Pécsi Napló, 1901. február (10. évfolyam, 28-50. szám)

1901-02-01 / 28. szám

serkesztésig: Munkácsy Mihály­ utcza 25. (Szakváry-féle ház.) Telefon 109. Kéziratok nem adatnak vissza. Elad­óhivatal (Részvénynyomda): Boltivköz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Fél évre 12 kor. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyílt­ térben 1 sor 60 fi Báró Fejérváry Géza. Pécs, január 31. §. Emberi számítás szerint, mint azt gyakorlott szakemberek igazolják, báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter, megszabadulva nehéz bajától, csakhamar vissza fogja nyerni egészsé­gét, élet- és munka­erejét. A­mily meleg részvéttel kísérte az egész ország a miniszter nagy be­tegségének folyamatát és aggódó figye­lemmel leste az életveszélyes műtét eredményét, oly szeretetteljes örömmel fogadja a felgyógyulást biztos kilátásba helyező híreket. A rokonszenvnek, a népszerűség­nek, a nemesen átérzett közrészvétnek annyi és oly szívélyes, oly őszinte je­leivel találkozott a nehéz órákban és találkozik most a felüdülés reménytel­jes napjaiban honvédelmi miniszterünk, hogy valóban a boldog megelégedés érzete töltheti el szívét, mert a tisztelet és nagyrabecsülésnek, a szeretetteljes vonzalom, feti érdeklődés és gyengéd figyelemnek az általános megnyilatko­zása mindennél nagyobb jutalma a köz­­szolgálatban szerzett érdemeknek, min­dennél szebb és drágább elismerése az egyéni kiválóságnak. Ha kórágyán lelke erejét fenntartá az a büszke, de jogos önérzet, hogy kötelességeinek életpályáján mindig és minden téren híven, becsülettel és az igaz férfiú mér­téke szerint megfelelt, úgy gyógyító, hűsítő balzsamként hatott reá a hosszú betegség gyötrelmei alatt és most a felgyógyulás processusában a felette virrasztó szeretet, az a gondos és ro­konszenves érdeklődés, melyet iránta ura­k királya és az egész ország tanúsítanak. A közélet szereplő munkásai, ha tevékenységük, fáradalmaik és érdemeik által meg is szerzik állásban, rangban, külső kitüntetésekben az elismerést, vajmi ritkán dicsekedhetnek a közön­ség rokonszenvével, a népszerűségben nyilvánuló erkölcsi elismeréssel, a szí­vélyes vonzalomból fakadó hű odaadás­sal. És mindennek osztályrészese volt honvédelmi miniszterünk és hozzá oly mértékben, oly megható módon, mely a mai önző, gyanú és rágalommal meg­terhelt, a politikai pártoskodástól agyon­zaklatott világban igazán páratlanul áll. Szép és lelkesítő például szolgál ez a közélet munkásainak. Nehéz és küz­delmes annak az elismerésnek kivívása, talán éppen azért, mert legbecsesebb is, de nem lehetetlen. Senki sem mondhatja, hogy e rokonszenv, e közbecsülés megszerzésé­hez elegendő az egyéni kiválóság, a férfiúi jellem kitűnősége. A gentlemen­­ség nemes erényei, a lovagias korrekt­ség és tiszta becsület elenged­etlenek ugyan és erős oszlopai a népszerűség­nek, a bátor és öntudatos viselkedés imponálnak, de a közpályán működő, a haza szolgálatában álló és a politi­kai küzdőtéren szereplő egyénnek azt mégis csak akkor lehet a maga teljes­ségében megszerezni, ha állásában, működése terén és tevékenysége köré­ben tetteivel, szereplésével érdemeket szerzett, ha hivatása és hivataloskodásá­­ban kötelességeit híven teljesítette és kötelességteljesítésében őt a meggyőző­dés, a legjobb akarat, és kétségbe­vonhatatlan jóhiszeműség vezérlik. E kettős magasztos erény győzelmét lát­juk a honvédelmi miniszter személye iránti általános rokonszenv megnyilat­kozásában. Csak az, ki igazán érde­meket szerzett, lehet a betegségében feléje irányult közrészvétnek és a fel­gyógyulása feletti örömnek a nála ta­pasztalt mértékben osztályosa. Köz­­szereplését, politikai működését külö­n­­bözően bírálhatjuk és ítélhetjük meg, de senki sem tagadhatja meg és nera is tagadta meg tőle buzgólkodását, jó­hiszeműségét, hű kötelességtudását és kitartó munkásságának érdemeit. A­midőn tehát élet és munkaereje visszatér, reméljük és bízunk abban, hogy mind távolabb jut lemondási szándékától és továbbra is megmarad élén a mi legféltettebb nemzeti intéz­ményünknek, a honvédelemnek és végig betölti azt a nagy és fontos missiót, melynek eddig is leghívebb és leg­­megb­ízhatóbb tényezője volt: a király és nemzet közötti összekötő kapocs vég­leges és minden félreértéstől ment megszilárdításának. A mi locális érdekeink ne jöjje­nek most e nagyobb feladatok hangoz­tatásakor szóba. Iparpolitika, Pécsett, január 31. A legutóbbi évek alatt sűrűbben hangoztatott jelszót alig hallottunk annál, minthogy: pártoljuk a hazai ipart. Ezt a jelszót felkapta nagy örömmel a hazai sajtó, a politikai és társadalmi közélet számos előkelő tagja és élő szó­val, meg írásban egész szóáradat indult meg az egész vonalon. A nagy mozgalmat mindenki rá mindenki hallotta, de tenni, vallj­a-eg őszintén igen kevesen tettek valam arra, hogy a jelzó valósággá véljék. A társadalom, amelynek megnyerésére indult meg a minde­nképen hezusus akc­ió, félig­­meddig vállvonogatva bújt ki a reá vo­natkozó kötelességek és feladatok alól. Szinte önként értetődik ebből az, hogy a­mikor nagy eredmény, fényes si­ker nem látható, akkor a kormányt tá­madják meg, így történt itt is. Mert ná­­lnunk mindent az államtól, mindent a kormánytól várnak. A kormány keresse meg az ipart és az állam támogassa. Kö­rülbelül ezek a kívánságai mindazoknak, a­kik e nagyfontosságú, négy horderejű és súlyos kérdéssel komolyan, behatóan nem foglalkoznak, hanem mindent csak felületesen látnak és bírálnak meg. Ezalatt pedig kiderült, hogy a hazai ipar támogatására, megteremtésére ki­adott jelszót igazán komolyan egy em­ber vette. Egy ember, aki fáradt s dolgozott, utazott, tárgyalt, tanított, oktatott és buzdított és az az ember: Hegedűs Andor kereskedelmi minisz­ter. Az ő tegnapi nagyszabású beszá­­m­olóból fényesen domborodik ki az ő ezér­tudatos, jól átgondolt, minden részben kidolgozott iparpolitikája. Azokkal a szerény eszközökkel, a­mikkel mi fájdalom, rendelkezünk, min­dent el nem érhetünk s a­mit elérünk, azt is csak lassan, kitartó munkával, er­nyedten szorgalommal érhetjük el. A hazai ipar megteremtése és felvi­rágzása két tényezőtől függ: egy hatal­mas gyáripartól és a kisiparosok megél­hetésétől, boldogulásától. Az elsőre nézve elmondotta a mi­niszter, hogy a legutóbbi évek alatt 60 gyár létesült. Hogy ebben az arányban gyarapod­janak gyáraink, az a mi tőke szegény országunkban attól függ: mennyire emel­kedik különösen a külföldi tőkének bizalma a magyarországi befektetések és vállalatok iránt. E téren a miniszter és a kormány minden lehetőt megtesz a tör­vény keretén belül. A másik kérdés a kisiparosok bol­dogulása. Erre nézve szinte a legcsekélyebb részletekig elmondta a miniszter, hogy minő nehézségekkel jár a kisiparosok sorsának a javítása, de ténykedése e téren annyi jóakaratot, annyi ügy­szeretet, oly nagy ambícziót tüntet fel, hogy mindenkinek be kell látnia, a­ki csak a lehetőségek­kel számol, hogy a kisipar fellendítése a jövőben valóban csupán a társadalom jó­indulatától, hazafiságától és elszánt akara­tától függ. A kormány gondoskodik arról, hogy a kisiparosok szakképzettséget sajátítsa­nak el, hogy gépekkel, anyaggal lássák el magukat. A vevőkről nem gondoskodhatik. Ez a nagy­közönség dolga, feladata. Ettől függ, hogy Hegedűs miniszter nagyszabású iparpolitikája meg is valósuljon. Saturnia.

Next