Pécsi Napló, 1898. december (7. évfolyam, 276-300. szám)
1898-12-01 / 276. szám
szürkesítését!: Nepomuk utcza 23. sz. (Szakváry-féle ház.) Telefon 109. sz. Kéziratok nem adatnak vissza Kiadóhivatal: Boltiv-köz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI OS. Előflintal árak: Egész évre 12 frt. Fél évre 6 frt. Negyed évre 3 frt. Egy hóra 1 frt. — Egyes szám ára 5 krajonár. — Nyilt-térben 1 sor 30 kr. Az enyhe időjárás folytán mélyen leszállított árakon árusítom a legújabb téli kabátokat, gallérokat, köpenyeket és szőrme-árukat. ИГ* Egy, jó posztóból készült, csinosan kiállított téli kabát 6 frt 50 kr. és feljebb. "Joff Ezen kedvező vásárlási alkalomra a t.er. vevő közönség figyelmét ezúton felhívom. Pauszig Ягтт Pécs, Piacsek-féle ház, földszint és első emelet. 5604 A törvény mondja: Pécs, november 30. —X. Manapság már mindenre van paragrafus; a portörlő rongyok kirázásától a rendjelviselésig minden intézményre, az életben előforduló minden eshetőségre alkottak törvényt, vagy törvényerejével bíró szabályrendeletet. És hát sok igazság, sok okos és üdvös dolog van azokban a törvényekben, szabályrendeletekben, csak az a kár, hogy nem mindig hajtják végre a paragrafusokat, mert hát szükség törvényt bont s nincsen szabály kivétel nélkül. Ha fölmerül valami eset, mindjárt idéznek paragrafust, hogy a törvény ezt és azt mondja, de . . . itt következik az a bizonyos czigányprepozíció, de a körülmények lehetetlenné teszik a törvény végrehajtását. Ezzel az ügy elintézést nyer. S ez nagy baj, különösen ott, ahol az ilyen elintézés káros következményekkel jár. A népiskolákról szóló törvény sok egyéb okos rendelkezése közt arra is kiterjed, hogy közegészségi szempontból az iskolaépületnek milyennek kell lenni. Meghatározza a tanulók számát, hogy egy-egy osztályban hányat lehet és szabad elhelyezni. Csakhogy a kir. tanfelügyelő úr a megmondhatója, hogy hány iskola van a vármegyében, amely nem felel meg a törvény követelményeinek ; hány iskolába szorítanak be több tanulót, mint amennyit a törvény megenged. Évi jelentéseiben hűségesen be is számol a közigazgatási bizottságnak tapasztalatairól s az észlelt mizériákat ki is színezi kellőképen, de a jelentésnek nem igen szokott foganata lenni, mert a baj orvoslásának, a törvény végrehajtásának útját állják a körülmények. A közigazgatási bizottság tagjai figyelemmel végig hallgatják a tanfelügyelő jelentését, sőt a határozati javaslatát is elfogadják, de azért minden marad a régi. Százötven gyermek szorong egy-egy szűk szobában hering módjára s kapkod levegő után, mint a befagyott tó vizében hónapokon át teleld bal, amikor léket vágnak a jég tükörén. A törvény mondja, hogy, ha az iskolaépület nem felel meg a meghatározott követelményeknek, az iskola tentartó fölszólítandó, hogy tegyen eleget a törvény paragrafusainak; ha e fölszólító eredménytelen lenne, a törvényhatóság hivatalból állítja helyre a törvényes rendet. Más szóval: ahol iskolát kell építeni s az iskolaföntartó a fölhívásnak nem tesz eleget, ott a hatóság hivatalból emeli föl az épületet — az iskolaföntartó terhére. Igen ám, de erre még Baranyában, de talán az ország egyetlenegy vármegyéjében se volt eset. Példa rá Duna-Szekcső. A tanfelügyelő, a tiszti főorvos majdnem minden közigazgatási ülésen előhozakodnak a duna-szekcsői iskolával , azokkal a törvényellenes állapotokkal, amelyek ezt a községi iskolát jellemzik, még se jutott a törvény érvényre. Nem jutott pedig azért, mert a végrehajtása künn zátonyra akadt. A lehetőséggel mindig le kell számolni. A község képtelen volt iskolát építeni s így abba maradt a hatósági kényszer. Meddig marad ez az állapot igy, erre bajos megfelelni. Annyi bizonyos, hogy a tanfelügyelő, meg a tiszti főorvos is tarthatatlan állapotnak mondja. De hát ha tarthatatlan, miért tart ez az állapot mégis így ? Nem lehetne-e államosítani azokat az iskolákat, amelyeket az illető iskolaföntartók képtelenek a törvény követelményeinek megfelelőleg föntartani ? Az eddigi hozzájárulást, azt hiszszük, szívesen viselnék az illető községek tovább is s a túlkiadást, az újabb terheket viselné az állam. Csakhogy természetesen a néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát. Az illető községek jelentkezzenek s kérjék iskolájuk államosítását. Végtére is törvényellenes állapotokat a szegénység se szankcionálhat. Mit használ, hogy ha megvan a törvény s nem tudunk neki érvényt szerezni. A törvény tekintélye föltétlenül megkívánja, hogy azt érvényben tartsa mindenki; legkivált a hatóság, melynek hivatása, rendeltetése a törvényeknek érvényt szerezni, azok fölött lelkiismeretes szigorral őrködni. Kiváncsi érdeklődéssel várjuk, mi lesz végre-valahára a dunaszekcsői iskolával ? Országgyűlés. A „Pécsi Napló" tudósítójának távirata. Budapest, november 30. Déli 12 óráig csupa szavazás volt. A terem tehát csupa üresség volt. Csak Regele bácsi szava hangzott, a mint a képviselő urak neve után stereotp egyformasággal hirdette: — Nincs itt! — Itt van ! — Nincs itt ! A nincs itt majdnem állandó volt. 12 óra után befejezték mind a két szavazást. Mikor Szilágyi kihirdette, hogy a képviselőház határozata szerint , tehát örömének jegyzőkönyvileg ad kifejezést az uralkodó 50 éves jubileuma alkalmából, — a jobboldalon viharos éljen hangzott fel. — Éljen a királyi — Éljen a hazai — felel az öreg Madarász — ezzel befejeződött a császárjubileumi incidens. Most az indemniti döczögős szekere tett ismét egy lépést előre. Reitter János szólott hozzá, aki bár ellenzéki, de a saját pártja se foghatja rá, hogy valami érdekes szónok,* Szilágyi Dezső elnökölt. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök több bejelentést tett, amelynek megtörténte után 5 percre felfüggesztette az ülést. Ezután kezdődött Szalay Károly indítványa felett a név szerinti szavazás, amelyet 146 szótöbbséggel elvetettek. Most szólásra jelentkezett Polónyi Géza és azt mondotta, hogy beleköthetne ugyan az egész szavazásba, de az elnök iránti tiszteletből nem teszi. Következett Szilágyi elnöki előterjesztésére a szavazás, hogy decz. 2-án ünnepeljenek és ő felségének jegyzőkönyvi üdvözlést szavazzanak. Az elnöki előterjesztést 150 szótöbbséggel elfogadták. (Nagy éljenzés). Azután az indemnita folytatása következett. Reiter János : Gyakran tapasztaljuk, hogy a mindenkori kormány indemnitási javaslatokkal szokott előállani és a törvényhozás rendszerint abba a kényszerhelyzetbe jut, hogy a kért pénzügyi meghatalmazást megszavazza. Újabb időben valóságos rendszerré vált ily meghatalmazások alapján rendelkezni az ország jövedelmeivel és fedezni a kiadásokat. A