Pécsi Napló, 1902. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1902-01-01 / 1. szám

Berkötterség : Munkácsy Mihály­ utcza 25. (Szakváry-féle ház.) Telefon 109. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal (Részvénynyomda): Boltívköz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS Előfizetési árak : Egész évre 24 korona. Fél évre 12 korona. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyílt-térben 1 sor 60 fillér. Ma, uj év este zeneestélyt tart. 10769 !■!■■■■I■■ .......................... Elmult... Pécs, deczember 31. És ismét megszólalt ma éjféli órá­ban a templom harangja, hogy misére hívja az ájtatos hívüket. Hála imára, hogy megélni engedte az Úr a lezaj­lott esztendőt, telve búval, gonddal, ke­serűséggel és csalódással. És a hála­imát nyomon követi a fohász szebb és jobb jövőért, boldogabb esztendőért, mint a­milyen az elmúlt volt! Csak temetni jöhetünk tehát ma, de nem bú­csúztatni, mert nincs, miért ejtsünk könnyeket a tetem fölött, mely mig vér keringett ereiben, mig agy­vereje mű­ködhetett, mig mozogni, élni tudott múló boldogságot, földi örömeket hozhatott egyeseknek, de miért tagadnak: álta­lánosságban, a nagy emberi társa­dalomnak csakis újabb kiábrándulást, új csalódást, közgazdasági állapotaink­nak csakis rosszabbodását hozta. Nem dicsérhetünk tehát te vén esztendő, mely ime elsülyedtél a végtelenség óczeánjá­­ban, sőt kimúlásod annál ridegebb, kiet­lenebb, mert megtépáztad még remé­nyeinket is a szebb és rég várt jobb idők iránt. És mi az élet remény nél­kül? Teher, súlyos gond, pusztaság, melyen czéltalanul bolyong a vándor, tépett, levetetlen faággal kezében és a messze szes határon nem lát mást, mint a puszta levegőt, az ü­res mindenséget, melytől még a napsugár is megtagadja éltető melegét. A búcsú pillanatában mégis külö­nös érzés fogja el az embert. Az idő múlandóságát látva, Isten legfenségesebb alkotása , az ember, mégis érzi, hogy v­a­n és rendeltetését fölismerve, hogy küzdve küzdjön mind halálig, mégis ta­lálhat vigasztaló pontot is abban, hogy az idő múlik és az ember megmarad. Aki elvesztette a játszmát és nem tört le a küzdelemben, kezdheti élölről a játékot és kinek a letűnt évben hátat mutatott a jó szerencse, ki tudja, ez a kaczér Istennő nem emeli e­ret magá­hoz, akit előbb a porba sújtott? Mert vesztes a természetben más nem lehet, mint a­ki elvesztette a reményét. És az új év küszöbén, mikor igazság­talanok leszünk emberi gyarlóságunk következtében a múlthoz, mikor nem látjuk annak kies mozzanatait, mikor fekete ponttá zsugorodik össze előttünk ez a 365 napból álló múlt, melyet át­szenvedtünk örömben, búban, mely gya­rapította szenvedéseinket, érezzük, tud­juk, hogy hálátlanok vagyunk a múlt iránt, de emberek vagyunk és ezért vét­kezünk! Imádkozzunk, hogyha elvesztet­tünk mindent a múltban, maradjon meg mentő horgonyunk a pusztaságban, az üdvöt adó remény . . . Széttekintve a nagy világban, csak­nem ugyanazon kép tárul szemeink elé, mint szűkebb otthonunkban. A külföldön háborúság folyik immár két éve. Egy nagy birodalom leig­ázni törekszik egy szabadságáért rajongó nemzetet, mely kétségbeesetten küzd szabadságáért. A szabadságért rajongó franczia testét-lelkét az oroszoknak bocsátotta áruba hiúságból, hogy erő­sebbnek érezze magát politikai barátja védőbástyája mögött. Németország, mely elsőrendű piacza volt a mi állat­­tenyésztésünknek, gabonánknak, csak­nem lehetetlenné teszi állatki­vitelünket minden fajú nehezményezésével és a porosz agráriusok kedvéért oly véd­­vámot készül fölállítani, mely teteme­sen le fogja szállítani a mi kivitelün­ket. A Balkánon, a mi szőkébb hazánk természetes szövetséges társai Orosz­ország felé sandítanak: a gyenge szerb király, kit egy álnok asszony háló­zott be és a gyenge bolgár fejedelem, ki nem tud a saját lábán megállni. És Ausztria, mely a magyar király atyai gondoskodásának nagyobb részét fog­lalja le a maga részére, zilált bel­politikai állapotával maholnap könnyen hozhat nékünk nagyobb meglepetést, mint a­milyenre ma gondolnánk! És Magyarország? Ott van nagy és szép fővárosa, az utczán a munká­­talanok ezreivel, bukásaival. A gazda­gok máról-holnapra elszegényednek, a spekulánsokat a balszerencse üldözi, a négy és fényes paloták belül üresek, az óriási gy­árak, melyekben a munká­sok ezrei dolgoztak még egy két év előtt, annyira leszállították üzemeiket, munka hiányában, hogy üzleti ered­ményeiket nem is lehet a múlt évivel összehasonlítani. És a vidéken pénz­intézetek bukása, gyárvállalatok meg­szüntetése, sikkasztás és öngyilkosságok vannak napirenden. Emellett pang az üzleti élet az egész vidéken. Nem ke­letkeznek új iparvállalatok, a kormány nem valósíthatja meg a vidék föllendí­­tésére c­élzó terveit és míg minden eredmény nélkül önti ki a bőség szaruját a főváros fölött, a vidéki vá­rosokat agyonnyomják az elvisel­hetetlen terhek, melyeknek ólomsúlya alatt megroppannak a legrendezettebb vidéki városi háztartások is. És ily szomorú képet látva körülöttünk, sa­ját otthonunk helyzete, melyet közvetlen közelből látunk és átéreztüük, csak annál kietlenebb, vigasztalanabb. Pécs város kereskedelme pang, ipara, a­mely eltekintve a bányától és a Zsolnay- és Hoffer-gyártól, amúgy is jelentéktelen, nem fejlődött az elmúlt évben A bor­kereskedés, mely viruló, jómódú vá­rossá tette Pécset, harmadrangú, jelen­téktelen keresetforrássá süllyedt alá, mely negyedrész embernek ad munkát, kenyeret, mint ezelőtt két évvel. A bevételek folytonos csökkenése mel­lett a kiadásoknak csakis emelkedését látjuk és igen helyesen jegyezte meg egyik jeles pécsi kereskedő e sorok írójához. A kiadások az új pénz­­számítás behozatala után megmaradtak a régi forintoknál, de a bevételek,­­ koronákká redukálódtak. Ez jellemzi legjobban a helyzetet. A kará­csonyi üzlet soha oly gyenge nem volt, mint az idén. Megcsappant a vásárlási ké­pesség és ezzel lépést tart az ajándéko­zási kedv csökkenése. Természetes ily körülmények között, hogy az emberek kedély állapota lehangolt, nem képesek a létnek örvendeni, mely pedig oly szép, oly indító, másrészt oly sötét és örömtelen azokra, akik nem érhetik be azzal, amit nekik önként nyújt a jó szerencse! És az egyesek és egyének küz­delmével és vergődésével arányban áll a városnak küzdelme és vergődése. Nem mentünk előre egy lépéssel sem, de megadjuk az érdemnek az elisme­rést: hátra sem mentünk és ez is eredmény. A város háztartása rend­ben van, a pénzügyi eredmény tán még kedvezőbb, mint várható volt és ha az alkotások terén stagnácziót észlelünk is, mégis a jövőre nézve több irányban megtörténtek a kezdeményező lépések, hogy az 1902. év termékenyebb legyen elődeinél. Az új esztendő legfontosabb mozzanatai lesznek első­sorban a városi adósságok konvertálása és oly kölcsön fölvétele, mely elegendő lesz több terv megvalósítására, mely már régebben foglalkoztatja törvényhatóságunk köz- ifj. Sierodi Syuta Maai ie o Malifa terjad

Next