Pécsi Napló, 1899. augusztus (8. évfolyam, 173-198. szám)
1899-08-01 / 173. szám
bongott az édes magyar szó, ez a dallamos nyes nyelv a fülekben, megtalálva az utat a szív, a lélek felé, mely megrendült a dalnok édes szavára, reményének, csalódásának, várakozásának megnyilatkozására. Mély егб rejlik Váradi Antal előadói művészetében és mikor magával ragadja a lelkesedés szent heve, ő maga is megnő hallgatói előtt, akik csak akkor térnek vissza a való életbe, mikor elnémulnak beszédes ajkai és ismét üres lesz a dobogó. A közönségnek föl kellett ocsúdnia a mély benyomás alól, akkor zúgott csak föl a lelkes, orkánszerű taps és boldog volt, aki hozzáférkőzhetett a dalnokhoz, hogy vele kezet szoríthasson, vagy mként a rendező bizottság elnöke, Jobart László dr. és Tiszay Dezső színigazgató arczon csókolhatták a mi poétánkat. Méltó befejezése az volt ünnepségnek Petőfi: Tarka madár népdala, melynek Hoffer Károly szerezte dallamát, egyúttal ő is énekelte annak magas dallamát. Ifjú lett ma ismét Hoffer. Tisztán, minden folt nélkül csengett összehasonlítatlan tenorja és dalos testvérei, akik kísérték, szintén a legjobbat nyújtották, hogy előmozdítsák a szerző és énekes diadalát. Sűrű taps jutalmazta ezen utolsó énekszámot is, melynek sikerült előadásáért elismerés illeti meg a dalárda derék karmesterét, Echardt Antalt is. Déli harangszóra már véget ért az egész ünnepély, mely feledhetetlen lesz mindazokra, akik annak tanúi voltak. A Petőfi-ünnepély Segesváron. — Saját tudósítónk táviratai. — ______Segisvar, jolic: *r'. A Petőfi-ünnep gyönyörű időben, zavartalanul, leirhatatlan lelkesedés és országos részvét mellett folyt le. Ha képet adni a jelenlevőkről lehetetlen, mert számtalan olyan ünneplő is volt jelen, aki semmiféle bizottságnál nem jelentkezve érkezett ide. A vendégek zömét ma hét külön vonat hozta. Reggel az első vonattal érkezett a Petőfi-társaság Bartók Lajos vezetésével, az országgyűlés képviselőházi küldöttsége Tallián képviselőházi alelnök vezetésével. A képviselők között volt az öreg Madarász is, akit az egész ünneplő közönség lelkes orácziával fogadott. Nagy lelkesedéssel fogadták Zsilinszky Mihály államtitkárt is, aki Goposa miniszteri titkár kíséretében érkezett és aki a kormányt hivatalosan képviselte. Egyidejűleg megérkezett Vörösmathy igazságügyi államtitkár. Az érkezőket Sándor főispán üdvözölte. Azután bevonultak a városba, ahol a notabilitások részére a vármegyeházban voltak szobák berendezve. A többi vonatokon ezrével érkeztek vendégek, főleg a székely földről. A székely nép csoportostul vonult be a városba; minden asszonynál virágcsokor vagy koszorú volt, amelyet Petőfi szobrára szántak. Tíz órára külön vonatokon és kocsikon vonult ki az ünneplő közönség a fehéregyházai csatasíkra az emlékoszlophoz. Ugron Gábor vezetésével nagy szártu székelység várakozott. Bandériummal, zenekarral, így vonultak nagy lelkesedés mellett az emlékoszlop elé, ahol tribün volt felállítva. Az emelvényen Zsilinszky és Vörösmarthy államtitkárok, a Petőfi társaság tagjai és az ünnep szónokai foglaltak helyet. Zsilinszkyt, Talliánt, Bartha Miklóst, E. Kovács Gyulát és Bartók Lajost lelkes ovácziókban részesítették megjelenésükkor. A Petőfi társaság tagjai között ott volt Ferenczy Zoltán, Petőfi életrajzírója is. A közönség között ott volt a rengeteg számú küldöttség, amelyeket egyenként felsorolni lehetetlen. Feltűnést keltettek a brassó vidéki szászok festői ruhájukban. A megjelent szászokat ovácziókban is részesítették. Mind a szász nép, mind a szász intelligenczia szép számban volt jelen, a vezetők azonban távol maradtak. A szónokok szintén távol maradtak, mindössze néhány kiváncsi néző volt jelen, köztük Serbán képviselő is. A törvényhatóságok, a küldöttségek lobogókkal, jelvényekkel vonultak fel. Az emlékoszlop és az emelvény körül a sok ezerre menő néptömeg a sokféle viseletben színgazdag, pompás képet mutatott. — A kolozsvári dalegylet éneke után Bartók Lajos mondott hosszabb gyújtó hatású beszédet. Megragadóan jellemezte Petőfi költészetét és szereplését. Hosszas éljenzés és taps keletkezett akkor, a midőn Jókairól és Wlassicsról megemlékezett. — E. Kovács Gyula hatalmas erővel, nagy hatás mellett szavalta Jókai apotheozisát. Igen kínos inezidens volt azonban, hogy a művész a nagy lelkesedéssel előadott szavalat után a nagy melegtől elszédült és rosszul lett. Orvosi ápolás alá vették és elvezették. Ezután Bartha Miklós beszéde következett, amelyet folytonos éljenzéssel fogadtak. Midőn elismeréssel szólt a szász népről, a közönség tüntetésén éltette a szászokat, akik meghajlással köszönték meg az ovácziót. Midőn a románok távollétéről szólva, azt kérdezte hol vannak a románok, többen közbekiáltottak: sajnos, nincsenek itt. Bársony István Petőfi szerelme czímű hatásos felolvasásban szólt Petőfiről és nejéről. Utána Endrődi alkalmi költeményét szavalta Somló Sándor nagy hatás mellett. Szász Gerő saját gyújtó költeményét adta elő folytonos tetszés és éljenzés közepette. Végül a kolozsvári dalkör Ábrányi Kornél alkalmi Petőfi dalait adta elő. Az ünnep végeztével nagy figyelem és később zajos tetszés mellett felszólalt Tallián Béla, a képviselőház nevében. Miután a képviselőház koszorúját elhelyezték, Zeyk József báró néhány lelkes szó kíséretében a főrendiház koszorúját tette le. Ezután óriási lelkesedés, folytonos tetszésnyilatkozatok és ováczió közepette Zsilinszky Mihály tett koszorút a szoborra a magyar kormány és az akadémia nevében. Segesvár, július 30. Képviselve voltak az ünnepen, amennyire feljegyezni egyáltalában lehetséges volt, a fővárosi törvényhatóságon és irodalmi társulatokon kívül a vidéki törvényhatóságok, testületek és egyesületek nagyszámban. Segesvár, julius 30. A csatatéren az emlékoszlopnál tartott ünnep után a közönség felvonult a segesvári várba, ahol a zenekar a Hymmet és a Kossuth-nótát játszotta, melyeket a nagy közönség fedetlen fővel énekelt. Bartók Lajos gyönyörű bevezető beszéd után Jókainak „Petőfi halála“ cz. költeményét adta elő. Illyés Bálint a 48-as kör nevében, Bársony István az „Otthon“ nevében, Veszel György a budapesti ifjúság, Szekeres István a kolozsvári egyetemi ifjúság, Zseni József az „Országos Nemzeti Szövetség“ nevében rövid beszédek kíséretében letették a szebbnél szebb koszorúkat. Végül Ugron Gábor vezetésével ötezer székely megjelent ének és zeneszó mellett és megkoszorúzta a szobrot. Ezután az állami iskolában a székelyek részére külön ünnep volt, amelyen Bartók, valamint a jelenlevő költők szónokoltak. Az ünnepély után 460 terítékű banker volt, amelyen az összes küldöttségek tagjai résztvettek. Az első tesztet Zsilinszky Mihály államtitkár mondta, mély hódolattal szólva a királyról, kinek már akkor fényes jövőt jósoltak, midőn István főherezeg beiktatásán mint ifjú trónörökös megjelent. Kiemeli a felség bölcsességét, jóságát, alkotmányos érzését, a nemzet iránti szeretetét és a hazafias érzések ápolását. Idegen nemzetek irigyelnek királyunkért. (Hosszas, perczekig tartó éljenzés.) Budapesten. Budapest, július 31. A székesfőváros küldöttségét Halmos János polgármester vezette és a Petőfi szobor előtt költői formákban gazdag, hazafias lelkesedéstől áthatott megnyitó beszédet mondott. — A székesfőváros is — mondá Halmos polgármester — a melynek már fejlődését ő prófétai szemmel jósolá meg, a kegyeletnek és hálának fokozott érzéseivel ünnepel e napon. Az akadémia nevében Rákosi Jenő beszélt, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium részéről dr. Finánczy Ernő osztálytanácsos és dr. Makay Béla titkár vettek részt. Valóságos búcsújáró hely volt a dunaparti Petőfi-szobor. Az egyetemi ifjúság reggel nyolc órakor gyülekezett a központi egyetemen aulájában, ahonnan testületileg, zászló alatt a Hazafias Szövetségnek az Újvárosháza dísztermében tartott ünnepére és ismét a Petőfi-térre vonult. Képviselve voltak a hazafias egyleteken kívül az összes irodalmi, művészi körök és társas egyletek. Ünnepelt az egész főváros. Budapest, junius 81. Impozáns, mintegy tizenötezer főből álló munkáscsoport gyülekezett ma délután fél 2 óra tájban a Múzeum háta mögött, a Nemzeti Lovarda előtt, hogy Petőfi szobra elé vonuljon és megkoszorúzza a szobrot. A menet háromnegyed három órakor indult és húsz perczig tartott a Múzeumkörút sarkán az elvonulása. A Kossuth Lajos-utcza túlsó végén lehettek már, amikor az utolsó szervezet is elhagyta a Múzeum-kert Barkát. Különböző színű zászlók tarkították a fekete tömeget. A legtöbb zászló fehér színű volt vörös szegélylyel (a tiszta vörös zászlók használatát nem engedte meg a rendőrség), de volt közöttük több rózsaszínű zászló is vörös betűkkel, sőt egy zöld színű is vörös szalaggal. Az utóbbit a kovácsok, akik még nem tartoznak a szocziáldemokrata párthoz, vitték. Számos tábla is volt látható a menetben, ilyen tartalmú felírásokkal : „Ahol nincs jog, ott nincs haza ! Pető£m Nagy feltűnést keltett a járdákon sétáló és csoportosuló közönség között, hogy a munkások mindegyike egy fehér lapot tartott a kezében, amelyet sokan kalapjukra, esernyőjükre és botjaikra tűztek. A Népszava külön kiadása volt ez, amelyet az ügyészség a Petőfiről szóló vezérczikk miatt elkonfiskált. A Népszaván ezek a szavak voltak olvashatók: Petőfi Sándor konfiskáltatott. Éljen a sajtó izzadság ! A tömeg a marseillest énekelte az utczán, sokan gúnyosan, hangosan kiabálták : — Éljen a magyar sajtószabadság! Majd felhangzott: — Éljen a titkos szavazati jog, éljenek a munkásvédő törvények ! Az elindulás előtt óriási botrány keletkezett a Muzeum kert mögött. Egy munkás lobogtatta kezében az elkonfiskált lapot, mire az egyik rendőrtisztviselője Pécsi Napló 1899. augusztus 1.