Pécsi Napló, 1899. május (8. évfolyam, 100-122. szám)
1899-05-03 / 100. szám
z ördög, s ez büntetendő cselekmény. Mert úgy lehet minősíteni, hogy ez „túlvilági büntetéssel való fenyegetés”. Polónyi kifejtette, hogy ő nem ellenezne olyan indítványt, hogy a kanzelparagrafust helyesebb szövegezés végett utasítsák vissza az igazságügyi bizottsághoz. De ő maga az indítványt nem akarja benyújtani, hanem a béketárgyalásban elfoglalt álláspontja folytán a szakaszhoz így is hozzájárul. Most a jobboldalról Komlóssy Ferencz kanonok papi állásánál fogva röviden a szakasz ellen szólt. Következett Visontai Soma, kidaczára annak, hogy „kereszt“-neve: Soma) a kanzelparagrafus ellen szólt. Meg is örült neki a néppárt, Zmeskál nyájasan kínálgatta Visontait czukorkával, de még túltett Zmeskálon Rakovszky, aki, mikor Visontai szónokolt, egyszerre csak egy hatalmas pohár sherryt hozatott be neki. De Visontai nem itta meg a néppárti varázsitalt, hanem hadakozott a szakasz ellen. A vitának kimagasodó, kiváló fejezete következett azután: Széll Kálmán miniszterelnök beszéde- A miniszterelnök hatalmas erejű debatternek mutatkozott ma be, amint sorra vette a néppárt panaszait és világosan kimutatta azok túlzott, szofisztikus voltát. Rámutatott, hogy nem az egyházat akarja e javaslat a politikától eltiltani, hanem a templomban, a templom eszközeivel való izgatást akarja megszüntetni; rámutatott, hogy a közigazgatási tisztviselőkkel szemben mennyivel szigorúbban intézkedik a javaslat, mint a papok ellen. Fokról-fokra nőtt a tetszés, éljenzés és taps hangzott fel minduntalan e fényes érvelés nyomán. És különösen pompás része volt e beszédnek a Rakovszkinak szóló válasz. Sújtó és metsző volt minden finomsága mellett a miniszterelnök, mikor utalt rá, hogy Rakovszky, aki a béketárgyalásokban maga is részt vett, most azért vádolta szemfényvesztéssel, mert amit a miniszterelnök akkor elvállalt, azt most becsületesen be akarja váltani ! Ez a nagyhatású beszéd eldöntötte a vita sorsát; hosszú éljen és taps hangzott a beszéd után, s gróf Széchenyi Manó miniszter, ki a Házban most hallotta először a miniszterelnököt, az első volt, aki lelkesen gratulált neki. Öt percz szünet következet és hogy a szünet után is üres maradhasson a terem, arról gondoskodott a következő szónok, Major Ferencz, üres, unalmas elmélkedéseivel. A lapjuk a Szabadság vasárnapi számába czikket írattak, melyben kikeltek a katolikus papság tagjai ellen s ezeknek a politikai jogok gyakorlásától való eltiltását hangoztatták. Nem csodálja, ha ilyen felfogás megteremtette a szószéki szakaszt, mely szintén nem egyéb, mint a katolikus papság politikai működési jogának teljes megszorítása. Nem fogadja el a szakaszt. Csatlakozik Rakovszky indítványához. Polónyi Géza : Jogi szempontból kifogásolja a javaslatot. A százhetvenedik szakasz szövegezése oly homályos, hogy az mindenféle visszaélésekre adhat alkalmat Például a túlvilággal való fenyegetőzés is igen tág definíció. Ha az a lelkész azzal fenyegeti majd a választót, hogy ha nem szavaz az ő jelöltjére, hát a pokolba kerül , váljon ez a túlvilággal való fenyegetés lesz ? Azt hiszi, hogy igen, de azért szeretné, ha ezt világosan körülírnák. Azért, ha netalán valamely képviselő részéről, vagy az igazságügyminiszter ilyen értelmű javaslatot terjesztene be, ahoz előzetesen hozzájárul. Komlóssy Ferencz : A törvényjavaslat százhetvenedik szakasza a lelkészek megfélemlítésére készült. Azt véli, hogy a katolikus papokat mefélemlíteni nem lehet. (Helyeslés a néppárton.) Ez a szakasz szerinte nem fogja elérni czélját. Visontai Soma : A százhetvenedik szakasz könnyen konfliktust idézhet elő állam és egyház között. Ha a szakaszt, mely egy évig terjedő államfogházzal és ezer koronáig terjedhető bírsággal bünteti a lelkészeket, elfogadjuk, akkor a törvényjavaslatot máris besoroztuk a büntetőtörvénykönyv általános rendelezései közé. Ezzel az állam preventív intézkedéseiben igen messze megy, sokkal messzebb, mint szabadna. Nem találja az indokolást, hogy tulajdonképpen miért tartja szükségesnek az állam ezen intézkedések ezen kodifikálását. Az egyedüli ok, melyet mellette felhozott, az volt hogy a körülmények tették szükségessé. Veszélyesnek tartja a büntetőjogi irányoknak is figyelmen kívül hagyásával a jelen szakaszt. A szakaszok mérlegelésénél tapasz-A lapokban legtöbbre becsülöm a „karczolatokat“, az „újdonságokat“ és Kékey Ezüstös „ódonságait.“ A politikai részt egészen a nagybátyámra bízom. Érdekes egy ember az én nagybátyám, kár hogy kegyed még személyesen nem ismeri. A többek között az a sajátsága, hogy bármit ír, legyen az a kezdetén egy előfizetési felhívés, egy húsvéti czikk, tárcza, újdonság vagy nyilt tér, az mind politikával végződik, sőt egy kis szerkesztői üzenetbe is tud politikát becsempészni. Entre filet-ről vagy vezérezikről már nem is szólok Lássa kérem, egy ilyen nagybácsival bbbi, már ez is csábíthatná az én ajánlatom elfogadására. Hogy főzni is tud, annak nagyon örülök. Csak keveset tud főzni ? Csak nekem elég legyen. Én természetesen főzni nem tudok, de annál jobban tudok enni. Zongorázni sem tudok, de hegedülni, külösen a „Kutya-kutya torkát“ valamikor művészileg játszottam. Mit nem mondtam még? Hogy a biztos jó állásom fizetésem 2400 forint, és kis feleségemet a tenyeremen fogom hordani. De kérem, hová kell küldeni a pályázatokat, illetve hol lehet „beszélni a komoly pályázók. — APécsi Napló“ eredeti tárczája. — I. Napok óta komolyan gondolkozom, hogy legjobb lesz nekem megházasodni. Nem mintha a szabóm és suszterem nem köszönne már elég tisztesség tudással, a világért sem azért, hanem azért, mert most lenne épen a legfőbb ideje. Innen-onnan 30 éves leszek és maholnap az agglegények sorába kezdenek számítani, pedig ezt nem szeretném megérni. Hölgy ismerősök hiányában „ezen már nem szokatlan „után“ épen kapóra jön „Chougare“ nagyság pályázata, a „Pécsi Napló“ egyik most vasárnapi számában és én ismerve az e vidéki aranyifjúság poetikus lelkét, attól tartok, hogy ha nem sietek eléggé, még elütik a kezemről kilátásba helyezett „boldogságomat“. Beszéljük meg tehát a dolgot komolyan. Engem elsősorban az ön őszinte nyíltsága bájolt el és illőnek találom, hogy én is hasonló őszinteséggel ismertessem meg magamat. Az anyámtól nem sokat örököltem, azt a túlságos jóságot semmi esetre sem, amiben ő bővelkedik, de azért ne ijedjen Részletes tudósításunk a mai ülésről a következő : Jegyzők : Esterházy Kálmán gróf, Nyegre László, Molnár Antal. A miniszterek közül jelen vannak : Széll Kálmán, Plósz Sándor, Wlassich Gyula. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatik és hitelesíttetik. Az igazságügyminiszter benyújtja az igazságyi palota építéséről és költségeinek fedezéséről szóló 1893. XIII. t. javaslatot. Napirenden van a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. Meszlényi Pál : A kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat százötvenedik szakasza az egyház jogait csorbítja és teljesen megokolatlan. Nem járulok hozzá, csatlakozik Rakovszky törlési indítványához. Juriss Mihály : A törvényjavaslat egészen a Tiszáék szellemében van szervezve. A Tiszáék Nagyváradon megjelenő él tőlem, még így is elég jó vagyok. Én azt hiszem inkább az apámra ütöttem, egy kissé nyakas, szókimondó, őszinte, vállalkozó szellem, a dologtól sem ijedek meg és a szép leányokat is szeretem, de leginkább a szőke, kék szemű leányokat. (Kegyed elfelejtette pályázatában ezeket a fontos külsőségeket tudatni, pedig én magam barna lévén, fekete szemekkel, feleségül csakis szőke kék szemű leányt veszem el.) Pénzem, az nekem nincs, ebben tehát tökéletesen megegyezünk. Vannak jó, de vannak rossz szokásaim is Levelet írni nem szeretek, (ezt kegyed valószínűleg „jó“ szokásnak tartja) kapni azonban annál jobban (és ezt talán „rossz" szokásnak tartja.) Nem tudok csúszni mászni (ez nekem rossz) csak az őszinte embereket szeretem (és ez nekik jó.) Olvasni, írni én is tudok, de beszélni csak magyarul, ezt azonban alaposan. A németet (beszédet) már kissé töröm, de jobban szeretném összetörni (nem a beszédet.) Ön csodálkozni fog eme kijelentésem fölött, de kérem tekintettel lenni arra is, hogy én az Alföldön születtem és ott nevelkedtem. Pécsi Napló 1899. május 3.