Pécsi Napló, 1899. április (8. évfolyam, 75-99. szám)
1899-04-01 / 75. szám
. Tanulhatnának e nemes aszónktól azok, kik filléres adományaikat szertekürtölik a világba. Tanulhatnak tőle nemcsak az egyesek, hanem az egész világ. Megtanulhatnák tőle a szeretet tudományát, mely megszégyeníti a bölcs tudását, az okos mélységét, a lángész alkotásá. Ez a tudomány boldogít az életben, üdvöt szerez a túlvilágon. * Hirsch báró meghalt ugyan, de a szeretet szövétneke, mely életét beragyogta , átment itt hagyott neje lelkébe. Míg élt, ketten gondoskodtak a nyomor legyőzéséről, most pedig a gyászba borult özvegy úgy tiszteli meg férje emlékezetét, hogy átörökli annak emberszeretettől megnemesült szívét. Elvesztett boldogsága nem teszi őt világgyűlölővé, hanem ellenkezőleg: szívsebére milliók hálás érzéséből merít gyógyulást. Egy egész hivatalt tart fenn nemes érzésű emberekből, kik parancsára felkutatják a nyomor sötét rejtekét és úrnőjük szivéből fénykévet bocsátanak azokba. Neve ott ragyog mindenütt, hol a jajszó és siralom felsír. Áldásos keze nyomát mindenütt ott látjuk, hol a nyomor pusztító munkáját megkezdi. Szeretete a világé, a világ szegényei és én csodállak, nemes asszony, hogy szereteted lángja nem hamvasztotta még el porhüvelyedet !* Ma, midőn az önösség napjait éljük, midőn a realizmus és materializmus egymásután öli ki az emberi szivekből az ideális emberszeretet virágait, százszoros dicséret illet meg Téged, nemes asszony, ékessége nemednek. Haladj, menj azon az utón, melyet szived életiránynyá szabott ki maerad elé. Betegágyadnál aggódva virrasztanak az egész világ szegényei, kiknek te jótékony nemtője vagy. Ne hagyd el őket, akik reád vannak utalva! Gyógyulj meg miéibb. Légy a szegények anyja ezentúl is. Folytasd boldog emlékű férjed életét a szeretetben, mely milliók könnyét szárítja fel. Te, nemes asszony, igazán boldog vagy, mert kincseid fényénél nagyobb lelked jóságai Egy év. — Bevonulás előtt. — Szomorúan, kedvetlenül hagytam el Pécset. Soha, még a legsúlyosabb föltételek mellett megvívott páros viaskodás előtt sem éreztem magam oly kellemetlenül, mint most, midőn a szegedi magyar királyi államfogházba egy évre kell bevonulnom. Ez a fájdalmas, kínos érzés tartott fogva már az utolsó héten Folytonos tépelődések, gondok között jártam az utcán. A nehéz gondok közül csak akkor riadtam föl, amikor beleütődtem valakibe a járókelők közül. Nyugodt, kényelmes otthon várakozik reám. Tanulhatok és dolgozhatom igazi ambíczióval, sok kedvvel. Semmi és senki nem zavarott kedvtelésben és mégsem megyek örömmel a fogházba. Érzem, hogy a magányos éjjeleken vissza fogom sírni Pécset. Évek óta fenyegetett ez a veszedelem. Nyugodtan, elégedetten tekintettem visszafelé a múltba és félve, elszorult szívvel néztem a jövő elé. Mindig féltem, remegtem attól a naptól, amely napon berendelnek a fogházba. Különösen kétszeres volt a félelmem akkor, amidőn még a kh. tábla le nem szállította a büntetésemet és két évi államfogház büntetés állott előttem. Sokszor és sokat gondolkoztam azon, hogy mi módon szabadulhatnék a büntetés elől. Már évekkel ezelőtt, önkéntes koromban kísértett ez a nagy kérdőjel. Kopott kincstári ruhámban nem mertem az utcára kimenni. Meghúztam magam a legénységi szoba egyik sarkába és onnan elgondolkozva igyekeztem ezt az égető kérdést ügyesen megoldani. És lassan megérlelődött bennem az a terv, hogy katona maradok. Az év végén, a tiszti vizsga után nem megyek haza, miként a többiek, hanem bent maradok ezredemnél a próbaszolgálatra és ténylegesíttetem magam. És e naptól kezdve kétszeres kedvvel fogtam hozzá az önkéntesi iskolában a tanuláshoz. Be akartam bizonyítani, hogy méltó vagyok a ténylegesesre. Egy verőfényes szeptemberi napon tartották meg a tiszti vizsgát, csáfordi és jobbaházi Bolla Kálmán cs. és kir. kamarás, Lipót, Ferencz József rend stb. lovagja, altábornagy, kerületi parancsnok jelenlétében. Megelégedésre tettem le a tiszti vizsgát és a ténylegesítésre kiválóan alkalmasnak talált. És ez volt az, ami engem a legnagyobb örömmel töltött el. Azt hittem, meg vagyok mentve, nem kell fogházba bemennem. Katonatisztet nem büntetnek páros viaskodásért. Viseltem a katona élet terhét, örömét egy időn keresztül. Egyenruhában állottam a debreczeni kir. törvényszék előtt. De a kard, az egyenruha nem védett meg. Elítéltek két évi fogházra. Ez a két évi államfogház már nem csupán nekem, de az ezredparancsnokságomnak is gondot okozott, írtak a dandárnak, hogy mi legyen velem. A dandárparancsnokság nem tudott ebben a kényes ügyben határozni. Fel irt a kerületi parancsnokságnak, az, pedig a honvéd főparancsnokságnak. És ekkor határozott a honvédelmi miniszter. Egyszerűen szabadságoltatott. És ezzel egyidejűleg újból megkezdődött a sok gond. Egyre gyorsabban közeledtem ahoz a naphoz, amelyen megnyílik előttem a szegedi államfogház ajtaja. Ma márczius 31. van. Holnap már felnyitják a fogház vaskapuját előttem. Fogoly leszek. Irigyelni fogom Klein Ödönt, aki az ő egyévi büntetéséből egészségben már letöltött négy kerek hónapot. Kiutalnak számomra egy szobát valamelyik folyosón. Lehetséges, hogy épen abba a szobába jutok ismét, amelyben öt évvel ezelőtt töltötem le egy darabka időt. A falon valahol talán még megtalálom kissé megfakulva a nevemet is. Él kezdek vigasztalódni. A nagy bánaton, mély szomorúságon lassan keresztül szűrődik, átcsillog valami jobb érzés. Az a tudat, hogy vége lesz végre is ennek a se ide, se oda állapotnak. Majd csak hátam mögött lesz ez a büntetés, amely folyton csak leküzdhetetlen gát, akadály volt az összes terveim előtt. Gallovich Jenő. Pécsi Napló Tájékoztató. Április 2. Sétazene a színház előtt d. e. i/a 12-től Val-ig. — A színházban délután 3 órakor : „Viola, az alföldi haramia“ énekes népszínmű. Este 7 és fél órakor: .Holtomiglan* életkép. . 3. Sétazene a színház előtt d. e. i/a 12-től Val-ig. — A színházban délután 3 órakor: .Gyurkovics leányok* vígjáték. Este 7 és fél órakor: .Vörös sapka* énekes népszínmű. . 4. A színházban: „Szegény Jonathán“ víg operette. . 22—23. A pécsvidéki tanítónők estélye a Nemzeti színházban. 1899. április 1. Hírrovatunk. Pies, márczius 31. — Nagypéntek. Borongós szomorú nap. Teljesen megfelel a nagypéntek hangulatának. Mintha csak a templomokban rejtőző mély, leket gyászból szakadt volna ki egy darab a városra A szomorú hangulat nehéz szárnyával rátelepedett az emberekre is. Bánatos arczcal mennek a hívők a templomba. A szegény ember is oly óvatosan emelgeti a szögekkel kivert, patkós nehéz csizmáját, amikor a templom lépcsőjén felhaladt. És még óvatosabb lesz a lépte, amikor a templom kockázatát járja. Meghajtóit derékkal, mélyen lehajtott fővel közeledik a Krisztus koporsójához, hogy elmondja ott az imáját. Borongós, szomorú nap. Igazi nagypéntek, a melyen elül minden zaj, elhal minden lárma, elvész minden nesz. Csupán a toronyban zörög élesen a kereplő . . . — A szerb püspöki zsinat királyi biztosa, ő felsége, a m. kir. miniszterelnök előterjesztésére, folyó évi márczius hó 27 én kelt legfelső elhaározásával, a f. évi április hó - án megtartandó görög keleti szerb püspöki zsinathoz királyi biztosává rudnai báró Nicolios Fedor valóságos belső titkos tanácsost és főrendiházi tagot nevezte ki. — Birósági kinevezések és áthelyezés. A király az igazságügyi magyar miniszter előterjesztése folytán Bulla Amal Budapesti VIII—X. kerületi járásbírósági albírót a tapolczai járásbírósághoz járásbiróvá kinevezte. Galamb Zoltán újvidéki kir. törvényszéki birónak, eddigi mínőségében, a kaposvári kir. törvényszékhez saját kérelmére leendő áthelyezését megengedte. — A pécsi jótékony nőegylet közgyűlése. A következő soron fölvételére kérettünk föl: „Meghívó. A pécsi jótékony nőügylét f. évi április hó 9-én (vasárnap) délután 3 órakor egyleti helyiségeiben tartja évi rendes közgyűlését, melyre az egyesület tagjait tisztelettel meghívom. A közgyűlés tárgyai: 1. Évi jelentés elismertetése. 2. 1899. évi költségvetés 2.fogadása iránti előterjesztés. 3. Indítványok. Pécsett, 1899. márcz. hó 26 Sávéi Kálmánná s. k., elnök.“ — A főszolgabíró temetése. A pécsi járás néhai főszolgabirája, Fotray Ivánt, ma délután kísérték örök nyugalomra. Temetése a mily megható és mély részvétet keltő volt, épp oly különös és szokatlan látványosságot nyújtott. Az a száz, egyszerű, falusi emberből álló csoport, hosszú váll fátyollal, viaszgyertyával mindenkinek föltűnt a gyász kíséretban. Kik ezek a jámbor falusiak ? Ezek a pécsi járás polgárai, községi elöljárói, a kik bejöttek a közel s messzebb eső falvakból hogy hűséges szívvel leróva őszintén érzett kegyeletük adóját, néhai főszolgabírójukat elkísérjék utolsó útjára. Nagypéntek lévén, mélyen hallgattak a harangok s halotti csendben vonult a fekete menet a gyászkocsi előtt és után az örök békesség hazájába. Négy fekete ló vonta a halottas kocsit, melyet tele algattak virágos koszorúkkal. A milyen virágos volt a kedve a megboldogultnak világéletében, olyan virágos volt a koporsója s a koporsóját szállító kocsi, mintha csak a kedélyét ábrázolta volna az a sok szebbnélszebb virág, a melylyel halálában elhalmozták. A gyászkiséretben ott volt: Fejérváry Imre báró dr főispán, Blaskovics István kir. táblai elnök, Zura Károly tábornok, Sávér Kálmán kúriai biró, törv. elnök, Trixler Károly alispán, Majorossy Imre polgármester, Szeredy József dr.