Pécsi Napló, 1899. szeptember (8. évfolyam, 199-223. szám)
1899-09-01 / 199. szám
/ • '/£ // Г /О- 17 VIII« évfolyam. Péntek, 1899. szeptember I. IS9. (2346.1 **án. PÉCSI NAPLÓ Felelős szerkesztő: Cs*rkentőség . Nepomuis-utcza 23. sz. (Csákváry-féle ház.) Telefon 109. sz. Kéziratok nem adatnak viasza IU(fó5tíT*t«l: Bortiv-köz 2. Telefon 87. XI BNKBI Slőfizetés! árak: Egész évre 12 frt. Fél évre 6 frt. Negyed évre 3 frt. Egy hérs 1írt. — Egyes **A® ára 3 krajneár. — Nyilt-térben 1 sor 30 kr. A magy. kir. szab. 4. sorsjáték VI. osztályának húzása a következő napokon történik : Szeptember 13, 15, 16, 18, 19, 21, 22, 25,26, 28. és 29-én (naponta 2000 szám). September 30. és október 2. és 3-án (naponta 1500 szám). Október 5, 6. és 9-én (naponta 100 szám) Október 11-én (e napon 500 szám). A VI. osztályban 30.000 drb. sorsjegy 9,550,000 koronát nyer, és a legnagyobb nyeremény szerencsés esetben 1 milió korona. Az általam eladott sorsjegyek nyereményeiről naponkint sürgönyileg leszek értesítve és miután ezen értesítéseimet a nyerő feleknek ugyancsak sürgönyileg rögtön továbbítom, tervevőimnek azon kellemes előnyt biztosíthatom, hogy már a következő nap húzásán is résztvehetnek és igy lehetséges, hogy 1 betétösszeggel szerencsés esetben 18 nyereményt csinálhat. A vételi sorsjegyek ára a VI. osztályban : Vi VI V* Vs 80 frt 40 frt 20 frt 10 frt Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek, Seleai Zsigmond a m. kir. szab. Osztálysorajáték főelárusitója PÉCSETT. Siklósi-országút 29. szám. 6696 Iskola-könyvek. CSzüdöÁ is cUádod ^i^&SrciéScalantom, az összes tanintézeteÁden Tasznád HJ_ és ódon tankönyveimet '~íl^yszinten a &j^utány,osa&& átadon az összes iró- és rajzszereket. Liscsier IFerencz könyv- és papirkereskedése (Hattyú-épület). 6682 A helyzethez: ács, augusztus 31. (P. C.) A holt évad vége felé közeleg, a korai Ősz, hűvös prognózisával, vándormadarak módjára a hazai fészekbe kergeti a társaságot, Budapest kezd élénkebben lüktetni, csak Politikai nagysága kegyeskedik az idén nyári far-mentejét meghosszabbítani. A parlmentnek még egy egész hónap ideje van, hogy az utolsó küzdelmekben nagyon megviselt idegeit ismét impresszióképessé aczélozza és államférfiak, mint politikusok buzgón ápolják a jól megérdemelt nyugalmat. Nem lehet tehát csodálni, ha a belpolitikára vonatkozólag csak szűken csörgedeznek a hírek. A kabinetek ebben tudvalévően tökéletesen hasonlítanak azokhoz a nőkhöz, kiknek annál jobb a hírük, minél kevesebbet beszélnek róluk. A magyarországi közvélemény mindamellett mégis foglalkozik politikával, hisz’ nem hiába vagyunk politikus nemzet, s a legkisebb támaszpontból következtetéseket vonunk, terveket tárgyalunk, legsajátabb konjunktúráinkat mint fait accomplikát tekintjük. A kritika vágya, mely in politice is még szenvedélyesebben uralkodik, mint a színházban, már egy csalóka eszmetársulás folytán is hozzájárulhat, hogy sokkal a saison kezdete előtt tájékozódni akarunk a vezető kormányférfiak nézetei és szándékai felől és habár ez annak idején az exposé útján amúgy is megtörténik, a közönség rendesen várja a maga politikai híreit. Nos, a Széll-kabinet csendben, de fáradhatlanul dolgozik ismert programmja megvalósításán. A nemzet ideális és gazdasági érdekeinek megóvása és ápolása ritka, de annál szebb egyetértésben teljes méltánylásra talált a pártoknál és a kormány annál komolyabban szentelheti magát a munkának, miután nemcsak hivatalosan, hanem tényleg is a nemzet óhajtásait és aspiráczióit képviseli. A jövő évi költségvetés már össze van állítva s Lukács pénzügyminiszter személyes vezetése alatt most veszik utolsó revízió alá, a pénzügyi adminisztráció javításának fontos kérdései törvényjavaslatok alakjában várják a parlamenti előterjesztést. A szenzácziós hatásvadászat beszél ugyan kombinácziókról, melyek részint állítólagos személyes kérdésekből, részint a Hentzi-ügy keserves tengeri kígyójából erednek. Ami a személyes kérdéseket illeti, a boulevard-publicisták élénken terjesztett híreit, a kabinetben történő változásokról ők maguk is csupán mint kombinácziókat láncirozzák és így értékük szerint honorálják. Ennek a kacsatenyésztésnek mindenesetre megvolt az a jó következménye, hogy az úgynevezett Tisza frakció, vagy helyesebben az expremier intim régi politikai barátai kereken kijelentették, hogy sem hajlandóságuk, sem szándékuk nincs a Széll-kabinet ellen fronde-ot csinálni és külön politikai színezet nélkül nyíltan és tántoríthatatlanul a szabadelvűség, a jog és törvény zászlaja alatt a kormány oldalán fognak küzdeni. A budai harczemlék ügyét mindenesetre mint kis vitát kell majd elkönyvelni a parlament évkönyveiben, de a függetlenségi párt vezére egyelőre kevés lelkesedést mutat a nagyobb akcióhoz. A szükséges nyilatkozatokat mindenesetre meg fogják tenni és a legújabb „revanche-affaire“ a vele született gyengeség szakvéleményével fog távozni az életből. Nálunk is hallható a komoly kérdés, váljon az osztrák politika ÖsSze akarja e, össze tudja-e magát szedni paradox helyzetéből, vonagló letargiájából. Az excessusok, demonstrácziók és a közélet más, szelídebb nyilvánulásai a császári államban eléggé mutatják, hogy a politikai feloszlás mérge mindinkább behatol az állami organizmus szövetébe. A helyzet már tényleg oly nehéz, hogy az orvoslás egykori reményét a reménytelenség váltotta föl. A merev obstrukció a delegáczióválasztás kérdésében kínos kényszerhelyzetbe került : vagy feladja örök időkre úgyis tarthatatlan álláspontját, megelégedve a nemzetiségi kérdés jobb, végleges megoldásának reményében egy kompromiszummal, vagy a feltétlen politikai obstinencziát választja a parlament választásánál a tartománygyűlések útján, vagy a relatív abszolutizmust a parlamenti megrendszabályozás fenyegető ocrogálásában, vagy végül a teljes abszolutizmust. Ha az osztrák politikusok hadjáratuk minden lehetőségét mérlegelik, nehezen juthatnak más következtetéshez. Ott különben mindig bizonyos féltékenységgel hangsúlyozzák a hadhadsereg érdekeinek ápolását; a tiszti fizetések emelésének épen Ausztria a zászlója s íme a hadsereg elhülve látja az illető javaslatok tökéletes előkészítése után Ausztriában a zűrzavart, mely megfosztja őt a reménytől, hogy ez az égető kérdés hamarosan meg fog oldatni. Mert természetes, hogy ha a közös költségvetést nem a delegációban, hanem Magyarországon a törvényhozás útján, Ausztriában a fatális 14. §. alapján kellene elintézni, ez csak lehetőleg redukáltan és az előző évi zárszámadások keretében történhetnék, annál inkább, mert nálunk — okkal, vagy sem — mindenesetre arról beszélnek, hogy a parlamentben a hadi költségvetésre vonat-