Pécsi Napló, 1898. április (7. évfolyam, 75-99. szám)

1898-04-01 / 75. szám

k ismerik meg városunkat teljesen, ha akár a Kar­dos-útról, akár egy más hozzáférhető magasabb pontról tekin­tenek végig annak látképén. Ismételten felhívjuk városunk la­kóit az egyesület pártolására s a lelkes tagokat taggyűjtésre, hogy így az egyesület megerősödve haladhasson ki­tűzött czélja felé, melyet, hogy öntu­datosan szolgál, mutatják alábbi köz­leményeink.A­mire a fák kihajtják rügyeiket, új út­vonalat találnak téli álmuk után. Ugyanezen ülésen ment Vaszary Gyula indítványára határozatba az, hogy a szkókói és bálicsi szőllőutak rendezésére az egylet 100 frtot szava­zott meg s ez összeget már át is kül­dötte a város tanácsának a jelzett czélra leendő fölhasználás végett. Ez ügyben átír a választmány Baranya­­megyéhez is, hogy a megyei árvaház mellett elvonuló mély partszakadék szabályo­ása iránt intézkedni szíves­kedjék, hogy kényelmes gyalogjáró legyen készíthető. A szent-kúti út jókarba hozására az egylet szinte 100 frtot ajánlott föl s ez ügyben tett kérelmére Baranya­­megye is 100 írttal járul a munkála­tokhoz. A káptalan és Pécs város a benyújtott kérvényekre választ még nem adván, az meg fog szérgettetni. Sajnálattal vette tudomásul az egylet választmánya Klein István mér­nök lemondását, mert a Tettye szabá­lyozási tervének elkészítése megint halasztást szenvedett. Ez ügyben szintén átirat mért a városhoz, hogy a tervek elkészítését a város mérnöki hivatala eszközölje , hogy a város főorvosa által benyújtott kisajátítás iránti kér­vény mielőbb eljárás tárgyává tétessék. A Tettye rendezésére az egylet szíve­sen hoz anyagi áldozatot is, mert ezt a város érdekében sürgős szükségnek ismeri. Vajda városunk közgyűlése is lelkesen karolná fel az ügyet, mely, hogy erennyire közérdek, mutatja a folyton fölmerülő óhajtás. Elismerés a A II. felv. II. szin. Iza megjelenik Juliskánál, hogy beszéljen a gróffal az elfogottak édekében. Iza Julisnál megtudja, hogy a gróf Julisnak is szerelmet vallott. Ezt megelőzőleg Juliska megtudja Izától, hogy a gróf az ő jegyesse. Juliska elrémül a gondolatra, hogy a gróf nem csak őt hanem Izát is meg akarja csalni, s e gon­dolatnál hevesen kiált fel : — Kisasszony­­ a gróf magának is szerelmet esküdött? Iza megijed Juliska különös tekinte­tétől és kiáltásától, s azt gondolva, hogy megőrült, az ablakhoz rohan, magában kerdve, várjon Aladár a közelben van-e, ki — mint Iza mondja — megígérte, hogy lépteire vigyázni fog. Kikiált Aladárnak, mire az visszafelel, hogy őrködik. Juliska ekkor látja, hogy a kisasszony megijedt tőle, s megnyugtatja, azután mi­dőn Iza Juliska sürgető kérésére bevallja, hogy nem szereti, sőt utálja a grófot, mert az attól fosztja meg, kit szívből sze­ret,­­ Juliska felfedi előtte a gróf gyalá­zatos szándékát. Iza nem akar hinni, de éppen jó a gróf, hogy Julisnak minden­napi ajánlatait megismételje, s erre Julis Izát egy szekrénybe bujtatja el, hogy az tanúja lehessen a gróf ostromainak. A grófot Julis megvetően utasítja vissza, s ekkor a gróf szemére hányja a leánynak, hogy ő lesz gyilkosa apjának és szere­tőjének. A leány e vádra megrendül, s tehetetlensége érzetében egyik székre dűl. A gróf odaugrik, átöleli s megcsókolja. A leány felugrik, s eltaszitja magától. A gróf erre át akarja ölelni, de ekkor kilép Iza a szekrényből, s a legnagyobb megve­téssel szólva a grófhoz, annak lábai elé M. E.-nek, mely az eszmét tetté akarta érlelni, de elismerés a város tanácsá­nak is, mely e kérdés elől nem zár­kózik el, sőt annak megvalósítását a minden szépért érdeklődő polgármes­terrel élén, maga is közszükségnek minősíti A Kardos-útnak cserjével való további beültetésére is hozott határo­zatot ezen ülés s a fásítást már e héten meg is kezdik. íme egy rövid ülés mennyi ma­radandó munkának alapját veti meg! Ezen ülésen lett bejelentve Hettyei Sámuel püspök örökös tagnak, mit a választmány örömmel vett tudomásul. A Mecsek­ Egyesület titkára ezúton is fölkéri a tagokat, hogy azok, akik­nek gyűjtő-ivén aláírások vannak, vele ezt tudatni szíveskedjenek, hogy a leg­közelebbi választmányi ülésen jelentést tehessen. A Mecsek-Egyesület legutóbbi ülé­sén, melyet Kardos Kálmán elnöklete alatt tartott, elhatározta, hogy a Flü­­reisz-völgyi utat a 1. évben kiépíti. Ez a szép völgy, utjának eddigi el­hanyagolt állapota mellett is egyik legkeresettebb fölvezető ut volt a Me­csekre s bizonyára még inkább azzá lesz, ha felső végétől kényelmes szer­pentin út vezet az erdők sűrűjén át­vonuló kocsiútig, honnét már vízszintes irányú csapás vezet a Kardos-utra. Amint értesülünk, az elkészült költség­­vetés szerint az erdőszélig kocsi-utat tervez az egyesület s ha a dolog ki­vitele akadályokba nem fog ütközni, úgy annak munkálatai már a közeli napokban, esetleg hetekben megkez­dődnek. Azzal, ha sikerül a kocsi-utat kiépíteni, egy régi vágya teljesül a szabad és tiszta levegőt kereső csalá­doknak, kik ily módon a meredek és rossz Bárány-út elkerülésével egész az erdőig mehetnek föl kocsin, ami ezelőtt még csak rövid idővel is álomnak tűnt föl. S íme az álom tán rövidebb idő alatt megvalósul, mint gondolnánk s gróf pedig ezt látva rövid gondolkozási időt enged neki s elmegy. A gróf távozta után megjelenik Iza és Aladár, s megvallják egymásnak sze­relmüket. E jelenet után Juliska megkérdi atyját, vájjon igaz-e a gróf vádja, de az tagadólag felel, s megesketi a lányt, hogy történjék bármi, ő nem fogja a grófnak megadni magát. Bandi ezalatt azon gon­dolkozik, miként szabadíthatná meg Juliskát és annak atyját a gróf üldözte­tése elől. Azon meggyőződésben lévén, hogy Juliska adhat tanácsot, énekével ki­hívja őt, de mialatt tanácskoznak, jő a gróf a válaszért. Juliska féltve kedvesét, hogy elragadja hevessége eltuszkolja Bandit, de az megkerüli a házat s a falnál meglapul. A gróf már ismert ajánlatával lép fel, de Julis nemesen visszautasítja, mire a gróf kijelenti, hogy Juliska apját el fogja fogatni. Erre előugrik Bandi s emelt fokossal a grófra rohan, de az revolvert ránt, lő, füst keletkezik, mire a gróf csendőrökért fut, Bandi pedig Juliétól búcsúzik. Csendőrök jönnek, s elviszik Bandit és Mihályt a nép zúgása közt. Juliska összerogy. A II. felv. I. színében megtörténik az eljegyzés Iza és a gróf közt. Az öreg báró feltárja zilált anyagi vis­znyait leánya előtt, s kéri, hogy áldozza fel szi­vét házuk becsületéért, mert a becsületet csak a gróffal való házasság mentheti meg, ki gazdag. Iza enged atyja óhajának s a grófnak nyújtja kezét. Aladár is meg­tudja a történteket, s eszébe jut az a bizonyos levél, mely a gróf terveit meg fogja dönteni. Azt a pokol fenekéről is elő fogja keríteni. A katona élet sok-sok fáradsággal jár. A fény nyomában szüntelenül ott le­beg az árny, a nehéz hosszantartó munka képében. Kora hajnalban már megcsörren a lovagló ostor a levegőben és csörög, csattog egész addig, míg a házakra le nem ereszkedik a tavaszi napok homálya. És egyik helyen a legénység, másik he­lyen pedig a tisztikar fárad, küzköd, hogy kitűnő lovas váljék belőle. A jövő hét végén erős, fáradságos napjaik lesznek a mi honvédhuszárjaink­nak. Ezer kilométert fognak lovagolni. Elmennek Eszékig, onnan pedig odeérbe­dobja jegygyűrűjét. A gróf dühbe jön, s bántani akarja, Iza sikolt, Aladár berohan, elrántja a gróftól Izát s felmutatja e le­velet. Erre a gróf megsemmisülten re­­begi: — „Elvárom segédeit.“ A III. felv. I. színében Aladár és két segéde a gróf szobájában megjelen­nek s felszólítják, hogy vívjon. A gróf magába szállt már, s mielőtt vivna, leve­­levelet ir Izához. De az inas (a grófé) tudatja a báróékkal a párbajt, s azok ke­véssel előbb Juliskától követve megjelen­nek, épen a mikor a grófot sebesülten a színre hozzák. A gróf haldokolva vallo­mást tesz, hogy ő ölte­­meg Hackettet a feleségéért, s inti őket, hogy menjenek a csendőrökhöz s szabadítsák ki a foglyo­kat, mert még azoknál vannak. Ezzel meghal. Az Izához czímzett levelet is megtalálják, s abban az van, hogy a pénzüket, melyet hamis utón nyert el a gróf, felvehetik a gróf névjegyének fel­mutatása mellett a bankban. A III. felv. II. szinében mig a nép vigad, a kántor mókázik, addig a foglyok is kiszabadul­nak, s a szerelmesek egymáséi lesznek. Ha a fiatal szerző elfogulatlanul át­olvassa, amit mi a mai színi előadásból tartalomként kihámoztunk, magától is rá fog arra jönni, hogy mégis csak más do­log néhány tárczát megirni, mint egy népszínművet megalkotni, melyben ugyan­csak kis szerephez jut a nép; be fogja látni, hogy a cselekményt magát jól ki­gondolta, de sem a dramaturgiát nem tanulmányozta, sem a drámai cselekmény fölépítéséhez nem értett. Be fogja továbbá látni, hogy nem föltétlenül olyan embert kell grófi czimerrel a színpadra hozni. Pécsi Napló 1­998. április 1. Ezer kilométert lóháton. — Huszárjaink távlovaglása. — Pécs, márczius 31.

Next