Pécsi Napló, 1899. május (8. évfolyam, 100-122. szám)

1899-05-03 / 100. szám

z ördög, s ez büntetendő cselekmény. Mert úgy lehet minősíteni, hogy ez „túl­­világi büntetéssel való fenyegetés”. Polónyi kifejtette, hogy ő nem elle­nezne olyan indítványt, hogy a kanzel­­paragrafust helyesebb szövegezés végett utasítsák vissza az igazságügyi bizott­sághoz. De ő maga az indítványt nem akarja benyújtani, hanem a béke­tárgya­lásban elfoglalt álláspontja folytán a sza­kaszhoz így is hozzájárul. Most a jobboldalról Komlóssy Ferencz kanonok papi állásánál fogva röviden a szakasz ellen szólt. Következett Visontai Soma, ki­­da­­czára annak, hogy „kereszt“-neve: Soma) a kanzelparagrafus ellen szólt. Meg is örült neki a néppárt, Zmes­­kál nyájasan kínálgatta Visontait czu­­korkával, de még túltett Zmeskálon Ra­kovszky, aki, mikor Visontai szónokolt, egyszerre csak egy hatalmas pohár sher­ry­t hozatott be neki. De Visontai nem itta meg a néppárti varázsitalt, hanem hadakozott a szakasz ellen. A vitának kimagasodó, kiváló feje­zete következett azután: Széll Kálmán miniszterelnök beszéde- A miniszterelnök hatalmas erejű debatternek mutatkozott ma be, amint sorra vette a néppárt panaszait és világosan kimutatta azok túlzott, szofisztikus voltát. Rámutatott, hogy nem az egyházat akarja e ja­vaslat a politikától eltiltani, hanem a templomban, a templom eszközeivel való izgatást akarja megszüntetni; rámutatott, hogy a közigazgatási tisztviselőkkel szem­ben mennyivel szigorúbban intézkedik a javaslat, mint a papok ellen. Fokról-fokra nőtt a tetszés, éljenzés és taps hangzott fel minduntalan e fényes érvelés nyomán. És különösen pompás része volt e beszédnek a Rakovszkinak szóló válasz. Sújtó és metsző volt minden finomsága mellett a miniszterelnök, mikor utalt rá, hogy Rakovszky, a­ki a béketárgyalások­ban maga is részt vett, most azért vá­dolta szemfényvesztéssel, mert­­ amit a miniszterelnök akkor elvállalt, azt most becsületesen be akarja­ váltani ! Ez a nagyhatású beszéd eldöntötte a vita sorsát; hosszú éljen és taps hang­zott a beszéd után, s gróf Széchenyi Manó miniszter, ki a Házban most hal­lotta először a miniszterelnököt, az első volt, aki lelkesen gratulált neki. Öt percz szünet következet és hogy a szünet után is üres maradhasson a te­rem, arról gondoskodott a következő szó­nok, Major Ferencz, üres, unalmas elmél­kedéseivel. A lapjuk a Szabadság vasárnapi számába czikket írattak, melyben kikeltek a kato­likus papság tagjai ellen s ezeknek a poli­tikai jogok gyakorlásától való eltiltását hangoztatták. Nem csodálja, ha ilyen fel­fogás megteremtette a szószéki szakaszt, mely szintén nem egyéb, mint a katolikus papság politikai működési jogának teljes megszorítása. Nem fogadja el a szakaszt. Csatlakozik Rakovszky indítványához. Polónyi Géza : Jogi szempontból kifogásolja a javaslatot. A százhetvenedik szakasz szövegezése oly homályos, hogy az mindenféle visszaélésekre adhat alkal­mat Például a túlvilággal való fenyege­tőzés is igen tág definíc­ió. Ha az a lelkész azzal fenyegeti majd a választót, hogy ha nem szavaz az ő jelöltjére, hát a pokolba kerül , váljon ez a túlvilág­gal való fenyegetés lesz ? Azt hiszi, hogy igen, de azért szeretné, ha ezt világosan körülírnák. Azért, ha netalán valamely képviselő részéről, vagy az igazságügy­miniszter ilyen értelmű javaslatot terjesz­tene be, ahoz előzetesen hozzájárul. Komlóssy Ferencz : A törvényja­vaslat százhetvenedik szakasza a lelké­szek megfélemlítésére készült. Azt véli, hogy a katolikus papokat mefélemlíteni nem lehet. (Helyeslés a néppárton.) Ez a szakasz szerinte nem fogja elérni czélját. Visontai Soma : A százhetvenedik szakasz könnyen konfliktust idézhet elő állam és egyház között. Ha a szakaszt, mely egy évig terjedő államfogházzal és ezer koronáig terjedhető bírsággal bünteti a lelkészeket, elfogadjuk, akkor a tör­vényjavaslatot már­is besoroztuk a bün­tetőtörvénykönyv általános rendelezé­­sei közé. Ezzel az állam preventív intézkedéseiben igen messze megy, sokkal messzebb, mint szabadna. Nem találja az indokolást, hogy tulajdonképpen miért tartja szükségesnek az állam ezen intéz­kedések ezen kodifikálását. Az egyedüli ok, melyet mellette felhozott, az volt hogy a körülmények tették szükségessé. Veszé­­lyesnek tartja a büntető­jogi irányoknak is figyelmen kívül hagyásával a jelen sza­kaszt. A szakaszok mérlegelésénél tapasz-A lapokban legtöbbre becsülöm a „karczolatokat“, az „újdonságokat“ és Ké­­key Ezüstös „ódonságait.“ A politikai részt egészen a nagybátyámra bízom. Érdekes egy ember az én nagybátyám, kár hogy kegyed még személyesen nem ismeri. A többek között az a sajátsága, hogy bár­mit ír, legyen az a kezdetén egy előfize­tési felhívés, egy húsvéti czikk, tárcza, újdonság vagy nyilt­ tér, az mind politiká­val végződik, sőt egy kis szerkesztői üze­netbe is tud politikát becsempészni. Entre filet-ről vagy vezérezikről már nem is szólok Lássa kérem, egy ilyen nagybácsival bb­bi, már ez is csábíthatná az én ajánla­tom elfogadására. Hogy főzni is tud, annak nagyon örü­lök. Csak keveset tud főzni ? Csak nekem elég legyen. Én természetesen főzni nem tudok, de annál jobban tudok enni. Zongorázni sem tudok, de hegedülni, kül­ösen a „Kutya-kutya torkát“ valami­kor művészileg játszottam. Mit nem mondtam még? Hogy a biz­­tos jó állásom fizetésem 2400 forint, és kis feleségemet a tenyeremen fogom hor­dani. De kérem, hová kell küldeni a pá­lyázatokat, illetve hol lehet „beszélni a komoly pályázók. — A­­Pécsi Napló“ eredeti tárczája. — I. Napok óta komolyan gondolkozom, hogy legjobb lesz nekem megházasodni. Nem mintha a szabóm és suszterem nem köszönne már elég tisztesség tudás­sal, a világért sem azért, hanem azért, mert most lenne épen a legfőbb ideje. Innen-onnan 30 éves leszek és maholnap az agglegények sorába kezdenek számí­tani, pedig ezt nem szeretném megérni. Hölgy ismerősök hiányában „ezen már nem szokatlan „után“ épen kapóra jön „Chougare“ nagyság pályázata, a „Pécsi Napló“ egyik most vasárnapi számá­ban és én ismerve az e vidéki aranyifjúság poetikus lelkét, attól tartok, hogy ha nem sietek eléggé, még elütik a kezemről kilátásba helyezett „boldogságomat“. Beszéljük meg tehát a dolgot ko­molyan. Engem első­sorban az ön őszinte nyíltsága bájolt el és illőnek találom, hogy én is hasonló őszinteséggel ismer­tessem meg magamat. Az anyámtól nem sokat örököltem, azt a túlságos jóságot semmi esetre sem, amiben ő bővelkedik, de azért ne ijedjen Részletes tudósításunk a mai ülésről a következő : Jegyzők : Esterházy Kálmán gróf, Nyegre László, Molnár Antal. A miniszterek közül jelen vannak : Széll Kálmán, Plósz Sándor, Wlassich Gyula. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvas­­tatik és hitelesíttetik. Az igazságügyminiszter benyújtja az igazságyi palota építéséről és költségeinek fedezéséről szóló 1893. XIII. t. javaslatot. Napirenden van a kúriai bíráskodásról szóló törvény­javaslat részletes tárgyalása. Meszlényi Pál : A kúriai bírás­kodásról szóló törvényjavaslat százötvene­­dik szakasza az egyház jogait csorbítja és teljesen megokolatlan. Nem járulok hozzá, csatlakozik Rakovszky törlési indítvá­nyához. Juriss Mihály : A törvényjavaslat egészen a Tiszáék szellemében van szer­vezve. A Tiszáék Nagyváradon megjelenő él tőlem, még így is elég jó vagyok. Én azt hiszem inkább az apámra ütöttem, egy kissé nyakas, szókimondó, őszinte, vállalkozó szellem, a dologtól sem ijedek meg és a szép leányokat is szeretem, de leginkább a szőke, kék szemű leányokat. (Kegyed elfelejtette pályázatában ezeket a fontos külsőségeket tudatni, pedig én magam barna lévén, fekete sze­mekkel, feleségül csakis szőke kék szemű leányt veszem el.) Pénzem, az nekem nincs, ebben tehát tökéletesen megegyezünk. Vannak jó, de vannak rossz szoká­saim is Levelet írni nem szeretek, (ezt kegyed valószínűleg „jó“ szokásnak tartja) kapni azonban annál jobban (és ezt talán „rossz" szokásnak tartja.) Nem tudok csúszni mászni (ez nekem rossz) csak az őszinte embereket szeretem (és ez nekik jó.) Olvasni, írni én is tudok, de beszélni csak magyarul, ezt azonban alaposan. A németet (beszédet) már kissé töröm, de jobban szeretném összetörni (nem a be­szédet.) Ön csodálkozni fog eme kijelentésem fölött, de kérem tekintettel lenni arra is, hogy én az Alföldön születtem és ott ne­velkedtem. Pécsi Napló 1899. május 3.

Next