Pécsi Napló, 1893. július (2. évfolyam, 149-174. szám)

1893-07-01 / 149. szám

II. évfolyam­ üdvözli az ünnepeltet, mint a tanítótestület egy tagját. Az üdvözlő beszédek elhangzása után Hoffer a könyezésig megindulva, következő szavakban köszöni meg a szíves megemlé­kezést : Nagyságos Polgármester Ur ! Ő felsége által legkegyelmesebben adományozott kitün­tetés átnyújtásáért fogadja Nagyságod hálás köszönetem kifejezése mellett azon ígérete­met, hogy a jövőben is teljes erővel igye­kezni fogok a dal- és zeneművészetet teljes erőmből ápolni és így a kitüntetésre maga­mat érdemessé tenni. Elnök zárta be pár szóval a díszköz­gyűlést, mely Hoffer zajos éltetésével fejező­dött be. A megható ünnepély folytatást ta­lált az esti díszlakomán, melyet a dalárda a »Vadember« nyári termében rendezett. A banketten 157-en vettek részt. Ott voltak Kardos Kálmán főispán, Pultz kir. táblai bíró, Náday Ferencz a nemzeti szín­ház tagja s a város előkelősége részéről többen. A pecsenyénél elsőnek Hoffer Károly, a dalárda ünnepelt karmestere emelte po­harát éltetve a királyt. Utána Jilly Alajos beszéli s dióhéjba foglalva a dal kultúráját Ádám-apánktól kezdve a mai napig, a bölt csodáitól a nagy opera-áriákig. Hoffer Károlyt köszöntötte föl s a dalárda nevében vert aranyból készült gyönyörű kis lantot nyújtott át neki. A közönség harsogó éljen­zéssel járult a sikerült beszédhez. Hoffer Ká­roly köszönetet mondva a kitüntetésére a dicsőséget megosztja daltestvéreivel s élteti a dalt, a dalárdát, a hazát és szabadságot. Ismét kitört a lelkes éljenzés. Hoffer után dr. Jobszt László a polgári daloskor elnöke emelt poharat s feltűnést keltő szép beszéd­del üdvözölte az ünnepeltet. Utána Reburics Imre a dalárda alelnöke Kardos Kálmán fő­ispánra mondott pohárköszöntőt. A beszédet nagy tetszéssel fogadták s Kardos Kálmánt szűnni nem akaró éljenzéssel s tapsokkal tüntették ki. Kardos Kálmán azt mondta válaszul Reberics pohárköszöntőjére, hogy két féle elismerés érheti a­z embert a tár­sadalmi és kulturális téren fölmutatott sike­reiért : a közvélemény kitüntető elismerése és a király kegye, utóbbi csak az elsőnek lehet következménye. Ő a­midőn Hoffert a kitüntetésre fölterjesztette, csupán a közvé­lemény óhajának tett eleget. Poharat a ki­tüntetett dalosra üríti. Hosszas éljenzés. Ko­­záry segéd lelkész Hoffer nejét köszöntötte föl. Kiss József a polgármestert, a dalárda elnökét. Götz segéd lelkész tartalmas be­szédben az egyház nevében üdvözölte Hoffert, a dalművészet nagy mesterét, ki hirt tdicső­­séget szerzett hazánknak. Pultz kir. táblai biró is Hoffert éltette. Kardos Kálmán má­sodik toasztját Náday Ferenczre, mint egykori kedves iskolatársára mondotta. A beszéd nagy hatást keltett, viharos éljenzés követte Időközönként rárágyújtott a dalárda egy-egy szép dalra, melyet a hallgatóság gyönyörrel élvezett. Vacsora alatt és után Miskolczy jónevű zenekara húzta szívhez szóló nótáit. A hölgyekkel vegyes, díszes társaság csak éjfél után kezdett oszladozni. Pécsi Napló, 1893. julius hó 1. Iskolai értesítők. A pécsi m. kir. állami főreál­iskolának szépen összeállított értesítőjét a következőkben ismertetjük : Első helyen Requinyi Géza tanár nagyérdekű értekezése található „Gondolatok a földrajz feladatai és módszere köréből“ czim alatt. Szerző ragyogó irályának egész pompájával irta meg tárgyát s meggyőzően küzd a földrajzi ismeretek szükségessége, nem — nélkülözhetetlensége mellett. Megismertetvén az olvasót a föld­rajz feladataival, érdekesen fejtegeti annak más tudományokkal való összefüggését s egymásra való hatását. Foglalkozik az ana­­lytikus, synthetikus és chorologiai módsze­rekkel ; érdekesen tárgyalja a tanítás mene­tét, a térkép mikénti használatát s általában a tanítás érdekességének s eredményessé té­telének emelését ezélzó nézeteit a laikusra nézve is vonzóan magyarázza. Nagyérdekű czikkét, mely ha eltekintenénk is tudomá­nyos becsétől, mint egyszerű olvasmány is érdekes és tanulságos maradna, következő­leg fejezi be : »S igy a földrajz valóban oly szép, hogy hasznosság nélkül is ellehetne, méltó tehát arra, hogy a tanítás tervében nagyobb és önállóbb kört nyerjen s a mai alárendeltsége békéitól mihamarabb felszaba­duljon.« Másodsorban Dr. Kálmán Miksa tanár értekezik »Az idegen nyelvek tanításának re­­formjá«-ról. Vonzó modorban, meggyőző ér­vekkel, mint szakavatott paedagogus és nyel­vész értekezik a tanításnál követhető mód­szerekről s végeredményében az analytikus direct módszer mellett tör lándzsát, mint a­mely a tanításnál legkönyebben és legjobb eredménynyel vezet czélhoz. Érdekes fejte­getései és következtetései úgy a szakembe­rekre, mint a laikusokra érdekkel bírnak. Vé­gig olvasva e jeles tanulmányokat csak örö­münknek adhatunk kifejezést, hogy tanférfia­­ink, tárgyait módszeres kezelésére irányuló becses véleményeiket ilymódú nyilvánosságra hozva, alkalmat adnak egyrészt a szakembe­reknek azok fölötti discussióra, másrészt be­pillantást engednek a nagy­közönségnek is a nevelőtanítás ama végtelen labirintjébe, mely­ben oly nehéz találni Ariadne vezető fonalát. Az értekezések után az intézet igazga­tójának magvas »Visszapillantás a lefolyt tan­évre« czímű czikke tárja elénk reáliskolánk egész évi bel- és küléletét. Megemlítjük eb­ből, hogy az intézetbe 430 tanuló iratkozott be (tehát 6-al több mint a múlt évben) s így főreáliskolánk a tanulók számát tekintve, nemcsak a tankerületnek, hanem az ország összes vidéki iskoláinak legnépesebbje, pedig ez évben is az alsóbb osztályokból több ta­nuló helyszűke miatt kimaradt. Ugyancsak a visszapillantásból veszünk tudomást arról is, hogy a vall. és közokt. miniszter a tanár­­testület pred.­okokkal és érvekkel támoga­tott előterjesztésére megengedte, hogy a jövő tanévtől kezdve, már csak­ két napon tartas­­sék délutáni tanítás. A intézet tanulói termé­szetrajzi, földrajzi, mértani, tornászati és tör­ténelmi kirándulásokban is vettek részt, me­­lyek között két nagyobb szabású is volt; a történelmi kirándulás alkalmával Mohács vér­áztatta mezőit, a szomorú emlékű csatatér színhelyét keresték föl, míg egy más alka­lommal a Bányatelepen geológiai és phisikai ismereteiket bővítették ki. Az intézet fegyelmi, valláserkölcsi és tanulmányi állapota teljesen kielégítő volt, mit a tankerületi főigazgató is legkészsége­sebben ismert el, mikor dicséretét fejezte ki­­az intézetben meghonosodott kiváló rend, tisztaság és jó fegyelem, elismerését pedig a tanulmányi állapot fölött.« A fegyelmi álla­pot feltüntetésénél a visszapillantás élénken hívja föl a szülői házat is a fegyelem eszkö­zeinek alkalmazására, mert ha az iskola el is követ minden lehetőt arra nézve, hogy a tanulók magaviselete az iskolai törvények­nek megfelelő legyen, még­sem követheti azt siker, ha nehéz munkájában a szülői ház tá­mogatására nem számíthat. A tanulók egészségi állapota, a járvá­nyosan uralkodó difteritisz következtében, nem volt kielégítő, sőt az intézet 3 jeles elő­menetelű tanulót el is veszített. A tanári tes­tület tagjai közül irodalmilag Dr. Gerecze, Hekinger, Kiss, Körösi, Dr Lőwy, Maksay és Requinyi működtek, míg társadalmi téren Kiss és Dr. Löwy fejtettek ki élénk tevé­kenységet. A leérkezett közérdekű rendeletek és leiratok, — a tanári testület, — végzett tan­anyag stb. után az egyesületek munkásságá­ról emlékezik meg az értesítő. A segélyző egyesület 15 tanulót 82 frt 50 krral kész­pénzzel és 83 tanulót 773 frt 62 kr. értékű 738 drb tankönyvvel segélyezett. Az egyesü­let vagyona jelenleg 1970 frt 21 kr. — Az Eötvös fmképzőkör — melynek 19 működő és 245 pártoló tagja volt — könyvtára sza­porítására 268 frt 86 krt fordított s a könyv­tár jelenleg 1571 kötetet tartalmaz. A tanári könyvtár is jelentékeny gyarapodást mutat s ma 2478 kötet, 2943 füzet állományával, mely 10619 frt 27 kr. értéket képvisel, a tanintézeti könyvtárak között az első helyek egyikét foglalja el Az ifjúsági könyvtár 2138 frt 99 kr. értékű 1173 kötetet számlál. A szertárak is jelentékeny szaporulatot mu­tatnak. Ezek után találjuk az ösztöndíjak és jutalmak kimutatását, miből sajnosan látjuk, hogy a sok jeles előmenetelő és szegény­­sorsú tanuló megjutalmazására az intézet vajmi szerény eszközökkel rendelkezik, de annál nagyobb örömünkre szolgál a Pécsi takarékpénztárnak évről-évre tanúskodó ál­dozatkészsége, melylyel jeles előmenetelű ta­nulók jutalmazására és segélyezésére jelen­tékeny összeget fordít. A tanulók érdemsorozata élénken tárja elénk a tanári kar fáradságos munkájának gyümölcseit s jól esik egyúttal látnunk a felső osztályok növendékeinek szaporodását is, mi arra enged következtetni, hogy a nagy­­közönség — nem mint eddig elég tévesen — kezdi belátni, hogy a reáliskolák nemcsak az iparos pályára képeznek, hanem igenis a tudományos pályák egyik hatalmas előkészítő iskoláját képezik, melyek épen a mai szá­zadban, mikor a technikai irományok alakít­ják át ócska földgömbünket, létjogosultsá­gukat minden kétséget kizáró fényes ered­ményekkel igazolják. A rendkívüli tárgyak közül a latin, ének, gyorsírás, egészségtan és vegytani gya­korlatok taníttattak. A szépen összeállított, tartalmas érte­sítőt befejező statisztikai táblázatokból lát­juk, hogy a tanulók között 280 helybeli, 90 megyebeli és 106 más megyebeli (Somogy, Tolna, Bács, Veszprém stb) volt, mi eléggé élénken illusztrálja azt, hogy a szomszéd megyékben felállítandó polgári iskolák, eset­leg a szegzárdi gimnázium felállításával az iskoláinkban mutatkozó helyszűkén segíteni lehet. Előmenetel tekintetében 342 tanuló léphet a felsőbb osztályba, mig 62 tanuló lett részben javitóvizsgálatra, részben osztály­­ismétlésre utasítva. Az értesítő a jövő évi tudnivalókkal záródik. Kalocsa Rózsa öngyilkossága. — Saját tudósitónktól — Pécs, 1893. junius 30. Somogyi Károly színtársulatának ifjú, szép tagja, Kalocsa Rózsa, a kedves társal­gási színésznő vívódik a rettenetes halállal, midőn e sorokat irom, a rideg kórház fakó falai közt. Délután 7 óra tájban az a megdöbbentő hír szaladta be a várost, hogy egy színésznő a czitrom-utc­ában szivén lőtte magát, s ször­nyet halt. Azonnal a czitrom-utezába siettem s ott megtudtam, hogy a 2-ik számú házban

Next