Pécsi Napló, 1900. március (9. évfolyam, 48-74. szám)

1900-03-01 / 48. szám

IX. évfolyam. Csütörtöki 1900. márczius 1 48. (2493.) szám PÉCSI NAPLÓ Szerkesztőség: Nepomuk utcza 23. sz. (Szakváry-féle ház.) Telefon 109. sz. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Boltivköz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Fél évre 12 kor. Negyed évre 6 kor. Egy hóra 2 kor. — Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-térben 1 sor 60 fillér. Ruhakelmék, selymek, szőnyegek, függönyök legjutányosabb árban szerezhetők be Sis Zsigmond divatáru üzletében PéCSett, 6698 Széchenyi-tér, Takarékponztári uj palota. Hitelen tisztviselők. Pécs, február 28. Pécs szab. kir. város eddig dicsekedhetett azzal, hogy becsületes, legjobb szándéktól vezérelt, buzgó tisztviselők végezik a városi adminisztrácziót. Megengedjük azt, hogy a város nem fizethette tisztviselőit úgy, hogy azok tisztességesen, társadalmi állásuknak megfelelően élhessenek de addig nyújtózkodtak, meddig a takarójuk ért, soha panaszra okot nem adtak és mig más törvényhatóságoknál nem egyszer esett meg holmi visszaélés, sikkasztás, és a hűtelen tisztviselők itt is, ott is föltalálhatók voltak, büszkék lehettünk arra, hogy nálunk a közpénzeknek emberemlékezet óta bántódásuk nem volt és ennek az örvendetes ténynek volt betudható, hogy a város közgyűlése a kedvezőtlen anyagi viszonyok között is minden erősebb vitatkozás nélkül, szinte egyhangúlag vette magára az újabb 42.000 forint évi terhet, megemelve a tisztviselők fizetését, hogy azok immár tisztességesen megélhetnek és kötelmeik ellátásánál az eddiginél fokozottabb, a megélhetés gondjaitól meg nem zavart tevékenységet fejthetnek ki a közigazgatás terén. Január 1. életbe lépett az új városi szabályrendelet, az eddigieknél jóval magasabb tisztviselői fizetésekkel! Alig néhány héttel később a városi adóhivatal egyik tisztviselőjének föltűnt egy adókönyvecske helytelen tétele, jelentést tett főnökének, ki rögtön nagy hibát észlelt a könyvecskében és a polgármesterhez fordult, ki magához hivatta a gyanúba fogott számtisztet. Ebben volt még annyi becsület és tisztesség, hogy bevallja vétkes voltát, megnevezte két bűntársát, a polgármester a lehető legradikálisabb eszközökkel gondoskodott az addig még ismeretlen anyagi kár fedezetéről és miután ez megtörtént fölfüggesztette a számtiszteket állásaiktól, akik beadták lemondásukat. A fegyelmi választmány ezt nem vette tudomásul, mire a polgármester kötelességszerűleg megtette a bű a vádi följelentést a kir. ügyészségnél, majd visszamenőleg tételenként megvizsgálták az adó fő és mellékkönyveket és a mai napon befejezést nyert a vizsgálat, mely kiderítette, hogy a három számtiszt mindössze 12000 forintot meghaladó összeget, melyet magánfelek bíztak reájuk befizetés végett, nem szolgáltattak be a pénztárba. Ezen hiányra 16000 frt fedezet áll rendelkezésre, úgy, hogy az illető magánfelek, akik az illető tisztviselőkre bízták adópénzeiket, nem károsodnak. Az itt elmondottakból látható, hogy semmi sem történt a szomorú tény eltusolására. Szemben az elterjesztett rémhírekkel, melyek óriási összegek elsikkasztásáról szóltak, a helyi sajtó megemlékezett annak idején az ügyről, mert visszaélés elpalástolása nem tartozik feladatai közé, de míg befejezést nem nyert a vizsgálat, nem tartottuk opportunusnak az Ügygyel foglalkozni, mert a szenzáczióhajhászatnál fontosabbnak és hasznosabbnak tartottuk, hogy teljes megyi- Századvégi beszámoló. Irta: Mihályfalvy. — A Pécsi Napló eredeti tározója. — Motto :Haladj a korral !* Az idő kereke forog, halad a kor, halad az emberiség. Az idő kereke mindig egyformán forog, de az emberiség sietteti a kort és siet maga is. Gyors haladásunkban már nem is a gőz, hanem a villamosság korát éljük, amelyben minden ember meg akarja előzni a másikat. E szédületes bajsza vitte annyira előre az utolsó pár évtizedben az emberiséget minden téren, hogy századunk első felétől közbeeső századok egész sora látszik elválasztani. És e nagy haladást nemcsak a gyorsaság, hanem a domináló eszmék és érvényesülő szempontok megértése, vagy legalább az ahoz való alkalmazkodási törekvés jellemzi. Aki nem akar a neki lódult áramlattal annak módja szerint haladni: az elmarad és ugyancsak kell igyekeznie, hogy a mulasztottakat behozza.— De nem akar ám senki elmaradni. A kor embere egyúttal a haladás embere s vagy akarva, vagy akaratlanul, de — haladunk mindnyájan. Szédületes haladásunkban már az ifjú nemzedék is nagy szerepet visz. Nem akar a gyermek semmivel sem hátrább maradni, mint az ifjú; nem az ifjú, mint a felnőtt ember; az öregeket meg már régen megelőztük. A század első feléből átszármazott öregeinket ezzel a flirtes, villamos századvéggel egy pár évtized alatt sikerült a századok egész során áthajszolni, s ma már ők is belátják, hogy az ifjú nemzedék a haladásra predesztinálva van, hogy az öregek ebben hiába próbálnák fölvinni a versenyt, mert ebben őket a ma született gyermek még tegnap megelőzte. ... — Szervusz papa, hogy érzed magad ? ..— Jó reggelt, Nina ! köszönöm jól. És Ön? . . . Ez a reggeli találkozás az apa és leánya közt. ... — Kezeit csókolom, Nagysádi — Jó napot, Ervey url — Szabad elkísérnem? — Kérem, ha nem tartja fáradságnak. — Életem legszebb pillanatai közé számítom ! . . . Ez az utczai találkozás a 10 éves Nina és a 12 éves második gymnázista között. ... — Kérem, Nagy úr, szíveskedjék ide adni a latin grammatikáját ! — Becsületemre, Kiss úr, otthon felejtettem ! . . . így beszélnek egymással az első gimnazisták. Hát mindez nem biztos jele-e a kor örvendetes haladásának ? Nem tölti-e el megnyugvás az érző lelket, midőn a gyermekkor ily érettségre valló átalakulását látja ? „Becsületemre“, „szavamra“, — hisz ezek a gyermekkorban igen alkalmas kifejezések a becsületszó értékének megfelelő, korszerű fölbecsülésére. Mily önérzetes nemzedék fog válni az önérzetet már a zsenge korban ekként ápoló gyermekekből ! . . . Talán még a mostaninál is önérzetesebb ! . . . Mert az ekként erősítet állításban aztán na merjen kételkedni senki, mivel az ilyformán keletkezett becsületsértés okvetlenül századvégi megoldást von maga után! Hogy mire vívnak? . . . Ej, ej, századvégi olvasó, csak nem gondolod, hogy — gummipuskára ? ! . . . Az ilyesmi már megszokott dolog. Nincs gyermekkor, — nincs is gyermeki Az ember megöregedve, tapasztalattal és tudással jön a világra! így aztán nem is ütődik meg rajta senki, ha a bukott gimnazista sértett önérzetének megfelelő elégtételt nem kaphatva tanárától, öngyilkosságban keresi és találja a kérdés századvégi megoldását! Üli figura docet ! Az ily kora érettségnél aztán azon sem lehet csodálkoznunk, de ki is csodálkoznék a kor intő szavát megértett emberiség közül , hogy a szerencsétlen szerelmek már a 13-ik életévvel kezdődnek. És a szerencsés ? . . . talán még előbbi. . .