Pécsi Napló, 1898. június (7. évfolyam, 124-147. szám)

1898-06-01 / 124. szám

2 radikális vagy koalíc­iós minisztériumot állítson-e egybe. A milan­ói érsek , Zanar­­dellinek megrendszabályozása is egyik okát képezi e válságnak, aki a milánói zavargások elől elhagyta Millanót, ahelyett, hogy nagy befolyásával megnyugtatta volna a zavargókat. A franczia elnök, Faure, Sant- Etienneben részt vett a 1870 ben elesett franczia katonák részére emelt szobor le­leplezési ünnepélyen, mely alkalommal a városi hatóság által rendezett banketten a közt­ársasági elnök is részt vett és beszédé­ben szóbahozta a franczia orosz szövet­séget is. Kiemelte, hogy ez a szövetség Francziaország helyzetét megerősíti, amint az országnak vagy a béke érdekében kell felszólalnia, vagy pedig saját, érdekeit kell megvédenie. A spanyol-amerikai háborúra vonatkozólag sajnálattal jegyezte meg, hogy Francziaország és a többi hatalom együttes igyekezetének nem sikerült a konfliktust megakadályozni. Kijelentette, hogy Francziaország a legszigorúbb sem­legességet követi és azt a reményét fejezte ki, hogy a semleges államok törekvései elvégre is a békét fogják eredményezni. Francziaországnak a kül­államokhoz való viszonyáról szólva konstatálta, hogy az ország kifelé bizalmat és tekintélyt élvez és a tradic­iókhoz, a régi eszményekhez való ragaszkodása dicsőségteljes helyet biztosít számára. Azt, hogy régi állását Európa politikai tanácsában is visszasze­rezhette, a demokrácziának és a felelősség tudatának köszönheti. Poharát az összes francziák­ egyesülésére ürítette. triában a legfontosabb poli­­ny a gráczi renitens község­­oszlatása, mely a kormánynál Gleispachnak a volt igazság­­_D­,»x,,.iiD*iernek a főtörvényszék élére való visszahelyezése ellen és azt kívánta, hogy a Grázban elhelyezett bosnyák ezredet, mely részt vett a gráczi németek tünteté­sének elnyomásában, helyeztessék el Gráz­­ból. Az ünnepek alatt csendes volt Gráz, de minthogy hat héten belül ki kell írni az új választásokat, a grácziak hangulatá­ból következtetve a német nemzeti pár­tiak előreláthatólag még nagyobb többsé­get kapnak majd a községtanácsban, melyet akkor egyszerűen újra föl fognak oszlatni, úgy hogy rendezett állapotokra egyelőre nincsen kilátás. Magyarországon a pünkösdi ünnepek alatt csend uralkodott a politika terén. Kolozsvárott hazafias ünnepség volt. Megünnepelték Erdélynek Magyar­­országgal való egyesülésének 50. év­­fordulóját, mely alkalommal Dániel Ernő báró kereskedelemügyi miniszter kép­viselte a kormányt. A város polgármestere táviratban kérte föl a belügyminisztert, hogy tolmácsolja ő Felsége előtt az erdélyiek hódolatát. Felhőszakadás. Saját tudósítónktól. Pécs, május 31. Nap, nap után borult a múlt héten. Délelőtt perzselő meleg uralkodott, de délre mindannyiszor teljesen beborult. De esni csak nem akart. Végre szombat éjjel megeredtek az ég csatornái és másfél órán keresztül szakadt az eső, mintha csak dézsából öntözték volna. Már nap közben is többször elborult. Sötét, széles felhők terjeszkedtek el a vá­ros felett és lassan megeredt az eső. Aztán újból kiderült. Jött egy kis tavaszi szellő és széjjel rebbentek a csúnya sötét fellegek. Lehetett éjjel 12 óra, a mikor hirte­len újból elborult. Igen sötét fekete felhők keringtek a város felett s rövid pár percz alatt egészen befödték az eget. Azután szélvihar kerekedett, a mely zúgva, söpörve száguldott végig az utczákon. Fél órával később megkezdődött a zivatar. Egy hatalmasat villámlott, a­me­lyet nyomban egy borzalmas dörgés kö­vetett. Azután szakadt az eső s egy pil­lanat alatt vízben álltak az alant fekvő utczák. Közel másfél óráig folytonosan dör­­gött, villámlott és szakadt az eső. Az utczákon egyre nőtt a víz és a szennyes áradat befolyt a házakba és a pinczékbe. Az utczákon oly magasan volt a víz, hogy a közlekedés teljesen megakadt. Két óra­ után eloszlottak a felhők, elállott az eső és lassan kitisztult az ég. Az utczákat azonban még egyre víz borí­totta s eltelt már hajnali három óra is, a­mikor végre újból lehetett járni az utczákon A felhőszakadásnak egy áldozata is volt. Todenbier János, a Ganter-czég szabásza. A szerencsétlen 57 éves ember, amikor a munkáját elvégezte, azonnal — mint rendesen — korcsmába ment és el­kezdett inni és ivott, mig csak ki nem dobták a korcsmából. Akkor aztán nyakába vette a várost és ment, mig reá nem bukkantak a rend­őrök és haza nem vitték. A rendőrökkel éppen ezért örökös hadi­lábon állott. Ha egyet látott, már csúfolódni kezdett. Át­változtatott hangon mekegve kiáltott egy­­egy rendőrre: — Policzáj, policzáj! Vasárnap hajnalban, mikor a felhő­­szakadás volt, megint az utczán járkált a szerencsétlen ember. Utczáról­ utczára ment végre eljutott a Nepomuk-utazóba. Dőlön­­gélve haladt előre mindadddig, amig szer­kesztőségi irodánkkal szemben, a Fekete­­féle házhoz nem ért. Az egész városban összegyűlt esővíz óriási magasra gyűlve, mint minden nagy esőnél, ott folyt le egy keskeny közön. Az utcza itt lejtős egy kissé s éppen azért sebesen, zúgva, futott le a hömpölygő viz a szűk utczán, a mely egy vaskerítés­sel van lezárva. A szegény szabász dülöngélve haladt előre. Nem hallott, nem látott. Belelépett a vizbe s a másik pillanatban magával ragadta a zugó, szenyes áradat. Hasztalan nyújtotta, tárta ki karját a szabadulás után, a szomszédságban fölébredt lakosok még hallották a segélykiáltásait, nem segíthettek rajta a hömpölygő, sebes víz vitte magával. Egy pillanatra sikerült neki megra­gadni a vaskerítést. Irtózatos erővel fogódzott meg benne és segítség után kiabált. Az annyiszor megcsúfolt, kigúnyolt rendőrséget hívta. A kétségbeesett ember borzalmas segélykiáltásai ijjesztően hang­zottak el az éjszakába: — Policzáj, policzáj... Azonban nem jött senki. Amikor pedig borzalmas kiáltásait meghallották és megérkezett egy-két ember, akkorra már elvesztette teljesen az erejét, kezei lehanyatlottak a vaskerítésről és vitte­­vitte a víz a magával tehetetlen embert magával. Nem volt többé menekvés. Két szeme tompa fénye fájdalmasan meredt széjjel, de hasztalan; mikor egy villám­sugár áthatolt a sötét éjszakán, egy meg­fulladt emberre vetette kísérteties fényét. A zúgó, szenyes, sebes áradat aztán magával sodorta, ragadta, a fuldokló em­bert a Kigyó-utczán, az Ország-uton, míg végre az alsó Malom-utcza 6. szám alatti ház csatornájában felvetette. Ott találták meg holtan a rendőrök, a­kiket időköz­ben értesítettek a szerencsétlenségről. A szerencsétlenül járt szabó derék munkás volt és nagyon szerették jó szive miatt is. Egyedüli hibája a részegesség volt, a­mely most a halálát is okozta. Gantner­­nál már 6 év óta dolgozott a legnagyobb megelégedésre. Azelőtt harmincz éven keresztül Bécsben lakott. Ott temette el a feleségét is. Gyermekei szerencsére nem voltak. Kicsit eszelős volt s egyszer három éven keresztül volt elzárva Bécsben az őrültek házába. Temetése tegnap délután történt a temető halottas házából. * A szombat éjjeli zivatar s a pün­kösd másnapi nagyeső egész Baranyán át­vonult s mindenütt rengeteg károkat oko­zott. Mágocs vidékéről, Baranya-Lőcsről s a megye több helyéről kaptunk tudósí­tásokat, melyek mindegyikében arról szól a panasz, hogy a rendkívüli időjárás meg­semmisíti a gazdaközönség legszebb reményeit. A nagy szélvész, zuhogó zápor össze­kuszálta, ledöntötte a rozsokat és búza­táblákat. A szentlőrinczi járásban egyes helyeken siralmas képet nyújt a vihar pusztítása. Gyönyörűen állottak a gabo­nák , öröm volt nézni a tömött, nehéz kalászokat. A legszebb kilátások kecseg­tették a gazdákat s a hirtelen támadt zivatar hatalmasan megtizedelte a termést. Több helyen zölden levághatják a gabo­nát s odavethetik takarmánynak a jó­szág elé. A pár nappal ez­előtt alább szállt gabonaárak újra emelkedtek. Az egész országban kiszámíthatatlan károkat oko­zott a nagy vihar. Egyes vidékeken a gabona-rozsda is föllépett s igy bármily szépnek mutatkozott a gabonák állása, közepes termésre is alig számíthatunk s a nyomor tovább tart. A légsulymérő állása s a fővárosi időjelzés szerént több napi esőzésre van kilátásunk, a mi fölötte kedvezőtlen. Pécsi Napló 1898. junius 1. Hírrovatunk. Pécs, május 31. — Pünkösdi bérmálás. Verő­fényes napsugár, tavaszi virágillat között kezdődött a pünkösd ünnepe. Ez ünnepet az anyaszentegyház a Szent Lélek el­jövetelének emlékezetére szenteli. Krisztus menybemenetele után az elszomorodott tanítványokat egyedül a Szent Lélek el­jövetelének ígérete és reménysége vigasz­talta. Elküldöm a Szent Lelket, mondá az Úr bucsuróul,­­ majd megvigasztal és megerősít titeket! Pünkösd ünnepén imád­­ságos reménység és sejtelmes várakozás érzelmei között száll alá a szél zúgásában és tüzes nyelvek alakjában a Szent Lélek ajándékaival, kegyelmeivel és vigasztalá­saival az apostolokra, kiket többé sem félelem, sem kínzás, sem vértanúhalál vissza nem tartóztatható, hogy hirdessék a világnak a názáreti próféta tanait, a megfeszített Krisztust. Ez anyaszentegy­ház megalapításának emlékünnepe. Az anyaszentegyház történelmének és világ­­missiójának a nyitánya. Az első keresz­tényeket az apostolok kézföltétele, a bérmálás szentsége tölti meg az erős­ség, a bölcsesség, a jó szándék, szóval a Szent Lélek hét jajándékának kegyelmé­vel. Ennek folytatása a bérmálás szentsé­gének kiszolgáltatása. A mi városunkban is évente pünkösd napját szokta a megyei püspök a bérmálás kenetével és az imád­ság, hatalmával a Szent Lélek adományai­val megajándékozni, a híveket és fölavatni Krisztus katonáivá a kegyelmi életben meg­­növelkedetteket. Ez idén Hettyey Sámuel

Next