Pécsi Napló, 1899. június (8. évfolyam, 123-146. szám)

1899-06-01 / 123. szám

tette ki s amint méltóztatik tudni, a pécsi borkereskedelmet agyonütötték. A bor­kereskedők olyanok nálunk, mint a hajó­töröttek­ Tehetetlenül állanak a parton , nézik, mint csapkodnak a hatalmas hul­lámok a szétrombolt hajó roncsai fölött. Nincs semmi élet, semmi elevenség, nincs a népnek pénze, nincs adás-vétel, nincs üzlet, nincs kereskedelem. És most állanak elő az adóemeléssel! Egyik-másik kereske­dőnek száz, kétszáz, sőt ötszáz perc­enttel megemelték a jövedelmi adóját. Vajjon mi akar ez lenni ? Talán megsokallották, hogy a kereskedelem a múltban virágzás­nak indult s néhány ezég fölküzdötte ma­gát és most tönkre akarják tenni? Vagy íj­sz ,azt az elvet követik, amit a rosz gazda szokom követni, hogy azt a lovat kell ütni, amelyik tud húzni s amúgy is húz? Nagyon helytelen és iubás fölfogás. Egyesek érdeke képezi a közérdeked­, egye­sek mozdítják elő az általános jólétet­ és vagyonosodást. Az államnak soha se lehet érdeke az adók kirovásával megbénítani egyesek keresetképességét, megnehezíteni, vagy pláne lehetetlenné tenni előmenete­lét, haladását. Az adókivetésnek minden­kor igazságosnak és méltányosnak kell lenni, mert különben sérelmes és a köz­jólétre káros hatású Az adóprés túlságos szorítása nem­csak gazdasági szempontból megokolatlan és képtelen, hanem minden észszerű adó­­kezelést illuzóriussá tesz. A rókáról csak egy bőrt lehet lehúzni, az adófizetőről annyit húznak le, a­mennyire épen gusz­tusuk van. (1 ) A méltatlan és indokolatlan adóeme­lés az üzleti viszonyok ismeretének teljes hiányán, vagy valami gonosz tendenczián alapul; kívánatos lenne, ha az adóföl­­szólamlási bizottság több lelkiismeretes­séggel s kevesebb finánczszenvedélylyel foglalkoznék az adójavaslatokkal és figye­lembe venné a pécsi iparosok és kereske­dők tényleges állapotát, a valóságnak megfelelő üzleti viszonyait s a város köz­érdekeinek szem előtt tartásával mérsékelné azokat a túlzásokat, a­melyeket az adó­emelők ügybuzgalma a végletekig vitt. Maga a pénzügyminiszter is elítélte az adókivetés körül észlelt túlbuzgóságot s kijelentette, hogy intézkedni fog, misze­­rint a sérelmesnek talált adóemelések a méltányosság és igazságosság kívánal­mainak megfelelőleg leszállittassanak. Általános a pangás, minden téren hanyatlás mu átkozik s most akarják az adókat emelni. Itt a házbér-krajczár. Va­­donat uj­ községi adó nem. Állam és község versenyeznek egymással az adókivetésekben és még csudál­k­oznak azon, hogy­­ nem boldog a magyar. Nem az idegenek, nem a rossz szomszédok tesznek bennün­ket tönkre, hanem a­­ saját véreink, saját embereink. A fővárosiak mozgalmának, felhábo­­rodás szülte följajdulásának meglett az eredménye: a pénzügyminiszter elren­delte a kivetés revízióját s meghagyta, hogy a méltányosságnak és igazságnak mé­g­elelőleg redukálják a túlbuzgóság­ból felejtett adókat. Vájjon fecsek­ mi fog történni ? Váj­jon megértették­ a miniszter intenczióját s tudják-e méltányolni a pécsi agyon­adóztatott iparosok és kereskedők hely­zetét? Az adófölszólamlási bizottság Nagy­ságod elnöklete alatt holnappárt kezdi meg üléseit. Bizalommal s reménységgel tekintünk a bizottság működése elé It azt hisszük, hogy nem fogja a város adósó polgárait kiszolgáltatni annak az ön­kénynek és sport­szenvedélynek, a­mely­­ivel a képtelenségig túlzott adókivetést eszközölték. Legyen a kivetés az adó­alapnak megfelelő, igazságos és méltá­nyos: mindenki megnyugvással fogadja Az adófelszólamlási bizottságban olyan férfiak ülnek, akik ismerik a pécsi viszo □yokat­t akikben kell annyi lokálpatrio­tizmusnak is lenni, hogy saját polgár­társaikat ne tegyék tönkre s a város jól fölfogott közérdeke ellen ne vétsenek­ magas hullámaival, melyek még az előtti napon levő kis szél folytán nem simulta­­­ak el. A szállodánk előtt elterülő Villa Nazionale pálmáinak üde zöldje pedig pihenőt adott a habzó tenger nézésében elfáradt szemnek. Délelőtti 9 órakor indul csak a hajó Capriba. Addig is a korán fölkelő utas gyönyörködik a nagy nyüzsgés mozgásban, a tengeri élet előttünk újságba menő egyes jelenéseiben, élvezi — a Via Caracciolo­n sétálva — a pormentes le­vegőt s nézi az idegenre vadászó „talián“ élelmességét, hogy ne mondjam — tola­kodását. Fél 9 elmúlott, mikor magam is — jó „vidéki“ létemre — a hajó állomás felé vettem utamat. Nem azért, hogy vét­lenségből le ne késsem, hanem hogy hosszan lássam a gyülekezéssel és az el­indulással összekötött életet is. A hajó állomás a Hotel du Vesuve út ellenében van a Castello dell’ Ovo mel­lett; a Via Partenope és a Strade S. Luca ugyancsak telve van az állomásra siető idegenekkel. Két hajó viszi egyszerre a kiváncsia­kat Capriba s ezzel is már érdekesség van összekötve. Az érdekesség Olaszországban sohasem hiányzik. Ezeknek a taliánoknak mindig­­ van valamijük, mivel az ide­genek figyelmét lekötik. S emellett persze a kasszáját megoldják. Ugyanis e két hajó, két társaságé. Az egyik olasz, a másik német hajó Amint az u­as az állo­más felé közeledik, azonnal szaladnak eléje e hajók megbízottai s kérdik, hogy melyik hajóra akar szállni. Én az olaszt Nem kegyeket kérünk, nem is ked­vezményt, csupán emberséges elbánást, igazságos és méltányos adókirovást. A­ gazdasági viszonyok és általános üzleti pangás nyomasztó hatása alatt nem emelni, hanem leszállítani kell az adót. Ez lenne méltányos. Ismerve Nagyságodnak polgári eré­nyeit, a város érdekeit támogató maga­tartását és törekvéseit, méltányos és igaz­ságos eljárását, bizalommal kérjük, hogy hasson oda, miszerint az adókivetés igaz­ságos legyen. Több iparos és kereskedő. El Capriba. — Úti emlék. — A­­Pécsi Napló* számára irta: Dr. Rónaky Kálmán. Nápoly nagy, Nápoly egymagában véve is érdekes, de hogy annyira hírne­ves, környékének is része van benne. A ki kigondolta azon mondása, hogy „Nápolyt látni és meghalni“, — az bizonyára Nápolyhoz számította a vidé­ket is, melyhez oda tartozik — a többi között — Pomp­­i, Vezúv, Castellamare, Sorrento, Posilipo, Ischia, Capri. No igen Capri is. A­ki Nápolyban van, annak nem szabad Capri szigetet elkerülni. Ez úgy tartozik Nápolyhoz, mint a jó olajos saláta a kirántott csir­kéhez, vagy a kellőkép földiszített kom­pot (mint az már olyan legényfogó leányos­ házaknál szokott lenni) a pulyka­­sülthöz, avagy, hogy a dohányos embe­reknek is mondjak kedvükre való hason­latot, mint a nagy ebéd után egy kitűnő szivar, vagy egy csibuk, megtöltve Tö­rökországból ide „menekült“ szép sárga dohánynyal. Mi sem természetesebb, minthogy magam is fölvettem az úti programmba Capri megnézését. 1899. évi április hó 10-et írtak e napon s nevezték azt hétfőnek. Ragyogó szép idő volt. A felhőtől ment ég megmutatta, hogy a poéták en­nek látásán, miért ragadtatják el magu­kat annyira s hogy miért örökítik meg Olaszország „kék“ egét oly szép versek­ben. A napsugár kaczér­in játszott a golfo ------------------—— 0 választottam. Ezt ajánlották nekem, é« én a jó tanácsát elfogadtam egy honfi­társamnak. A­zt mondta, Ь°вУújabb, szebb hajó az olasz és nagyobb, mint a német,­­ így kellemesebb rajta utazni, a hullám nem ingatja annyira. No meg olcsóbb is. Lehet, hogy ez volt a fő ok az ajánlásra. Az olasz hajón Capriba és vissza 5 lire, míg a németen 8 líra. De már azért is inkább olaszra ül az ember, hogy kedvez­zen annak a népnek, mely között van. Jut a németnek, elég; a német utazók többnyire oda mennek amúgy is. S lehet, hogy ebben találja magyarázatát a német hajó nagyobb szállítási ára. Gondolják magukban, hogy a mi német hazafaink nem tekintenek arra a 3 lírára , hozzánk jönnek a hazafiságból. S kinézne hazafi­­ságból 3 lírára. Az olasz társaság hajóján alig is akadt utas Németország lakosai közül. Más nemzetbeliek annál bővebben lepték el. A mint kimondtam, hogy az olasz hajóval akarok menni, ezen hajó embere azonnal karon fogat s úgy vezetett a be­járón végig s le a lépcsőn az ő csolnak­­jukhoz, nehogy útközben véletlenségből — mást gondolva — átpártoljak a kon­­kurrens német vállalathoz. Hogy kisérés közben a legszebbet és legjobbat mon­dotta az ő hajójukról, az talán nem sze­rül bővebb magyarázatra. Én elhittem пел, legyen vele boldog. Két három utas, ha a csolnakban van, megindítják ezt a hajó felé, mely nagyságánál fogva neon jöhet a partig, a nagy tengerben várja az indulást. Persze ezért is kell 30 centes imát fizetni. Da Pécsi Napló 1899. junius 1. Útmutató. Junius 1. A pécsi polgári daloskör nyári ünnepélye. Abbáziában. „ 3. Estély a Nemzeti Kaszinóban. . 4 A kereskedő ifjak kaszinójának nyári ünnepélye a Jótékony nőegylet helyiségében „ 10. A Nemzeti Kaszinó estélye. „ 11. A hírlapírók nagy népünnepélye a Tettyén. Hírrovatunk. Pécs május 31. — A közoktatásügyi miniszter a vidéki múzeumokért. A vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter a vidéki múzeumok gyarapítá­sára szolgáló anyagból a szegedi múzeum részére újabban nyolc­ festményt, a Tolna megyei mú­zeum részére öt festményt és egy szobrot, a nagyváradi múzeum részére pedig négy festményt letétképen átengedett. "­ Személyi hir. Kardos Kál­mán nyu£a*,öazos­ főispán, a pécsváras kerül**'“ országgyűlési képviselője ma Pécsre érkezett, hol már hosszabb idő óta nem volt.­­ Miniszteri köszönet. A vallás- é közoktatásügyi miniszter monostori E­r­r­e­­­h Kál­­mán és neje pécsi lakosoknak, a pécsi állami főreáliskola tanulói javára tett 2000 (kétezer) koro­nás jutalomdíj­.alapítványunkért köszönetét nyilvántotta.

Next