Pécsi Napló, 1893. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1893-03-01 / 49. szám

II. évfolyam, unalmassá válni. Unalom fogta el Arad város képviselőjét s átuladta az ülést. Néha-néha felrezzent álmaiból ha hangosan beszélt a szónok, de aztán ismét csak elaludt. Andre­­ánszky Gábor báró nagyokat nevetett az Aczél bóbiskolásán, hamarjában előszedte a fényképészeti készüléket és megörökítette az alvó Aczél Pétert. A nap első szónokja Hortoványi Jó­zsef volt, aki még a Smialovszky Valér ál­tal kivánt 50 milliónál is többet akar gaz­dasági ügyeinkre fordítani Baky István vízszabályozást kíván minél hamarább, Kiss Miklós szeretné az egyetemet gazdasági fakultással megtoldani, Berich Károly pedig Horvátorszá­got ajánlja Bethlen Gábor gróf figyelmébe. Utána Molnár Józsiás szólította fel a föld­­mivelésügyi minisztert, hogy szüntesse meg a román búzának az országba való vám­­­mentes behozatalát. Beszéde közben — go­nosz nyelvek állítása szerint — azt mon­dotta, hogy nálunk a hízók meghíznak, de a nemzet csak szép reményekkel táplálkozik, a­mitől pedig csöppet sem hízik meg. Dániel Ernő beszélt ezután, kinek Károlyi Gábor szemére vetette, hogy ar­ról beszél, a­miről nem kell és hogy védi a magyar nemzet szegénységét. Molnár Józsiás pedig azt dörögte, Dániel beszédére, hogy az előadó tíz gombát reggelizett. Ezután Bethlen András gróf föld­művelésügyi miniszter, Konstatálja, hogy a Ház, minden oldaláról igen nemes eszmékkel találkozott, melyeket mint eddig, úgy ezentúl sem fog figyelmen kívül hagyni. Sizs Gyula határozati javaslatát nem fogadhatja el. A Szemere Huba hat­ javaslatának intencziója ellenben megegyezik szóló intenczióival is, azt elfogadja. A­mi pedig a Kun Miklós hat javaslatát illeti, az a pénzügyminiszter reszortjához tartozik, arra a pénzügyminisz­ter fog felelni. Reitter János: Személyes kérdésben szólal föl és félremagyarázott szavait iga­zítja helyre. Wekerle Sándor: A mezőgazdasági hitelnek csak igen kis része hozatott szóba, t. i. a hitelszövetkezetek. Konstatálja, a jel­zálog­hitel a nagy­birtokosra vonatkozik, s ez, úgy gondolja, minden tekintetben meg­felelően van megoldva minálunk. A hitel ol­csósága tekintetében oly mértékek állapították meg nálunk a jelzálog hitelkulcsát, mely mér­tékek törvényeinknek minden tekintetben meg­felelnek. Kijelenti, hogy ma már a jelzálog­­hitel 20 százalékkal magasabb, mint volt ezelőtt csak 10 évvel is. A jelzálog­hitel egy másik része az, mely záloglevelekben ki nem fejezhető, mert ez csak rövid kölcsön. A jel­zálog­hitel az a része nálunk kétségkívül szabályozást követel. Azt mint megoldandó kérdést tünteti fel, de csak akkor oldható meg, ha majd az állami közigazgatás törvénybe lesz iktatva. Kapcsolatosan kell megoldani ezt a kérdést azzal a kérdéssel, hogy az árva­pénzek mikor rendeztessenek. A személyes hitel a mezőgazdára nézve megoldott dolog. De hogy vannak itt bajok, melyeken a hitelszövetkezetek útján kell ja­vítani, azt már a múlt költségvetésnél kifej­tette. Nézete szerint lehetnek esetek, midőn az államoknak jelentékeny összeggel kell segít­ségére lenni a hitelszövetke­zteknek, de ezt túlhajtani nem szabad. Arra, hogy a kormány semmit sem tett a hitelszövetkezetek érde­kében igazolásul felhozza, hogy bizony az állam tett, mert az állam segélyezése nélkül a hitelszövetkezetek nem adhattak volna oly olcsó hitelt, mint a­milyet tényleg adtak; hogy többet nem tehetett az állam, annak oka pénzügyi viszonyaiban zajlik A Horto­ványi által benyújtott hat javaslatot nem fo­gadja el, mert annak indokolása ellen sok kifogása van, de nem fogadhatja el tartalmá­nál fogva sem, mert nekünk nemcsak hitel­­szövetkezetekre, hanem általában szövetkeze­tekre van szükségünk. Ezután Bujánovichnak felel A kompo­­siturák a szesztermelést illetőleg 1887-ben olyanok voltak, hogy a túltermelés miatt az ipari, főleg azonban a mezőgazdasági gyárak csaknem mind megbuktak s akkor állapíttat­tak meg a szeszadó törvényei, mely az ál­lamnak nem csak egyik nagy jövedelmi forrását nyitotta meg, hanem az ipar hanyat­lásának is elejét vette. A termelési kör, mely a mezőgazdasági szeszgyárakat karon vette, nem növekedett. Itt nem azt kell tekintetbe venni, hogy egy gyár képes-e konkurrenc­iát kifejteni vagy se, hanem azt, hogy általában a mezőgazda­­sági szeszgyárak termelési köre növekedett-e vagy se. Kijelenti, hogy szeszgyáraink hely­zete a szeszadó törvény életbeléptetése után nem hanyatlott, hanem igen sokat javult. (Távirati tudósítás.) A miniszterelnök ezután kijelentette, hogy a Molnár Józsiás képviselő által a romániai gabonabehozatal ellen beadott ja­vaslatot az ipar érdekében nem fogadhatja el. Ajálja a költségvetés elfogadását. A többség a költségvetést és Sze­mere Huba javaslatát elfogadta. Az ülés végén Busbach Péter inter­­pellác­iót intézett a földmivelésügyi minisz­terhez az árvíz­veszélyek alkalmából a Duna bajai szakaszának elhanyagoltsága miatt, kérdve a minisztert, mit szándékozik a jö­vőre tenni ? Bethlen gróf miniszter erre kijelenti, hogy a kormány feladatának ismeri a mizé­riák megszüntetését A tervek — úgymond — már évek óta megvannak, de a szabályozást nem kezdhették meg, mert pénzügyi neh­é­z­­ségek merültek fel. Rövid idő múlva azon­ban a munkálatokat megkezdik. A műnek ezen 263 oldalra terjedő része, mint monografikus mű nemcsak magában de egyes vidékek, különösen Csallóköz, és Pozsony városa monographiájához számtalan érdekes adatot szolgáltat, s valóban forrás­számba megy. Miként a szerző művének első köteté­ben, úgy itt is a kötet második szakasza 300 oldalon mindazon okleveleket tartalmazza, melyekre története megírása közben hivat­kozik, mégis csak azokat kell itt érteni, me­lyek eddig egyáltalán nyomtatásban meg nem jelentek míg a már megjelent okiratokra csak utalás történik. A műnek, mint forrás­munkának tehát ezen oklevél gyűjtemény a történet megírásán túl is igen becses s lehet mondani egyúttal önálló részét képezi. Ezen oklevelek összegyűjtésében nem­csak kiváló érdemei vannak a szerzőnek, mert a pestvármegyei, esztergomi érseki főkápta­­lani és országos, egri érseki s káptalani , pannonhalmi, pécsi, pozsonyi káptalani orszá­gos s városi s egyéb könyv- és levél­tárakat 10 évet meghaladó fáradhatatlan szorgalom­mal kutatta át, de ötét illeti azon dicsőség is, hogy a pilisi apátságnak saját levéltárát, mely a szerzet eltörlése alkalmával elveszett, a vág­sellyei közalapítványi urodalom levél­tárában, hol a sutban lappangott, felfedezte, s ezzel nemcsak saját rendjének, de a hazai történetnek a legbecsessebb adatokat szolgál­tatta. Ez okmány-gyűjtemény gr. Csáky Al­bin miniszter engedelmével a pilisi apátság zirczi levéltárában helyeztetett s szerző azokra »vág-sellyei iratok« neve alatt hivatkozik. Szerző jelen művében 160 oklevelet közöl chronologikus sorrendben, melyek közül 46 a vágsellyei iratok közül való, bár itt-ott egy-egy más levéltárakban is megvan másolat­ban. A zirczi apátság levéltárából ezúttal mint­egy 40 oklevél, az országos levéltár kü­lönféle osztályaiból mintegy 29, a pozsonyi városi levéltárból 20, a pozsonyi káptalani levéltárból 4 oklevél került napvilágra. Mind­ezen oklevelevelek tehát először jöttek itt sajtó alá, leszámítva az első okmányt, mely a Fehér codex diplomatikus­sában már meg­jelent, de hibásan, azért adta itt azt a szerző újra. Minden egyes oklevélnél olvashatjuk egyúttal annak tüzetesebb leírását, s a forrást, a­honnét az vétetett (kivétel csak a 134-ik oklevélnél van, melyet szerző véletlenül hagy­hatott ki.) — A 82-ik okmány, mely Füller Tamás pilisi apátnak a pozsonyiakhoz régi magyar zamattal irt levele 1623. máj. 9-ről, fac­ similében van közölve. Van ezen kivül is a műben több fac­ simile pecsét, névaláírás, kép a modern történetírás kívánalmainak megfelelőleg. Becses és történetírásra nézve nélkü­lözhetetlen anyagát képezi a műnek a vasszor­galommal összeállított teljes index (mutató), mely maga 39 oldalt foglal el, hozzá nem számítva a különálló riszleges tartalmat, mely az egészet dióhéjban foglalva ismétli. A mű tehát minden tekintetben megfe­lel a modern történetírás kívánalmainak. Ki­állítása is olyan, mely a pécsi sajtót dicséri, s alig hiheti első pillanatra valaki, hogy az nem a főváros nyomdáiból került ki. — Fi­nom angol velin papirra tiszta, hibátlan nyo­más, 612 lapra terjedő quart alak még kül­sőleg is ajánlatossá teszik azt. Pécsi Napló, 1893. márczius hó 1. Játszó helyek. — A legújabb miniszteri leirat. — A napokban C­s­á­k­y gróf minisztertől leirat érkezett városunkhoz, mely egy kivá­lóan nagy fontosságú hygienikus dologgal fog­lalkozik s a melynek érdekében a miniszter a városnak nemcsak eszéhez, hanem szivéhez is szól. Játszó kertek létesítését ajánlja Csáky miniszter a városnak. Nagyon szépen elmondja ebben az írá­sában a miniszter, hogy a­ mai kor mily nagy mértékben igénybe veszi a fiatalság szellemi erejét és ezért a testi nevelésre fokozott gondot kell fordítani az ifjú nemzedék kora gyermekségétől kezdve. Elmondja, hogy milyen veszedelmes következményei vannak az egyoldalú szel­lemi nevelésnek, a kora érettségben, a gyer­mekek iránti közömbösségben, a felnőttek utánzásában viselet, foglalkozás tekintetében, a tiltott élvezetek hajhászásában. Igaz, — sóhajt föl a minister — hogy ezeknek a bajoknak főleg az élet és a tár­sadalmi rend az oka, amiben szörnyen igaza is van — de azért ő reméli, hogy ha az iskolai fárasztó munkát, a korán érés elő­mozdító­it erélyes testi neveléssel el­ensú­­lyozzák, a bajok enyészni fogn­ak.

Next