Pécsi Napló, 1893. október (2. évfolyam, 228-253. szám)
1893-10-01 / 228. szám
II. évfolyam. Pécsi Napló. 1893. október hó 1. előtt negyven esztendővel sorsára és létezési jogosultságuk ellenére nem alkalmazták volna a szuronyok sokaságát, hanem munka nyújtása által, vagy pedig a meglevő munkakör mellett a visszaélések megakadályozása által számukra a létet és az élet gondjait elviselhetőkké tettük volna, úgy ma ez a nyers tömeg, melyet éppen hibás társadalmi rendszerünk kényszerített bele az erőszakos önvédelembe, békésen élhelné az élet örömeit, és a fárasztó munka után, jól megérdemelt keresményével vígan térne övéi körébe. Nyerne az állam, nyerne a társadalom, ha nem volnának oly exkluzívek, mert szent igaz, hogy e földgömbön levő, minden intézményt, a legfőbb királyi hatalomtól le egészen az utczasarki koldusig, csak a munka tart fen, lévén a pénz is egyenértékű kifejezője bizonyos munkának, ott a hol t. i. megfizetik a munkát. A rohanó évek már a vége felé sodorják a századot, de nem fog egészen elmúlni, míg ez a kérdés rendezve nem lesz. Intéző államférfiainktól függ, hogy ez a megoldás békés legyen, hogy ne pusztítsa magyar a magyart, hisz létérdekünket képezi, hogy megerősödjünk és boldoguljunk. Törvényjavaslat a népgyű lésekről. A népgyűlésekre és gyülésezésre vonakozó törvényjavaslat, mint értesülünk, már elkészült a belügyminisztériumban s a minisztertanács jóváhagyását is megnyerte. A törvényjavaslat kimondja, hogy népgyülésekben csakis magyar állampolgár vehet részt ; gondoskodik továbbá arról, hogy a népgyülések s egyéb gyülésezések állandó jelleget és szervezetet ne nyerhessenek, mindenfelé lángra lobbannak, csakis a hervadó ákáczokat kimélik, ezeket megéneklik. Vándormadár útrakelése, bomba mezőnek szinefakulása, falomb sárgulása mindmegamyn szomorúságot fakaszt, s bizony bujdosóba indul az erdők nyaraló népének jókedve, mikor hazaérve a városi otthonba, szerteszéjjel a hervadásnak képét látja. De a jókedv csakhamar visszatér, mert a szív leörli az emlékeket és újabb benyomásokat keres feldolgozásra. Az emlékezésnek nyakára hág a hiúság. A hiúság az érzések világának strébere: folytonosan előre tör és társai fölé akar kapaszkodni. A múlt győzelmek emlékeinek helyébe a jelennek győzelmeit kívonjuk. Az érvényesülni akarás a társadalmi életnek lényege s ez az akarat nem tűri meg a múlton való merengést. Az egészséges hiúság a társadalomnak olyan rugója, mint amilyen az egészséges verseny a közgazdaságé. Nincs igazuk azoknak, akik az életet hiúságnak nevezik; az élet nem hiúság, hanem a hiúság az élet. Az akarat vagy törik, vagy meghajlik, a hiúság vagy győz, vagy képzeli a győzelmet. S ezért jótékonynak is mondhatnék a hiúságot. Minden ember többé-kevésbbé hiú, mégpedig inkább többé az, mint kevésbbé, s ha a múltak elveszése miatt búskodik is kis ideig, a jövő sikerek reménye erejét szegi a melancholiának. Akár az év nyarára, akár az élet nyarára köszönt az őszi idő: a nyár múlása visszaemlékezésnek lesz évadjává. Van idő, mikor az ifjú az érzéseit jegyezgeti fel. Ez a napló kora. Fehér lapon zöld tartalom. Majd meg gondolatokat írogatunk össze. Ez a nagyzás ideje. Tele könyvben üres tartalom. Azután beköszönt az októberi szellő és meghozza a hervadás tudatát, már ekkor csak emlékeit gyűjtögeti az ember. Nem is könyvbe, hanem a szívbe. Nem jobb amannál, de legalább elolvashatatlan. A könyvünkkel másokat is üldözhetnénk, a szívünkkel csak magunkat kínozhatjuk. Hanem az évi nyárelmúlás nem sokáig marad az emlékgyűjtésnek évadja, mert sarkára lépnek az érkező jourok. Csak kis idő választ el már tőlük. Késnek még, de megérkeznek és kezdete támad velük hivatalosan is a társadalmi életnek. Pedig ez a társadalmi élet nincsen. A ruha nem az ember, a forma nem a lényeg s a jourok nem a társadalom érintkezése. A jourok csak az a szalonruha, melyben a társadalmi élet megjelenhetnek. A ruha zárt szekrényben is épnek marad, de az embernek szabad levegőre és világosságra van szüksége. Hanem a világosságot elfödik előle a nyárspolgárok nyársai, s a levegőt elrontják a frázishősök szónoklatai. A szűkkeblűség és a tágtorkaság, a kicsinyeskedés és a nagyokat mondás szövetkezése leverték a szabad gondolkodást. A klikk nevében kivégezték csírájában a társadalmat. A templomtorony szeretete s a monopolizált hazafiság, a szellemi bourgeoisie és a relativitás imádása megrontják azt a levegőt, melyben a társadalmi életnek fejlődnie kellene. Csak jourjaink vannak, de szalonunk nincs, kompániák grasszálnak, de a társadalomnak nincs nyilvánulása. Az érdeklődés a társadalom fejlesztőgombája. Nos, az érdeklődés osztályok, klikkek, társaságok szűk határai között ténfereg és a szellem filiszteusaié a vásár. Az érdeklődésnek olyan hatalomnak kellene lennie, mely korlátot és akadályt lerombol, mert az érdeklődés a megismerési vágy, ennek pedig nincsenek gátjai. A közegészségügy érdekében. Pécs, 1893. szept. 30. Országunk kedvező topográfiai fekvésű talajának átlag kitűnő minősége mellett, ha az ipar arányos fejlesztésére megfelelő gond lesz fordítva, nem lehet a kétség a felett, hogy államunk területén a mai 16 millió lélekszám bizvást megkétszereződhetik, mert — összehasonlítva az előrehaladottabb nemzetek viszonyait — nyilvánvaló, hogy országunkban úgy a mezőgazdaság, mint az ipar fejlesztése által, ily létszám is megtalálhatja a megélhetés eszközeit. Semmi kétségünk abban, hogy ily közgazdasági fejlődést államunk előbb vagy utóbb el fog érni. Az államnak azonban, mint nemzeti államnak, fejlődését oda kell irányítania, hogy a közgazdasági megizmosodás alkalmából az emberanyag szaporodása, kizárólag a magyar nemzeti irány számára legyen biztosítva. Ezzel az eszmével azonban, a mi különben is több nemzetiségű államunkban kiválóan öntudatosan, előre megállapított nemzeti szellemben kell foglalkozni. Törekvéseinket e tekintetben mathematikus biztonsággal kell vezérelni. Az internaczionális jelleg térfoglalásával szemben meg kell őriznünk a nemzeti géniusz érzetében rejlő azt az egyetlen isteni erőt, mely kizárólag és egyedül képes államokat nagygyá és állandóvá tenni. Ha egy állam, mint a miénk is, már gyermekéveit egy évezred öltőjében átélte, gondoskodni kell arról, hogy az első évezred tanulsága alapján a másodikat nemzetileg lehetőleg megizmosodva és számban megszaporodva érje el. Ma a nemzetek sorsa felett határozó hadviselésekben is a nagy tömeg, ennek nyers súlya, ereje, száma határoz ; ezzel szemben az egyén kiváló tulajdonai, a személyes bátorság stb. többé a régi jelentőséggel nem birnak, s a kisebb nemzetek is maximális tömegerejükkel leéli, hogy csatáikat a létért megvívják. Amely állam nem készíti magát kellően elő a változott viszonyok közzé beillő újabb nemzeti átalakulásra, kiteszi magát annak, hogy beolvasztassák egy más, nemzetileg megerősödött idegen állatotestbe. Jövőnket biztosító egy másik fontos tétel, hogy államunk emberanyaga ne csak számarányban gyarapodjék, de hogy annak minősége is úgy szellemi, mint fizikai erő tekintetében legalább is versenyképes legyen a szomszédokéval. E törekvésünk közepett pedig elsősorban kell biztosítani az állampolgárok testi erejét, mert ahol ez a közgazdasági érték biztosítva van, ott a szellemi haladás is könynyebben lesz elérhető, ellenkezőleg az elkorcsosult, testileg beteggé vált nemzedék a szellemi haladásra is képtelenné válik. És ha igaz, hogy az államban a közgazdasági vagyon érték szaporodására rendes viszonyok között a szellemi fejlettség nyújt biztosítékot, másrészt kétségbe vonni alig lehet, hogy a fenyegető külső veszélyekkel szemben ezen biztosíték teljesen elveszti értékét, ha nincs támogatva az emberi test nyers erejének oly tömegével, mely a hasonló ellenséges erővel versenyezni, annak ellentállani nem bír. Ezen közgazdasági alapigazságokkal szemben, ha számba veszszük hazai viszonyainkat, örvendetes haladást látunk a szellemi fejlődés s ezzel kapcsolatos közgazdasági értéktermelés legtöbb ágában. Ami azonban legértékesebb, ami, mondhatni az állam törzsvagyonát képezi, a magyar nemzeti értelemben felnőtt emberanyagban, úgy szám, mint minőség tekintetében kielégítő viszonyokat nem találunk. Köztudomású dolog, hogy Magyarország szaporodási viszonya a többi európai államok között az elsők között van, ezzel szemben azonban a halálozás oly nagy arányú, hogy a lélekszám szaporulat tekintetében csak gyenge közepes helyet foglalhatunk el. De mi ennél még elszomorítóbb, hogy a meglevő emberanyag is fizikai erőfejlettség tekintetében nem hogy erősebb volna a szomszédok fejlettségének átlagánál, de annál jóval alant áll. Minek kellő bizonyítására alig kell több érvet felhoznunk, mint alkalmas katonaköteles ifjaink számarányát, hol a mellőzött 20 éves életkor helyett immár a 21 éves életkorban is az átlagos kielégítő anyag, a 15 százalékot nem haladja meg. Oly tények ezek, amelyekkel minden