Pécsi Napló, 1898. december (7. évfolyam, 276-300. szám)

1898-12-01 / 276. szám

A mostani kormány e téren hűségesen köz­­­veti elődeinek példáját alkotmányos in­tézményeink hol megkerülésével, hol ki­játszásával. A jelen kormány nem áll feladata magaslatán. Ha tekintjük a vita lefolyását, azt hiszem, nincs elfogulatlan ember, a­ki ne ismerné be, hogy az el­hangzott beszédek oly magas színvonalon állottak, hogy azok bármely czivilizált állam parlamentjének becsületére, díszére váltak volna. A tisztelt baloldal mindig állhatatosan hallgatott és ha néha-néha történt egy felszólalás, az vagy zavart idézett elő, vagy elmérgesítette a vitát. A t. túloldal előkelőségei félrevonul­nak, de maguk az államférfiak is, úgy látszik, azt tartják, hogy hallgatni arany. Sőt maga a t. miniszterelnök úr az egész vita alatt a strucz példáját követte, min­dig hol a folyosóra, hol a miniszteri szo­bába menekült a­helyett, hogy őszinte nyilatkozattal az ellenzék aggályait elosz­latta volna. De hát valóságos fátuma bi­zonyos kormányosnak, hogy soha sem keresik és választják az egyenes utat a felmerült differencziák kiegyenlítésére vagy pedig az aggályok eloszlatására. Hol a fur­­fanggal akarják az ellenzéket kijátszani, hol fenyegetésekkel megfélemlíteni, hol pedig erőszakkal megtörni. Alig, hogy elhangzott egy élesebb, a rendszernél talán valamivel hosszabb beszéd, azonnal előállottak az obstrukc­ió vádjával. Most is, tisztelt képviselőház, Nagyváradról hirdetik a szólásszabadság és a sajtószabadság korlátozásának a szükségességét. Sőt a kormány most már nyíltan hirdeti, hogy bízva a 300 főnyi többségben, rendkívüli eszközöktől sem riad vissza, törvénytelen lépésektől sem ijed meg és azok alkalmazását az ország érdekeinek megóvása, értsd a rideg párt­uralom fentartása érdekében czélszerűnek és helyesnek találja. A t. miniszterelnök úrtól minden kitelik, hiszen ő mindig a rendkívüli eszközök embere volt. Rend­kívüli eszközökkel, mondhatnám törvény­­tiprással oly többséget hozott létre, amely most rendkívüli dolgok elvégzésére vál­lalkozik. Elismerem, hogy normális körül­mények között alkotmányos országokban az indemnityt nem szokás bizalmi kérdésnek tekinteni. Hiszen a t. többség nemrégiben egyik értekezleten kimondta, hogy e törvény­javaslatot bizalmi kérdésnek tekinti, sőt Pulszky Ágost képviselő úr két órás, igazán obstruáló b­szédében kijelentette, hogy az indemnityt megszavazza nemcsak az országnak, hanem Bánffy dr. személyé­nek is. Sőt Mezei Már t. képviselő úr határozati javaslatot is terjesztett be, mely­ben azt proponálja, hogy a képviselőház a kormány iránt bizalmát fejezze ki. . . Szónok elhiszi, hogy Mezei nem párt­­politikai c­élzatból, hanem meggyőződés­ből tette ezt az indítványát, mert ő egye­dül Bánffyt tartja ama gondviselésszerű férfiúnak, ki hivatva van Magyarországot a mostani válságos helyzetből kivezetni. De váljon érdemes-e a kormány bizalmat? Erre csak úgy lehet választ adni, ha nézzük a kormány viselt dolgait, múltban követett politikáját és vizsgáljuk a jövőre való terveit, vagyis ha múltjából követ­keztetést vonunk a jövőre. A kormány­sajtó évek óta hangoztatja, hogy Magyar­­ország a szabadelvű regime alatt mily rohamosan fejlődött, hogy valósággal tej­­ben-mézben úszik. Beszédje további folyamán áttér a Rába szabályozásra és végül a határozati javaslatot adja be. Ezután Sághy Gyula terjesztette be interpelláczióját a bor-ügyben, melyről külön rovatban számolunk be. Pécsi Napló 1898. deczember 1. A pécsi borpiacz a képviselő­­házban. — Saját tudósítónk távirata. — Budapest, november 30. A képviselőház mai érdekességét is­mét a pécsi borpiacz ellenében megindí­tott hajsza képezte, melyet ezúttal Sághy Gyula képviselő tett szóvá a következőkben. Ámbár a szóban levő ügyben már többen interpelláltak, mégis szükségét érzem an­nak, hogy ezen speciális borhamisítási ügyben interpelláljak, előre is megjegyezve, hogy ebben semminemű pártérdek, vagy pártelfogultság nem vezérel, hanem tisztán a közügy érdeke. Az interpellác­ióra a kö­vetkező okok indítanak: Első­sorban is a közegészségügy szempontja, mely a bel­ügyminiszter hatáskörébe tartozik, továbbá a bortermelés és bortermelők érdeke, végül borkiviteli érdekeink és az ennek irá­nyában táplált bizalom föntartása. Hogy a külföldön meglegyen a kellő bizalom az iránt, hogy a kivitelre szánt bor hamisí­tatlan, tiszta, jó minőségű magyar bor. De interpellácziónak szükségét érzem azért is, mivel az állítólagos borhamisításokkal kapcsolatosan mindenféle hírek kolpor­­táltatnak, különösen olyanok, melyek oda tendálnak, hogy mikor a földművelésügyi miniszter teljes erővel kezébe vette az ügyet, megtéve a kezdeményező lépéseket a borhamisításnak kiderítése érdekében, ugyanakkor a konfiskált borminták ezen czég kezébe visszakerültek. Minthogy oly­­ hírek is kolportáltatnak, mintha a két miniszter idevonatkozó eljárása egymást keresztezné, mintha nem volnának teljes harmóniában, az ország közvéleményének vélek szolgáktól, tenni, mikor a következő­­ interpellácziót terjesztem a ház elé. 1- szer: Miféle intézkedéseket tett egyrészről a belügyi, másrészről a földmivelésügyi miniszter az Engel-czéggel szemben felmerült borhamisítási ügy felderítésére ? 2- szer : Szándékoznak-e ezen ügyet lehető gyorsasággal és erélylyel megvizsgálni és a­men­nyiben a borhamisítás ténye beigazoltatnék, leg­szigorúbb megtorló intézkedéseket alkalmazni ? Elnök ! Ki fog adatni a minisz­tereknek. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter, T. Képviselőház 1 (Halljuk ! Halljuk !) Azt hiszem, az ügynek teszek szolgálatot, ha t. barátommal a belügy­miniszter úrral egyetértőleg azonnal fele­lek az interpelláczióra. (Halljuk ! Halljuk !) és elmondom azon intézkedéseket, a­me­lyeket az Engel-czég állítólagos borha­misítása dolgában mi együtt tettünk. Gyanú merült fel­­, Képviselőház, hogy Budapesten hamis borok árultatnak és ez a gyanú pécsi nyomra vezetett. Ennek folytán a budapesti államrendőrség meg­indította a nyomozást, és 1. barátommal a belügyminiszter úrral való egyetértő megállapodás után a VIII. kerület kapi­tánya, Krecsányi küldetett, ki . . . (Moz­gás és zaj a bal- és szélső baloldalon.) Bessenyei Ferencz: A­ bornak is van immunitása? Darányi Ignácz: ... a­ki igen erélyesen járt is el. (Élénk helyeslés.) Meg kell jegyeznem, hogy az a feltevés, mintha a belügyminiszter egy rendelete késett volna és hogy ennek a nyílt parancsnak méltóztatott talán nevezni , hogy ennek hiánya befolyásolta volna a vizsgálatot, nem áll, mert a helyszíni vizsgálat Kre­csányi kapitány által szabályszerűen meg­­ejtetett. Az eljárás folyamán illetékességi kihágás emeltetvén, arra való tekintettel és azon indokból, hogy az Engel-czég egyik tagja a belvárosban lakik, az állam­rendőrség­e VII. ker. kapitány bízatott meg. A IV. ker. kapitány ítéletében ille­tőségét megállapította, az eljárást meg­szüntette, és a vitákat visszaadni rendelte. A belügyminiszter az eljárást szabály­talannak találta, az ítélet azon részét, a­melyben az illetékesség megállapittatott, az ítélet azon részét ellenben, amely az eljárást megszüntette és a mintákat vissza­adatni rendelte, megváltoztatta, feloldotta (Mozgás a szélsőbalon ) és a kapitányt további eljárásra utasította. (Halljuk ! Halljuk !) Kubik Béla: Hát a borminták ? (Mozgás és zaj a szélsőbalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Darányi : Minthogy azonban a min­ták (Felkiírások a szélsőbalon: Ahá ! Áhá! Halljuk ! Halljuk! jobbfelől.) azon­nal tényleg kiadattak és az helyrehozható nem volt egy-két minta kivételével, ennél­fogva a belügyminiszter úr , IV. ker. kapitány felelősségre vonása miatt az intézkedést megtette. (Felkiáltások a szélső­balon: Felfüggesztette? Mozgás és zaj a szélsőbalon. Halljuk ! halljuk jobbról.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Darányi: . . . nemkülönben később intézkedett a belügyminiszter úr az iránt is, hogy ezen egész Engel-féle ügy dele­­gáczió útján a VIII. ker. kapitányhoz, Krecsányihoz utasíttassék. Polónyi: Hát a miniszter ? Elnök: Kérem ne szóljanak közbe, bízzák. Sághyra: (Nagy derültség jobbfelől. Elnök csenget.) Darányi: . . . és e szerint ezen ügyben a VIII ker. kapitány fog eljárni, aki a helyszínen a vizsgálatot tartotta és a ki legjobban ismeri az ügyet. Az Engel­­e mé­g azután hozzám fordult és azt kérte hogy én újabb mintákat vétessek. Én ezen kérést megtagadtam. (Élénk helyes­lés a baloldalon.) és pedig azzal az indok­kal, hogy miután ő a neki szerintem szabálytalanul visszadott mintákat azon­nal sietett megsemmisíteni, ennélfogva maga mulasztotta el a legegyszerűbb és a legbiztosabb módot arra, hogy magát reha­bilitálja. (Általános helyeslés. Felkiáltások balfelöl: Ez már beszéd !) Förster Ottó: A Duna tele van részeg hallal! Darányi Ignácz : A pesti borel­lenőrző bizottságot felhívtam, hogy ezen ügyet a legéberebb figyelemmel kisérje és a törvény által meghatározott jogát gyakorolja. (Helyeslés balfelöl) Azonban itt a belügyminiszter úrral nem állapod­hatnánk meg, mert czélunk volt a vissza­adott borminták helyett új és pedig meg­bízható mintákat szerezni és mondhatom a t. Háznak, hogy Pest megye alispán­jának közreműködésével sikerült új mintákat kapnunk. És miután az ana­­lisis még befejezve nincsen és miután a borvizsgáló­ bizottságnak nyilatkozni még nem volt alkalma, többet nem mondhatok, de ezen minták elé teljes megnyugvással nézek. Még ennyit kívánok te­hát ezek után kijelenteni, hogy mi teljes tudatában vagyunk a belügyminiszter úrral azon felelőségnek, a­mely reánk nehezedik, a belügyminiszter úr az én akc­iómat erélyesen támogatja, hozzá­tehetem, hogy a­kit szinte érdekel a dolog, a ke­reskedelemügyi miniszter úrral is teljes egyetértésben vagyunk. E szerint azt hi­szem, hogy a t. Ház is bizalommal néz­het ezen ügy végleges megoldása elé. (Tetszés.) Perczel Dezső belügyminiszter: Legyen szabad azok után a­kiket az in­­terpelláció tárgyára nézve tisztelt kolle­­gám a földmivelésügyi miniszter úr elő­adott, még a Sághy képviselő úr által

Next