Pécsi Napló, 1901. január (10. évfolyam, 1-27. szám)

1901-01-01 / 1. szám

Szerkesztőség: Munkácsy Mihály­ utc­a 25. (Szsjtáry-féle Felelős szerkesztő­­ház.) Telefon 109. Kéziratok nem adatnak vissza. _ . _ _ _ _ Kiadóhivatal (Részvénynyomda). Bolti­köz 2. Telefon 27. L.­E­ N­­KEI LAJOS: Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Fél évre 12 korona. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt­ térben 1 sor 00 fillér. |#----------------^ Felhívjuk tisz­telt olvasóink szi­ves ügyeimet la­punk 11. oldalára. -------------------------------------­“X1901A“ 5__----------—__________________ Farkas Sándor kitűnő zenéje ZENEESTÉLYT rendez a BEDŐ­­kávéházban és a Secessió-sörözőben. ESTI ÉTTEREM. Pilseni sör. Múltadban nincs öröm... Pécs, deczember 31. Gyermekévek szép álomképei, hova tüntetek! Mikor oly kimondhatlan édes érzés uralta a lelkeket, látva a szim­bólumot, mint tűnik el az aggastyán, a fehérszakállu télapó, az elmúlt év a múltban! Mint nyeli el az enyészet a jó öreget és mint tűnik fel, miként a a kelő nap tüzes korongja a bajnal­­hasadtával a hegyek mögül az ifjú­ság, fiatal, szép tündér képében, aki magával hozza a bőség szaruját, telve kincsekkel, ezek sorában a legdrágább kincsesei, mely nélkül megszűnnek min­den küzdelem, a hittel és remény­nyel! Ez a boldogító hit az, mely megfogyatkozott, a hit, melynek az ön­bizalom, a remény jár nyomában. Nem csupán szemeink lettek látóbbak, ha­nem tényleg heptikán lett a szép tün­dér. Karjai fonyadtak, melle behorpadt, eltűntek régebben oly vonzó, kedves orczájáról a rózsák, el a bájos göd­­röcskék, sőt mintha megritkult volna dús bajfonata is! És mikor megjelenik az ifjú tündér a látóhatáron, mintha most is ott látnák még az agg, a hó­fehér aggastyánt, de a kinek arczáról most nem olvasunk le semmi jót és igy szólna a bizakodó, reménykedő emberiséghez: — Ne örvendj vesztemnek, nem lép jobb nyomomba. Gyermekévek szép álomképei, hova tüntetek! Mi változtunk-e meg, az em­berek, vagy az idők folyása, hogy más ma minden, mint régen volt, de bármiként is legyen, ma éjjel, mikor legyűrte az új év az ó esztendőt, nem csendültek oly vígan egybe a poharak, mint más években; nem örvendtünk úgy a távozónak, mint egykoron, mert az idő megtanított arra, hogy most már az új évben sem lehet megbízni, mert tartani kell attól, hogy még rosz­­szabb lehet az elmúltnál. Vessünk csak vissza pillantást az elmúlt évbe. Lapozzuk végig annak minden egyes lapját. Az ország gaz­dasági válságát éljük most át és együtt­működés helyett azt látjuk, miként állítják egymással szembe a legfontosabb, egymást rendesen kiegészítő érdekeket. Az orsZág nyomorog, tétlenségre van kár­hoztatva, anyagi gyarapodásában meg­állt, súlyos gondokkal küzd az állam, hogy fedezze rendes mindennapi szük­ségleteit. Befektetésekre külön kölcsö­nöket kell fölvennie, mert rendes jöve­delmeiből nem futja és amit az állam­nál látunk, ugyanazon jelenségekkel találkozunk szűkebb otthonunkban, a szegény vármegyében, mely anyagi erők hiányában csak tengődik, ad­minisztratív közeg, apparátus csupán; a városnál pedig az ellenőrzésre hivatott ellenzéknek, hogy működésé­nek valamelyes eredményét mutathassa föl, holmi olcsó választási puncsosal kell beérnie. De sem a városi háztar­tás meg nem szilárdul, sem újra meg nem jő az alkotási képesség, noha minden városi jövedelmi forrás teljesen ki van használva és a városunkban ta­pasztalható ijesztő mérveket öltött drágulás ezzel a kihasználási kény­szerrel szoros kapcsolatban áll. De ezért nem hibáztathatjuk a várost, mert kénytelen vele és kénytelen lesz mindaddig, míg az állam vissza nem adja a városnak elkobzott jöve­delmi forrásait, amire, legalább rész­ben, de még nem a most következő évben, alapos remény van. És a­mi áll a köztörvényható­­ságokra, áll az egyesekre is. Sötét képek tárulnak elénk az elmúlt év lapjain. A szerencsétlen vállalkozások fiascója, az életuntság rémképe, mely gyilkos fegyvert ad annak kezébe, ki képte­lennek, vagy gyengének érzi magát a küzdelem folytatására! Soha városunk­ban nem volt annyi szenzácziós ön­­gyilkosság, mint ebben az elmúlt év­ben. A csődök, fizetésképtelenségek el- A „Pécs-Baranyai működését 1901. évi Január hó 2-án Pécsett a „Baranyamegyei hitelintézet részvénytársaság 11 helyiségei­ben kezdi meg. A befizetések naponta délelőtt telje­síthetők és felkéretnek a t. tagok a vo­natkozó könyvecskék átvétele czéljából január hó első felében jelentkezni. Részjegyzések — minden mu­lasztási illeték fizetése nélkül — 1901. január hó 31-ig még eszkö­­zölhetők. Pécs, 1900. deczember hó 28. 8890 Az igazgatóság. Minden háziasszonynak legnagyobb büszkesége, hogy jó kávét főzhessen. Ízletes kávé készítésének főkelléke a kávé szép és egyenletes pörkölése, mely az eddigi egyszerű pörkölökben a legritkább eset­ben sikerült. Kifogástalan szépen pör­költ, kitűnő minőségű kávét a Fiumei Kávé-Pörkölde (részvénytársaság) saját, szabadalmazott módszere szerint, a kávé za­maijának, valamint az összes értékes tápanyagának megtartása mellett állít elő. Ezen pörköltkávé­ja és V* kilós csomagokban valamennyi nagyobb fűszer- és gyarmatáru kereskedésben kapható és hogy a kö­zönség utánzásoktól avagy hamisitásoktól megóvas­­sék, minden csomag ólomzárral, védje­gyünkkel s a következő felirattal Fiumei Kávé-Pörkölde (résufiszíning) van ellátva. Legmelegebben ajánlható tehát az összes házi­asszonyoknak, kávésoknak, szállodásoknak a saját érdekükben, hogy a fiumei pörkölt­ kávé kitűnő mi­nőségéről egy próbavásárlás által meggyőződést szerezzenek. 7388 Mai számunk 12 oldalra terjed.

Next