Pécsi Napló, 1895. október (4. évfolyam, 234-260. szám)

1895-10-01 / 234. szám

1ST egyedik év folyn m. Satisaj- 6» Idiály- MiUa fRoth- nr.aUer-1 ;1: ház.) Vaiafor 109. &ii«AU?Rtal: R*iUr-köi 2. tzám if «!•■<( Armin bäajTDyoir (Iájában. Ki Ur aM mm műnk vis na. PÉCSI NAPLÓ (PÉCSI ÚJSÁG) POLITIKAI ISTA^IP ILAP. Elóllsetéál ink Egész érre . 19 Irt Fé’ érre . , 6 „ Negyed érre 8 „ Egy bóra . 1 „ Egye* uim in 5 tar. Egyes számok kaphatók minden lapeláresitónáL Pécs, 1895. Kedd, október 1. 234. (870.) szám. Október elseje. PÉCS, szept. 30. (yz) Az 1867-ik év választja cl az uj Magyarországot a régi Magyaror­szágtól. 1867 óta nem volt hazánknak olyan korszakos éve, mint 1895., s a most folyó évnek legnevezetesebb napja október elseje. 1867 óta lépett Magyarország a modern államok sorába, hogy részt ve­gyen az emberi művelődés azon óriás munkájában, melyet a 1 -edik század az államnak, e százkaru Briareusnak, tett kötelességévé. A század roppant feladatokkal terhelte meg az államot, de roppant erőt is ruházott reá, hogy kötelességeinek megfelelhessen. Mi ma­gyarok a mi államunkkal szemben nem voltunk kevésbé követelők, mint más nemzetek, de a mi államunk ha­talmának megadásában már szűkmar­kúak voltunk. A mi uj Magyarorszá­gunk még mindig tele volt ellentmon­dásokkal. Megalkottuk a fejedelmi ha­talmat összes igényeivel, a felelős mi­nisztériumot, a népképviseleti törvény- hozást, az uj állami bíráskodást, de az uj állam még mindenütt szemben találta magát a régi tradicziókkal. Az uj ál­lamban még mindig kisért a régi rendi szerkezet, a polgárok munkájánál és tehetségénél még mindig több elisme­résre talál a származás és hozzákötött nagy birtok, az állam jogainál még mindig hatalmasabb volt a területek kiváltsága s a vidékek szokása. Két különböző világrend áll igy szemben egymással folytonos harczban, s az uj magyar állam és a régi kiváltságos jogok küzdelmét aggódó figyelemmel leste minden hazafi, ki belátta, hogy a magyar állam létét csak úgy tarthatja fenn, ha az emberiség haladásának 'ös­vényén előrehaladni képes. A régi kiváltságosok közt egy sem volt hatalmasabb, mint az egy­ház. A magyar katholikus egyház ott állt a magyar királyság bölcsőjénél s vele együtt lön nagygyá, nagyobbá és hatalmasabbá olykor, mint maga e királyság. S e hatalom jogos alapokon nyugodott. Volt idő, midőn a mai állam, az emberi művelődésnek e Titánja, nég alig tudott magáról, s ösz- ,.3es erje csak a barczok durvaságában Mutatkozott. A mi műveltség, tudomány, Qumanizmus, szelídség és erkölcsi erő Jlt, az mind az fgyházban élt. Egyedül ő művelte a tudományt, ő hozta a törvényt, gyakorolta a bí­ráskodást, tanította a népet, tartott fenn iskolákat, rendezte a családi élet viszonyait, gondoskodott az emberek egészségéről, figyelemmel kisérte a gazdasági életet, szabályozta a kamat­vételt, a munkát, sőt a kereskedést is. Idővel mindez megváltozott. A háborúk szünedezni kezdtek, az emberek békés foglalkozás után láttak s erejüket nem egymás ellen, hanem a természet legyőzésére fordították, uj világrészeket fedeztek fel, a könyvnyo­más a nép legalsóbb rétegeibe is be­vitte az emberi ismereteket, a hajdan elzüllött nyáj nemzetekké. tömörült, a nagy nemzeti államok létük tudatára ébredtek, s ellenállhatlan erővel kezdték a n&p millióinak konczentrált erejével munkálni a közjót és szolgáltak az egész emberiségnek nem pedig egyes kiváltságos osztályoknak. Az állam az egyháznak félelmes versenytárs a lett. Versenytársa, nem e 11 e n s é g e. Az állam is neki látott a nép boldogitásához; tanított, buzdított, törvényeket hozott, igazságot szolgáltatott, a nép erejét saját jólété­nek emelésére visszafordította,köny- nyüvé és olcsóvá tette a közlekedést, hirdette a polgári szabadságot és egyen­lőséget, s az összeséget soha nem is­mert jólétre és műveltségre emelte. E nagy munkájában el kellett érkezni oda, hol régi intézkedések útját állották. Beláthatlan idők óta az egyház szentesítette az emberi élet legfontosabb mozzanatait a születést, a házasságot, az elhalülozást a vallás nevében. Állami szempontok és érdekek most azt köve­telik, hogy e tények, melyek jogi kö­vetkezéseiknél fogva oly elsőrendű fon­tossággal birnak, ezentúl polgári utón is rendeztessenek. Inventáriumot akar az állam a születésekről, melyeket eddig csak a papok vettek fel. A házasságot a leg­fontosabb polgári ügynek tekinti, mely­től függ a család és az örökösödés ioga. Ezt anná' inkább kell szabályozni, mert az államban több felekezet él, melyek mind különböznek egymástól a házas­ságkötés és feloldás körüli eljárásban, az államnak pedig nem hívei, hanem p o 1 gá r a i vannak, az állam nem en­gedhet nyolez házassági jogot, csak egyet, mely a házasfelek viszonyait s a gyermekek jogait minden körülmé­nyek közt megállapítja. így kellett az államnak azt a te­rületet, melyet eddig az egyház tartott elfoglalva, a maga hatalmi körébe vonni, s az egyháznak egyedül a lelkiismeret terét mutatni ki, mint a mely az ő elidegenithetlen domimuma. Az egyház csak mint lelki hata­lom lehet nagygyá, mint világi hatalom csak gyűlöletessé. Állam ne n lehet el polgári jog nélkül, polgári; og pedig házassági jog nélkül képtelenség. Ez nem eshetett meg nagy küz­delem nélkül, s a küzdelem az állam győzelmével végződött. Október 1-én lép életbe az uj tör­vény, s e naptól kezdve az ifjú magyar állam egy nyolez százados gyámságtól szabadul, sőt állami léte is voltakép e naptól kezdődik. Hazánkban eddig csak társadalmi mo­zaik volt. Külön voltak a nemzetiségek: szászok, szerbek, oláhok ott a feleke­zetek katholikusok, protestánsok, kele­tiek, zsidók; ott a volt nemesség, a hierarchia, a városok. Nem az államnak nem is a nemzetnek eszméje volt az első és uralkodó, hanem e részeké. Ezek a lehető legnagyobb mérvben ki­fejlődve, a hozzájuk tartozó emberek életét egészen áthatva, egymástól lehe­tőleg elzárkózva, sőt egymással küzdve, útját állották a magyar államiság esz­méinek. Október elseje lesz hivatva befe­jezni a középkori szakadozottság azon korszakát. Ezentúl a választó falak ledöntve, szabad az ut, hogy az ellentétes ele­mek egymáshoz közeledjenek, s utóbb akadálytalanul össze is olvadjanak. A magyar államiság ereje egygyé fogja forrasztani a nemzetet, s áz egy­séges nemzet hatalmassá fogja tenni a magyar államot. Higyjünk a magyar Géniuszban, hogy ez meg is fog történni. A jövő emberei pedig az uj idő­szakot 1895-ik év október elsejétől fogják számítani. : yAz utolsóké ^ £0 PÉC8, szept. 30. Ma, 1895. szeptember 30-adikán le­zárják a különböző vallásfelekezetek lel­készei az anyaköoyveket s holnaptél, 1895. október első napjától, uj korszak o

Next

/
Thumbnails
Contents