Pécsi Napló, 1899. május (8. évfolyam, 100-122. szám)

1899-05-03 / 100. szám

1­9 május 3. tartható, hogy a büntető­jogi irányok mellőzésével büntetni kívánja a lelkésze­ket, ha vallási funkc­iót végeznek bizo­nyos meghatározott időn belül. Aztán az egész felelősséget a bíróságokra hárítja. Mert ahelyett, hogy a büntetőjogi eljárás alapját képezhető okokat definiálná, min­dent homályban hagy és a kúriára hárítja hogy állapítsa meg az okokat. A szakaszt nem fogadja el. Módosító indítványt nyújt be. Széll Kálmán: A törvényjavaslat nem örökség, nem maradvány, azt én terjesztettem be s ahoz ragaszkodom úgy, amint az jelenleg van. (Helyeslés a jobb­oldalon ) A köztudatba átment egy bizo­nyos mértéke a gyanúnak a választások tisztasága ellen. Tehát éppen a parlament szuverenitása érdekében vált szükségessé a választások feletti bíráskodást a kúriára hárítani. Bárki felszólaljon a javaslat megkívánja, hogy teljes nyíltsággal, a körülményekre való tekintettel és teljes összefüggésben bírálják el, ne pedig azokat a szakaszokat, amelyek neki esetleg egy vagy más okból nem tetszők, kidobni ajánlja, amelyek neki pedig megfelelnek, benehagyandónak ítélje. Általában azt hangoztatták, hogy üldözni akarjuk a vallást és ebből a szempontból készült a javaslat. Kifogásolták, hogy a javaslatot ki lehet játszani, mert nem határozza meg, mit lesz joga tenni és mit nem lesz joga tenni a politikai funkc­iókra hivatott közegek­nek. Ez nem áll. A javaslat pontosan definiálja, elválasztja a hatásköröket, mindenki tudni fogja kötelességét. Min­den, a választás eredményét befolyásoló tényt büntetendőnek tart a javaslat és a százhetvenedik szakasz igenis prevenczió a választások eredményének a befolyáso­lására. Magyarország legelső bírói fóruma fog ítélni, amelynek tekintélye elég garan­­czia az ítéletek függetlenségére nézve. Ami a vallási jogok gyakorlatának korlátozása ellen felhozatatt, azt nem lehet komolyan venni, mert akkor a politikai jogokat gya­korlók még inkább meg lesznek szorítva. Ha a szolgabíró fel akar lépni, előbb le kell neki mondania állásáról; a lelkész to­vábbra is gyakorolhatja hivatását. (He­lyeslés a jobboldalon) Választási mozgal­makban, gyűléseken részt nem vehetnek, szóval semmiféle hivatalos befolyást nem gyakorolhatnak. Akik ezt a törvényjavas­latot megtartják, azok mind közre fognak a választások tisztaságának előmozdítására. A vallást el akarjuk választani a politiká­tól, mert az a vallás hátrányára van csak. Habovszky azt mondotta, hogy a politikám szemfényvesztés. Én mindent amit ígértem, becsületesen betartottam (helyeslés), ígér­tem a jelen törvényjavaslat változatlan fenntartását és azt magamévá teszem mind­végig. Kérdem a Házat, váljon ez a szem­fényvesztés politikája? (Éljenzés a jobb oldalon ) A pártközi megállapodások fo­lyama alatt a képviselő úr nem szólt a javaslat ellen, csak fenntartotta magának annak elbírálását a Ház nyilvános ülésén. Ez ellen nem is lehetett kifogásom. De már azt ne állítsa, hogy miután a pártközi egyezmény megállapodásait változatlanul fenntartom, szemfényvesztő vagyok. (Hosz­­szas tetszés.) A­mit V­ontai képviselő úr mondott, jogi szempontból, nagyrészt lé­gies dolgok, melyekhez komolyan ragasz­kodni nem lehet. Még egyszer kéri a Há­zat, hogy a törvényjavaslatot a maga egészében változatlanul fogadja el. (Hosz­­szantartó éljenzés jobbról.). Öt perc­ szünet. Major Ferencz: A­ javaslatot poli­tikai fanatizmus szülte. És ilyen ok elég­séges volt, hogy vallási meggyőződéséért és annak terjesztéséért alkalmilag nehéz büntetéssel sújtsák a lelkészt. Nem kép­zelhet vallás nélkül való nemzeti politi­kát. Nem képzelhet egyetlen prédikácziót sem, mely nem vétene a törvényjavaslat ellen. Az ellenzék azért követelte ezt a törvényjavaslatot, hogy némi fegyver le­gyen a kezében a hatalom túlkapásaival szemben. A választások tisztaságáért kö­vetelte, nem pedig a politikai jogok gya­korlatának korlátozására. Horánszky Nándor : A konfesszio­nális politikához nem szívesen szól hozzá, ezúttal azonban kénytelen, mert Rakovszky István tegnapi beszédében aposztrofálta a volt nemzeti pártot is. Azt mondotta to­vábbá, hogy a törvényjavaslatban vallási üldözést lát. Ez a szellem a volt nemzeti párt szellemével sohasem egyezett meg, nem is egyezik meg a jelenben sem. Je­lenleg pedig a szabadelvű pártot egyedül és híven csak az a szellem fejez ki, melyet a miniszterelnök úr programjában kifeje­zett. Az állam érdekében szükség van a törvényjavaslatra, szükség van a szakaszra is és azt a szükséget máskép nem lehet ért­e­­mezni, mint ahogyan a javaslatban meg­okolva van. Kellett intézkedés arra nézve, hogy a vallás érve alatt űzhető visszaélések­nek elejét vegyük. Ha azonban valamivel szerencsésebb szövegezésű módosító in­dítvány benyújtatott volna, esetleg nem zárkózott volna el. A javaslat fegyelmezi és büntet mindenkit, aki a választások tisztaságát megmérgezni akarja Fegyel­mezi és bünteti a jelöltet, az elnököt, a közreműködőket, szóval a választások eredményét befolyásolni törekvőket. Ez tehát teljesen korrekt, a­mely­yel szem­ben a benyújtott módosító indítvány úgy ha nem is tenderá­cziózus, de legalább is élelmes törekvés az egyoldalúsága. Azt is felhozták ellene, hogy preventív intézke­déseket tartalmaz ; az a kormány, mely némi hiányával van az előrelátásnak, az nem áll hivatásának magaslatán. (Helyes­lés a jobbo­dalon.) Hiszen ha a lelkész hivatásán túl nem megy, senkinek sem áll szándékában, hogy őt felelősségre vonja. De a szószékről azt hirdetni, ami oda egyáltalában nem való, hogy például mamával“ ? Nem Pécsett lakik az A . . . atezában ? Ha eltaláltam és egy kissé ro­konszenvesnek találja becses énemet, és feltéve hogy ön képes levelező lapokat nem gyűjt, úgy kérem tudassa velem, hogy lábaihoz borulhasson, imádó Marczija. II. Folyó hó 9 én a „Pécsi Napló“-ban közzé tett pályázatra a következők alap­ján reflektálok a fölajánlott kedves kacsára . Házasulandó ifjú lévén, megragadok minden alkalmat, hogy hozzám illő leá­nyok kezét elnyerjem és mindenesetre esemény­számba megy, ha a leány, kinek kezére jelenleg a pályázat kiíratott, őszin­tén bevallja mindazon erkölcsi és anyagi javakat, melyekkel leendő férjét boldogí­tani óhajtja, illetőleg eleve megmondja nyíltan, hogy mivel és mennyivel rendel­kezik, mert a mai világban — a­hol min­den — tehát a házasság is csak szem­fényvesztésen alapszik, ehhez szokva egy­általán nem vagyunk. De térjünk át a tulaj­donk­épeni pályázat lényegére . A similis simile gaudet elvéből ki­indulva megjegyzem, hogy apai és anyai örökségem jóval több, mint a pályázatban foglalt nőé, amennyiben én ezenkívül még jókora csomó adósságot is örököltem. — Bár nem is vagyok egészen szép, de a­ki még csak egyszer látott, nem óhajt másodszor is látni, sőt külsőmmel már az is megtörtént és pedig nem egyszer, hogy a rossz gyermeket velem ijesztették meg. S habár testi szépséggel nem is dicseked­­hetem, pótolják azt lelki tulajdonaim és jól ismert anyagi helyzetem. Mert tudja­­ meg, igen­­, szerkesztő úr, hogy mind­azon lelki tulajdonokkal rendelkezem, melyekkel egy psychologiailag teljesen kép­zett ember kell, hogy bírjon; de ez nem is csoda, amennyiben tanári vizs­gára készülvén­­ rendeltem 4—5 féle psy­chologiát, mely könyvekben pompás sorrendben felsorolvák ama tulajdonok. Igaz, hogy a könyvek árát még ki nem fizettem, de ez mellékes és nem tartozik a lélek tulajdonai közé sem. Anyagi helyzetem pedig azért oly jól ismert, mert életemben ez a szó: fizetni — amennyiben nagyon is prózai — elő nem fordul, sőt e fogalmat: pénz is csak másnál láttam és így én logikailag élve csak abstract fogalmakat ismerek, mint például adósság és ezt jól isme­rem és e tekintetben nagyon pontos is vagyok, olyannyira, hogy házi­asszonyom ép e napokban dicsérte egy tulajdonságomat, azt tudniillik, hogy pontosan minden hónapban nem­ fizetem meg a lakbéremet. S mert pachem van : e pontosságomat többi hitelezőim, mint pld. szabó, suszter, vendéglős, könyv-, papír-, divatáru kereskedők stb. stb. igen megelégelték: gyakran előfordul, hogy kénytelen vagyok lakásomon idegen, ille­tőleg hívatlan vendégeket fogadni, mint pld. a hivatalszolgát, aki kézbesítéseket hoz, továbbá a végrehajtót, a­ki rendesen azzal végzi működését, a foglalási jegyző­könyvben, hogy lefoglalható ingó vagy ingatlan vagyon nem találtatott. S ez természetes is, amennyiben szolgám min­den néven nevezendő holmimat valami őrző és előlegező intézetbe viszi — amit ugyan magyarul zálogháznak hívnak — És ebben is ártatlan vagyok; oka ennek : az, a ki a zálogházi intézményt feltalálta, de főképen házi­asszonyom, a ki a zálog­ház tőszomszédságába építette­ házát. A mi tudományomat illeti, kezdve az íráson, ezt csak bizonyos időközökben szoktam és pedig akkor, ha valami kéz­besítést kell aláírnom, de különösen min­den negyedórában, amikor váltóim esedé­kesek. Igaz, hogy alig múlik egy nap , amikor ily funkczióm ne lenne és igy nekem minden napra egy negyedév esik, minélfogva kiválók többi embertársaim Pécsi Napló 3

Next