Pécsi Lapok, 1868. október-december (2. évfolyam, 79-104. szám)
1868-10-01 / 79. szám
pótolhatlanul füstbe ment, hogy a tornyok csak fáng, vagy épen el nem készültek. Ő tehát mindenek előtt ezeket akarta kiépíttetni, a tetőt stb. utoljára hagyván. A művészetről, az élet legszebb oldaláról, annak legundokabbikára, a bűnre kell áttérnünk. A legújabb bűntárgyalások egy kis változatosságot mutatnak a bűnösök személyiségeiben, ha szabad ily komoly dologban egy triviális kifejezéssel élnünk, új típusok sora kezdődik velük. Az első Engel építész, a Montenuovo-palota építése alkalmával hamis számlák által tekintélyes vagyonra tett szert, ami csak esetleg fedeztetett fel, miután a bűnös hosszú éveken át a legnagyobb tiszteletben részesült volna, olyannyira, hogy egy egész utcza az ő nevére kereszteltetett. Következett azután Schwab üdv. tanácsos, a legfelsőbb törvényszék tagja, ki ellen még most is foly a vizsgálat sikkasztás miatt. A harmadik egy tehetséges fiatal kereskedő, kit az itteni kereskedelmi kamara épen tudósítójává kinevezett volt a kelet-ázsiai expeditióra, néhány órával később egy két évvel ezelőtt Rio de Janeiroban az ottani ausztriai konsul rovására elkövetett váltóhamisítás miatt elfogatott; ő tagadott mindent s a pör kimenetele már kétesnek látszott, midőn épen a végtárgyalás előtti napon majdnem csodaszerüleg oly körülmények jönnek napfényre, melyek bűnös voltát egészen kétségenkivül helyezék s igy az életében már sokat hánytorgatott fiatalember sorsa egy catastrophával gazdagabb lett. Az újszerű pörökön kívül egy régibb modorú megújulást is láttuk, formális politikai sajtópörünk volt. A „Tagblatt“-ot egy a kath. derűst gyalázó czikkért elítélték. Ugyan e lapra még egy második becsületsértési per is vár, melyet Rauscher bibornok indíttatott ellene. A cerussal sok baj van. Múltkor egy tiroli lelkész egy minisztert majdnem megbuktatott. Hogyan ? A vígjáték-forma esemény a következő. Első felvonás : Egy szabadelvű Bregenz-i gyógyszerész végrendelete olvastatik fel, mely kétezer frtot határoz annak számára, ki Vorareberg tartományocskában először mer polgári házasságot kötni. Második felvonás : A „Sas“-hoz czímzett vendéglős Bregenzben beleszeret egy ottani csinos lányba és el is akarja venni. Az illető lelkész megtagadja a felesketést, mivel a különböző vallású jegyesek reversalist aláírni nem akarnak. Sebaj, az új házassági törvény nem hagyja a sárban az igazi szerelmeseket, tud segíteni ily nehéz körülményekben is. Elmennek tehát ketten a bíróhoz polgári házasságot kötni, de most egyszerre kijelenti a lelkész, hogy egyházilag is lehet, de a templomon kívül és a pap passiv assistentiája mellett. A bíró nem tud mit csinálni, megkérdezi a helytartót, Lasser bárót, ez megtiltja a házasság polgári utánkötését, miután az ilyen renitens vendéglősnek a passiv assistentia is elég. De ennek lesz nem elég és recurrál a minisztériumhoz. Negyedik felvonás: miniszterelisis. Hasner és Berger, kik Lasser eljárását helyeslik, beadják lemondásukat; ez természetesen el nem fogadtatik ily csekélység miatt, kibékülés, Lasser leirata megsemmisittetik s a vendéglős elveszi a kétezer frtot meg a lányt, — mindkettőt polgári utón. Mig politikai körökben ily corapediák játszódnak, addig másutt nagyszerű tragicus fordulat van készülőben. A Gemeinderath már befejezte az expositiot, mely a szörnyületes kimenet magvát magában foglalja — elhatározta a négy forintos kutyaadó behozatalát. Van még egy reménysugár, hogy t. i. a Landtag beleegyezését megtagadja s igy a nemes is eléri a Gemeinderathot, mivelhogy ez erélyes vétója és fenyegetései által ama egy krajczárból álló és mégis oly hírnévre jutott lóvasutjegybélyegadót eltörölte, melylyel a lóvasuttársaság két hétig zaklatta a közönséget ahelyett, hogy azt a várossal kötött szerződés értelmében a maga zsebéből fizette volna. De ez igazságosság parancsolta tettéért nem szabad őt megbüntetni, azt jól tudja a kéteskorú szűz kutyatulajdonosné. „Jöjj csak ide, kedves Caróm, szép kutyácskám és te is, kis Lady-m, du mein Herzenspinkert, az ölembe jöjjetek, hadd nézzek még egyszer hű szemetekbe“ (Pauza, könnyek, csókok és ismét könnyek.) „Szívem mélyéből szeretlek benneteket — de mielőtt mindegyiketekért négy négy forintot fizetnék, inkább átadlak — a — (zokogás) — hogy is hijják — kutyahóhérnak“------ Hazai s külföldi politikai mozzanatok. Alig volt valaha forradalom, melyet nem csak egy vagy más párt, hanem úgyszólván az egész világ, még a diplomaták is annyi jóakarattal és részvéttel ítéltek volna meg, mint megítélik jelenleg a spanyol forradalmat. E jelenség valóban egyetlen a maga nemében. Mint vihar után, menekülve a nyomasztóig hatása alól, megkönnyebbülve lélegzettek fel az államférfiak, midőn Cadixból a felkelés hírét vették. A forradalom megmentette őket a háborútól való aggodalomtól, s ez alkalommal Belzebubot csakugyan az ördög maga űzte ki. Az érzelem ugyanaz Párisban, mint Berlinben, s Bécsben úgy mint Londonban. A spanyol forradalom tulajdonképi szinrekozója nagy elővigyázattal még mindig a színfalak mögött rejtőzik. Az ibériai párt ez, mely a portugáli királyért és a portugali királylyal dolgozik. És a francziák császárának rokonszenve e párt törekvéseit támogatja. Mindezt Párisból vett hiteles értesüléseink nyomán állíthatjuk. III. Napóleon császár igen jól tudja, hogy a Bourbonoktól őszinte barátságot nem várhat. Azt is belátja, hogy ezek uralkodása alatt Spanyolországban állandó viszonyok megszilárdulása nem várható. A kis Portugal ellenben mindig barátja volt a Bonaparte-családnak, s ha egyszer nagggyá lett hatalmas szövetségese lehet a császárságnak. A portugál királyi család —■ érdekéből-e, az más kérdés — III. Napóleon iránt viseltető rokonszenvének már többszörös látogatás által adott kifejezést. Meg vagyunk tehát győződve, hogy III. Napóleon ujját sem fogja mozdítani Izabella ingadozó trónjának védelmére. E tekintetben sem a pápának, ki a császárhoz Izabella érdekében már levelet intézett, sem a clericalis reactiónak nincsen elég hatalma és befolyása. Hanem igenis várhatjuk először azt, hogy az ibériai eszme III. Napóleon hatalmas támogatására számíthat, másodszor pedig azt, hogy egy köztársaság alakulását semmi esetre sem fogja megengedni, vagy ha a spanyolok az Orleans-családból töltik be valakivel a trónt, úgy ez a trón is csakhamar ingadozni fog. Párisba egyébiránt csakis Spanyolországgal foglalkoznak. A spanyol követség elvesztette fejét s hiában várja vissza követét, ki most Biarritzban van. A clericalis lapok, melyeket az „ártatlan“ Izabella sorsa rendkívül érdekel, franczia interventió után kiabálnak, keresik az okokat, hogy mi vezethette a spanyolokat felkelésre. Pedig ez fölösleges fáradtság. Egy nyomorult kormány, és egy nemes büszke nép meg nem férhetnek egymással; a forradalom ily körülmények között egy természeti jelenség szükségességével lép fel. Néhány lap mindazáltal törekszik a felkelés idegen befolyásokra és idegen pénzre visszavezetni. A „Gazetta de France“ Bismarckot sejt, a „Hamb. Nachrichten“ pedig Orleansokat. Igaz, mindkettőnek nagy érdeke a spanyol felkelés, de azért ez nem mesterségesen szított mozgalom. A külföldi lapok spanyolországi tudósításai közül kiemeljük a következőket: A „France“ szerint valótlan a hír, mintha Valencziában a főkapitány meggyilkoltatott volna, Ferrolban csak a tengerészet lázadt fel, az erődökben elszállásolt katonák hívek maradtak. A madridi „Gaceta“ írja 24-dikéről, hogy Alicante, Leon és Astoriában felkelő csapatok merültek fel, s megerősíti, hogy Malaga, Bejars és Alcoys csatlakoztak a forradalomhoz. A felkelők Cordovát újból megszállották. A Guadalquiviren a hidak le vannak rombolva, a vasúti sínek felszaggatva. Novalides 15 mértföldnyire áll Cordovától. Számos felkelő csapat merült fel Catalonia, Mancha és Andalusiában, s elzárják az utakat. Madridból erősbítések indultak Navalides számára. Hire jár, hogy a baleári szigetek is felkeltek. A felkelő hajóhad tisztjei kijelentették, hogy sem rangemelést, sem polgári alkalmazást, sem jutalmat nem fogadnak el a haza felszabadításáért. Nevezetes az is, hogy Newyorkból egy „Dumberton“ nevű gőzös indult fegyverekkel a spanyol felkelés támogatására. Néhány lap azt hallja, hogy a királynő végre elhatározta magát Madridba menni, mások szerint pedig azt mondotta volna, hogy elmenne, „ha nadrágot hordhatna,“ vagyis fél. A „Gaulois“ jelenti, hogy Spanyolországba több franczia önkénytes utazott, részt veendők a fölkelésben. Montpensier herczeg értesítette a franczia császárt, miszerint soha sem fogja megengedni nejének, hogy a spanyol koronát elfogadja. A legújabb tudósítás San Sebastianból érkezett szept. 27-től keltezve: Prim tick három fregattéval megjelent Cartagena előtti a parancsnokot megadásra szólította fel, mit azonban ez megtagadott (ha igaz). Novalides erősítést kapott Montoroban. A spanyol kormány ezt táviratozta külföldi képviselőinek . Az angol kormány hadihajókat szándékozott küldeni a spanyol partokra s ezt Concha eleinte nem tanácsolta , de értesülve a felkelők szándékáról Cartagena ostroma iránt, az angol kormányra bizta neki tetsző rendelkezéseket tenni. Végül még ide iktatjuk, amit a „Köln. Ztg.“ párisi levelezője ír, hogy a franczia kormány nem igen hiszi a spanyol dynasztia győzelmét, mind a császár, mind a császárné írtak Izabellának Biarritzból, s lemondást tanácsoltak neki. Roucher államminiszter nem titkolja, hogy ő kikerülhetlennek tartja a forradalom győzelmét, valamint Napóleon herczeg is. (Ház.) S. Gy. 332 TÖRVÉNYJAVASLAT a szőlők megváltásáról. (Vége.) 13. §. Az ezen törvény alapján létesítendő ügylek s az egész eljárás bélyeg- és illetékmentesek. 14. §. Ha valaki összes váltságtartozását letévesztette, azonkívül, hogy ez a váltsági teherlapróltöröltetik, egyszersmind a folyamodónak azon küön telekjegyzőkönyve is, a melyben a váltságtartozás jelzálogául szolgáló birtok foglaltatik, e záradékkal látandó el: „megváltási terhektől ment.“ Az ily záradékkal el nem látott telekjegyzőkönyvekben foglalt szőlőbirtokokat azon jogvélelem terheli, hogy még a váltságtartozás alatt állanak. Ennél fogva mindazon szőlőbirtokosok, akik váltságtartozásaikat már e törvény életbelépte előtt teljesen törlesztették, a fennebbi záradék beigtatását kérelmezhetik. 15. §. Azon váltságszerződések, amelyek a szőlők iránt eddigelé keletkeztek, ha különben a jogérvényesség törvényes kellékeivel bírnak, lényegükre s a váltságtartozás összegére nézve, a törvény által érintetlenül hagyatnak ugyan, de ha a földesúr, illetőleg földtulajdonos és a váltságkötelesek közt megegyezés jött létre az iránt, hogy a már megállapított váltságösszegnek, vagy hátralévő részének törlesztésére nézve, a jelen törvény 4-ik és következő §§-ban szabályozott országos közvetítést igénybe vegyék, ezen kívánságukat érvényesíthetik. Ily esetekben a szerződés átváltoztatásának van helye olykép, hogy felszámíttatván a szerződés szerint még hátralévő tőke és a lejárt kamatok, ezek összege fogja képezni azon tőkét, amelyért a váltságjogosított szőlőváltsági kötvényekkel elégittetik ki,s amely után viszont a váltságkötelezettek a törlesztési járadékokat az ország pénztárába befizetni köteleztetnek, egyszermind pedig megállapíttatik az időpont, amelytől az új viszony kezdődik, s kijelöltetnek azon birtokrészletek, amelyek az ország közvetítése mellett megállapított összegnek jelzálogául fognak szolgálni. Hasonló átváltoztatás eszközölhető azon váltságtartozásokra nézve is, amelyek nem egyességen, hanem jogérvényes ítéleten alapulnak. Mindkét esetben az ily átváltoztatás csak a kormány részéről, s csak akkor tagadható meg, ha a váltságtartozás összege a jelzálog értéke által fedezve nem volna. 16. §. Mindazon tartozások, amelyek a jelen törvény értelmében eszközlendő szőlómegváltásokból eredni fognak, valamint a korábbi szerződéseken vagy ítéleteken alapulók is, amennyiben a megelőző §. szerint országos közvetítés alá vonatnak, az egyes váltságkötelezettekre egyénenként vetendők ki, s ezeknek mindegyike szabály szerint csak a maga tartozásáért felelős. 17. §. A váltságtartozások felszámításának eszközlése végett, a belügyminiszter a szőlős vidékekre annyi biztost küld ki, amennyi a felszámítási eljárás gyors befejezésére megkivántatik. 18. A kiküldött biztos a részére kijelölt vidéken megjelenvén, hivatalos tudomást szerez magának mindazon községekről, melyekben a szőlőkön fekvő szolgálmányok még megváltva nincsenek, s annak folytán mind a váltságra jogosítottakat, mind pedig az arra kötelezetteket rövid záros határidőre maga elé idézi, s az idézvényben nekik meghagyja, hogy a megjelenési határnapon mindenik fél egy-egy választott bírót jelöljön ki. 19. §: Az ekkér kijelölt két választott bíró az eljáró biztos által meghivatván, ez által felszólíttatnak, hogy maguknak elnököt válaszszanak. Ha a záros határidő alatt, valamelyik fél választott bíróját bejelenteni elmulasztaná, vagy a megválasztott két bíró az elnökválasztásban nem fogna megegyezni, az eljáró biztos a mulasztó fél részére bírót, illetőleg elnököt is fog nevezni. 20. §: Az ilykér megalakult bíróság e törvény s ennek alapján kiadandó utasításhoz képest a váltságdíj megállapítja. 21. §. Ha az ekkér megállapított váltságdíjban mindkét fél megnyugszik, e váltságdíjnak felszámítása, illetőleg egyénenkénti felosztása lesz ugyanazon választott bíróság által eszközlendő. Ha azonban egyik vagy másik fél a váltságdíj megállapításával meg nem elégednék, ez esetben felebbezéssel élhet. 22. §: A felebbvitel a földmivelési, igazságügyi és pénzügyminiszterek által minden nagyobb bortermelő vidékre egyedül e czélra felállítandó felebbviteli hatósághoz történik. E hatóság ítélete mindenkor végérvényes, s haladéktalanul mind az érdekelt felekkel, mind a pénzügyminiszterrel közlendő. 23. §. A jogérvényes felszámítási eljárás alapján, a váltságjogosított részére a szőlőváltsági kötelezvények a kiszámított összeg erejéig azonnal kiszolgáltatandók. Az eljáró biztos gondoskodni tartozik, hogy a váltságtartozások telekkönyvi bekeblezés által hivatalból biztosíttassanak. A pénzügyi hatóság végre a váltságkötelesek évi járadékait azoknak adókönyveibe bevezetteti. 24. §. Az eljárás részletes szabályait a bel-, pénz-, igazságügyi és földmivelési minisztériumok rendeleti úton fogják megállapítani. 25. §. A szőlőktől járó adózásokra nézve az országban számos helyeken, különösen ott, hol hegyvám mellett tized-adózás is divatozott, a tizednek papi vagy úri minősége iránt kérdések merülvén fel, amennyiben e kérdés jogerejű ítélettel, vagy ügyességgel még el nem döntetett; ha ez iránt a per folyamatban volna , a bíróságok köteleztetnek e pereket soron kívül is tárgyalni, s ítélettel eldönteni, ha pedig a per még folyamatba nem tétetett volna, ott, ahol a tized kiszolgáltatása megtagadtatott, a volt földesúr.