Pécsi Napló, 1900. április (9. évfolyam, 75-98. szám)
1900-04-01 / 75. szám
IX. évfolyam. Vasárnap, 1900. április I. 75. (2520.) szám Szerkesztőség: Nepomuk utcza 23. sz. (Szakváry-féle ház.) Telefon 109. sz. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Boltivköz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő : LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Fél évre 12 kor. Negyed évre 6 kor. Egy hóra 2 kor. — Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-térben 1 sor 60 fillér. i mi Holnaptól kezdve még nem létezett # ♦ ♦ ® olcsó aratpan ár. sitom el az összes raktáromon levő ruhakelméket és Zselmeket. this Zsig PéCSett, 6698 Széchenyi-tér, Takarékpénztári új palota. Secessió- söröző. Kalmbachi psz festete sör. Ties 7310 Esti éttere Rácz Guszti zenéje. Ma vasárnap tréfás-mozgóképek mutatja és előadja a 131 fatonazenefiat.53 77 Holnap hétfőn ----új műsorral nagy hangverseny. MB~ Délután uzsonna-zene ,SHI lesz a ROYAL kávéházban. Kemény Mórnál a legújabb férfi- és női nyakkendők, nap- és esőernyők, férfi ingek és ruhadíszek. 6748 BBP Férfi- és női napernyőket helyszűke miatt árán alul árusítom el. Zsolnay és Zsinkó emlék. Pécs, márczius 31. Mikor Zsolnay Vilmos halálának hire terjedt el az elmúlt hét egy ködös reggelén Pécs városában, még azon nap délutánján Litke József, helyesen ismerve föl szép hivatását, a pécsi kereskedelmi és iparkamara rendkívüli közgyűlésén, mely kizárólag a nagy halott emlékének volt szentelve, azon indítványával lépett a plenáris gyűlés elé, hogy Zsolnay Vilmosnak Pécs közönsége méltó emléket emeljen. Ismételjük, hogy kereskedőink és iparosaink ezen elsőrendű fórumának elnöke csakis hivatásának helyes fölismerésével tette meg ezen élénk viszhangot keltett indítványt, mely nem csupán Pécsett, de az egész országban közhelyesléssel találkozott. De egy kedves előzménye is volt ezen indítvány megtételének. Hadd álljon itt az is. Ezelőtt 10 évvel Littke József útban Budapestről Bécsig találkozott a vasúti kocsiban Zsolnay Vilmossal. Zsolnay, ki ekkor már hírnevének magaslatán állott és minden dicsőséget készségesen megosztott szülővárosával, melyhez tántoríthatlanul ragaszkodott, az ő ismert szókimondásával panaszolta el, hogy az ő törekvéseit és sikerét ép Pécs városa nem méltányolja kellőképen. És ebben, valljuk ezt be egészen őszintén, igaza volt Zsolnay Vilmosnak! Mindig és mindenütt úgy volt az, hogy saját otthonában nem ismerik el a prófétát. Fölnéztünk mindig a magasba, ha Zsolnayról volt szó. Büszkék voltunk reá, hogy a mienk, de bizony önerejéből lett azzá, amivé lett és a város részéről anyagi és erkölcsi támogatásban nem igen részesült. Ez igaz. Littke József ekkor kijelentette Zsolnay Vilmosnak, hogy a pécsi közönség előtt az ő emléke halhatatlan lesz és ennek méltóképen azzal fog kifejezést adni, hogy szobrával fogja megörökíteni emlékét. Littke bízvást tehette ezen kijelentést, mely könyeket csalt a nagy alkotó szempilláira. Ismeri Littke is szülővárosának közönségét! Ha a mindennapi gondok, a létért való küzdelem sok tekintetben fásulttá is tette a lelkeket, ha azok nem lelkesednek úgy, nem jönnek oly könnyen extasisba és a szeretetet nem pazarolják úgy, mint más városnak a pécsinél jóval lelkesebb közönsége, de azért ott él szíve mélyén a hála és elismerés azok iránt, akik erre méltók, és szegény lévén e város nagyokban, akik a közélet, vagy bármily téren messze kimagaslanak a többi fölött, teremteni kellett volna, ha a sors üdvöt osztó keze nem juttatott volna nekünk egy Zsolnayt, hogy legyen, akihez fölpillanthassunk, akit követendő példának állíthassunk az utódok elé, hogy azok lássák, mily naggyá lehet valaki, aki törhetetlen akarattal küzd a végezél felé! Szükségünk van a mai sivár élet közepette még talmi nagyságokra is, nehogy elmerüljünk a hétköznapiság mocsarában és mily szerencsés az olyan város, melynek igazi nagyjai vannak, kiket a lángész, az elért sikerek emeltek erre a piedestalra, melyről alápilantva szólhatnak az utódoknak . Kövessétek példámat! Joggal tételezhette föl tehát Littke József, hogy Pécs polgársága egyhangú lelkesedéssel sorakozik majd annak idején a mozgalomhoz, melynek czélja, hogy szobrot emeljünk Zsolnay Vilmosnak, kihez fogható alkotó elmét nem juttatott még a gondviselés városunknak. Nem gondolunk arra, hogy bárkinek is elmondjuk, mivel érdemelte meg Zsolnay Vilmos, hogy megörökítsük emlékét. Ez ma már meghaladott álláspont és hogy helyes ezen álláspont, mutatja a fővárosi sajtó megnyilatkozása, mely pedig mindent és mindenkit az ország szíve részére reklamál és más, mint fővárosi nagyságot nem igen ismer el. De kivételt tett Zsolnaynál és melegen üdvözölte az eszmét, hogy a pécsi fazekas mesternek szobrot emeljen Pécs városa. Meggyőződésünk, hogy ezen eszme, mely önként pattant ki a pécsi közönség érzelmi világából, mielőbb valóra válik és ha úgy lesz, ahogy mi reméljük, Zsolnay Vilmos halálának első évfordulójának legméltóbb emlékünnepe lesz, ha akkorra leleplezzük szobrát! És ez megvalósítható! Megvalósítható annál is inkább, mert Zsolnay emlékéhez méltó és megfelelő szobrot csakis úgy emelhetünk, ha a szobor abból az anyagból készül, melyet az ő elméje szült meg. Csak pyrogranitból képzeljük az ő emlékszobrát, még akkor is, ha ennek élete rövidebb lenne, mint a bronz, vagy márványszoboré! Sőt tovább megyünk! Ha évtizedek múlva megérezné a szobor az idők múlandóságát, új szobrot fognak Mai számunk 20 oldalra terjed