ál­tal hivatalból biztosíttassanak. A pénzügyi hatóság végre a váltságkötelesek évi járadékait azoknak adókönyveibe bevezetteti. 24. §. Az eljárás részletes szabályait a bel-, pénz-, igazságügyi és földmivelési minisztériumok rendeleti úton fogják megállapítani. 25. §. A szőlőktől járó adózásokra nézve az or­szágban számos helyeken, különösen ott, hol hegy­vám mellett tized-adózás is divatozott, a tizednek pa­pi vagy úri minősége iránt kérdések merülvén fel, a­mennyiben e kérdés jogerejű ítélettel, vagy ügyes­­séggel még el nem döntetett; ha ez iránt a per folya­matban volna , a bíróságok köteleztetnek e pereket soron kívül is tárgyalni, s ítélettel eldönteni, ha pedig a per még folyamatba nem tétetett volna, ott, a­hol a tized kiszolgáltatása megtagadtatott, a volt földesúr.

Next