Pécsi Napló, 1899. június (8. évfolyam, 123-146. szám)
1899-06-01 / 123. szám
tette ki s amint méltóztatik tudni, a pécsi borkereskedelmet agyonütötték. A borkereskedők olyanok nálunk, mint a hajótöröttek Tehetetlenül állanak a parton , nézik, mint csapkodnak a hatalmas hullámok a szétrombolt hajó roncsai fölött. Nincs semmi élet, semmi elevenség, nincs a népnek pénze, nincs adás-vétel, nincs üzlet, nincs kereskedelem. És most állanak elő az adóemeléssel! Egyik-másik kereskedőnek száz, kétszáz, sőt ötszáz percenttel megemelték a jövedelmi adóját. Vajjon mi akar ez lenni ? Talán megsokallották, hogy a kereskedelem a múltban virágzásnak indult s néhány ezég fölküzdötte magát és most tönkre akarják tenni? Vagy íjsz ,azt az elvet követik, amit a rosz gazda szokom követni, hogy azt a lovat kell ütni, amelyik tud húzni s amúgy is húz? Nagyon helytelen és iubás fölfogás. Egyesek érdeke képezi a közérdeked, egyesek mozdítják elő az általános jólétet és vagyonosodást. Az államnak soha se lehet érdeke az adók kirovásával megbénítani egyesek keresetképességét, megnehezíteni, vagy pláne lehetetlenné tenni előmenetelét, haladását. Az adókivetésnek mindenkor igazságosnak és méltányosnak kell lenni, mert különben sérelmes és a közjólétre káros hatású Az adóprés túlságos szorítása nemcsak gazdasági szempontból megokolatlan és képtelen, hanem minden észszerű adókezelést illuzóriussá tesz. A rókáról csak egy bőrt lehet lehúzni, az adófizetőről annyit húznak le, amennyire épen gusztusuk van. (1 ) A méltatlan és indokolatlan adóemelés az üzleti viszonyok ismeretének teljes hiányán, vagy valami gonosz tendenczián alapul; kívánatos lenne, ha az adófölszólamlási bizottság több lelkiismeretességgel s kevesebb finánczszenvedélylyel foglalkoznék az adójavaslatokkal és figyelembe venné a pécsi iparosok és kereskedők tényleges állapotát, a valóságnak megfelelő üzleti viszonyait s a város közérdekeinek szem előtt tartásával mérsékelné azokat a túlzásokat, amelyeket az adóemelők ügybuzgalma a végletekig vitt. Maga a pénzügyminiszter is elítélte az adókivetés körül észlelt túlbuzgóságot s kijelentette, hogy intézkedni fog, miszerint a sérelmesnek talált adóemelések a méltányosság és igazságosság kívánalmainak megfelelőleg leszállittassanak. Általános a pangás, minden téren hanyatlás mu átkozik s most akarják az adókat emelni. Itt a házbér-krajczár. Vadonat uj községi adó nem. Állam és község versenyeznek egymással az adókivetésekben és még csudálkoznak azon, hogy nem boldog a magyar. Nem az idegenek, nem a rossz szomszédok tesznek bennünket tönkre, hanem a saját véreink, saját embereink. A fővárosiak mozgalmának, felháborodás szülte följajdulásának meglett az eredménye: a pénzügyminiszter elrendelte a kivetés revízióját s meghagyta, hogy a méltányosságnak és igazságnak mégelelőleg redukálják a túlbuzgóságból felejtett adókat. Vájjon fecsek mi fog történni ? Vájjon megértették a miniszter intenczióját s tudják-e méltányolni a pécsi agyonadóztatott iparosok és kereskedők helyzetét? Az adófölszólamlási bizottság Nagyságod elnöklete alatt holnappárt kezdi meg üléseit. Bizalommal s reménységgel tekintünk a bizottság működése elé It azt hisszük, hogy nem fogja a város adósó polgárait kiszolgáltatni annak az önkénynek és sportszenvedélynek, amelyivel a képtelenségig túlzott adókivetést eszközölték. Legyen a kivetés az adóalapnak megfelelő, igazságos és méltányos: mindenki megnyugvással fogadja Az adófelszólamlási bizottságban olyan férfiak ülnek, akik ismerik a pécsi viszo □yokatt akikben kell annyi lokálpatriotizmusnak is lenni, hogy saját polgártársaikat ne tegyék tönkre s a város jól fölfogott közérdeke ellen ne vétsenek magas hullámaival, melyek még az előtti napon levő kis szél folytán nem simultaak el. A szállodánk előtt elterülő Villa Nazionale pálmáinak üde zöldje pedig pihenőt adott a habzó tenger nézésében elfáradt szemnek. Délelőtti 9 órakor indul csak a hajó Capriba. Addig is a korán fölkelő utas gyönyörködik a nagy nyüzsgés mozgásban, a tengeri élet előttünk újságba menő egyes jelenéseiben, élvezi — a Via Caracciolon sétálva — a pormentes levegőt s nézi az idegenre vadászó „talián“ élelmességét, hogy ne mondjam — tolakodását. Fél 9 elmúlott, mikor magam is — jó „vidéki“ létemre — a hajó állomás felé vettem utamat. Nem azért, hogy vétlenségből le ne késsem, hanem hogy hosszan lássam a gyülekezéssel és az elindulással összekötött életet is. A hajó állomás a Hotel du Vesuve út ellenében van a Castello dell’ Ovo mellett; a Via Partenope és a Strade S. Luca ugyancsak telve van az állomásra siető idegenekkel. Két hajó viszi egyszerre a kiváncsiakat Capriba s ezzel is már érdekesség van összekötve. Az érdekesség Olaszországban sohasem hiányzik. Ezeknek a taliánoknak mindig van valamijük, mivel az idegenek figyelmét lekötik. S emellett persze a kasszáját megoldják. Ugyanis e két hajó, két társaságé. Az egyik olasz, a másik német hajó Amint az uas az állomás felé közeledik, azonnal szaladnak eléje e hajók megbízottai s kérdik, hogy melyik hajóra akar szállni. Én az olaszt Nem kegyeket kérünk, nem is kedvezményt, csupán emberséges elbánást, igazságos és méltányos adókirovást. A gazdasági viszonyok és általános üzleti pangás nyomasztó hatása alatt nem emelni, hanem leszállítani kell az adót. Ez lenne méltányos. Ismerve Nagyságodnak polgári erényeit, a város érdekeit támogató magatartását és törekvéseit, méltányos és igazságos eljárását, bizalommal kérjük, hogy hasson oda, miszerint az adókivetés igazságos legyen. Több iparos és kereskedő. El Capriba. — Úti emlék. — APécsi Napló* számára irta: Dr. Rónaky Kálmán. Nápoly nagy, Nápoly egymagában véve is érdekes, de hogy annyira hírneves, környékének is része van benne. A ki kigondolta azon mondása, hogy „Nápolyt látni és meghalni“, — az bizonyára Nápolyhoz számította a vidéket is, melyhez oda tartozik — a többi között — Pompi, Vezúv, Castellamare, Sorrento, Posilipo, Ischia, Capri. No igen Capri is. Aki Nápolyban van, annak nem szabad Capri szigetet elkerülni. Ez úgy tartozik Nápolyhoz, mint a jó olajos saláta a kirántott csirkéhez, vagy a kellőkép földiszített kompot (mint az már olyan legényfogó leányos házaknál szokott lenni) a pulykasülthöz, avagy, hogy a dohányos embereknek is mondjak kedvükre való hasonlatot, mint a nagy ebéd után egy kitűnő szivar, vagy egy csibuk, megtöltve Törökországból ide „menekült“ szép sárga dohánynyal. Mi sem természetesebb, minthogy magam is fölvettem az úti programmba Capri megnézését. 1899. évi április hó 10-et írtak e napon s nevezték azt hétfőnek. Ragyogó szép idő volt. A felhőtől ment ég megmutatta, hogy a poéták ennek látásán, miért ragadtatják el magukat annyira s hogy miért örökítik meg Olaszország „kék“ egét oly szép versekben. A napsugár kaczérin játszott a golfo ------------------—— 0 választottam. Ezt ajánlották nekem, é« én a jó tanácsát elfogadtam egy honfitársamnak. Azt mondta, Ь°вУújabb, szebb hajó az olasz és nagyobb, mint a német, így kellemesebb rajta utazni, a hullám nem ingatja annyira. No meg olcsóbb is. Lehet, hogy ez volt a fő ok az ajánlásra. Az olasz hajón Capriba és vissza 5 lire, míg a németen 8 líra. De már azért is inkább olaszra ül az ember, hogy kedvezzen annak a népnek, mely között van. Jut a németnek, elég; a német utazók többnyire oda mennek amúgy is. S lehet, hogy ebben találja magyarázatát a német hajó nagyobb szállítási ára. Gondolják magukban, hogy a mi német hazafaink nem tekintenek arra a 3 lírára , hozzánk jönnek a hazafiságból. S kinézne hazafiságból 3 lírára. Az olasz társaság hajóján alig is akadt utas Németország lakosai közül. Más nemzetbeliek annál bővebben lepték el. A mint kimondtam, hogy az olasz hajóval akarok menni, ezen hajó embere azonnal karon fogat s úgy vezetett a bejárón végig s le a lépcsőn az ő csolnakjukhoz, nehogy útközben véletlenségből — mást gondolva — átpártoljak a konkurrens német vállalathoz. Hogy kisérés közben a legszebbet és legjobbat mondotta az ő hajójukról, az talán nem szerül bővebb magyarázatra. Én elhittem пел, legyen vele boldog. Két három utas, ha a csolnakban van, megindítják ezt a hajó felé, mely nagyságánál fogva neon jöhet a partig, a nagy tengerben várja az indulást. Persze ezért is kell 30 centes imát fizetni. Da Pécsi Napló 1899. junius 1. Útmutató. Junius 1. A pécsi polgári daloskör nyári ünnepélye. Abbáziában. „ 3. Estély a Nemzeti Kaszinóban. . 4 A kereskedő ifjak kaszinójának nyári ünnepélye a Jótékony nőegylet helyiségében „ 10. A Nemzeti Kaszinó estélye. „ 11. A hírlapírók nagy népünnepélye a Tettyén. Hírrovatunk. Pécs május 31. — A közoktatásügyi miniszter a vidéki múzeumokért. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a vidéki múzeumok gyarapítására szolgáló anyagból a szegedi múzeum részére újabban nyolc festményt, a Tolna megyei múzeum részére öt festményt és egy szobrot, a nagyváradi múzeum részére pedig négy festményt letétképen átengedett. " Személyi hir. Kardos Kálmán nyu£a*,öazos főispán, a pécsváras kerül**'“ országgyűlési képviselője ma Pécsre érkezett, hol már hosszabb idő óta nem volt. Miniszteri köszönet. A vallás- é közoktatásügyi miniszter monostori Erreh Kálmán és neje pécsi lakosoknak, a pécsi állami főreáliskola tanulói javára tett 2000 (kétezer) koronás jutalomdíj.alapítványunkért köszönetét nyilvántotta.