Pécsi Napló, 1898. november (7. évfolyam, 251-275. szám)

1898-11-01 / 251. szám

t a küszöbön álló legfontosabb közgazda­­sági kérdések a kényszer­megoldás ör­vényébe sodortatnak. Pécs szab. kir. város közgyűlési terme a múltban sem szolgált a poli­tikai pártharczoknak színteréül és a bizottsági közgyűlést jelenleg is kizáró­lag az aggódó hazafias érzelem vezet­heti, midőn az indítványban fog­lalt kérelmét a mélyen tisztelt képvi­selőház elé terjeszti és egyszersmind megkeresi az összes törvényhatóságokat, hogy ezen kérvényét támogatni kegyes­kedjenek. Benyújtja: Krasznay Miklós, biz. tag. A közgyűlés tagjainál lelkes visz­­hangot keltett az indítvány. Miután az indítványt tevő nem kívánta élő szóval is indokolni előterjesztését Littke József bizottsági tag szólalt föl, utalva az indítvány kiváló fontossá­gára, amiért is azt nem lehet szó nélkül hagyni. „Én azon elvet vallom“, így folytatja, hogy a politikának a­­tör­vényhatóságnál nincsen helye. Épen azért, ha tisztviselő, vagy bizottsági tag választásáról van szó, sohasem nézem, milyen annak politikai meggyőződése, ha­nem mennyit ér és mindig hibának tar­tottam, ha ilyen ügynél pártpolitika ve­zérli a bizottsági tagokat. A politika a parlamentbe való. Szomorú tehát az, ha mégis foglalkoznia kell a törvényható­ságnak is politikával, szomorú az, ha a nagy többség hallgatagon tűri, miként obst­­гца1 a kisebbség. Nem akarom itt az önálló vámterület előnyeit, vagy a kö­zös vámterület hátrányait föltüntetni, megtettem ezt már illetékes helyen. Amint hiába való volna, hogy minden jót az önálló vámterülettől várjunk, épúgy túlzott dolog a közös vámterületre fogni minden bajunk kútforrását. Az önálló vámterület végeredményét ma nem lehet előre tudni, de egyet biztosan tudok és ez az, hogy a jelenlegi állapot tarthatatlan. Bármily so­vány legyen is a megújítandó kiegyezés, nagyobb kárt nem okoz, mint a jelen­legi állapot, mikor legvitálisabb érde­keink vannak veszélyeztetve. A belső háborúság, mikor két részre szakad az ország, kifelé sokat árt az ország hitelé­nek, minek a kereskedelmi és ipari vi­lág vallja kárát. Azért kérem igenis ter­jesszük föl ezen kérelmünket a képviselőház­hoz, hogy ezen tarthatatlan helyzetnek vége szakadjon és a parlament vissza­térjen rendes munkásságához. (Általános élénk helyeslés és éljenzés.) Főispán enuncziálja a határozatot, mely szerint a közgyűlés egyhangúlag magáévá teszi az indítványt. id Nagyanyám koszorúja. Még ifjú voltam, Mikor megfogadtam, Hogy amíg csak élek, Halottak estéjén Koszorút áldozok Az ő emlékének. Harmincz éve már, hogy Küldözgetem néki Az én koszorúmat, Virágba, levélbe Kötöm emlékeit A messzetünt múltnak. D M I . Nemcsak fogadásból S régi megszokásból Emlékezem róla, Ezt nekem a szívnek Egy édes érzése Mondja, parancsolja. Nagy szeretőjének, Áldott jóságának Áldozom én ezzel, Mindig híven őrzött, Soha meg nem szűnő .Meleg szeretettel. Pécsi Napló Jogakadémiánk jövője. Pécs, október 31. Ha mindjárt még most is rendezetlen a pécsi püspöki jogakadémia derék tanári ka­rának évek óta vajúdófizetés-rendezési ügye, mely a törvény szellemében fizetés dol­gában is egyenrangúvá teszi ezen intéze­tet a kir. jogakadémiákkal, toa örömmel registráljuk, hogy a vallás- és közoktatás­ügyi miniszter megtette a kezdeményező lépést, mely arra hivatott, hogy a vidéki jogakadémiákat egy csapásra egyen­rangúvá tegye az egyetemi jogi fakul­tásokkal, tudniillik, hogy a joghallgatók összes vizsgáikat azon intézetnél absolvál­­hassák, melyben tanulmányaikat folytat­ják. A hozzá­értők ezen kezdeményező lépésnél is könnyen találhatnak majd hibát, melyet a törvényjavaslat tervezetének tár­gyalása alkalmából a modern igényeknek megfelelőleg ki lehet majd javítani, de bízunk a törvényhozás bölcseségében, hogy szíves készséggel fog a szellemi élet dec­en­­tralizác­iójához hozzájárulni és csakhamar törvény lesz ezen javaslatból, mi különösen a pécsi püspöki jogakadémia polgárainak számát, mely már most is igen jelentékeny a többi vidéki akadémiához képest, meg fogja kettőztetni. Ily körülmények között reánk kiváló fontossággal bír a jogi oktatás reformjára és a kötelező doktorátus eltörlésére irá­nyuló törvényalkotás, melyet most küldött a kis koszorúknak Virágai közé Vallomás van rejtve, Elmondom milyen volt Életem folyása, Szivemnek küzdelme. Harmincz év nagy idő . . . S most a vallomásom Olyan panaszkodó, Fáradt vagyok én már, Ez a kis koszorú Talán az utolsót Névtelen, le a miniszter az egyetemi tanácshoz, ille­tőleg jogi fakultáshoz, ahol a tervezet nagy és tegyük hozzá kellemetlen meg­lepetést szerzett, mert ha törvényerőre emelkedik a javaslat, ez a budapesti egye­tem jogi fakultása hallgatóinak számát fogja megapasztani, másrészt a tanárok elesnek majd a vizsgadíjaktól, melyet eddig tributumként vittek föl a vidéki joghallgatók a fővárosba. Küzdelemre van tehát kilátásunk, de föltételezzük, hogy a jog, a méltányosság, az észszerűség győ­zedelmeskedni fognak az egyetemi ta­nárok anyagi érdekei fölött. Általában a 17 szakaszból álló ja­vaslat visszatérést jelent a 30 év előtti Thun-rendszerhez. A javaslat főbb intéz­kedéseit a következőkben ismertetjük. 1. Az abszolutórium elnyeréséhez, a jogvégzettséghez katonának, nem katoná­nak egyaránt csak 7 félév szükséges. Te­hát az eddigi 8 félévet egy félévvel meg­­kurtítják. 2. Nem vizsgálat tárgya többé az ész­jog, a politika. Ezeket a tárgyakat előad­ják ezután is a jogi karon, de többé nem vizsgáznak azokból. 3. Az eddigi két alapvizsgálat he­lyett egyetlen alapvető vizsgálat lesz, melynek tárgyai: római jog, egyházjog, jogtörténet. Ez a vizsgálat a harmadik félév befejezése után tehető. Ettől fogva két egész esztendőn keresztül pihenhetnek az ifjak, nem vizsgázhatnak. 4. Az egységes elméleti államvizs­gálatot a 7-ik félév befejeztével szabad letenni. Ez az egységes államvizsgálat két szóbeli vizsgálatból áll. Az egyikben a jogtudományi, a másikban az államtudo­mányi tárgyak vannak csoportosítva. Mindegyik szóbeli vizsgálat után­ írásbeli záró vizsgálat lesz. A vizsgálóbizottság 4 tagból áll és ha kettő nemmel szavaz, a jelölt megbukott. Az elnöki szavazat te­hát nem segít. 5. Ez az egységes állam­vizsgálat csakis az egyetem és jogi akadémiák ke­belén kívül szervezett bizottságok előtt tehető. Ilyen bizottságok csak királyi tova surranni, a­mint a közeli erdő felé tartanak. Egy újabb villám világítja meg a vidéket, mely egy pillanatra száműzi a förtelmes sötétséget és ez égi világítás­ban láthatjuk, hog­y az egyik alak a má­sikat átkarolva tartja és úgy iparkodnak az erdőt elérni, mely előttük fekszik. Nagy köpönyegbe vannak és igy nem igen ismerhetők fel, ha vájjon ne e az egyik alak. De ha nem csalódunk, a mint a villámtól megvilágítva haladnak, járásuk után ítélve, az egyik alak okvetle­nül a gyenge nemhez tartozik. Ekköz­­tben elérik az erdőt és a viharból letördelt gályák ropognak lépteik alatt. — Hah Kázmér, úgy rémlik nekem, mintha hangot hallanék — e szavakkal állítja meg az egyik alak a másikat és pedig az, a­ki sejtelmünk szerint nő. — Nem, édes lelkem, csak a vihart hallhatod, hisz máskép minden csendes körültünk, hisz ilyenkor mindenki fedél alá iparkodik jönni — így igyekszik meg­nyugtatni a megrémült nőt. — Nem, nem, nézz csak fel az égre, ott-ott megnyílt az ég és onnan férjem kiált felém. Két halott. — A’­Pécsi Napló* eredeti tárcsája. — Megnyíltak az ég csatornái, zúgva ömlik az eső. A földet az éj sötét fátyola borítja. Közbe-közbe az ég villáma rémiti meg a földieket és a mély, erős dörgésre, mely e villámlást követi, mindenki fedél alá iparkodik jutni. Az elemek titáni erővel küzdenek. És az éjnek e sötét, rémületes fátyolában, midőn mindenki reszketve fordul az ég Ura felé, két alakot látunk 1898. november 1.

Next