Pécsi Napló, 1895. október (4. évfolyam, 234-260. szám)
1895-10-01 / 234. szám
s nyílik meg, az állami anyakönyvvezetés korszaka, melytől a magyar állam erősségét biztosítani óhajtók nagy tábora, minden igaz szabadelvű magyar állampolgár, nagyon sok jót vár, rendet az egész vonalon, törvényességet, egyenlő jogot minden ember fia számára. Legkivált azonban a házassági jog terén alkotott reform életbeléptetése az, mely jellegét adja ez új korszaknak. A közérdeklődés is efelé fordul s azért természetes, hogy a házasságkötés eddigi formájának letűnése volt Pécsett is — mint az országban mindenütt — a mai nap szenzácziója. Hetek óta egymásnak adják a kilincset a plébánia-hivatalokban a házasulandó párok s az ezelőtt való héten egyik esküvő a másikat érte. Ma, a régi forma szerint való egybekelés utolsó napján, a közérdeklődés azok felé irányult, akikkel bezáródik az előző korszak. A közkiváncsiságot egyébként maguk a lakodalmasok is erősen fölkeltették, mert az utczákon ma alig láthatott az ember más kocsit, mint olyant, amelyik násznépet vitt. A bérkocsisok hallatlan keresletnek örvendtek s nagy számuk mellett is alig voltak képesek megfelelni a megrendelésnek. Alig robogtak vissza az egyik lakodalomtól, már rohantak a másik nászházhoz, ahol épp oly türelmetlenül várták őket, mint az előbbinél s a későbbieknél. A templomok ajtói mellől pedig el nem szakadt a látványosságot szerető közönség reggeltől esti hat óráig, amikor az utolsó pár is oltár elé került; folyton ott ődöngött a kiváncsi sereg, különösen a belvárosi és a budai külvárosi plébániatemplomnál. A városban e tömeges esküvőkről — nagyon természetes — túlzott hírek jártak. S ha ezeket a híreszteléseket alapul véve összegezte valaki a ma esketettek állítólagos számát, úgy száznál is többre rúgott a számítás. A való tényt alább mutatjuk ki a leghitelesebb forrásokból — az egyes plébániák és hitközségi lelkészek által vezetett anyakönyviből — szerzett adatok nyomán. Házasságra léptek ugyanis Pécsett a mai napon a székesesi házban: Oroszt István és Bein Anna, (a belv. plébániától nyert elbocsátólevél alapján); a belvárosi plébániatemplomban: Kiss József és Czippe Emilia, Kopjár Antal és Kosztumi Hermina, (a budai külv. plébániától nyert elbocsátólevél alapján), Horváth Mihály és Parti Anna, Büche Ferencz és Windischmann Julia, Hebenstreit János és Petzl Matild ; a budai külv. plébánia templomban: Petrécsei Ferencz és Nánási Julia, Mandl Ferencz és Zuiger Katalin (a belv. plébániától nyert elbocsátólevél alapján), Schlegel József és Keffel Mária, Jókai András és Mág Katalin, Rigóczy János és Zsizsik Erzse Schmidt György és Winkler Anna, Város József és Balog Julia, Matók Károly és Fonód Mária, Árvai József és Dani Rozália, Sirisaka István és Markus Alojzia, Szűcs István és Gerbasits Katalin, Papp István és Pinczér Rozália, a ferencziek templomában: Streiniic Mátyás és Fricker Paula, Pogasics Pál és Matasovits Mária, Tóth József és Kaszti Katalin, Leopold Ádám és Czengruber Magdolna, Marton György és Dobokai Erzsébet, Kaposi Mihály és Reicht Mari; az ág. ev. templomban: Csetke Béla és Attinger Rita; az izr. templomban : Kohn Adolf és Rosenthal Zsófi. Összesen tehát a mai napon huszonhatan léptek házasságra Pécs város területén. A belvárosi plébánia templomban e hónapban nyolcvanhat házasságkötés történt, az ágoston téri plébániatemplomban pedig huszonkilenc*, holott e plébánián tavaly szeptember hónapban csak hét esküvő ment végbe. Előfizetésre való felhívás. Október elsején új előfizetést nyitunk a „PÉCS! NAPLÓ “-RA, a Dunántúl e legrégibb és legelterjedtebb napilapjára. Fölöslegesnek tartjuk ez alkalommal arra utalni, mit nyújtott lapunk olvasóinak. Hogy törekvésünk teljes méltánylásra és elismerésre talált, mutatja azon a vidéki hírlapirodalomban egyedül álló fölkarolás, melyben lapunk nemcsak annak megjelenési helyén, hanem a messze vidéken is részesült, úgy hogy ma a „Pécsi Napló“ a szó szoros értelmében nélkülözhetetlen tájékoztatója és jó barátja Pécs szab. kir. városban és a távol vidéken lakó újságolvasó közönségnek. Mint eddig, a jövőben is mindig fokozódó mérvben reméljük olvasóink rokonszenvét kinyerhetni és áldozattól vissza nem riadva a közeljövőben is újólag érdekes meglepetéssel fogunk olvasóinknak kedveskedni. Törekvéseinkkel szemben arra kérjük olvasóinkat, tartsák fönn számunkra eddigi rokonszenvüket, melynek viszonzásául munkásságunk lankadni nem fog, mely munkásságunknak czélja, hogy valóban a modern igényeknek megfelelő - minden eseményt felölelő, gyors kiszolgálású és megbízható lapot adjunk olvasóink kezébe. Kiknek előfizetése , ha azokat az előfizetés mielőbbi újítására kérjük föl, hogy küldésében fönnakadás benne kiváló tisztelettel A „PÉCSI NAPLÓ“ kiadóhivatala, régen lejár, szives meglap szétmvetkezzék. „Pi**? Neptó“ 1905. október 1. — Hírrovatunk. Pécs, szept. 30 Romantikus rendőri hír. — Jelenet a kapitánynál. — A rendőri hírek között ritkán keresned és találnak romantikát a rovat olvasói. Részeg garázdálkodók, verekedő csavargók kabáttolvaj existencziák és szökött cselédek az alakjai naponként ennek a rovatnak. A rendőrségi riporter sietve tákolja össze úgy ahogy, a hogy éppen el lehet olvasni. A késő esti órákban készülnek ezek a rövid, nem egyszer csattanós végű rendőrségi hírek, egy időben a táviratokkal, mikor másodperczenkint mérik az időt a szerkesztőségben és a nyomdában. A riporter tolla perczegve szántja végig a papirost és legkevésbbé sem zsenirozza az, hogy egyik oldalról a szerkesztő, másik oldalról a szedőgyerek kiáltozzák a fülébe, hogy hagyja félbe az az írást, mert nyomban meggyilkolják .. . Hát ilyen helyen nem lehet romantikát keresni. Például egyik marólugott ivott, mert elhagyta a szeretője. Micsoda tárczát penderíthet ebből egy igen ügyes tárczaba. A rendőrségi riporter megírja őt sorban. Ez azonban még vidékiesen hosszú, a budapesti napilapok sokkal rövidebben szokták megírni a nekrológokat. A rendőrségi hírek rendesen a legolvasatlanabb része a lapnak. Szenzációs események külön czikkben lesznek megírva. Az tetszik. Gyakran azonban a rohanó sietségben is van ideje a riporternek egy kevés romantikus izt belehozni a sorok közé. Akad, mint ma is. Egy kis leány jelenik meg a kapitány előtt. Lemosolyog minden mozdultáról a szűzi szemérem. Bátortalan és félénk. Megcsukló hangon mondja el, hogy zárdába megy, megunta a világot, sokat csalódott, élőhalott akar lenni, apácza lesz, kéri a tekintetes kapitány úrtól az erkölcsi bizonyítványát. . . A riporter esetleg jelen van ekkor. (Ők mint fiatal emberek, kezdő politikusok és vezérczikkízók, meghatódnak, s szomorú tűnődéssel jegyzik fel könyvecskéikbe az esetet. Elgondolkozva távozzak. S legtöbb esetben egy hosszabb riportban cselekszik meg az újdonságot és igyekeznek azt legfeltűnőbb helyre szedetni. A romantika igy születik ebben a profán világban. — Esküvő. Ma reggel fél nyolcz órakor tartotta esküvőjét Csetke Béla földbirtokos Aidinger Ritával, Aidinger János kir. tanácsos polgármester leányával. Az esküvőn, mely a kertutczai ág. ev. templomban ment végbe, násznagyokul szerepeltek : Majorossy Imre városi főjegyző és Fekete Mihály városi főügyész a menyasszony részéről, Halászi Jenő budapesti kir. törvényszéki vizsgálóbíró és Lisznyay Danó Tihamér budapesti műszaki tanácsos a vőlegény részéről. Jelen voltak még mint a család tagjai: Aidinger János polgármester és neje, Sey László megyei árvaszéki elnök és neje, Hillebrandt Ferencz nejével és leányával. Az esketést Jeskó Alajos lelkész teljesítette. A szertartás végeztével a Pécsi Dalárda a kóruson Beethoven „Isten dicsősége" czimü férfikart énekelte. Az ifjú pár a templomból a násznép kíséretében egyenesen a vasúti pályaházhoz hajtatott s a gyorsvonattal