Pécsi Napló, 1901. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1901-05-01 / 101. szám
X. évfolyam. Szerda, 1901. méjaa I. 101. (2842.) számi PÉCSI NAPLÓ »».'l.-1"1. ■■ ■' ■.1"1 ■'"ÜL'l.l...Lgi..ll..1 11 '-■■■ ■ Serkesztőség: Munkácsy Mihály utcza 25. (Szakváry-féle Felelős szerkesztőház.) Telefon 109. Kéziratok nem adatnak vissza. ^adóhivatal (Részvénynyomda): Boltívköz 2. Telefon 27. LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Fél évre 12 korona. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. Nyílt térben 1 sor 60 fillér Előrehaladt idény következtében tavaszi felöltők leszállított áron. Nyári csikkekben, napernyőkben egyedüli nagy választék. Pauszig Armin áruháza Péca, 9127 Drágaköves ékszerek, szép és nemes ízlésű gyűrűk, fülbevalók, valódi „Pateck“, „Glasshütte“ és „Longines” úri és női órák, nemkülönben a legjobb kivitelű szép arany óralánczok dús választékban Schönwald Imre ékszerésznél Pécsett, Király-(fő)utcza 8023 a Hattyú-épületben. Ünnep van ... Pécs, 1901. április 30. (N. S.) A tavasznak, a természet ujáébredésének ünnepét üljük ma. Beköszöntött a kikelet, zöldülő virányaival, hazatért vándormadaraival, melegítő napsugaraival. Május első napja van. Némán, mozdulatlanul állnak a zakatoló gépek kerekei, tisztára seperve, üresen álltak a gyártelepek. Megpihen mindenütt a sok üllő és kalapács. Ma a munkásoknak van ünnepük! Kihűltek az izzó kohók, elcsendesült a lármas zaj, a kimerült munkásosztály családi körben, vagy a bájos természet édes ölében piheni a fáradalmakat. Rövid három évtized előtt fogamzott meg az eszme, mely ünnepet kért a munka számára és ma ezen óhaj mér palántává fejlődött, palántává, mely folyton izmosodik és magot termelve, tovaterjeszti az eszmét, folyton tért hódítva a nagy világegyetemben! Mint a Megváltó tanainak hirdetői és hívői, oly megszámlálhatlanok az újkor eszméinek, jelszavainak követői. Régi igazság, hogy az emberiség lánglelkű bajnokai és a nagy eszmék, mindig az alsóbb rétegekből és rendszerint rongyokba burkolva jelennek meg. Egy eszme volt csupán, egy jelszó: „Május elsejét a munkásoknak!“ És milliók sorakoztak ismét milliók mellé, hogy támaszai legyenek azon zászlónak, mely fennen hirdette a nagy jelszavakat“. A tőke állt szemben a munkával! Apostolok keltek útra, bevándorolva az országokat egyik határszéltől a másikig, hirdetve, oktatva faluról falura, még a legkisebb gyártelep munkásait is. (Rideg ellentállást, tagadást vártak mindenütt. Csalódtak! )Nyomon kisérte őket még a járatlan utakon is a folyton fejlődő korszellem ébredése, világossága, mely csírájában hordja az emberszeretet vallását! * „Nem a kakas hívására kelt a nap, már hajnalodott.“ És e hajnalok melege árasztotta szét a szeretetet, a méltányosságot felebarátaink iránt, mert a társadalom nem akart elzárkózni a méltányos kívánság elől. Tehát lépésről-lépésre terjed s hatol előre az eszme, mert a természet rendszere ugrást nem taír s mint a gyenge növény csak évtizedek múlva fejlődik terebélyes fává, ép úgy a munkásosztály remélt és megjavult életrendje is csak fokról-fokra, évtizedek múlva fog a már fennálló társadalom keretébe méltóképen beilleszkedni és azon helyet elfoglalni, mely őt megilleti. Mert az emberiség, áthatva a felvilágosultság szellemétől, a helyzetét javítani törekvő embertársainak többé nem áll útjában, ha azok is boldogulni akarnak. Sőt tőle telhetőleg egyengeti e a boldogulás útját. Mert akit áthat az emberszeretet érzete, az nem gátol meg másokat sem abban, hogy részeket kivegyék az élet örömeiből. Aki őszintén szeretni tud, az nem elzárkózni, hanem sorakozni fog azokhoz, kik a haladás, a felvilágosultság és az emberi jogok egyenlőségének szolgálatában együttműködve, előbbre viszik az emberiség nagy eszméit, melyeknek első terjesztője maga a Megváltó volt. Csak az erőszakosság felé hajló rosszakarat, csupán a zavarosban halászni vágyó ál-apostolok faraghattak az emberiség nagy eszméiből torzalakokat, melyeknek vérvörös az alapszíne. Nem halált hozó fegyverekkel, nem durva erőszakkal és rombolással, hanem az emberszeretet melegével fogják az utánunk következő nemzedékek megjavítani azok helyzetét, akik azt saját üdvök kockáztatásával, hirtelen máról holnapra akarják elérhetni. A nap is csak lassan bontakozik ki az éj homályából és csak pontrólpontra dereng az égboltozat. De már hasad a hajnal és terjednek az emberszeretett melegítő sugarai. — A főispán nyilatkozata: Fejérváry Imre báró dr. Birányavármegye és Pécs szab. kir. város főispánja az alábbi nyilatkozatot teszi közzé: A „Magyarország“ politikai napilap folyó hó 30 iki számában „Választási mozgalmak“ czím alatt a „Baranyamegyei szabadelvű párt“ megalakulásáról szóló közleményében annak elhitetésére, hogy a vármegyei szabadelvű párt csak a hivatalos apparátus teljes igénybevételével alakulhatott meg, többek között a következő kitétel foglaltatik: „Ez után a főispán berendelte a hét főszolgabírót, kiknek a legszigorúbban meghagyta, hogy a falubeli embereket rábeszélés és szükség esetén napidijigérés mellett rendeljék be folyó évi április hó 23 ikára Pécsre a tó egy a. házához.* Midőn ezennel kijelentem, hogy ez állítás a valóságnak meg nem felel, egyben az idézett sorokban foglalt insinuatiót a leghatározottabban visszautasítom. Pécsett, 1901. április 30 án. Fejérváry Imre báró dr. főispán. A pécsváradi függetlenségiek Kossuth Ferencznél. Hétfőn egy husz tagból álló küldöttség jelent meg Budapesten Kossuth Ferencznél, a pécsváradi kerületből, arra kérvén őt, hogy a kerület által függetlenségi jelöltként kikiáltott Egry Dezsődr. érdekében jönne le a kerületbe. Kossuth Ferencz válaszában kijelentette, hogy azt addig nem teheti, míg a függetlenségi párt másik jelöltje, Szemere Huba vissza nem lép. Az új bácamegyei főispán. Amint értesülünk, Bíed-Bodrog vármegye főispánjává a lemondott Vojnics István báró helyére Latinovics Pál fog már legközelebb kineveztetni. Mai számunk 12 oldalra terjed. A czigányság. Pécs, április 30. Vas Gereben egyik regényében azt írja, hogy az Úr Isten annyira szerette a magyart, hogy szolgálatára teremtett egy más népet, a czigányt. Ebben az axiómában van igazság, különösen, ha a két nép között levő költőibb — de ritkább — viszonyt látjuk; de ha a valóságot nézzük a maga mindennapi öltözetében, akkor