Pécsi Napló, 1893. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1893-04-01 / 75. szám

II. évfolyam. A Minisztertanács volt tegnap a miniszterelnöki palotában, hol Szilágyi és Josipovich minisztereken kívül valamennyi miniszter megjelent. Szilágyi Dezső igazság­ügyminisztert betegsége gátolta a megjelenés­ben , Josipovich miniszter pedig nincs Buda­pesten. A minisztertanács déli tizenkét óra előtt kezdődött és szakadatlanul tartott este tiz óráig. A miniszterek hét órakor este ebédeltek és ebéd után ismét folytatták a tanácskozást s csak este tiz órakor távoztak el a miniszterelnöki palotából. A mai hosszú minisztertanács részben a képviselőház elé terjesztendő törvényjavaslatokkal, részben pedig a közös hadügyi költségvetéssel és a delegácziók elé terjesztendő ügyekkel fog­lalkozott. Ferenc Ferdinand prezumtiv trónörökös Indiában. — A „ Figaro" levelezőjétől. — Ferencz Ferdinand főherczeg földközi útjában tudvalevőleg már hetek óta Indiában időzik. Az utolsó levél, amely hírt ad a fő­­herczeg útjáról, márczius 8-áról Agrából kelt. Agrában való rövid tartózkodás után a főherczeg kíséretével együtt Jobbporeba utazott külön vonaton. Ottan a maharadia fogadta főbb angol tisztviselőinek az élén. A maharadaa kíséretében több angol tiszt is volt. Ezek üdvözölték a főherczeget és ki­sérték a számára berendezett pompás sá­torba. Négy lovas h­intón tették meg odáig az utat. Az után kétoldalt a maharadsa lo­vas katonái képeztek sorfalat. A főherczeg kocsija mellett két oldalon a maharadsának testvérbátyja Sir Parab Singh és ennek egy adjutánsa lovagoltak kivont karddal díszru­hában. Az útnak egyik helyén egy hatalmas elefánt állott. Az állat hátán csinos kis sátor volt, a­melyből a radzsának néhány udvar­hölgye kandikált ki nagy kíváncsian. Kevéssel azután, hogy a főherczeg a lakásául kijelölt sátorba visszaérkezett, az időközben eltávozott radzsa jött vissza hiva­talos látogatására. Színes selyem öltöny volt rajta, fején csinos kis turbán diszlett és a nyakára egy sor csillogó gyémánt volt fűzve. Megjelenése komoly és tiszteletet gerjesztő volt Saruit az előszobában hagyta és úgy mezítláb ment be a főherczeghez, a­kinek jobbján, egy széken foglalt helyet. Rövid társalgás után, a­melyet egy angolul értő benszülött tolmácsolt, a radzsah visszament palotájába, hol viszont most a föherczeg ke­reste fel. Ez a látogatás is hasonló módon ért véget. A­mikor a föherczeg eltávozott, a rád­zsali sajátkezűiig egy szagos háromszoros rózsafáiért (olvasót) akasztott a nyakába A föherczeg kíséretében levő urak szintén kap­tak rózsafüzért. Délután a főherczeg és kísérete a vá­rost tekintették meg. Semmiben sem külön­bözik a többi indiai városoktól. A lapos fe­delű házak rendetlenül vannak egymás mellé építve, csak itt-ott emelkedik ki közülök egy - egy mohamedán mecset vagy hindu templom. A főúton van az úgynevezett bazár. Kis ala­csony bódékban ülnek az üzérek, lármásan rátukmálva áruikat az alkudozó vevőkre A por óriási és olyan kellemetlen bűz van ezek­ben az árubódékban, hogy európai ember azt ki nem birja. Este ismét ellátogatott a madaradsa a főherczeghez, hogy bem­u­t­assa neki a másik sátorban rendezett, úgynevezett „Nauch­­girls“ t, a bajadér-tánczot. Az európai em­bert nem valami nagyon gyönyörködteti ez a táncz, a­mely abból áll, hogy a tánczolók ide-oda tipegnek, különböző fordulatokat tesznek s ez alatt valami monoton dalt éne­kelnek dobpergés és néhány vonós hangszer muzsikájának a kíséretében. A tánczoló hölgyek arczát nem lehet látni, mert az sű­rűn le van fátyolozva, a­mi nem valami nagy veszteség, mivel ezek a hölgyek­­ förtelmesen ruták. A főherczeg ezután még két napig maradt Jodhporeban. Ez az idő vadászattal telt el. A maharadsa vendégeinek mulatta­­tására ökölvívást és birkózást is rendezett. Ez nagyon érdekes látvány. Gyönyörűen ki­fejlett barnaarczszinű férfiak a birkózók, a­kik minden lehető csellel élnek, hogy ellen­felüket hanyatt vágják. A­mi rendszerint nehezen megy, mert a küzdők mind gya­korlott birkózók. A maharadsa a győztese­ket szép ajándékkal tünteti ki. Jodhporeból Jegporeba utazott a fő­herczeg kiséretével. Itt is négy napig tar­tózkodtak és azután tovább utaztak Agrár, keresztül Philibitbe. gondolja, jobb lesz, ha a »reglamát« előveszi föl is lapozza a 6 paragrafust : »Verhalten vor dem feinde«, — ez a paragrafus tetszik neki legjobban — »Die höchste — die höch­ste — Anforderungen — — — dadogja egyre, töri, marja a német szót — de most sehogy sem megy a fejébe; leteszi hát köny­vét s oda megy az ablakhoz, kitekint a nagy messzeségbe, föl a csillagos égre, a­hol mil­lió és millió apró pont ragyogja be a kék eget. S mikor egy-egy csillag szántja keresz­tül az égboltozatot , hosszan tűnődve el­gondolkodik : kinek a csillagja lehetett az ? .. . vagy kinek a számára hullott le a földre a gyarló emberek, halandók közé ?... Mennyi szép csillag! — gondola magában. Mikor és várjon lesz -e neki is ? Nem ugyan élő — habár erre is gondolt — se olyan, mint minő fönn az égen ragyog, nem is ezüstös, nem is sely­em — csak olyan «vorschriftos» posztó csillag, milyet ezrivel árulnak a Rózsa úr kantinjában. Miért is szükséges ez a »beförderung« ? miért is szereznek annyi aggodalmat keserű perczet nekik ? mikor megeshetik, hogy ép­penséggel az marad el, ki nem is számít reá? Hátha ő leszen az ? Hátha az ő gallérján még az a »vérschriftos« csillag sem fog ra­gyogni ? — míg a többiek selyem csillagokkal ékeskedve mutogatják magukat — a csilla­gokat és a portopét — az asphalt kedves és ismert alakjainak ! Visszamegy helyére, leül a kis faalkot­mányra, fejét lehajtja az asztalra és lelkében sötét gondolatok szülemlenek meg. Az álom erőt vesz rajta s lassan kint elalszik. Álmodik szépet, gyönyörűt! Rózsapi­­roska ölében pihen bozontos feje, a­mint »Waffenrock«-jára selyem csillagokat varr, a mint a bajonette-ján levő hatalmas czitrom sárga portopéjával játszadozik. Mikor már ő sem fog minden »rongyos« káplárnak szalu­tálni, mikor már a rapporton a jelentések alá úgy írja a nevét alá : Einjährig freiwilliger titular Corporal Eugen Setzen Wachcomman­dant« — és a többi és a többi................ Még ki tudja miről nem álmodnék, ha a kaszárnya inspectiós hadnagy úr Csaka­­thurn föl nem zavarná édes álmaiból. A föl­riasztott megrökönyödött napos hebegve je­lenti: »Herr Lasdinant Einjährig freivilliger titular Corpo­r Infanterist Eugen Setzen meldet »ich.« beszélni, leszidta úgy Isten igazából, tartott neki egy olyan prédikácziót a »moralischer Pflicht«-ről, a »dienstesobliegenheitok«-ról, hogy szegény Sötzennek csak úgy reszkettek az inai belé . . . s akkor még végezetül rapportra is állíttatta . . . Mikor a hadnagy távozott, Sötzen ur jó ideig nem birt helyéből elmozdulni, s csak bámult, bámult hosszan maga­'elé. — Még hallja a kopogó lépteket, a kard csör­gését, midőn úgy érzi, hogy megsemmisültek a szép álmok, vágyak és remények is­ . Egy óra felé járván az idő, fölkeltett az inspectióst, ő pedig nyugodni tért, azon­­­ban csak nehezen tudott elaludni. Másnap reggel szerencséjére elmarad a rapport. Mikor délben letette a szolgálatod sietett haza, úgy gondolva magában, milyen jó volna, ha többé soha sem kéne megjelennie a kaszárnya udvarán! Délután 2 órakor ott volt mégis többiek között „ausgangs-adjustirung”-ba­n waffenrockban. Führer ur Csetnek már ja­­­vában „rechtbriktájkolja“ őket, midőn a hadnagy ur maga hozván kezében a paranj De a hadnagy ur nem hagyta továbbcsat átveszi a „meldungot» Pécsi Napló, 1893. ápril hó 1. Előfizetési fölhívás a „Pécsi Napló“­­ politikai napilapra. Küszöbön az uj évnegyed. A „Pécsi Napló“ április hó 1 éves II. évfolyamának második negyedébe lép. Pályafutását, melyet önzetlen hazafisággal, lelkes buzgalommal s a közügyek hathatós előmozdítására irányuló törekvéssel kezdett meg, tovább folytatja fokozodó szorgalommal s megfeszített erővel — igyekezvén az olvasó közönség eddigi rokonszenves pártfogását ki­érdemelni s jövőre is biztosítani. A­mint olvasóink tapasztalhatták, program­­munkhoz hivek maradtunk Mindenkor fölül­emelkedtünk a politikai pártérdekeken, elfo­gulatlanul s részrehajlatlanul fejezvén ki őszinte és igaz meggyőződésen alapuló véle­ményünket. A megyei és városi közügyekben tisztán a közérdeket tartva szem előtt, minden mellék­érdek mellőzésével a közjó előmozdítására irányítottuk törekvésünket. Lapunk hasábjain városunk és megyénk politikai és társadalmi életének ismert alak­­jaival, a közügyek terén szereplő és irányadó férfiak nevével talákozhattak olvasóink. A múlt negyedben fölkeresték lapunkat nagy becsű és közérdekű közleményeikkel: dr. Ágh Timót, Bánffay Simon, dr. Blum Béla. .. Bolgár Kálmán, dr. Czirer Elek, dr. Flóris­­ Endre, Heckinger István, dr. Kasza József, ifj. Kiss József, dr. Krasznay Miklós, Mut -

Next