Pécsi Napló, 1902. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1902-02-01 / 26. szám
XI InfoSfati Szombat, 1902. február I. 26. (3069.) szám. Szerkesztőség: Munkácsy Mihály utcza 25. (Szakváry-féle ház.) Telefon 109. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal (Részvénynyomda): Boltivköz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. ElfiBsstéai árak: Egész évre 24 korona. Fél évre 12 korona. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szán ára 10 fllér. — Nyílt-térben 1 sor 60 fillér. SzregnyiU * * ♦ O Rosenberg Lajos NŐI-DIVAT és confectió-üzlete Kiraly u. 6. sz. &■ 10897 Merre épüljön a város? Pies, január 31. Nem tudok mindenben egyetérteni a minapi hasonló czímű vezető czikkely fejtegetéseivel. A kérdés pedig szerintem is rendkívül fontos. Úgyhogy azt hiszem, a legjobb szolgálatot teszi a köznek a helyi sajtó azzal, hogy reáirányítja a közönség figyelmét. Ama vezető czikkelynek volt e kérdésben egy tiltó ítélete: „ne épüljön a város fölfelé a hegyek tetejére“ és egy másik javasló ítélete: „be kell építeni a város belső területén pusztán álló vásárteret.“ Jól tudom, hogy ily concret ítéletekhez és, mint jövevény, nem szólhatok kellő alapossággal. De azt szeretném itt kifejteni, hogy én Pécs nagyságát nem is abban ez irányban keresném és munkálnám, mint ama czikkely igen tisztelt írója. Nagy város, tömör házsorokkal lebeg, mint ideál, az ő szemei előtt. Én pedig azt tartom, hogy a „nagy városok“ alakulása nem is szerencsés fejleménye az emberi művelődésnek. Nagy városból jövök s láttam nagy városokat a mi szép Budapestünkön kívül is. Ezeket tekintem mai állapotukban s tekintem azokat a múltban, a melyek voltak és sokszor nyom nélkül eltűntek. Erre alapítom véleményemet, melynek részletes megokolásába itt nem bocsátkozhatom. Éz nem is annyira nagyobbnak kívánnám Pécset, inkább csak még szebbnek, inkább boldogabbnak, mint ma. Azt kívánnám, hogy legyen e város mind külső képével, mind intézményeivel, mind népének józan egyszerűségével — mintakép, amit ma nem lehet még rámondani. Itt csak a külső képéről van ugyan szó, de ez összefügg a más kettővel. A népnek többé vagy kevésbbé józan érzéke, gondolkodása látszik meg a város külső képén is, intézményein is, így volt kivált eddig. Az újabb művelődés biztosít ez irányban egyre nagyobb befolyást a mesterséges vezetésnek. Ám ez a vezetés nagyon vigyázzon, hogy hamis irányba ne tévedjen. Szépnek neveztem fővárosunkat. Szép is, de főszépsége nem az, ami benne emberi alkotás, hanem az ami a természet ajándéka. Zárt házsorait követésre való mintának én semmiképpen nem tartom. Mennyi ott a világosság és levegő nélkül való zúg , fizikai és erkölcsi tisztátalanság tanyája! Csak az tudhatja, aki úgy ismeri meg, mint a mindenüvé bejutó orvos. Ebben tehát nem egyezünk meg, de azután már találkozunk igen tisztelt ellenfelemmel ott, hogy „a gusztus szerinti tanyaépítkezést a városban én is elítélem. Városban, hol sok ember gyűl össze, sok erő egyesül nagyobb feladatokra, így lesznek ők a haladás góczpontjaivá. De a város nagyobbodásával arányban nőnek azok az ártalmak és veszedelmek is, melyek a zsúfolt együttélés következtében fenyegetik az embereket. Fizikai és morális ártalmak és veszedelmek, melyeket a mindig igaz természet és az édes anyaföld már nem képes a városban úgy ellensúlyozni, mint falun. Mert az ember voltakép nagyon tisztátalan állat. Elég rámutatnom csak arra a szennyezésre, melylyel a városban együtt élő ember egyik a másikának földét, vizét, levegőjét mérgezi meg. Hát a járványos, ragadós betegségek! Hát a lelki ragadványok: fényűzés, a pénz imádása, a családélet elleni bűnök, melyek a városokat hovatovább a romlás és nyomor fészkeivé teszik! Mindezeket kell ama vezetésnek szem előtt tartania, mely a továbbfejlődést mesterségesen akarja irányítani. Vezesse az egyesült erőket nagy feladatokra, de legyen tudatában azoknak a veszedelmeknek, melyek a nagyobbodó várost logikai következetességgel fenyegetik s ezek elhárítására, ezek megelőzésére találjon ki alkotásokat. Pécset a természet bőségesen megáldotta a maga javaival: napfénynyel, tiszta levegővel, szemet gyönyörködtető szépségekkel. Mindezeknek észrevétlen, de el nem tagadható befolyása van még a lakosság lelkületének, jellemének alakulására is. A vezetés olyan irányt keressen, mely e tényezőkkel számot vet. S hadd említsem fel ép a közegészség szempontját. Úgy megáldotta, ismétlem, e várost a természet, hogy az ő jóvoltából a legegészségesebb városnak kellene lennie az országban. És mondhatom, hogy ép egészség dolgában szinte országosan rossz hire van. Szinte stereotippá vált, annyiszor hallottam az utóbbi időkben ezt a megjegyzést, hogy „kicsit nem egészséges város . . .“ A járványai hozták rossz hírbe. Tudom, nem egészen méltán. De azt már láttam, hogy ép a középítkezés terén égető feladatok állanak e város előtt. Az utolsó évtizedekben rohamosan gyarapodott a város olyan bevándorlással, mely csak terheit, feladatait növelte, de erejét nem fokozta aránylagosan. Az összezsúfolódás ártalmai növekedtek, az óvóintézkedések pedig nem voltak elegendők ez ártalmak megelőzésére s ezért következett oly hamar a bűnhődés a járványos betegségek alakjában. Gyökeresebb rendszabályokra, alkotásokra van szükség és a középitkezés terén. Nemcsak „a gusztus szerinti épitkezésnak“ kell véget vetni, hanem meg kell kezdeni ama félszázados ócska házak kicserélését, melyek jók lehettek addig, mig a város kisebb volt de ma közös veszedelmet rejtenek magukban. És főképen hozzá kell fogni a csatornázás nagy művéhez. Pontos mérnöki fölmérése a város területének, ez alapon végleges szabályozási terv és építkezési szabályrendelet megalkotása és a csatornázás: ezek lesznek a jövő feladatai a középítkezés terén. Csak elgondolni is rémes, minő fokot érhetett el máris a talaj szenynyezése e város alatt! S mint tapasztaltam, vannak a lakosság között is, kik amaz országos rossz hírnek hitelt, sőt táplálékot adnak. De én sem fogadom el, hogy elég levegőnk van egy normális emberéletre. Szerintem is a sajtónak ebben a kérdésben nem megnyugtatás, hanem vészkiáltás a kötelessége. Nem szemrehányásképen mondom, mert hiszen egyet akarunk: e város javát, így pedig könnyen megértjük egymást. Mondják, hogy éppen a város természeti fekvése miatt ezek itt kiválóan nehéz feladatok. Nem kétlem. De annál nagyobb érdeme lesz annak a magisztrátusnak, mely a város közönségét ez alkotásokra vezetni tudja. Új időszámítás kezdete lesz az a város történetében. „Ez és ez a tanács kezdte el — fogják mondani, azóta