Pécsi Napló, 1899. november (8. évfolyam, 250-274. szám)
1899-11-01 / 250. szám
melyre Magyarorzágon égetően szükség van. Folytathatnék még tovább az ő jellemzését. De ez merőben felesleges. Nem térnek el a róla táplált vélemények. Azok közül a püspökök közül való ő, akiket nem a hiúság, nem a tetszvágy sarkas tettre, hanem benső ösztön. Azok közül való, akik nem ismernek önzést, nem hivalkodást. Akik nem ígérnek, nem ébresztenek csalóka reményeket, hanem hivatást teljesítenek. Ezt azonban egész odaadással, lelkesedéssel. Elbűvölő szónoklatai, mély tudása magával ragadják a hallgatót. Prófétaszerű minden megnyilatkozása és minden szava súlylyal bir. Ilyen püspök áll ma a pécsi egyházmegye élén, aki jeles a jelesek között és a magyar egyházvilág büszkeségének, Vaszary Kolos berczegprimásnak minden ha egyik fóérdemét képezendi, hogy ő irányította a legelső magyar katholikus ember, a király figyelmét Hetyey Sámuelre, aki máris legnagyobb püspökeink méltó utódjának bizonyult. Fokozott várakozással nézünk további áldásos működése elé és a letűnt két év megerősíti hiedelmünket, hogy Hetyey Sámuel túl fogja szárnyalni vérmes reményeinket is. Hypnotizmus. — Saját tudósítónktól.— Pécs, október 31. Ritka, érdekes vendég időzik napok óta Pécs városában. A verseczi gépgyárost országunkban mindenütt ismerik ; a beavatottak, a szakemberek nagyra becsülik híres technikai tudományát. A pécsi tejcsarnok-szövetkezet is nagyon megörült, mikor kérelmére Neucomm gépgyáros és okleveles mérnök megjelent köztük s tudományos apparátussal megkisérlette a szövetkezet czéljait szolgáló ártézi kút fúrását. Nagy jártassága, tapasztalata van e téren, miért is mintegy 48 méter mélységnyire felbugygyant a várva-várt víz és bőséges előlövellésével bizonyára segíteni fog a szükségleteken. De nem Neucomm úr nagy tudományáról, hanem hypnotizáló képességéről akarunk szólani jelen sorainkban. Köteteket írtak már a hypnotizmusról, sokat foglalkoztak vele és sokat beszélnek róla, de mégis a míg saját szemeinkkel nem látjuk — Tamások vagyunk benne. Magam is kétkedve hallgattam a Tolnában pár hónappal ezelőtt Neucomm úr által produkált bámulatos dolgokat, de most feltétlenül hiszek benne, mert az nem volt érzéki csalódás, ilyent nem tud alkotni a merő képzelet, ez a tiszta valóság. Azon szerencsések közé tartozom, kiknek baráti körben Neucomm úr szeretetreméltóságával és jóságos figyelmével bemutatta e téren tett tapasztalait, kiknek bebizonyította, hogy a lélek és a testi szervezet összefüggésére nézve van még a tudományban sok megfejthetetlen kérdés. Elsősorban alkalmas médiumot igyekszik szerezni, kit majd rövidebb, majd hosszabb idő alatt édes, kellemes hypnotikus álomba merít. A megfelelő médium aztán teljesen szolgája lesz és mindenben vakon követi akaratát, mindenben vakonengedelmeskedik parancsoló szavának. Érzékei elvesztik erejüket, férfiakkal tele teremben egyedül képzeli magát, hallja — ha kívánja a hypnolizáló — az andalító és jó kedvre hangoló zenét, egész színi előadásokat néz végig, érzi az általuk nyújtott gyönyöröket. Megeszik bármit a legizletesebb gyümölcs gyanánt, mohón szívja be a képzelt virág kellemes illatát. Egy pohár víztől megittasodik, majd úgy adja a szórakozottat, avagy a tudatlant, aki csak háromig tud elszámolni előttünk. Csodálatos hatása van a hypnotismusnak az egész testi szervezetre, főként az idegzetre. A medium, ha ura kívánja, kezére, lábára béna, érzéketlen a testi fájdalmak iránt. Bámulatos, hogy a bénává tett kéz tűvel való átszúrását nyugodtan szemléli, onnan semmi vér sem csörgedez ki és a kísérlet után is csak két kis pont jelöli az átszúrás helyét, — a medium pedig a legkisebb fájdalmat sem érzi. Sokat lehetne még beszélnünk a csodával határos kísérletekről, de nem akarunk visszaélni Neucomm úr bizalmával, ki csakis hosszas kérelmünkre elégítette ki tudásvágyunkat egy-két tapasztalatának szíves bemutatásával. Most már elhisszük azt, hogy a szervezetre, idegzetre ható hypnotismusnak van gyógyító ereje, amint Neucommer már többször enyhítette is vele a szívbajosok, gyomorbajosok kinjit és már több ízben is sikerült neki a béna tagokat épekké varázsolni. Tudásával, tapasztalataival soha vissza nem él, hypnotizálását mindig csak mások előtt és mások kérelmére mutatja be és ha Versecen azelőtt belépti dijakat fizettek is, abból semmit sem tartott meg magának, hanem azt rögtön jótékony czélra, jótékony intézményekre áldozta a nemes lelkű és gazdag úr. Nem kérkedik semmit sem tudásával, pedig ő kezdette meg csak azt, hogy az alvót felébreszti álmából, azaz ébren mutatja be produktumait és az a suggerált dolgon kívül most mindent oly világosan és tisztán tud, mint máskor, mit el is neveztek „Neocommismusnak.“ Nem tartja kísérleteit maga sem babonának, vagy valami csodás dolognak, hanem csak a mai tudomány előtt még megfejthetetlennek és nem lett tapasztal folytán kétkedő, hanem — saját szavai szerint — annál jobban látja bebizonyítva a lélek létét, mert annál inkább hivő keresztény. Dp. ... .. az érdekelteknek ? mikor a Ledovszkycsalád patrónusát és a szorongatott testvér fentartóját, a káptalanságot legjobb, legnemesebb szándék vezérlik ? ! Sőt az üdvös czél egynél több jogot és kötelességet ruház rájuk, hogy jövendőbeli sógornőjük neveltetése iránt még melegebben érdeklődjenek ! Félt is a szegény Iluska tőlük, mint az ártatlan fürjecske a vetés közé állított madárijesztőtől. Neki nem is egy, hanem három madárijesztője volt. Egy ugyanazon czél lebeg előttük , de a kivitelben külön-külön megvolt az egyéni nézetük. Olivia sprint Iluskának kiváló tehetsége van a jogi tudományokra. A nőemanczipáczió szégyenünkre nem haladt ugyan még hazánkban annyira, hogy a nők közigazgatási, bírói, vagy ügyvédi pályára léphessenek , de ez nem árt semmit, már útban vagyunk. Mikor Iluska megszerzi az ügyvédi oklevelet, a várvavárt teljes emanczipáczió bizonyosan bekövetkezik. Milyen segítségére lesz majd Bendegúznak akkor? Mint ügyvéd, csőstül keresi a pénzt. Hátha még a szóbeli eljárás is bejön? Ékes szónoklatával és hódító megjelenésével minden pert megnyer; férjének a gombostű pénzt merőkkel szórhatja. Polikszénia nem volt ebben a véleményben ; szerinte más pályára termett Iluska, az Isten is énekesnőnek, operaénekesnőnek teremtette. Zongorát vegyenek, énekmestert járassanak hozzá s esküdni mer rá, hogy két-három év múlva Budapesten a királyi operaházhoz első énekesnőnek szerződtetik s a csábításoktól nem kell félnie, ott lesz mellette férje , Bendegúz. Menodóra egyik véleményhez sem csatlakozott. Jámborsága ugyan nem engedte, hogy a lovarnői pályát ajánlja, de ez a tulajdonképen csak azért nem, mivel Bendegúz nemes levelére tekintettel nem követhetné a városról-városra járó czirkuszokat és sok fejtörésébe került, mig Iluskának a megillető pályát kiválasztotta. Da aztán hatalmasan ki is választotta. Tanulja meg Iluska — úgymond — a kerékpározást; ez legközelebbi anyafia a lovaglásnak s annak megtanulására elég pár hónap, aztán nyissanak Budapesten kerékpár-iskolát és raktárt. Milyen bájos lesz a kerékpáron s milyen nagy jövedelmet fog hajtani az üzlet ! Szerencséje volt Iluskának, hogy a káptalanság tagjainak véleménye ennyire elágazott, mert a gyengéd, inkább talán gyenge szülők készek voltak hol az egyik, hol a másik véleményt elfogadni. De mert az egymástól oly távol eső vélemények kiegyeztetése lehetetlen volt, a kis leány ott maradt a háztartásnál. IV. A kanonok-kisasszonyok beavatkozása azonban nem akadályozta meg, hogy Iluskát különösen a fiatal emberek észre ne vegyék s egyik másik tisztességes szándékkal ne közeledjék feléje. A többi között egy tüzérönkéntes, foglalkozására vasúti mérnök látogatóit be mindennap az üzletbe s magát rendszerint ott is felejtette. Egyszer egy szivart, máskor egy doboz gyufát vásárolt. A tanoncz meg is jegyezte, hogy kevés pénze lehet az önkéntes urnak, mivel ilyen morzsalékokban vásárolgat. A bolt sűrű látogatásából nemcsak a kanonok-kisasszonyok bölcsessége, de a mi alázatásos véleményünk szerint is olyanforma viszony fejlődött ki, amit poéta és psruszt nyelven egyaránt: szerelemnek szoktak nevezni. Csak ez az észlelet kellett, hogy a káptalanság e szigorú ellenőrzést megkellőztesse. Egy парой az önkéntes szolgálatban volt s mert személyesen nem mehetett szivarkát venni, szolgáját küldötte Iluskáék boltjába, a kedvező alkalmat pedig egy udvarias levélke szállítására is felhasználta. A szolga megcselekedte azt a vigyázatlanságot, hogy a levélkét kezében lóbálta. Ekkor Menodóra állott őrt az ablaknál. Oly hirtelen, mint kánya a csibékre, csapott a Ledovszky-boltra. Dühösen kikapta Iluska kezéből a levelet, melyet az édesben olvasott s tajtékzó haraggal rivalt a meglepett leányra: — Hát ez megint mi ? ! A megrémült leányka alig tudott egy kérlelő szót rebegni: — Édes Menodóra nénikém . . . — Semmi édes, — vágott közbe a haragos kisasszony — a bűnjel itt a kezemben. Kegyednek, tisztelt hölgy, szerelmes leveleket is küldözgetnek? — De édes Menodóra nénikém, hiszen nem én írtam . . . — Nem kegyed irta? — pergette