Pécsi Napló, 1893. december (2. évfolyam, 279-304. szám)

1893-12-01 / 279. szám

Pécsi Napló. 1893. deczember hó 1. 2 mányt támogatni, legyen az bárki, ha mindjárt gróf Zichy Ferdinánd is. Ez röviden ma a helyzet szigna- turája, s vasárnap óta, midőn a legfel­sőbb hir, a kézirat a magyar udvar­tartásról a hivatalos lapban megjelent, a nemzeti párt vezérférfiai s a Wekerle- kabinet közt határozott közeledés ész- lélbető s már a közel jövő igazolni fogja ez állításunkat. Egy képviselő. = Klamarik megy. A közel jö­vőben tanférfiaink körében több változás lesz, melyek közt legnevezetebb, hogy Klamarik megy. Búsulhatnak a tót filozopterek, kiket ezentúl kisebb mennyiségben fognak elhe lyezni állami középiskoláinknál. Habár Kla marik távozása nagy nyereség a tanügyre, azért még sem válik meg végképpen az állam - szolgálattól, hanem a Fereacz-József intézet kormányzójává nevezik ki, kinek E r ő d i Béla eddigi kormányzó csinál helyet, a kit a budapesti tankerület főigazgatójává nevez­tek ki. A külvárosi tanítók kérelme. — Fizetés egyenlősítés. — A legközelebbi városi közgyűlésen ke­rül napirendre a pécsi külvárosi iskolákban alkalmazott tanítók és tanítónők kérelme, melyben arra kérik a város közönségét, hogy egyenlősitse fizetésüket a belvárosiak fizeté­sével. A kérelem föltétlenül méltányolható s hogy a közönség teljes indoklásában meg­világítva lássa az ügyet, a kérvényt egész terjedelmében közöljük. Tekintetes városi közgyűlés ! Másodízben folyamodunk már a tanitói fizetések egyenlősítése- és egyéb viszonyaink­nak rendezese tárgyában. 1875-ben az ak­kori iskolaszék, úgy a városi közgyűlés nagy szótöbbséggel szavazta meg kérelmünket és ha egy kisebbség felfolyamodása meg nem akadályozza a város ügyeit irányzó jóakara­tát, úgy már 1875. óta megszűnt volna a máig is fönnálló visszás állapot, s mi jo ga;nkba helyezve élvezhetnék azt a fizetést, m • yet a belváros tanitói ez ideig élveztek. Kérelmeink nem teljesültek, minthogy a ki­sebbség felfolyamodása alapján a minisztérium a közgyűlés határozatának keresztülvitelét, bár a kérelmünkben felhozottaknak igazat adott, s a közgyűlés határozatát elvben he­lyesnek találta, alkalmasabb időre kívánta halasztani. 1875. óta 18 év telt el, anélkül, hogy anyagi állapotainkon segítve lett volna, a nélkül, hogy a fizetések rendezetlensége meg­szüntetve lett volna. Mikor e visszás állapotnak tudata mind- inkább intenzivebbé s bántóbbá lett, mikor a viszony önként megváltozásának reménye mindinkább távolodott tölünk, mikor a szen­vedett igazságtalanság bántó érzete kesesü- séggé változott, mikor a türelem türelmet­lenséggé változott s ez már hangokat is adott: megkíséreltük még jogainkat iskérve- könyörögve ismét kieszközölni, hogy e viszás állapot végre-valahára megszüntessék, hogy fizetéseink a belvárosi tanítók fizetésével egyenlősittessék. És ekkor a tekintetes isko­laszék elé kellőleg és részletesen megokolt kérvénynyel járultunk, melyet annak idején voltunk bátrak megküldeni, kérve annak szives támogatását. E kérvényünket a városi képviselőtes­tület minden tagja jóakarattal fogadta és pártolásáról mindenki biztosított bennünket. A tekintetes iskolaszék szintén ma­gáévá tette a kérvényben foglaltakat, emel­kedett hangulatban megszavazva a tanitói fizetések egyenlősítését. Kimondotta, hogy a jelenlegi állapot nem igazságos, s hogy a ta­nítók fizetését egyenlősitni kell. És ez érte­lemben tette meg előterjesztését a tanácshoz, mely az ügyet a költségvetés elkészítéséig, — tekintettel arra, hogy igy könnyebben fognak megvalósulni óhajaink, — függőben, illetőleg evideueziaban tartotta. A város jövő évi költségvetését tár­gyaló pénzügyi bizottság azonban, s utána a tanács is úgy határozott, hogy a fizetések egyenlősítését nem fogja javaslani a közgyű­lésnek abból az okból indulva ki, hogy a fizetés egyenlősítés, mely körülbelül 25UO frt költséggel járt volna, a jelen viszonyok között keresztül nem vihető, mert reá a fe­dezet hiányzik. És a közgyűlés elé a követ­kező javaslatot terjeszti, hogy A külvárosi tanítók fizetése külön ju­talékok, mint: vasárnapi iskola, rajztanitás, ipariskola után járó dijak által javíttassák; (meiy mellék jövedelmeket úgy a belváros tanitói, mint mi eddig is élveztünk, de dol­goztunk is érte,) azok, akik ilyen küiönjutalékban (a segédtanítók) nem részesülhetnek, fizetésük 10 százalékát kapják személyes pótlék czimén. Tekintetes városi közgyűlés ! A város jövő évi költségvetését tár­gyaló pénzügyi bizottság s a tek. tanács e határozata bátorított fel minket, hogy az utolsó órában egyenesen a közgyűlés elé terjeszsszük ismét alázatos kérelmünket. Mi midőn a tek. iskolaszéket arra kérjük, hogy A külvárosi rendes tanítók fizetése a belvárosi tanítónők fizetésével egyenlősit­tessék ; végül hogy a segédtanítók, illetve ta­nítónők 5 évi sikeres működés után állásuk­ban rendszeresittessenek ; ezzel megszüntetni óhajtottuk azt a kasztrendszert, mely mióta csak Pécs váro­sának községi iskolái vannak, a város tani­tói között mindig létezett, mely a tanügyi haladásnak békóit képezé. Megszüntetni óhaj­tottuk, mert a tanítóképzés mai nívója, az egész tanítási rendszer mai állapota azt a különbség tevést megdönti. Egészséges tes­tületi szellemet kívántunk teremteni, mely törekvéseiben kamatait képezné annak az áldozatnak, melyet érdekünkben ez alkalom­mal Pécs az. kir. város hozna Biztosabb existencziát akartunk magunknak teremteni, hogy némileg anyagi gondjaink kevesbed- jenek, nyugodtabb lelkiállapotok között vé­gezhessük komoly és fáradtságos munkánkat. Meg akartuk tudni végre-valahára, hogy se­gédtanítóinknak, illetve tanítónőinknek, akkor, midőn segédtanitóskodási éveik szerint körül­belül igy oszbnak meg : 1 segédtanitónő 8 év; 2 segédtanitónő 4—4 év; 2 segédtanitónő 2—2 év; 2 segédtanító 3—3 év; 1 segédtanitónő 5 év; 2 segédtanító 2—2 év; 1 segédtanitónő 3 év ; 2 segédtanitónő 1—1 év; a hol ő van, ott másnak a jelenlétét nem szabad észrevenni, megérezni. Végtelenül boszantotta Elvirának ellen­álló képessége, bántotta különösen az, hogy egy „firkász“ előnyben van. Feltette magá­ban, hogy minden nehézségekkel megküzd és ha kell, az eszközökben sem lesz válo­gatós. — Mily elmélázó ma — mondá a gróf, élesen fürkészve Elvira tekintetét — pe­dig... eh, ne mondja, hogy indiszkrét va gyök... nem akartam semmit sem mon­dani. — Valóban újságolna vele a gróf, — mondá erős hangsúlyozással Elvira — ha már egyszer mondana is valamit. — Ah, értem — válaszolt a gróf, aj­kába harapva — üres fecsegönek tart. Kü­lönben előjoga a szép hölgyeknek, hogy ve­lünk szemben ily hangot használjanak. Hisz nem is velna csoda, ha e légkörben, a nagy szellemek e találkozó helyén tájékozatlanul állanék. Hogy is ne!? Ahol egy Ujlaky szórja kápráztató sziporkáit ! — Éppen nem lepne meg, ha a gróf megcsodálná öt. — Ezt az örömet nem nyújthatom ke­gyednek — válaszolá a gróf. — Az elmei termékek értékének elbírálásakor nem ha­gyom magam szimpátiák által megveszteget- tetni. Kegyed helyzetében — mondá gúnyo­san — tán hasonló hibába esném... Szíve­sen beszélnék másról — folytatá köhécselve, — de hálásabb anyag hiányában maradjunk meg e tárgynál. Önök oltárt emelnek Ujlaky- nak és nem veszik észre, hogy e kezdő te­hetségben hamis istennek gyújtanak tömjént. Boszantó a laikus közönségnek ízlése és kor­látoltsága , mely nem képes az érdem oda­ítélésénél meghatározni, hogy hol végződik a a költő és hol kezdődik az előadó művész. Ha Ujlaky nem születik oly szerencsés csil­lagzat alat, a hol az ő silány munkáit a ke­gyed művészete a .közönséges érdeklődés színvonalán felül emeli: valószínű, hogy az ő olympusi müveit a ponyván árulnák, vagy ráadásul adnák. Valóban meglep, hogy ke­gyednek az igényei Ujlakyénál érik el a ha­tárukat. — Ujlaky bizonyára nem érdemelné meg rokonszenvünket és csodálatunkat, ha ily köznapi megtámadással szemben megvé­delmeznénk, vagy önmagát megvédelmeznie kellene — mondá istennői féltékenységgel, Elvira. — Hagyjuk ezt — mondá erőltetett nyájassággal a gróf — úgy is van egy kis leszámolni valónk. Mondja csak, mily hibát talált abban a négyes fogatban, melyet nem fogadott el ? — Nem találtam meg az ön javára a jogot arra, hogy engemet ajándékaival sér­tegessen. — Lám, lám, — mily kiélesitett sza­vai vannak, mióta Ujlayval a Pegazuson lovagolnak. — Mondá kíméletlen hangon a gróf. — Ujlaky Pegazusa és az ön négyes fogata közt az a különbség van, kedves gróf, hogy amig ön, kiérdemült Buczefalusai- val a föld rögén marad, addig én UJlakv Pegazusával oly magasra emelkedem, ahova ön nem juthat el és amely magasságból még kevésbbé lesz észrevehető, mint je­lenleg ! — Ezer ördög ! — mondá fogait vi- csorgatva a gróf — hisz kegyed megtébolyi- tón őszinte: Tehát csakugyan nem hagy föl e játékkal ? Csakugyan eltaszit magától, hogy egy lángoló szivet szétzúzzon, hogy őrültté tegyen?! És e visszautasítás azért a....! Esküszöm, hogy boszum áldozatai lesznek mind a ketten ! Tudja ? — folytatá ördögi mosolylyal — a színpadon fogom magukat lehetetleniteni, — ott, ahol babéraikat arat­ták, — igen, ott... ott fognak e nagy te-

Next

/
Thumbnails
Contents