Pécsi Napló, 1899. november (8. évfolyam, 250-274. szám)

1899-11-01 / 250. szám

fiszkh­atőség : Nepomuk-utcza 23. sz. (Szakváry-féle ház.) Telefon 109. sz. Kéziratok нет adatnak vissza SlN’lóhivatal: Beltiv-köz 2. Telefon 27. Felelős s­erkentő: X­.B3SГЖ^1Х L^JOS. 81$fl»tésl­ink: Egész évre 12 frt. Fél évre 6 frt. Negyed évre 3 frt. Egy hír* 1 frt. — Egyes utaz ára 5 krajonár. — ’Nyilt-térben 1 sor 38 km. Téli-kabátok hölgyeknek és selymek meglepő olcsó árban Kis Zsigmond divatáru-üzletében Pécs, 6698 Takarékpénztári uj palota. Hetyey Sámuel: Péca, október 31. Holnap lesz két esztendeje annak, hogy bekopogtattam az esz­tergomi érseki rezidencziába és lead­tam névjegyemet a legújabb magyar püspöknél, Hetyey Sámuelnél. És mi­kor másodszor fordult meg az esztendő, elolvastam ma, mit is mondott akkor hozzám a pécsi egyházmegye püspöke ? Soha még oly híven nem teljesítette senki azt, a­mit ígért, amit programm­­jának elismert, soha senki oly terv­szerűig nem haladt a kitűzött után, soha senki oly hű nem maradt önmagához, mint Hetyey Sámuel püspök, akit üd­vözlünk ma, pécsi püspökké történt kinevezésének m­áso­­dik évfordulója napján. Üdvö­zöljük őt, mint a felekezeti béke és hit­­hűség apostolát, mint a tett emberét. Ezelőtt két évvel nagy várakozás­sal néztünk püspöki működése elé. Szavai mélyen bevésődtek emlékeze­tembe és ép azért, mert akkori láto­gatásom nem tervszerű volt, mert ekkor kifejtett álláspontját nem formulázta meg, nem készítette elő, hanem jó­ságos szivéből, természetének önkéntes megnyilatkozásából fakadt: szinte cso­dálkozás fog el, mint ment tel­je­s é­s b­e csaknem sorról-sorra mindaz, amit akkor leírtam, mint illeszkedett be ez az idegen ember, kinek szándékai nemesek voltak, a mi viszonyainkba, mint ment ezen rövid idő alatt minden tel­jesedésbe, amit akkor mint életfelada­tát ismertettem és mint haladt lépésről­­lépésre előre a rokonszenvben, az egy­házmegyei hívek rajongó szemetében és az egész társadalom föltétlen tisz­teletében és megbecsülésében. Ismételem, úgy tűnik föl előttem a két év előtti első látogatás, mintha orákulum nyilatkozott volna meg akkor. Az ember nem ismerheti előre a saját szándékait, melyekre elvégre is a külső körülmények gyakorolnak befolyást. Hetyey Sámuel nem ismerte akkor az itteni viszonyokat, nem ismerte a több évi püspöki sedisvacanciával bekövet­kezett fegyelmetlen állapotokat a pécsi egyházmegyében és még sem talá­lunk egy tapodtatnyi eltérést ter­vei és szándékai és a valóság kö­zött. Olyan püspökévé lett ő a pécsi egyházmegyének, amilyen püspökre ezen egyházmegyének szüksége volt. Mintha csak csodát művelt volna az esztergomi kanonok és irodaigazgató új, nagy és díszes működési körében, mert mint apostol teljesíti itt lelkipásztori fen­séges hivatását. Nem bizantinizmus, sem a hí­zelgés nem vezeti tollunkat, mikor Hetyey Sámuelről írunk. Csak a tisz­telet! Nincs közöttünk érdekközösség, nem vagyunk szószólói az ő cseleke­deteinek, tetteinek, szándékainak;ő nem keresi a nyilvánosságot, elvonultan él a nagy világtól, melynek zajával nem harmonizál lelki világa. Nem tartozik az úgynevezett világi püspökök közé, akik csak úgy járnak-kelnek családoknál. A kisasszony káptalan. Irta: Sipos Orbán. Három leánytestvér élt egy háztar­tásban a Tágas utcza torkolatánál. Pénzük bőven volt, napjaik boldogan teltek, ha ugyan boldogságnak lehet nevezni azt az állapotot, melyben ez embernek semmi foglalkozása, semmi élet hivatása nincs, dolga is csak annyi, amennyit unalmában magának kiválaszt. Ezt az állapotot el­hunyt atyjuknak köszönhették, ki ideje korán gondoskodott, hogy miért, miért nem ? pártában maradt gyermekeik nélkü­lözés nélkül élhessenek És a leányok elég okosak voltak vagy legalább annak tartották magukat. A rossz nyelvek azt beszélik, hogy édes atyjuk mészáros volt s alkalomadtán vágómarhákat szállított a magyar hadse­regnek, aztán a németnek, muszkának egyaránt, amint a sors hozta; de oly ügyesen, hogy jószágát nem kobozták el soha, sőt a szabadságharcz leigázásakor teljesen készen volt a Kossuth bankó át­cserélésével is; azonfelül a császári hadak élelmezésénél szerzett kiváló érdemeiért czimeres nemes levelet kapott. A lányoknak volt egy férfitestvérjük is; korra nézve legfiatalabb, de annak örökségét készpénzűen kiadták, mert egy kissé kikapó, csapodár volt, olyan csól­­csappal pedig az istenfélő hölgyek, kik a gondolatban véletlenül elkövetett hibát is, mindennap leimádkozzák, egy háztartás­ban nem maradhattak. A férfi maga sem vágyott erre a társaságra, nem telt öröme örökösen az erkölcsi prédikácziót hall­gatni, melybe ha az egyik leány belefá­radt, a másik pihent nyelvvel és ájult tüdővel tovább folytatta, mint a jól beta­nult leczkót. Budapestre tette át lakását, hol a jussnak csakhamar nyakára há­gott, aztán a székes főváros valamelyik rendőrkapitányi hivatalába beállt irodiák­­nak. Csak néha-néha rándult le testvé­reihez, midőn a­helyett, hogy ő üldözte volna a társadalom csirkefogóit, a lelket­len uzsorások őt kezdették kegyetlenül kergetni. Ilyenkor mindig dísz­egyenru­hában kopogtatott be testvéreihez kiku­­nyerálni egy kis segítséget.* Egyszer soron kívül nagy ugrással helyettes főkapitánynak akarja előléptetni a miniszter, kivel pertu barátságban él, tehát új dísz egyenruhát, illő bútorzatot kell beszereznie. Budapesten is kaphatna kölcsönt, csak úgy tukmálják rá a pénz­intézetek, de ő, nehogy független­ségét, tekintélyét veszélyeztesse, hitelműveletekbe ott fenn nem akar bocséjtkozni. Máskor mega az orosz czár bízta meg bécsi nagykövete uttán néhány ve­szedelmes nihilista kézrekerítésével, a­kik Magyarországon lappanganak s ő jófor­mán ki is szimatolta már rejtekhelyüket. Ha elcsípi a nihilistákat, minden fő után száz százezer rubel üti a markát. De a gonosztevők elfogása pénzbe kerül. A nagykövet megkínálja ugyan egy jó csomó előleggel, azonban magyar ember létére nem alacsonythatja le magát annyira, hogy a muszka czártól előleget fogadjon el. Eféle beszédre a leányok szive min­dig meglágyult, tanácsot tartottak és sza­bályosan felbélyegzett kötelezvényre ki­fizették a kért összeget. Ha aztán a helyettes főkapitányi ál­lás elmaradt s a muszka czár által ígért százezreket sem fizette ki se az osztrák­magyar nemzeti, se az angol bank: a leányok szidták leghathatósabban a poli­tikát, hogy annak a miniszternek, aki testvérükből főkapitányt csinált volna, az országgyűlési obstrukczió miatt épen most kellett megbukni, meg azokat a czudai nihilistákat, kiknek arra sem volt elég bátorságuk, hogy magukat felakasztassák s testvérük üldözése elől gyáván elmene­kültek Törökországba. II. De majd el is feledjük a testvérek neveit megmondani. A legidősebb leányt Oliviának, a legfiatalabbat Menodórának, a középsőt Polikszóniának hivták. Tős­gyökeres talián nevek, legalább a szülők azt hitték, midőn gyermekeik neveit ki­válogatták s ha közibük görög név is vegyült, az az olaszok iránt táplált rokon- Mai exámunk 12 oldalra terjed

Next