Pécsi Napló, 1901. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1901-05-01 / 101. szám

X. évfolyam. Szerda, 1901. méjaa I. 101. (2842.) számi PÉCSI NAPLÓ »».'l.-1"1. ■■ ■' ■.1"1 ■'"ÜL'l.l...Lgi..ll..1 11 '-■■■ ■ S­erkesztőség: Munkácsy Mihály­ utcza 25. (Szakváry-féle Felelős szerkesztő­­ház.) Telefon 109. Kéziratok nem adatnak vissza. ^adóhivatal (Részvénynyomda): Boltívköz 2. Telefon 27. LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Fél évre 12 korona. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér.­­ Nyílt­ térben 1 sor 60 fillér Előrehaladt idény következtében tavaszi felöltők leszállított áron. Nyári csikkekben, napernyőkben egyedüli nagy választék. Pauszig Armin áruháza Péca, 9127 Drágaköves ékszerek, szép és nemes ízlésű gyűrűk, fül­bevalók, valódi „Pateck“, „Glasshütte“ és „Longines” úri és női órák, nemkülönben a legjobb kivitelű szép arany óralánczok dús választékban Schönwald Imre ékszerésznél Pécsett, Király-(fő)­utcza 8023 a Hattyú-épületben. Ü­nnep van ... Pécs, 1901. április 30. (N. S.) A tavasznak, a természet ujáébredésének ünnepét üljük ma. Be­köszöntött a kikelet, zöldülő virá­­nyaival, hazatért vándormadaraival, me­legítő napsugaraival. Május első napja van. Némán, mozdulatlanul állnak a za­katoló gépek kerekei, tisztára seperve, üresen álltak a gyártelepek. Megpihen mindenütt a sok üllő és kalapács. Ma a munkásoknak van ünnepük! Kihűltek az izzó kohók, elcsen­desült a lárma­s zaj, a kimerült mun­kásosztály családi körben, vagy a bájos természet édes ölében piheni a fára­dalmakat. Rövid három évtized előtt fogamzott meg az eszme, mely ünnepet kért a munka számára és ma ezen óhaj mér palántává fejlődött, palántává, mely folyton izmosodik és magot ter­melve, tovaterjeszti az eszmét, folyton tért hódítva a nagy világegyetemben! Mint a Megváltó tanainak hirdetői és hívői, oly megszámlálhatlanok az újkor eszméinek, jelszavainak követői. Régi igazság, hogy az emberiség láng­­lelkű bajnokai és a nagy eszmék, min­dig az alsóbb rétegekből és rendszerint rongyokba burkolva jelennek meg. Egy eszme volt csupán, egy jelszó: „Május elsejét a munkásoknak!“ És milliók sorakoztak ismét mil­liók mellé, hogy támaszai legyenek azon zászlónak, mely fennen hirdette a nagy jelszavakat“. A tőke állt szemben a munkával! Apostolok keltek útra, bevándo­rolva az országokat egyik határszéltől a másikig, hirdetve, oktatva faluról falura, még a legkisebb gyártelep munkásait is. (Rideg ellentállást, tagadást vártak mindenütt. Csalódtak! )Nyomon kisérte őket még a já­ratlan utakon is a folyton fejlődő kor­szellem ébredése, világossága, mely csírájában hordja az emberszeretet vallását! * „Nem a kakas hívására kelt a nap, már hajnalodott.“ És e hajnalok­ melege árasztotta szét a szeretetet, a méltányosságot felebarátaink iránt, mert a társadalom nem akart elzárkózni a méltányos kí­vánság elől. Tehát lépésről-lépésre terjed s ha­tol előre az eszme, mert a természet rendszere ugrást nem taír s mint a gyenge növény csak évtizedek múlva fejlődik terebélyes fává, ép úgy a munkás­osztály remélt és megjavult életrendje is csak fokról-fokra, évtize­dek múlva fog a már fennálló társada­lom keretébe méltóképen beilleszkedni és azon helyet elfoglalni, mely őt meg­illeti. Mert az emberiség, áthatva a fel­­világosultság szellemétől, a helyzetét javítani törekvő embertársainak többé nem áll útjában, ha azok is boldogulni akarnak. Sőt tőle telhetőleg egyengeti e a boldogulás útját. Mert akit áthat az emberszeretet érzete, az nem gátol meg másokat sem abban, hogy része­ket kivegyék az élet örömeiből. Aki őszintén szeretni tud, az nem elzárkózni, hanem sorakozni fog azok­hoz, kik a haladás, a felvilágosultság és az emberi jogok egyenlőségének szolgálatában együtt­működve, előbbre viszik az emberiség nagy eszméit, me­lyeknek első terjesztője maga a Meg­váltó volt. Csak az erőszakosság felé hajló rosszakarat, csupán a zavarosban ha­lászni vágyó ál-apostolok faraghat­tak az emberiség nagy eszméiből torz­alakokat, melyeknek vérvörös az alap­színe. Nem halált hozó fegyverekkel, nem durva erőszakkal és rombolással, hanem az emberszeretet melegével fogják az utánunk következő nemzedékek megjavítani azok helyzetét, akik azt saját üdvök koc­káztatásával, hirtelen máról holnapra akarják elérhetni. A nap is csak lassan bontakozik ki az éj homályából és csak pontról­­pontra dereng az égboltozat. De már hasad a hajnal és terjednek az ember­szeretett melegítő sugarai. — A főispán nyilatkozata: Fejérváry Imre báró dr. B­irány­avár­­megye és Pécs szab. kir. város főispánja az alábbi nyilatkozatot teszi közzé: A „Magyarország“ politikai napi­lap folyó hó 30 iki számában „Válasz­tási mozgalmak“ czím alatt a „Baranya­­megyei szabadelvű­ párt“ megalakulásá­ról szóló közleményében annak elhite­­tésére, hogy a vármegyei szabadelvű párt csak a hivatalos apparátus teljes igény­­bevételével alakulhatott meg, többek között a következő kitétel foglaltatik: „Ez után a főispán berendelte a hét főszolgabírót, kiknek a legszigorúb­ban meghagyta, hogy a falubeli embe­reket rábeszélés és szükség esetén napidijigérés mellett rendeljék be folyó évi április hó 23 ikára Pécsre a tó egy a­­. házához.* Midőn ezennel kijelentem, hogy ez állítás a valóságnak meg nem felel, egyben az idézett sorokban foglalt insinuatiót a leghatározottabban vissza­utasítom. Pécsett, 1901. április 30 án. Fejérváry Imre báró dr. főispán.­­ A pécsváradi független­ségiek Kossuth Ferencznél. Hét­főn egy husz tagból álló küldöttség jelent meg Budapesten Kossuth Ferencznél, a pécs­­váradi kerületből, arra kérvén őt, hogy a kerü­let által függetlenségi jelöltként kikiáltott Egry Dezső­­dr. érdekében jönne le a kerületbe. Kossuth Ferencz válaszában kijelentette, hogy azt addig nem teheti, míg a függetlenségi párt másik jelöltje, Szemere Huba vissza nem lép.­­ Az új bácamegyei főispán. Amint értesülünk, Bíed-Bodrog vármegye főispánjává a lemondott Vojnics István báró helyére Latinovics Pál fog már legköze­lebb kineveztetni. Mai számunk 12 oldalra terjed. A czigányság. Pécs, április­ 30. Vas Gereben egyik regényében azt írja, hogy az Úr Isten annyira szerette a magyart, hogy szolgálatára teremtett egy más népet, a czigányt. Ebben az axiómában van igazság, kü­lönösen, ha a két nép között levő költőibb — de ritkább — viszonyt látjuk; de ha a valóságot nézzük a maga mindennapi öltözetében, akkor

Next